Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-09 / 46. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. június 9, Äz egyesült párt as ellenzéki pártok­kal való kapasala! tartja szükségesnek Komárom, június 8 de zésére, hogy amikor a Jókai szobor, a ma­gyar nemzeti génius egyik megteste­sítőjének emlékmű alapkőletételénél beszédet fog mondani, és a körülötte álló hallgatóságnak szemébe fog néz­ni és ha bele tud tekinteni a hallga-i tóság leikébe, akkor le fogja olvasni! a hallgatóság szeméből azt, hogy sok magyar ember gondol arra, hogy lugyanakkor, amikor a miniszterelnök úr Komáromban a Jókai szobor talap­zatánál beszél, Pozsonyban a Petőfi szobor a városmajor egy istállójában porosodik és hiábavaló a magyar kul­túrköröknek az a törekvése, hogy ez a szobor Pozsony város valamely méltó helyén újból felállíttassék. — Hangsúlyozom, hogy nem volt erköl­csi indoka annak, hogy a Petőfi szob­rot eltávolítsák arról a helyről, ahol áll! Hviezdoslav S'.M’t'r.e megenge­dik. Hviezdoslav szelleme megengedi, hogy Petőfi szobra ugyanúgy állhat­na Pozsony bármely terén, mint Hvi­ezdoslav szobra. — De tovább megyek. A Jókai szo­bor alapkőletételénél jelenlevő embe­rek gondolatában benne lesz az is, hogy a szoborrombolások idején jó­nak látták lerombolni a Kossuth­­szobrokat is. Engedjék meg, hogy hangsúlyozzam azt, hogy Kossuth Lajos elsősorban nem a magyar ál­lami gondolatnak volt megtestesítője. Kossuth a magyar nemzeti gondo­latnak volt a kifejezője és ha Stefáni­­kot tartják a szlovák nemzeti gondo­lat megtestesítőjének, akkor én, a ma­gyar nacionalista meg tudnám értet­ni magam a szlovák nacionalistával, hogy ugyanazon a téren a magyar és a szlovák gondolat képviselőjének a szobra ott állhasson. _ És önkéntelenül felötlik a gon­dolat, hogy Kassán ott állott a hon­védszobor, amely nemcsak a magyar honvédek emlékét hirdette, hanem eszmei rokonságban volt azokkal a szobrokkal, melyeket a világháború befejezése óta minden község lakos­sága piétikus ünnepség keretében felavat. A kassai honvédszobor az 184-8—49-ben a Habsburgok ellen le­folyt szabadságharcban elesett hon­védek emlékét hirdette. Ezt a szob­rot vandál kezek lerombolták és az országos hivatal utasítására a múze­umból eltávolították és érctömeggé öntötték. — Ezek a gondolatok jutottak most a Jókai szobor alapkőletételével kap­csolatban eszembe s nem azért jutot­tak eszembe, hogy akadályozója le­gyek egy jövendő csehszlovák-magyar kiegyezésnek, de aki ismeri a nemze­tek lélektanát, az nagyon jól tudja azt, hogy a nemzetek lelkét megnyer­ni: annak megvannak a maga becsü­letes és a történelemben kipróbált eszközei. Nem szabad a nemzetek megértésének nagy kérdéseit hangza­tos propaganda-eszközökön keresztül devalválni. — Mi, magyarok, szeretjük a be­csületes szókimondást és a becsüle­tes szembenézést, mert csak ezen ke­resztül fogunk tudni talán egykor kezet fogni. Alkotmányellenes volt-e hz 1934. évi meghainlmazási törvény ? Ezt a kérdést kell eldöntenie az al­kotmánybíróságnak legközelebb. A leg­felső közigazgatási bíróság felkérte az alkotmánybíróságot, hogy a bírák fi­zetéslevonásával kapcsolatban állapít­sa meg: vájjon az 1934-ben hozott meghaialmazási törvény ellentétben van-e az alkot­mánytörvénnyel, vagy sem. Ezt a nagy vitára alkalmat adott kér­dést most az alkotmánybíróság lesz hi­vatva revízió alá venni. A bírák