Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-26 / 51. szám
8. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. június 26. Megalakult az Egyetértés Dunaváros SC Az Egyetértcs-Rapid SC és a Dunaváros AC között megindult fúziós tárgyalások végső eredménye tegnap született meg, amikor a két egyesület tagjainak élénk részvétele mellett tartott gyűlés kimondta az új komáromi sportegyesület, az Egyetértés-Dunaváros Sport Club megalakulását. Az előkészítő bizottság nevében Pálffy vezette le a gyűlést, amely mindvégig sima keretek között folyt. A jelölő bizottság javaslata alapján az új egyesület vezetősége így fest: elnökök: Csizmazia György, id. Paulik János és Neuwirt Mihály, alelnök: Weisz Jenő, ügyvezető elnök Pálffy Antal, titkárok Végh Vilmos és Kohn Aladár, intézők: Paulik Károly és Kék István, edzésvezetők: Kugyelka és Berecz, pénztárosok: Kék és Csonka, szertárosok: Paulik és Kék, jegyzők: Wagner és Grabner, ellenőrök: Bácsi, Maczalik, Takács és Deák, kluborvosok: dr. Mahler Oszkár és dr. Waitzrier Endre. Ezen kívül 25 tagú választmányt választott a gyűlés. Az egyhangúlag megválasztott tisztikar nevében előbb Paulik Károly, majd Weisz Jenő és Pálffy Antal intéztek buzdító szavakat az egyesület tagjaihoz és a játékosokhoz, mindhárman kérve egyúttal a sajtó további hathatós támogatását. Több érdekes javaslat letárgyalása után ért véget az alakuló gyűlés. Az I. oszt. mai állása: 1. Galánta 16 13 1 2 45:15 27 2. Léva 16 9 5 2 51:14 23 3. Ipolyság 16 8 3 5 51:44 19 4. E. Rapid 16 7 2 7 31:30 16 5. Tornóc 16 6 2 8 29:46 14 6. Farkasd 16 5 2 9 26:38 12 7. Zseliz 15 5 2 8 20:42 12 8. Tardoskedd 15 5 1 9 18:35 11 9. Párkány 14 2 2 10 15:28 6 r-* E ^cö O Sí tn 'S-22 32 o sj o o. 2* *0 «3 to c O z u > < « CL 1. ÉSE 11 1410 2 2 61:26 22 2. KMTE 14 9 2 5 49:33 20 3. Gútai SC 14 8 1 5 47:30 17 4. KFC. 11 14 7 2 5 42:30 16 5. Dunaváros 13 4 1 8 17:32 9 6. NemesócsaiSE 14 3 1 10 16:55 7 7. Nagymegyer 13 3 0 10 21:55 6 8. Köbölkúti AC 14 0 0 11 45:25 0 II ili Keiölel hivatalos hitei Fegyelmi ügyek. Kovács József LTE játékos az ÉSE elleni kupamérkőzésen történi kiállításának vétségéért, az enyhítő körülmények figyelembe vételével 6 hónapra fölfüggesztve. Büntetése lejár 1937 december 13-án. — Vig Endre LTE, az IFC elleni mérkőzésből kiállítva, 2 hét föllételest kapott. Felhívjuk az IFC-t, hogy ugyan-* ezen mérkőzésből Schnierer Zoltán és Deitelbaum Sándor igazolványát és: jagyzőkönyvét azonnal terjessze be, valamint jelentse, hogy azok beküldését miért mulasztotta el. Közöljük a KFC-vel, hogy a II. osztályú sorsolás miatt benyújtott kérelmének az I. B. június 16-án tartott ülésében helyt adottá s azt a sorsolásnál a lehetőség szerint figyelembe fogjuk venni. A múlt vasárnapra kisorsolt Párkányi TE—Zseliz SC I. oszt. bajnoki mérkőzés új terminusaként július hó ,4-ike lett megállapítva. A Nagymegyeri SC—Dunaváros AC II. oszt. bajnoki mérkőzés új terminusa 1937 junius 27. A Központi I. B. újólag fölhívja az egyesületek figyelmét arra, hogy a nemzetközi mérkőzésekre az I. B.