Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-12 / 47. szám

I Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza öivennyolcadik évfolyam 47. szám Szombat. 1937 június 12. Alapította: néhai TUBA JÁNOS. POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Megkezdődött a főtárgyalás Tnchacsevszki tábornagy és társai árulási ügyében. Forradalmi hangulat Moszkvában. ták a •— június 11. Egészen a legutóbbi időkig tagad­­szovjethatóságok Tuchacsev­­szki tábornagy, volt hadügyi népbiz­tos és társainak letartóztatását, most váratlanul Moszkvában hivatalos je­lentést adtak ki, hogy megkezdődött a főtárgyalás a moszkvai hadbíróság előtt a letartóztatott magas rangú ka­tonai személyek hazaárulása ügyé­ben. A vádlottak padján nyolcán ülnek: Tnchacsevszki tábornagy, volt h. had­ügyi népbiztos, Jakir tábornok, a le­­ningrádi katonai kerület volt parancs­noka, Uborovics tábornok, a minszki katonai kerület volt parancsnoka, to­vábbá Kork, Ejdenem, Feldmann, Primakov és Patna tábornokok, aki­ket a belügyi népbiztosság detektívjei tartóztattak le különböző időpontok­ban. A legfelsőbb törvényszék katonai ügyésze a következő bűncselekmé­nyekkel vádolja őket: a katonai kö­telesség megszegése, a szolgálati es­kü megsértése, hazaárulás, a Szovjet­unió népének elárulása, a vörös had­sereggel szemben elkövetett árulás stb. Az ügyész vádirata megállapítja, hogy a vádlottak és az időközben ön­gyilkossá lett Gamarnik tábornok, a vörös hadsereg volt politikai főbiz­tosa áliamelicnes kapcsolatokat tar­tottak fenn egy külföldi állam kato­nai köreivel. Ez a külföldi állam ál­landóan ellenséges magatartást tanú­sít a Szovjetunióval szemben. A vád­lottak a szóbanforgó állam katonai kémszervezetének szolgálatában ál­lottak és rendszeresen kémkedtek az illető állam javára, még pedig úgy, hogy bizalmas jelentéseket küldtek a vörös hadseregben uralkodó állapo­tokról. Káros tevékenységüknek az volt a célja, hogy gyengítsék a vörös­­hadsereg harci erejét és lehetővé te­gyék, hogy ellenséges támadás ese­tén a szovjethaderő vereséget szen­vedjen. A végső cél a szovjelrend­­szer megbuktatása és a nagytőkések, valamint a nagybirtokosok hatalmá­nak visszaállítása volt. A vádirat az­zal a megállapítással végződik, hogy valamennyi vádlott teljes terjedelmé­ben beismerte a terhére rótt váda­kat. A Tuchacsevszki tábornagy és tár-Szerkeszlőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton sainak perében megkezdett tárgyalás Moszkvában óriási szenzációt és va­lóságos forradalmi hangulatot keltett, úgy, hogy Moszkva helyőrségét meg kellett erősíteni. A főtárgyalás folyik, a főtörvény­szék épületét nem lehet megközelíte­ni, mert szigorú katonai kordonnal zárták el az efész környéket. A tár­gyalást Ulrich, a legfelső bíróság ka­tonai törvényszékének elnöke vezeti, tagjai a hadügyi helyettes népbiztos Alknis, Saposnikov tábornok vezér­kari főnök, Budenny és Blücher tá­bornagyok. A főtárgyalás előrelátha­tóan több napon át fog tartani s két­ségtelen, hogy újabb halálos ítéletek­kel fog végződni. Hét helyett öt választókerületet állítanak föl Szlovenszkőn A nagyszombati, besztercebányai, lipfószentmiklósi és eperjesi kerületet megszüntetik s Pozsony és Zólyom székhellyel uj választókerület lesz Komárom, június 11, Hogy a képviselőválasztások és sze­nátorválasztások megejtésére felállított választókerületek sok panaszra adtak, okot, azt mindenki igen jól tudja. Nem kell másra, csak arra az aránytalan­ságra rámutatni, ami a