állás­pontjának már deferált a kormány, ami a bírák győzelmét jelenti. Ugyanis a törvénytelennek vélelmezett fizetés­levonások utólagos tör vé nyesi lését tar­talmazó kormányjavaslatot a kormány visz­­szavonta és kötelezi magát a bírák kártalanítására. Most még az a fontos jogi kérdés vár eldöntésre, hogy a törvényhozási jog átruházása a végrehajtó hatalomra, összeegyeztethető-e az alkotmánnyal. Az egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt par­lamenti klubja Prágában Szüllő Géza dr. klubelnök vezetése mellett ülést tartott, amelyen Jaross Andor orszá­gos pártelnök teljes részletességgel is­mertette a szudélanémet párt által a parla­ment elé terjesztett s á nemzeti ki­sebbségek védelmét célzó hat tör­vény javaslatot. Azok megvitatása után a klub kimondotta, hogy a par­lamentben szereplő ellenzéki pártok közötti kapcsolatok megszilárdítását szükségesnek tartja. Tekintettel arra, hogy a javaslatokban kifejezésre jutó szellem és jogelvek alkalmasak a köztársaságban élő ki­sebbségi nemzetek életkérdéseinek ren-A komáromi bencés főgimnázium mint minden évben, úgy az idén is megrendezte hagyományos nyári mu­latságát a gimnázium udvarán, isméi nagy s megérdemelt sikerrel. A gim­názium nyári »szórakozódélutánja« egyike a legsikerültebb nyári mulat­ságoknak s ezt annak tehet köszönni, hogy a műsoros délutánban rengeteg ötlet, szin, változatosság, vígság van: a fürge rendezőség nemcsak érdekes meglepetésekről gondoskodik, hanem kitűnő ellátást is nyújt, van zene, tánc, finom étel, s mindezek tetejében nagy­szerű rend uralkodik. Vasárnap délután tartották az idei műsoros délutánt. A külső díszt a cser­készek szolgáltatták, — az udvar egyik sarkában sátortábort állítottak föl s a cserkészek vigyáztak a rendre, ők voltak a munka kis, fürge katonái. Az udvar másik végében a »gyomor-sát­rak« állottak, csupa finom étel s ital, parancsnokaik a lelkes hölgyek, aki); fáradhatatlan buzgalommal szolgáltak ki késő éjszakáig. Délután volt a gyülekezés s az »egy­­méteren aluliak« foglalkoztatása. Majd megkezdődött a sziép' s mozgalmas tor­­naünnepély, amelyet Sohár Ottó tanár vezetett. Volt szabadgyakorlat énekki­­sérettel, staféta, súlydobás, magasug­rás, nyujlóverseny, ritmikus tánc, kor­­látverseny, dobólabdamérkőzés. A győz­tesek uzsonnát, fagylaltot, gyümölcsöt kaptak. A kitünően sikerült tornaün­nepélynek nagy nézőserege volt, — az eredményt sportrovatunkban közöl­jük. r Később uzsonna kezdődött s láncol­ták a fiatalok az új »betonpályán«. A csillagos ég alatt aztán megtartották az ANTIGONE előadást, — mint a szinlap mondta: írta Sophokles Kr. e. 432-ben, rendezte Kocsis Károly Ivr. u. 1937. június 6-án. Történik először Thébében, most a gimnázium udva­rán. S nagyszerűen történt! A közön­ség, — amely rendszerint kishitű az ilyen vállalkozással szemben, hiszen a téli hivatásos színtársulat előadásai nem sok jóval bíztatják, — eleints azt hitte, hogy az előadás a görög tragédia paródiája lesz s csak később vette ész­re, hogy az eredeti, hamisítatlan, isko­lai Aniigone-t kapja, pompás tálalás­ban, ügyes szereplőkkel, korhű jelme­zekben a görögstílusú díszlet előtt. A görög dráma minden szépsége fel­csillogott az előadásban^, a fiú s leány­­szereplők nagyszerűen deklamáltak, a kar pompásan szavalt, egységes, stí­lusos volt az előadás, nagy örömére a közönségnek, büszkeségére az iskolá­nak s