Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-06 / 11. szám

1 l 1937 február 6. »KOMAROMI LAPOK« 3 oldal Ref, tanítóképző Komáromban. Komárom, február 5. Lapunk egyik -előző számában meg­emlékeztünk arról, hogy a városunk­ban felállított református tanítóképző­intézetet az iskolaügyi minisztérium hivatalos kiküldöttei meglátogatták, felülvizsgálták és ellenőrizték. Vagyis a minisztérium képviselői a törvény­ben biztosított felügyeleti jogot gya­korolták ezen két napra terjedő láto­gatásuk alkalmával. A második éve működő tanítókép­zőintézet életében hagy jelentőségű eseményt képez ez a legmagasabb hely­ről tett látogatás, mert kétségtelen bi­zonyságául szolgált annak, hogy e ma­gyar középiskola működéséi tudomásul Vették s a kiküldöttek által, egyes in­tézkedéseknek jövőbeni végrehajtására nézve adott utasítások és figyelmezte­tések azt igazolják, hogy hogy az intézet további működé­sének zavartalanságát maga az is­kolaminisztérium is biztosítani kí­vánja. A bizottság tagjai a képző eddigi mű­ködését megelégedéssel vették tudomá­sul és teljes mértékben méltányolták az egyeteüies református egyháznak kulturális törekvését s legfőbb teen­dőül az ideiglenesség megszüntetését és a megjelelő új iskolai épület rai­­nélelőbb leendő felépítését szabták meg. Ennek a feltételnek a református egyház meg is fog felelni, hiszen élet­bevágó fontos érdeke, hogy a tanító­képző egyházi és kulturális célokat szolgáló működése biztosítva legyen és ellene semmiféle kifogás ne emeltes­sék. Ezt annyival is inkább kell tel­jesítenie, mert bár az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk biztosítja szá­mára az iskola fenntartásának jogát, de viszont a felügyelőhatóság megkö­veteli, hogy az iskola a törvényes ren­delkezések szerint legyen felépítve, be­rendezve, felszerelve s a törvényes előírások szerint végeztessék benne a tanítás. Ezt a református egyház mind jól tudta, azért is tartott ki törvényes lépése mellett, amely végre is -ered­ménnyel járt. Hogy nagy áldozatába kerül az egye­­temes református egyháznak ez a fon­tos középiskola létesítése és fenntar­tása, azt szükségtelen hangoztatni. Ez­zel már évek előtt tisztában voltak mindazok a lelkes kezdeményezők, akik a tanítóképző felállítását halaszt­hatatlanul szükségesnek tartották s akiknek javaslatára a különböző -egy­házi fórumok készséggel tették ma­gukévá az ügyet, mert belátták, hogy némcsak a református gyermekek vallásos nevelése követeli meg a kebelbeli tanítóképző létesítését, III. Sötétség. Éjszaka. A szél ordít, zúg tovább. Időnként hótömeg zúdult le a mélységbe. Ilyenkor a kötél megin­gott, ide-oda himbálózott vele, ő ki­nyújtott karral kereste a sziklaoldalt. Nem volt semmi, csak üresség, őr­jítő üresség... Milyen lassan múlik az idő... Már mióta szorítja a kötelet és a vihar még egyre orgonái. Itt, a le­vegőben havaseső csapkod, karja meg­­gémberedelt, az inak fáradtak, égnek... Gondolkozott. — Már nem bírom soká... Megborzongott. Uj gondolatok jöttek, kuszák, fosz- Lányosak: — Ennyi csak egy élet... Még talán tíz perc... Talán egy óra. Vége lesz mindennek... Uj hócs-om ózúdulL le. Porzó, jeges áradat csapott le rá. — Fel kellene valahogy menni... Megkapta a kötél ágát, visszacsú­szott. Nejm ment... hiába, itt kell el­veszni... De miért?... Miért?... És ekkor -egy arcot látott, fáradt, meggyötört arcot. Klausét... Csak egy villanás voll, utána újra hanem az a körülmény is, hogy az egyházaknak képzett kántoraik legyenek, akik az istentiszteletek­nél reájuk háramló kötelességet maradéknélkül tudják teljesíteni. Ezek a magasabb szempontok köteles­ségévé teszik az egyetemes egyháznak az intézet felállítását és fenntartását. A legelső feladat most már az új épület emelése, amelyhez a megfelelő telket a komáromi ref. egyház már évekkel ezelőtt a legnagyobb készség­gel felajánlotta a Kollégium-épület tá­gas udvarán, követendő szép példáját mutatva ezzel az áldozatkészségnek és az egyház szeretetének. Ez a felbuzdu­lás nem maradt egyedül, mert a ko­máromi -egyházmegye százezer koronát szavazóit meg az építkezés költségei­re, ami szintén elismer-ésreméltó ne­mes cselekedet volt. Ezek a példák, kell, hogy arra buzdítsák a ref. egyház vezetőit és tagjait, hogy mindent kö­vessenek el az iskola fenntartására. Az egyetemes egyház 1-elkészi és tanítói karának sok érdemes tagja máris kész­séggel ajánlotta fel pénzbeli támoga­­galásál s a tajnílóképzőintézet igazgató­­tanácsa a napokban megindítja az egyetemes egyház kebelében a szük­séges mozgalmat, hogy az iskola épü­lete minélelőbb tető alá kerüljön. A közelmúlt napjainak eseménye után meg van minden remény arra,, hogy a mozgalom a legszebb ered­ménnyel fog végződini s a református egyház egy nagyjövőjű középiskolá­val fog gazdagodni, amely kulturális vonatkozásban Komárom városára is nagy jelentőséggel fog bírni. Hogyan élnek, ml! csinálnak a „befagyott danái hajósok“ a komáromi kikötőben? Idegenek, akik hozzánk Jöttek, de akikhez kevés közünk van. Magához tért. IV. / — Hát ezért... Lassan jöttek a gondolatok, újra, de most már fájók voltak, égetők: — február 5. Jeges szél csípi ki fáz arcunkat, amint a Kisdmia hídjára felérünk. Benn, a városban olvadós állapotban van a hó, apró tócsák tükrözik vissza a szürke eget, itt, a hídon azonban, mintha egészen más égtáj alatt jár­nánk, hideg van. A Nagydunán még apró jégtáblácskák úsznak Esztergom felé, a Kisduna azonban, -elejétől végig tökéletesen bé van fogyva. A jég vas­tag és szilárd és azt abból következ­tethetjük, li-ogy az uszodák tájékán négy-öt fekete alak korcsolyázik, csuszkái a jégen, nagy sebességgel. Azt találták ki, hogy korcsolyával neki­szaladnak valami jégtömbnek, f-elsik­­lanak rá és a másik -oldalon, miként a síbajnokok, lerepülnek. A mulatság kitűnő lehet, néha nagyokat zuhannak, Hangjukat nem hallani, van ebben valami kísérteties, ahogy hangtalan siklanak a jégen. A befagyott hajók országa Amerre a szem -ellát, a télikikötőben egymás mellett álmodnak, befagyva az uszályok. Szorosan egymás mellett, hogy átugrálva, mindegyiket el lehes­sen érni a rajta lakóknek. Hármas-ötös sorokban egymás mellett; egy-egy ma­gasra nyúló kémény tarkítja a sort. Van itt csehszlovák, magyar, jugoszláv, bolgár, román, német, osztrák uszály, itt van az egész Dunamedenoe népe, sőt még angol uszályt