csehországi és szlovenszkói kerületek választási számai között jelentkezett s ami 12000— 15000-nyi különbséget mutatott minden választásnál. A magyar el­lenzéki pártok minden alkalommal til­takoztak a szembetűnő aránytalanság folytán előállt igazságtalanság ellen, amely épen azokban a kerületekben jutott kifejezésre, amelyekben a ma­gyarság nagy tömbben él. A kormány végre elérkezettnek vél­te az időt arra, hogy a választókerületek dolgában vál­tozás álljon elő és a képviselöházhoz beterjesztene a szlovenszkói és kár­pátaljai választókerületek új beosz­tásáról szóló törvény javaslatot. A javaslat legfőbb intézkedése, hogy a szlovenszkói eddigi hét választó­­kerületből öt új választókerületet létesít. A javaslatban az a fő elv kezd érvé­nyesülni, hogy egy járás területe ezen­túl mindig egészben ugyanahhoz a választókerülethez fog tartozni. Eddig Szlovenszkón a következő vá­lasztókerületek voltak: XV. Nagyszom­bat, XVI. Érsekújvár, XVII. Turóc­szentmárton. XVIII. Besztercebánya, XIX. Liptószentmiklós, XX. Kassa és XXI. Eperjes székhellyel. A javaslat szerint megszüntetik a nagyszombati, besztercebányai, liptószentmiklósi és eperjesi kerületeket és ezeknek elosz­tásával a következő öt új választókerü­let alakul: XV. Pozsony (új), XVI. Turócszentmárton, XVII. Érsekújvár, XV///. Zólyom (új) és XIX. Kassa. Az új kerületek a következő járá­sokból állanak: Pozsonyi választókerület: Pozsony városa, Pozsony-vidéki járás, Tren­­csénbán, Galgóc, Malacka, Vágújhely, Modor, Miava, Pőstyén, Privigye, Sze­­nioe, Szakolca, Tapoicsáby, Tren­­csén, Nagyszombat. A választókerü­let 15 képviselőt választ. Turócszentmártoni választókerület: Vágbeszterce, Nagybicose, Csaca, Il­lává, Alsókubin, Turócszentmárton, Kisucaujhely, Liptószentmiklós, Nái­­mesztó, Puhó, Rózsahegy, Trsztená, Előfizetés: egész évre 80 Ke, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Kö. - Egyesszám ára 1 Ké. A becsületes állampolgár "Komárom, június 11. Az államokat polgáraik tartják fenn. Azok a polgárok, akik valamely or­szágnak fiai s akik nemcsak azzal bizonyítják be polgári mivoltukat, hogy abban az országban, amelyben életlehetőségüket megtalálták, állan­dóan tartózkodnak, hanem ennél mé­lyebb erkölcsi motívumok szabják meg náluk azt a szorosabb kapcsola­tot, amellyel évszázadok alatl elvá­laszthatatlanul odagyökeresednek ah­hoz a földhöz, amely az ő államuk területét képezi. Születési vagy le­telepedési kapcsolatok ezek, amelyek végzetszerűen határozzák meg vala­mely polgárnak viszonyát ahhoz az államhoz, amelyhez tartozik s amely­nek fentartásához természetes javai­val, gazdasági helyzetéhez mért köz­teherviselésével, életével és vérével járul hozzá. Általában véve, aki ezek­nek a feltételeknek megfelel, hasz­nos és becsületes állampolgára a ha­zának. Szüllő Géza dr., a magyarság egyik vezére a napokban beszédet mondott a külügyi bizottságban és ott az egye­sült magyar pártok álláspontját meg­ragadó módon fejtette ki a köztársa­ság külpolitikáját illetően, egyben pe­dig tiltakozóit az itteni magyar nem­zeti kisebbség amalganizálása ellen s kinyilatkoztatta, hogy a magyarság Csehszlovákiában becsületes állam­polgár akar lenni és semmi más gon­dolat nem foglalkoztatja, mint az, hogy vele szemben olyan kisebbségi politikát folytasson a kormány, amely az ő becsületes állampolgárságát biz­tosítja. A becsületes állampolgárról szólt Szüllő Géza és ezzel megerő­síteni kívánta azt, hogy a magyar­ság méltó a becsületes állampolgár