dicséretére Kocsis Károly tanár rendezőnek, aki formás bevezetőbe­szédben ismertette a sophoklesi drá­mát. A szereplők először bemutatkoz­tak, majd a reflektorok fényében meg­kezdődött az előadás, simán peregtek jelenetei s a nehéz szöveget hibátla­nul mondották végig a szereplők. A gimnáziumi ifjúság új oldaláról mu­tatkozott be, —j a klasszikusokhoz való hűségét mutatta be. Nagyon sikerült a klub elhatározta, hogy ezen tör­vény javasatokat parlamenti tárgya­lásuk során támogatni fogja. A klub egyidejűleg; hangsúlyozta, hogy ezen határozatát a párt prog­ramjának szellemében hozta meg s Szlovenszkó, valamint Kárpátalja közjogi autonómiája iránt követelé­sét változatlanul föntartja. Esterházy J. orsz. ügyv. elnök az őszi községi választásokat előkészítő mun­káról tett előterjesztést, amelyet a klub helyeslései vett tudomásul. Napirend előtt a klub az elnök in­dítványára elismerését és köszönetét fejezte ki a párt kassai tagjainak,­­a közelmúltban megtartott községi vá­lasztáson tanúsított hűségükért és tán­toríthatatlan kitartásukért. előadó-este volt, a vállalkozásért sok és szives tapsot kapott úgy a szerep­lőgárda, mint a Krizsán József-vezetle zenekar, és a kitűnő, lelkes rendező. Szilassy Kató, Watdliauscr Livifi,. Dibuz Sándor, Gál Viktor, Tóth Lász­ló, Lelovics Endre, Jancsó Erzsébet, Nagy Antal, Derjinyák Tamás, Hubik István voltak a dráma főszereplői, mind megállták a helyüket nagysze­rűen. Uj formában mutatkoztak be s a közönség pagyon meg volt velük elégedve. Előadás után ismét tánc volt az éj­jeli órákig. Elismerés illeti a lelkes és mindenre ügyelő rendezőgárdái: Biró Lucián fő­rendező vezénylete mellett (megint el­vezényelte az esőt!) Kocsis Károly, Romhányi Árpád, Sohár Oltó tanárok voltak a rendezők, velük együtt a lel­kes és fáradhatatlan hölgygárda, a cserkészek. A jövedelmet a diáknya­raló és cserkésztábor javára szánták. Ahol annyi víz van, mint Komá­romban, a vizisportok jobban el szok­tak terjedni. A csónakázás, úszás, für­dés terén Komárom nagyon is hátra van. Más, vízzel körülvett városok­ban a csónakok százai tarkítanák a hullámokat és a fürdőzők száma is na­gyobb volna, mint nálunk. Mintha víz­iszonyban szenvedne igen sok komá­romi. A háború alatt a komáromi gőzfürdő egész héten nyitva volt és nem egyszer várni kellett, hogy kabin jusson a fürdőzőnek. Ezt a nagy for­galmat az itt megfordult idegenek esi­­nálták. A háború után megcsappant a gőzfürdőzők száma és ma már csak a hét végén van nyitva két és félnap, illetve most momentán csak egy és fél­nap. Pedig a fürdőszobával ellátott lakások száma is elég alacsony ná­lunk. 25—30 évvel ezelőtt a mostani starndfürdő nélkül is megtudtak lenni a komáromiak, mert 25—30 éve, hogy a komáromi cserkészek fölfedezték a pompás strandot a Nagy és a Vág­­duna összefolyásánál. A pöstyéni és a Irencséni gyógyvizekből is jut a Vág­­dunának és nemcsak pompás szóra­kozó hely, hanem gyógyhalása is érezhető, ha valaki állandóan használ­ja. Ha a szél nem bodrozza föl a ha­bokat, a gyakori hajójárás sokszor csi­nál a komáromi strandfürdőből hul­lámfürdőt. A jó komáromiak most már újra kezdenek hozzászokni a strandfürdőhöz, amely az idén köny­­nyebben megközelíthető, mert a Klap­­katérről autóbusz jár ki a fürdőre. Az volt az ideális áilapot. amikor gőz­hajó közlekedett a fürdőig. Az ala­csony víz miatt azonban 50—60 mé­ter hosszú hidat kellene építeni, hogy a strandfürdőnél a hajó kiköthessen, Képek, amelyek a bíróság elé kerülnek Komáromban A napokban a komáromi Rendőrség kétizben is foglalkozott bizonyos fény­képekkel s illusztrációkkal, amelyek­nek terjesztése a közerkölcsiseget ve­szélyeztető voltuk miatt, tiltva van. Egy árus tűnt fel Komáromban, aki tiltott fényképeket árusítóit. Az árus tevékenykedésére rájöttek, elkobozták tőle képeit s az ügynek a járásbíróság előtt tesz folytatása. * * * Újabban nemcsak fényképeket ter­jesztenek szeméremsértő ábrázolatok­kal,. hanem tükröket is, amelyeknek hátlapján.' van a képsorozat. Az egyik komáromi kereskedő ilyen tükröt rendelt a gyárból s koronás alapon árusította a tükröt, amelynek hátlapján akt volt látható. A keres­kedő egyik vásárlója könnyen akart hátlapján akt volt látható. A keres­kedőhöz s ezt mondta neki: — Akar könnyen 700 koronát ke­resni? — Hogyne akarnék, — mondta a kereskedő, — halljuk a módot. — Nézze■ kérem, — felelte az élel­mes vevő, — ön olyan tükröket árut, amelyen tiltott képek vannak. Ha te­hát én önt1 feljelentem, megbüntetik­­legalább 1000 koronára. Én azonban kérek öntől hallgatási díjul 300 koro­nát s ön megtakarít 700 koronát. Ez lesz az Ön tiszta haszna. A kereskedő vonakodott a zsarolóra hallgatni, a zsaroló elment a rendőr­ségre s feljelentette a kereskedőt. Mire azonban a rendőrség elment a keres­kedőhöz s 'kereste a tükröket, amelyek hátlapján a kérdéses aktképek van­nak: a kereskedő már összecsomagolta az árut s visszaküldte a csehországi gyárba. A megmaradt tükröket is be­szolgáltatta. Az élelmes vevő tehát hoppon maradt. Így is lehet pénzt keresni manap­ság Komáromban. ami nagyon költséges és emiatt estünk elia gőz-, vagy motorhajó közlekedés­től. De így is nagy a f orgalom a stran­don, Kovács Vincének, az új bérlőnek elég sok dolga van, mert a közönség szórakozásáról elég jól gondoskodik.. Zene, halászlé tarkítja az egyéb szó­rakozásokat. Abba is beletörődött a fürödni nem nagyon szerető Komárom, hogy már egy évtizede óta nincs uszodája a vá­rosnak és szépen megvan nélküle. Igaz, hogy olyan nagy uszodai élet sohasem volt Komáromban és amikor a Nagydunára volt kikötve, a vizika­­puval szemben csak a vállalkozóbbak mertek ott fürödni, mert a nagy tö­meg hidegnek találta a Nagyduna vi­zét és az uszoda tátongott az üresség­től. Ha a téli kikötőbe kötötték ki az uszodát, annak álló vize hamarosan állolt is lett és nagyon terjesztette a nem kellemes illatot. Legjobban ment az uszodának a Vágdunán, de akkor meg a nagydunamentén lakók panasz­kodtak, hogy messze van tőlük az uszoda. Az ideális állapot az lett vol­na, ha két uszodában fürödhettünk volna. Sajnos, megszűnt a diákuszoda is, amit csak nagy áldozatok árán tudtak íöntartani és a nagyvakációban nem nagy forgalomnak örvendett. Most mintha kissé nőtt volna a für­­dőzői kedv Komáromban, mert a Kis­­dunán, a téli kikötőben mozgalmas fürdőélet pezseg és zsibong. Hiszen ez az egészséges fejlődés. Amíg alföldi városok, sőt falvak ar­tézi kutak fúrásával, nagy költséggel létesítenek strandfürdőket, addig Ko­márom, ez a vizek városa, nem hasz­nálja ki az Isten adta előnyöket. Ez bizony olyan lehetetlen állapot, mint A komáromi gimnazisták nagysikerű nyári mulatsága A szabadtéri Antigoné Komárom, a fürdőváros... Kánikulai meleg van és mindenki igyekszik fürdeni

Next

/
Thumbnails
Contents