-től is kell engedélyt kérni. Amely egyesület ezt elmulasztja, 30 Ke rendbírsággal lesz sújtva. Felszólítjuk az egyesületeket, hogy a 18 évnél fiatalabb (ifjúsági játékosok) igazolványát, tekintve, hogy a Szövetségi Ifj. Bizottság eme játékosok igazolványait ellenőrzés miatt Sz. I. B. bélyegzőjével látja el, haladéktalanul beküldeni szíveskedjenek. Azon egyesületek, melyek az igazolványok beküldését elmulasztják, kiteszik magukat ama veszélynek, hogy a Sz. I. B. a játékosok játékjogát felfüggeszti — az igazolványok beküldéséig. A felügyelő úr rucái Irta: Péczely József. Na fiúk — nyitott ránk a felügyelő úr —, ezután másként lesz! Nem hizlalom Lovább a gazdákat! Eddig is szamár voltam, úgy mondom, ahogy igaz! Fölfelé rángatta a szemöldökét: — A csirke párja már két pengő, a A rucáé négy. A libáról nem is beszélek! Elég volt! Engem tovább nein szivattyúznak! Kivettem a Kispili-úton egy egész házat! Négy egymásbanyíló szoba, nagy udvar, kert. A kertben gyümölcsfák. Barack, szilva, meggy. Bab, borsó, burgonya, zöldség, hagyma'?! Ott rohadhat tőlem mind a templomtéren. A dinnye is. Mert azt is termelek! Vérbélű görögdinnyét. Hevesit, Az a legfinomabb! Olyan mint a méz! Majd én megmutatom! Aztán sárgadinnyét is! Nem cepekedünk többet a piacról. Beterem a kertem mindent! De az udvart se hagyom parlagon! Benépesítem apró jószágokkal. Csirkékkel, rucákkal. S én nevelem őket! Kis rucát veszek legalább ötvenet. Kereken ötvenkettőt, hogy minden hétre jusson egv-egy. Kitömve. Ha csak kilójával számítom is a zsírját, az félmázsa! A felügyelő úr két vastag karját összefonva a mellén úgy nézett végig rajtunk, mint Napoleon nézhetett Marengo után a lába alá tiport ellenfelére. Ez úgy kora tavaszon történt. Március végén, április elején s nem telt bele egy hét, a felügyelő úr büszkén újságolta: — Megtörtént, Vettem hatvan kis rucát, egyszáz napos csirkét! Kidüllesztette a mellét s ellegyintett maga előtt a jobbkarjával: — Eh! Nektek fogalmatok sincs arról, hogy mi az? Saját jószág! Az udvar tele majorsággal! Az egyem! A csirkék kapirgálnak az udvaron. Szemlátomást nőnek. A rucák is! Hatvan kis ruca... Mert az embernek számítással kell élni. Egy, kettő elpusztulhat. De ötvenkettőt kitömünk! S ki tudja? Ha egy kis szerencsénk lesz, mind a hatvanat! Mosolygósra húzódott a szájaszéle: — Hej, ha látnátok, hogy milyen aranyosak! Totyognak az udvaron. Hap, hap... Jár a szájuk. Beszélgetnek. Ástam nekik a kút mellett egy nagy gödröt. Tele húztam vízzel. Strandoljatok. S verik a vizet kis szárnyaikkal. Tótágast állnak. Lubickolnak. Kergelősdit játszanak. Ki a vízből, be a vízbe... Aztán az a finom sárga pihe a hátukon, begyükön! Az ember nem győzi simogatni! Puha, meleg. S hogy esznek? Mint a farkasok! öröm nézni! Salátát vágok nekik s meghintem tengeri darával! Minden nap megesznek száz fejet! Másfél hónap, kettő s vágni lehet őket! Annyi sok mindenfélét regélt a felügyelő úr a kis rucáiról, hogy aznap a munka csak akadozva haladt. Másnap is. ötöd-, hatodnap is... Később is! — Van egy ügyes kis cselédünk.. Páratlan. Az világosított föl, hogy a A Komáromi Lapok pompás nyaralási és utazási alkalmat nyújt előfizetőinek és olvasóinak a hegyvidékek felé és a tavak, tengerek partjára, Európa legszebb városaiba. Az utazás kényelmes, autókárokon, vagy vonaton, vagy hajón történik, az ellátás elsőrangú. 10 napos nyaralóutazás a wörti tóhoz (útvonal Bécs, Semmering, Klagenfurt) július 3-án és 31-én. Teljes ellátással, borravalókkal és fürdővel együtt .... 595 Ké. Ugyanez velencei kirándulással együtt............................ 