címre, amit a jövőben is meg akar tartani. Másrészt ez a kijelentés cá­folat volt arra a szélsőséges soviniz­musból és nacionalizmusból szárma­zó alaptalan ráfogásra, amellyel a magyar kisebbséget szokták lelkiis­meretlenül megvádolni, hogy más­felé orientálódik. Sajnos, ennek a vádnak maguk a nacionalista csehszlovák pártok is hi­telt adnak és nemcsak parlamenti felszólalásokban, hanem sajtójukban állandóan úgy beszélnek a magyar­ságról, mint amelyet nem lehet az ál­lam igazi polgárainak tartani. Ebből a felfogásból származnak azok az el­nevezések, amelyek megkülönböztetik a cseheket és szlovákokat s egyes nem­zeteket elsőrangú államfentarlóknak. más nemzetek fiait pedig másodrendű polgároknak minősítenek. Úgy be­szélnek és írnak ezek a soviniszta pártok ezekről a megkülönbözteté­sekről, mint valami természetes do­logról s minden habozás nélkül deg­radálják le a más nemzetiségeket, amelyeket egyszerűen nem tartanak államfentartó elemeknek. Hogy ez a nem államfentartó elem törvényes kötelezettségeinek pontosan eleget tesz, hogy sokszor a helytelen kulcs szerint reámért közterheket rende­sen megfizeti, hogy a katonáskodás­sal lerója véradóját is az állam iránt s hogy ebben a tekintetben is ráter­mettségéről, ügyességéről, megbízha­tóságáról és tudásáról állandóan a legszebb tanúságot szolgáltatja, avá­­daskodók nem beszélnek, ellenben minden olyan kérdésben, amelyben a nemzeti kisebbség jogainak érvénye­süléséről van szó, azonnal készen ál­lanak a legjobb szándék elgáncsolá­­sára sokszor még olyan esetekben is, amikor maga a kormány kezde­ményez valamely kisebbség javára. A másodrendűség igazságtalan hely­zetét különösen érzi a magyar ki­sebbség, amely tizennyolc év alatt eléggé bebizonyította azt, hogy poli­tikai érettségénél fogva, de megnyílt, becsületes viselkedésénél fogva* mél­tatlan a nacionalista politika által hangoztatott nemzeti lefokozásra s mélyen sérti az az elbánás, amelyben a kormány részesíti. Azzal, hogy a békeszerződésekben és az alkotmány­­alaptörvényben biztosított jogait kö­veteli, parlamenti és közéleti kép­viseleteiben ezek hiánya miatt a kor­mány működését jogos bírálatban ré­szesíti, hogy nemzeti öntudatának megőrzésére törekszik, távolról sem szolgált rá az itteni magyarság arra, hogy másodrendű nemzetiségnek tart­sák. Bírálatával és törvényen alapu­ló követeléseinek ismétlésével igenis hozzájárul ahhoz a munkához, ame­lyet az állampolgári kötelesség telje­sítés fogalma meghatároz, már pedig az, aki ezt a kötelességét teljesíti, az egyenlő jogú polgára az államnak mindazon polgárokkal egyetemben, akiket valamely államban, közelebb­ről Csehszlovákiában ez az elnevezés megillet. Természetesen magának a kor­mánynak kell arra törekednie, hogy a magyarsággal szemben elfoglalt ma­gatartása olyan legyen, hogy az a magyar kisebbséget egyenlő rangra emelje az úgynevezett államalkotók­kal. Megértés, jogaink elismerése és a vállalt kötelezettségek teljesítése s minden, a törvényben biztosított kö­veteléseink maradéktalan kiszolgálta­tása szükséges ahhoz, hogy megszűn­jenek a panaszok, closzoljanak a két­ségek és megteremtődjék a feltétlen bizalom a kormány és a magyarság között. A magyar nemzeti kisebbség ebben az államban becsületes állam­polgár akar maradni, de nemzeti ön­tudatát teljes erejével igyekszik meg­védeni és megtartani, ami természetes joga. A kormányon áll elsősorban, hogy a magyar kisebbséget abbeli elhatározásában senki el ne gáncsolja.

Next

/
Thumbnails
Contents