is találunk be­fagyva a Kisduna jegébe, ennek az angol uszálynak azonban magyarul is kitünően beszélő romániai matrózai vannak. — Klaus... szegény Klaus... Ő is -ember volt, -ember... Ott állt az örvény szélén... Most már értem... értem az egészet... Eddig nem is törődtem az embereimmel... Majd ezután máskép lesz... Hirtelen felnevetett hangosan, reked­ten: — Máskép lesz?... Most már nem lesz sehogy sem... Nem bírom tovább... őrület... őrület... Mintha valami erő húzná lefelé, kar­ja elzsibbadt. Apró tűszúrások vonag­­lottak az agyában. El fogja engedni a kötelet... Nem bírja tovább... Felnyögött: — Klaus... Aztán sötétség jött... szédült sötét­ség... V. Világosodod. A felhők szétszakad­tak. Nyers köd gomolygott a völgyben, füstöltek a hegyek. Az ég kifehére­­dett, reggel lett... Magáhoztért. A karja ólm-os volt, elgémberedett. Még mindig a kötelet fogta. Első pil­lantása lefelé esett. Lent, a lába alatt, alig egy méternyire -ott volt a föld... A széles, havas sziklahát... a föld... VI. Táviratozotta titkárjának,csakeny­­nyit: — Klaust megtartani... Békésen szunnyadnak az uszályok, amelyek bemenekültek a jégzajlás elől a kikötőbe s amelyek most mindaddig nem szabadulnak ki a páncélból, amíg alapos olvadás el nem következik. Ku­korica, gabona, szén, olaj, darabáru van rajtuk. A hajók körül felvágták a jeget, hogy a bordázatot a jég nagy nyomása össze ne roppantsa. Vékony vizszalagok csobognak a jég körül, Egy-egy ember ereszkedik alá a jégre s csúszkálva, iringálva keresi fel a szomszédokat. A Skoda-hajógyár előtt állandó gyári ropogással, berregő zaj­jal, sürgéssel-forgással tatarozzák a hajókat. A komáromi Dunapart el sem képzelhető már a szegecselő, fúró, for­rasztógépek gépfegyverropogáshoz ha­sonló zaja nélkül. Visszhangzik tőle a kikötő. Négy uszály áll egymás mel­lett, be'.ebetegedtek a hosszú útba. de a gondos munkások ügyes keze már tapintja a betegségét s az orvos köze­ledik forrasztólámpával, szegecselő­géppel. Itt a legélénkebb a forgalom. Mit csinál a befaí?Y«*t hajós — Nagyon barátságos, kedves em­berek ezek a hajósok, — mondja az egyik komáromi kereskedő, akinek mindennap dolga akad velük, — mind­egyiknél van egy kis pénz, szívesen bevásárolnak s esténként a dunaparti vendéglőkben mulatoznak maguknak. Sok s nagy rendbontás nincsen kö­zöttük. Reggel bevásárolják a kony­­háravalót. Némelyik csak saját ma­gának főz, de legtöbb helyen a kor­­mányosné főz több matróznak, mun­kásnak. Az uszály aljában, a kamrá­ban olt a liszt, a szalonna, a hús, a cukor, egy-egy csirke is szaladgál a fedélzeten, sok uszályra vittek fel fél­disznókat ... A kabinokban kellemes meleg van, a konyha tiszta és rendes, van újságjuk, rádiójuk, grammofonjuk s a bosszú áldogálás alatt barátságos viszony fejlődik ki a hajósok között, látogatóba járnak egymáshoz, a hajót javítják, rendbehozzák, némelyik el­hozatja a családját ide, vagy haza­utazik egy-két napra... El vannak szépen ezek a hajósok s ami fontos: egy kis idegenforgalmat jelentenek a látogatókban nagyon megfogyatkozott Komárom számára. Fekeii sü^erre*, kékruhás hajósok járják mostanában a komá­romi uccákat, hosszasan elálldogálnak a kirakatok előtt cipőt, ruhát gilisztái­nak maguknak, vagy a távoli asszony­nak, kedvesnek, gyermekeknek; dél­utánonként behúzódnak a vendéglőkbe s nagy korsókból hörpölgetik a sört, A rendőrségnek sok baja nincsen a hajósokkal. Ezeknek az idegenből jött legényeknek akkor van vakációjuk és szabadságuk, amikor másnál éppen a munka dandárja jelentkezeti Té­len. Füstölnek a kis kályhakémények az uszály kormányosának fülkéje fölött, a gyermekek rendszerint valami távoli hazában tanulnak most, rokonnál, nagyapánál vannak, egy-egy sirály su-A Perola csak nagy, ép és teli magokból készül. Az apraját szitálógépek kiválasztják, s így csak a teljes, erős rozs­magok maradnak meg. Mivel V2 kg Perola elkészítéséhez 22.000 mag szükséges, ha egy csomag Perolát vásárol 22.000 mag erejét kapja. ban a jégtáblákra s a Dunahídak sé­tálói hosszan, elmélázva nézik a csen­desen szunnyadó, egymás mellé zsú­folt uszályokat, amelyek feketén s ti­tokzatosan ülnek a jég között s amely­hez a komáromi polgárnak oly kevés köze van, hogy csak vasárnap jut eszébe arról gondolkozni: vájjon kik lehetnek s hogyan él­nek ezek az idegenből jött embe­rek, akik hetekre, hónapokra te­lepedtek közénk? Úgy megyünk el egymás mellett: komáromiak s messzi földről jöttek, mintha semmi különös testvériség sem fűzne össze bennünket velük. A kö­römi ember tudomásul veszi, hogy van­nak, ők tudomásul veszik azt, hogy egy dunamenti városban várják a ta­vaszt, — a kölcsönös, nagyobb érdek­lődés azonban mindkét részről kiány­­zik. Ök a statisztika számegyedei ná­lunk. (thyvi) Kossányi József: Homályos korban, szünetlen harcban... Komoly szép harcra küldött az Isten és mindennap áll rivalgó harcom... Örvénylő évek setét omlásában ezüstös holdnak, aranyló napnak szép világával fénylik föl arcom... A nyárfák mögött száll ifjúságom, dalban és könnyben, bíborán, kéken... Száll, mint a mesék bűvös ereje s mielőtt elnyelné suhogó Éj, drága fűszerét itt hagyja nékem. Homályos korban, szünetlen harcban iramlik napom, hull el éjszakám... Szög hajamon dér ezüstje csillan, mert az Erdőn gyermeknyirfák sírnak tavasz nélkül, halálos télszakán... De panaszra mégsem nyílik ajkam: Isten küldött el e görnyedt tájra... Nem tudok félni, de tudok élni áfonyán és holtálmú erdőn is új nyírfáknak növésére várva... Értem Uram és ál Inni \a harcom e mélyhomályú gyászos borulatban... Kipengetni lelkek sejtő álmát s növeszteni reményeknek szárnyát: e halálcsendes komor vonulatban... — Kímélje meg a ruháját. Ne mu­lassza el ezen egyetlen, soha nem ismétlődő alkalmat. Hosszú tárgyalás után végre sikerült egy brünni kö­ténygyárral megegyezni, 14 napra lc­­küklíe a raktárát. Ezen idő alatt,, hogy az előírt forgalmat elérjem, rendkívül olcsón árusítok. Minden képzeletet felülmúló választék. Csak február hó 15-ig dúskálhat nálam a szeblmél-szebb kötényekben. Győződ­jön meg a saját szemével. Kertész Jenő divatáruháza Komárno, Masaryk ucca 25. a lezgyor-abban seg t izületi fáj­dalmaknál, fe,fájásnál s meg­hűlésnél Bízzék „Ti-galban"! Egysz rí ki-erlel meggyőzi, S >k orvosi ji-tal ás Minuen gyógy­szertárban kapható Ki 12'— es 2 á-han

Next

/
Thumbnails
Contents