730 Ké. Közös útlevét esetén vízummal együtt 20 Kő külön díj. saláta, dara, drága portéka. A békalencséhez meg ingyen lehet jutni s azt nagyoti szeretik a kis rucák. De hát, mint mindennek, annak is van ára, Meggyőződtem! Tegnap hajnalban, amikor még senkise járt az uccán, kimentünk a kis cseléddel a Bárdosérre. Két-két kannával, gereblyével, meg a nagy tésztaszűrővel. A gereblyével én manipuláltam. Húzgáltam a part felé a lencsét. A leány meg méregette a tésztaszűrővel a kannákba. Már három vödör tele volt, amikor kissé jobban ráhajoltam| a vízre s elvesztettem az egyensúlyt... Valami kubik lehetett ott, mert kötésig elmerültem. De nem baj! Az a fő, hogy a kis rucák nem éheznek! Ekkor már jó benne jártunk a tavaszban s való szentigaz, hogy a felügyelő úr útján jobban voltunk tájékozódva a kertgazdasági teendőkről, a csirke-, főként a rucanevelésről, mintha gazdasági egyetemet végeztünk volna... — A dughagymát előbb kemcncézni kell, hogy föl ne bördősödjön! A sárgadinnyének a hajtását a harmadik levélnél visszavágni, hogy hamarosan két, háromágra szakadjon! A burgonyát kvadrátra, jó mélyen tenni a földbe, mert az fölfelé rakja a gumóit! A petrezselyemnek kicsípni a közepét, hogy gyökérre dolgozzon!... — Ki gondolta volna, hogy a kis csirkének annyi sok nyavalyája van? Álmodni se mertem! Egyiknek a szeme ragad be, másiknak a... nyelvén »pipje« nő. Azt le kell csippenteni ollóval. A szembajosokat rézgálicos vízzel mosogatui, \ hálóhelyüket sűrűn fel kell hinteni hamuval! De legtöbb gondoskodást kíván a ruca. Annak árt a meleg, árt a hideg. Víz az eleme s mégis, ha hideg leső éri, összerántja a görcs. De pusztul az hideg eső nélkül is! Olyan oktalanok, hogy éjszaka agyontapossák egymást. Egy reggel a felügyelő úr késve lihegett be az ajtón. A szeme sötéten villogott s a kezefejével kétszer-háromszor elhessegetett maga előtt a levegőben. — Valami baj van? — kérdeztük.* — Semmi... semmi! — sziszegte a fogai közül. — Csak azok az átkozott rucák!... Hogy fulladtak volna bele a tojásaikba! Nem győzöm őket elesféggel! Esznek egész nap. Hajnaltól késő estig. Nem is esznek. Zabáinak! Férget, deszkapudvát, döglött egeret, békát azon fölül, hogy naponta elemésztenek kétpengő ára salátát, darát... Pedig már a fele eldöglött! Hovatovább a felügyelő úr egyre nagyobb és nagyobb keserűséggel számolt be a kertről is, meg a majorságról is. A kerttel ugyan már a nyár első felében végzett: — Vége a véleményeknek! Megölte őket a szárazság!... A csirkék se okoztak neki sokáig gondot. Beléjük ütött a vész. Lehet* ugyan, hogy a marólúgos víz ártott nekik, melyet a szemétdombra öntött a mosónő. De ki tudná azt most már kibontani? Elég az hozzá, hogy egyszer csak a kotlóval egy csirke szaladgált. Azt a csirkét aztán a felügyelő Egyhetes vöslaui strandolás Pozsonytól—Pozsonyig, borravalókkal s kitűnő ellátással 380 Ké. A nyaralás bármelyik szombaton megkezdhető. 2 hét Cirkvenicába, hajóuttal, fürdővel és borravalókkal 878 Kő. Csoportos és társasutak a párizsi világkiállításra, egyhetes 998 Ke. Az utazásokat lebonyolítja az EXPRESS pozsonyi utazási iroda. Az utazáshoz legalább 15 utas jelentkezése kell. Jelentkezzék lapunk kiadóhivatalában, ahol készségesen adunk közelebbi felvilágosítást, vagy prospektust. úr ütötte agyon egy karóval, hogy legalább a kotlót főzhessék meg... levesnek Hiszen ha a rucák is a csirkék# Somára jutottak volna, akkor vége szakad a tortúrának, de azokból megmaradt húsz darab. De csak akkorák voltak, mint egy-egy paraszttenyér. S éppen olyanok is mind egy szálig. Csupaszok, ráncos bőrűek. Tolinak se híre, se hamva rajtuk. Ellenben szőrö-. södtek... — Nem tudom mi van velük — csóválta a fejlét a felügyelő úr. — Már ki se merem ereszteni őket az udvarra., Jön a kéményseprő, a levélhordó s. szemtől szembe röhögnek. Aztán újságolják jobbra, balra, hogy milyen csoda van nálunk! A kiváncsiak meg tódulnak. Be kelt zárni az uccaajtót. De hogy a kerítésen át se bámulhassák, vettem egy nagy zongora-ládát s abban tartom őket... Mit mondjak? A házigazda fölmondta a lakást, de a szomszédokkal is baj van, mert a ládában szakadatlanul üvöltenek a bestiák. Megyek haza... Már a kórház sarkánál hallom az ordításukat... Mert enni már csak én adok nekik. De erről ne is beszéljünk. A házi békét is ezek fútták le. Azelőtt? »Jön-e már az apa?« Tekintgettek ki az uccaajtón. Asszony, gyerek, leány... Mosolyogva fogadtak. Belém karoltak. A felöltőt lesegítették rólam. A kalapomat elvették. »Parancsolj! Ülj le!« Végigsimogatták a homlokom.... Most meg, mintha embert öltem volna. Hideg tekintetek, fásult arcok fogadnak. Azt is tudom, hogy maguk között csak úgy emlegetnek: »Rucás ember!« S egész nap azt vagdalják a fejemhez: »Mért vetted? Te vagy az oka!« Legutóbb meg már csak járja: »Pusztítsd el őket a háztól!« A felügyelő úr mindig szomorúbb és szomorúbb ábrázattal érkezett a, hivatalba. A térde úgy rogyadozott, mint akinek súlyos nagy terhe van a. vállán. Egy reggel arra lettünk figyelmesek, hogy a szolgával egyezkedik az ajtóban: — Vigye ki a piacra s aztán adja oda úgy, ahogy kérik! Tudtuk mindjárt, hogy a rucákról esik szó. Délután a szolga újságolta: — Kivittem a felügyelő úr rucáit a piacra... Kínáltam fűnek-fának, de nem kellett senkinek se,, ingyensc! — Miféle állatok ezek? — kérdezték. S egyre több lés több ember., asszopy fogott körül, s nevetve mutogattak rám, meg a rucákra. Cirkusz volt. Komédia. Ha nem a felügyelő úré a portéka, hát otthagyom kasostól, mindestől. Mi vagyok én? Bohóc? Fogtam a kast s föl a vállamra. Ami igaz, igaz. Utánam kiabáltak. De én mintha nem is hallottam volna. El is voltam keseredve, meg mérges is voltam. Hogy nevelődhettek ezek a rucák ilyen világ csúfjára?... S mért nem mentem én annakidején csendőrnek?!... De csak1, ezután jött még a java! A tetthelyre érve, nyitni akarom az ajtót... Zárva, Zörgetek... Semmi nesz. Na,, most mit: csináljak? Vigyem vissza a piacra s áruljam tovább? Hátha az Árgyélus királyfi összes kincseit nekem adnák... Eh, bedobom a kapu tetejin, mert a. rucák ekkor már éktelenül kezdtek acsarkodni... De mégis csak az ajtón rúgtam kettőt-hármat a csizmasarokkal. A nagysága jelentkezett. Nyitotta az ablakot s kiszolt: »Takaroggyon innen azokkal a ronda férgekkel!... Csak nem gondolja, hogy beereszlem?...« Most voltam aztán pácban.: Szerencsére jött a felügyelő úr. Mintha csak megérezte volna, hogy baj van. »Na Sándor,« — mondta. — »Ha eddig cepekedett velük, hát ne sajnáljon még egy utat a Bárdos-érig... Ott kasostól dobja be a vízbe!« Másnap a felügyelő úr ruganyos léptekkel s emelt fővel nyitott be az iroda ajtaján. A küszöbön megállt s azt mondta: — Gratulálhattok! S hogy sokáig ne botorkáljunk a sötétben, mindjárt világosított is bennünket: — Túladtam a rucákon!... Odalépett az asztalához s leült.. Mellényén az első gombokat fölpattogtatta a szabadabb lélegzés irányában^ Majd elővette a cigarettatárcáját s amit sohase tett meg, sorba kínált bennünket egy-egy cigarettával... Olcsó és kitűnő utazási tervek a nyári szabadságra A Komáromi Lapok nyaraló iársasuiazásainak rendje:
