Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-06-09 / 46. szám
ötvennyolcadik évfolyam 46. szám Szerda, 1937 június 9, KOMAROMI LAPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------ Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Kö, félévre 40 Kö. negyedévre 20 Kö. Külföldön 120 Kö. - Egyesszám ára 1 Kö. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Szüllő Géza a csehszlovákmagyar tárgyalásokról Komárom, június 8. A képviselőház külügyi bizottsága A béke útja j l ■ Komárom, június 8. Államférfiak, diplomaták nyilatkozataiból, újságok közleményeiből minden kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy a hosszú évek óta húzódó és megoldásra váró középeurópai kérdés az utóbbi időben végre mégis kezd a külpolitika homlokterébe kerülni s ma már arról is lehet beszélni, hogy az érdekelt körök komolyan gondolnak azoknak a problémáknak megoldására, amelyek az egyoldalii információkra alapított békeszerződések végrehajtásánál a gyakorlati életben tömegesen jelentkeztek. Hogy ezeknek a problémáknak súlyos terhét nemcsak a szétdarabolt kettős monarkiából megmaradt két csonka ország érzi, annak legnagyobb bizonyítéka az az igyekezet, amelyet a nyugati nagyhatalmak fejtenek ki abban az irányban, hogy a Középeurópában levő kisállamok találják meg egymás között a megbékélés, a megértés és barátság alapját, hogy ezen elindulva, a most még bizalmatlanságban élő országok között lehetővé tétessék a jó szomszédi viszony kialakulása s ezzel a béke megszilárdítása. A Dunamcdence államai között, tehát a kisálltául és Ausztria s Magyarország között fennálló megoldatlan kérdések a főproblémái Középeurópának, ahol, sajnos, a világháború óta még mindig nem következeit el az a kedvező atmoszféra, amely a teljes konszolidációnak végleges kifejlődését lehetővé tehetné s az általános rendet és vele együtt a békét állandósítaná. A kedvező atmoszférának kialakulását a legutóbbi időkig a kisanlant államai késleltették. Késleltették pedig azáltal, mert Magyarországgal szemben mindvégig a legridegebb álláspontra helyezkedtek s ha időközben egyik vagy másik kisantant-állam egyéb külpolitikai kérdésben más felfogás folytán eltért is társaitól, a Magyarország elleni állásfoglalásban mindezidáig szilárdan kitartottak és szinte elszigetelték magukat a békés légkör megteremtésének lehetőségétől is. Csak a legutóbbi időkben mutatkozik valami megértés a kisantant részéről abban a tekintetben, hogy szükséges a közeledés a Dunamedence szívében levő ország felé, mely nélkül a felmerült kérdések elintézése lehetetlen. Napról-napra hallani lehet cgy-egy hangot, amely arra vonatkozik, hogy a megbékélésnek és kiengesztelődésnek előbb vagy utóbb, de el kell következnie s a kisantant államok közül például Jugoszlávia határozott békeszándékkal törekszik a jó szomszédi viszony megteremtésére a magyar szomszéddal. Tagadhatatlan, hogy Csehszlovákia is érzi annak a nagy felelősségnek a súlyát, amelyet viselni kénytelen a középeurópai helyzetiért s az utóbbi időkben egy-egy geszkedden kezdte meg Krofta dr. külügyminiszter expozéjának vitáját. A vitában résztvett Szüllő Géza dr. képviselő, az egyesült párt törvényhozói klubjának elnöke, aki nagy érdekű beszédében többek között foglalkozott a csehszlovák-magyar tárgyalásokkal is és e kérdéssel kapcsolatban, a következőket mondotta: — In médiás rés akarok most rátérni arra, ami bennünket úgy a respublikát, mint a respublikában élő magyarokat legjobban érdekel. Ezek azok a beszédek, amelyeket a dunai szövetségről és a kisebbség} kérdésekről tartott Krofta külügyminiszter úr, Hodzsa miniszterelnök úr és Kánya magyar külügyminiszter úr. örömmel állapítani meg azt, hogy Krofta külügyminiszter úr világosan látja, hogy vannak nagyhatalmak, amelyek tényleg nagyhatalmak; vannak nagyhatalmak, amelyeknek meg van a címük, de nincs meg a jellegük: ezek államalakulatok és vannak nagyhatalmak, amelyeknek nines meg sem a címük, sem a jellegük s ezek az emberi alakulatok, ezért mérsékelt hangnemben beszél és ugyanerre a beszédre adóit Kánya külügyminiszter úr is mérsékelt és bölcs választ. Érdekes pszichológiailag nézni Kánya külügyminiszter beszédét, amely a Mettemich-féle hagyományok legne-Komárom, június 8. A képviselőháznak a kassai műegyetemről szóló kormányjavaslat vitája folyamán nagyérdekű, alapos beszédet mondott Jaross Andor képviselő, az egyesült párt országos elnöke. Nagy figyelemmel hallgatott beszédében tusával maga is igyekszik közeledést keresni déli szomszédja felé. Valami megmozdulás észlelhető minden oldalon, hogy a helyzet tisztázódjék és ennek világosabbá tételét szolgálja a Magyarország részéről immár ismételten elhangzott ama kijelentés, amely a jó szomszédi viszony megteremtését akarja biztosítani s amely két feltételhez köti a megegyezés lehetőségét. Kánya magyar külügyminiszter és Darányi miniszterelnök újból kijelentették, hogy Magyarország minden körülmények között a béke politikáját kívánja folytatni, amit lehetővé tehetnek azáltal, hogy az utódállamok minden ellenszolgáltatás nélkül elismerik Magyarország egyenjogúságát és az említeti államokban élő magyar nemzeti kisebbségeknek megadják mindama jamesebb formájú megnyilatkozása, formában és lényegben tökéletes; és érdekes ezt a beszédet szembeállítani a Krofta-féle koncepcióval, amely objektív tudományos látszatba burkolja be azt, amit akar s így már a modern diplomáciai stílust reprezentálja. Lényegben azonban mind a két beszéd egyet céloz és ez a cél: a kompromisszum. Krofta külügyminiszter úrtól azonban egyet akarok megkérdezni: lehet-e tárgyalni valakivel úgy, hogy annak csak üzengetek, de soha vele komolyan nem beszélek. Szeretnék arra felvilágosítást kapni, hogy akár a budapesti csehszlovák követ útján, akár a prágai magyar követ útján tett-e a csehszlovák kormány kezdeményező lépéseket abban a tekintetben, hogy hajlandó Magyarországgal egy barátságos tárgyalást megkezdeni? — Valószínűnek tartom, hogy nem, mert bár én a csehszlovák diplomáciának a lelkét még nem ismerem jól, de ismerem a magyar lelket és ez mindig nobilis és nagylelkű volt és mmt ahogy a magyarnak a legkedvesebb eszköze a kard volt, mert ez a szemtől szembe való viaskodásnak a lehetőségét adta meg, így van ezzel a diplomáciában is: szívesen összeméri kardját nobilis vitatkozásban a magyar mindenkivel, de elvárja a másiktól a párádat s ezt meg lehetne kísérelni. követelte a magyar egyetem feltálítáisát, a magyar középiskolákból a nem magyar nemzetiségű tanárok áthelyezését s azok helyébe fiatal magyar nemzetiségű tanárok alkalmazását. Az iskolahálózat kiépítésének kérdésével kapcsolatban rámutatott arra, gokat, amelyekre ők sajátmagukat kötelezték. Magyarország tehát nem kér semmi új dolgot, hanem csak azt, amire a kisantant-államok a békeszerződések megkötésénél magukat ünnepélyesen kötelezték, de amelyeknek eddig nem teltek eleget. S követeli az egyenjogúság elismerését, amely nélkül egyetlen állam sem ülhet le a másik állammal tárgyalni, mert alárendelt helyzetében semmi reménysége sem lehet arra, hogy jogos kívánságai eredményes meghallgatásra találjanak. Olyan feltételek ezek, amelyek általános szempontból is megszívlelendők volnának. Egyetlen állama sincs már Európának, amely abban a saját exisztenciális érdekeit veszélyeztető megalázó helyzetben volna, mini Magyarország, melynek még saját haliogy mialatt a Slovenská Ligának: 72 olyan magyar községben van iskolája, ahol erre nincs elég indok, 60 magyar községben egyáltalában nincs iskola. Beszéde végén foglalkozott a miniszterernöknek a komáromi Jókai szobor alapkőletételén való részvételével, melyről többek között a következőket mondotta: — Végtelenül sajnálom, hogy Hodzsa miniszterelnök úr nem lehet jelen az ülésen, mert szeretek mindenkivel őszintén beszélni és mindenkinek becsületesen a szemébe nézni. Ä Jókai Egyesület Komáromban kultúrháza előtt egy szobrot akar felállítani. A Jókai Egyesület vezetői becsületes lojalitással felkeresték a miniszterelnök urat, hogy a szobor alapkőletételi ünnepségén vegyen részt. A miniszterelnök úr elfogadta a meghívást és résztvesz a Jókai szobor alapkőletételén. — Engedtessék meg nekem, hogy ezzel kapcsolatban felhívjam a miniszterelnök úr figyelmét a következőkre: Azok az urak és azok a körök, akik a miniszterelnök úrnak ezt az utazását előkészítik, egészen más szempontok belekalkulálásávál csinálták meg programjukat. Hodzsa miniszterelnök úr Hodzsovótelepen keresztül fog Komáromba érkezni. Először Hodzsovón fogja átvenni Hodzsovó díszpolgári oklevelét. Ünnepélyesen hangsúlyozom, hogy Komáromba nem Hodzsovón, hanem Nemesócsán keresztül vezet az úti Hodzsovó egy telep, amit egy színtiszta magyar járás magyar községéi közé ágyaztak be. A komáromi Jókai szoborhoz az út nem Hodzsovón, hanem Nemesócsán keresztül vezet, azon a Nemesócsán, amelynek ma is számos agyagos és nádfedeles épülete bizonyítja azt, hogy a cserép fcctősl és téglából épült telepes házakkal szemben miért nem lehet ugyanannyi téglából készült és cseréptetős ház a magyar falvakban. A miniszterelnök úr földmivelésügyi miniszter volt akkor, amikor a földreformot végrehajtották és mi, magyarok sohasem fogjuk elfelejteni, hogy a földreform üzügye alatt színtiszta magyar területen szlovák telepeket létesítettek. — És most engedtessék meg nekem; az is, hogy felhívjam Hodzsa miniszterelnök úr szíves figyelmét arra, tárainak megvédésére sincs elegendő védereje, holott körülötte több milliós hadseregekkel rendelkező államok vannak. Már Ausztria is lerázta magáról ezeket a béklyókat, nem is szólva Németországról, amely saját maga erejéből állította helyre államának a többi nagyhatalmakkal való egyenjogúságát. Helytelen politika volna, ha Magyarországot a helyzet feszültsége szintén rákényszerítené erre. Ezt az utódállamoknak nem szabad bevárniok, hanem meg kell egyezniük Magyarországgal. No és a kisebbségekkel szemben vállalt kötelességek? Nem kívánunk ismétlésekbe bocsátkozni, de ezen a téren még sok tennivaló van, amit elöbb-utóbb végre kell hajtani, hogy minél előbb bekövetkezzék a Dunamedencében a régóta várt s a népek boldogulását biztosító állandó béke. Jaross Andor a magyarság legsürgősebb kulturköveielésének végrehajtásai követelte A Jékel szobor alapkőletétele és Hodzsa miniszterelnök EE
