Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-19 / 40. szám

2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937, május 19. Az udvardi hősök emlékének leleplezése Kerületi katolikus nap Udvardon Udvard, május 18. Lélekemelő ünnepség keretében lep­lezték le pünkösd hétfőn Udvard köz­ségben az egész magyar vidék óriási részvétele mellett a világháború hősi halottainak monumentális emlékmű­vét, melyet az udvardi magyar társa­dalom áldozatkészségéből állított fel a kegyelet a nagytemplom melletti térségen. Az impozáns, művészi tö­kéllyel megalkotón emlékmű Berecz Gyű!a komá' omi szobrászművész egyik legsikerültebb kompozíciója, mely al­kotásainak hosszú sorát méltóan gaz­dagítja. Már reggel fél 10-kor zsúfolásig el­lepte a teret az ünneplő közönség óriási tömege, külön csoportosultak a hadi özvegyek és árvák, valamint a még éleiben lévő frontharcosok tömött formációja, a szomszédos községek, a helybeli egyesületek, testületek és tár­sulatok küldöttségei zászlók alatt. A szabadban felállított oltárnál Siposs Antal kér. esperes, udvardi plébános fényes segédlettel tábori misét mon­dott, mely alatt az udvardi vegyes­­karú és a perbetei férfikarú dalegy­letek régi magyar egyházi énekeket adtak elő kifogástalan együttesben. Istentisztelet után a közönség az emlékműhöz vonult, amelyet Siposs Antal felszentelt, majd pedig ugyanő, mint a szoborbizottság elnöke költői gondolatokban és hasonlatokban gaz­dag megnyitóbeszéddel vezette be az ünnepséget. »A lélek hathatatlan. — mondotta többek közölt. — megidézem tehát erre az ünnepségre elesett hő­seink lelkét. Jöjjetek, jeltelen sírotok­ból, galambszárnyon repüljetek ide, nézzetek körül az ősi portán, mennyi változás azóta! Szüléitek elhaltak, öz­vegyeitek a nehéz gondok súlya alatt összeroppantak, árváitok embernyi emberekké lettek, de titeket soha el nem felejtenek. Azért emelték ezt a szép emléket, hogy legyen hova el­zarándokolniuk, ha kínozza őket az emlékezet, legyen hol kisírni magu­kat, ha fájdalom tölli el miattatok szívüket. De fel a fejjel! Az elmúlt életből új élet fakad, a búzaszem is megsemmisíti önmagát, hogy új életet adjon, vér és szenvedésből születik az emberi élet is.« Beszéde végén há­lás elismeréssel nyilatkozott Berecz Gyula művészről, aki tudásának, ih­­letettségének legteljesebb gazdagságát adta ebbe az emlékműbe, s végül át­adta az emléket gondozás és megőrzés céljából Galla Lajos községi bíró ut­ján Udvard község közönségének. Ezután Dukón Béla perbetei ref. lelkész parentálta el a hősöket egy­háza részéről. »Minden papnak kö­telessége halottad eltemetni — mon­dotta többek között. — Nem állunk ugyan koporsó előtt, mégis zokogunk, nem ki é ünk halottat, mégis temetésre jöttünk. Ez az emlékkő legyen közös fejfája a világ minden táján névbele. nül, jeltelenül nyugvó hőseinknek, ahol a bánatos utódok enyhülést nyer­nek. Tanítson meg bennünket egymás megbecsülésére, egymás megérétsére, itt élő magyarok egyetértésére!« Ez­után megáldotta az emlékművet. Jaross Andor nemzetgyűlési képvi­selő foglalta el ezután a szónoki emel­vényt és a frontharcosok nevében mondott igen nagyhatású ünnepi be­szédet, melynek során a szó mesteri művészetével vezette végig a hallgató­ságot a világháború drámai fordu­latain, az őszirózsás forradalmon, az azt követő összeomláson, majd így folytatta: — Fájdalmas testvéri gyásszal gon­dolunk rátok ma itt, elesett hőseink, mi, az élők, akik tovább harcoljuk azt az életharcot, melyből elszólítotl titeket egy kommandó szó, melynek majdan valamennyien engedelmesked­ni fogunk. Gyászolunk és mégis ün­nepelünk. Emlékek szivárványán ke­resztül tör ki szemünkből a könny, mely ma egyben ünnepi könvesepp is. Ünnepi, mert méltó emléket tudtunk nekik állítani, mely évszázadokon ke­resztül hirdeti majd, mit áldozott ez a község akkor, amikor nemcsak élni, de halni is kellett a hazáért. Az ál­­dozni tudás olyan tulajdonság, mely mindenkor felemel. Ezen az emlék­művön is az ihletett művész a ke­resztre feszített Krisztussal szimboli­zálja az ádozathozást. A Megváltó ke­reszthalála olyan példa, melynek em­léke előtt leborul a halandó ember s maga is megtanul áldozni. A legtel­jesebben vjrágzó mandulafáról a vi­har letépdesi a legszebb virágait, csak a kisebb, gyengének látszó virágok maradnak meg. A mandulafa sorsára jutottunk mi is, amikor jött a világ­háború és letépte ifjúságunk színe­­javát. De maradt mégis néhány sze­rényebb virág, melyek, mint a man dulafa megmaradt virágai, levetik szir­maikat, szürke termés lesz rajtuk és csontpánoélt fejleszt a természet a ru­hája alá. Ha az ember meghámozza, kemény, mint maga az irgalmatlanság, — pedig belül édes, tiszta és jó, mint a kenyér, mint a becsület. Ez az em­lék hirdetője annak, hogy volt idő, mikor dúsan virágzott a magyar nem­zet mandulafája, le kellett nagyon sok virágnak hullania, hogy legyen maj­dan kívül kesernyés kemény nemze­dék, mely ellentáll a viharnak s be­lül megőrzi a nagy, igazi és jó tu­lajdonságokat, melyekből egy új nem­zedék születik. Az igen nagy hatást kiváltott és a hallgatóság tetszésnyilvánítása által Úgy látszik, hogy az emberek nem tudnak és nem akarnak okulni. Az újságok naponta közölnek híreket kü­lönféle csalafintaságokról és mégis akadnak áldozatok, akik elmulasztják a kellő óvatosságot. Ilyképen célta­lannak tűnik fel a sajtó üdvös mun­kája, amelylyel a közönség elé tárja a felderített szélhámosságokat és ez által azt a félrevezetéstől és károso­dástól megóvni igyekszik. Azon kevésbbé lehet csodálkozni, hogy a nép alsóbb rétegéhez tartozók, akik talán újságot nem olvasnak, lép­­re mennek a raffinált szédelgőknek, mint azon, hogy a magasabb intelli­genciával és világtapasztalattal bíró egyének is felülnek a színes és nagy­képű reklámoknak. Jobbára ez utób­biak sorából kerülnek ki a csodarabbik kliensei, akik lelki és üzleti ügyekben tanácsot kérnek és a csodadoktorok paciensei, akik képzelt és valódi be­tegségükre orvoslást keresnek. 1 fogy milyen kiábrándító csalódás éri ezeket a könnyen hívőket, az ritkán kerül napfényre, mert érthető okok­ból a látogatások különösen a diplo­ma nélkül működő csodadoktoroknál titokban, a nyilvánosság kizárásával mennek végbe és az önhibájából be­csapott ember rendszerint rested csa­lódását nyilvánosságra hozni. Hasonló sorsban részesülnek azok, akik jósokhoz vagy jövendőmondókhoz fordulnak, hogy betekintést nyerjenek az elkövetkezendő események titkaiba, vagy akik spiritisla, theomantiküs vagy más okkult társaságban keresik a túl­világgal való összeköttetést. A tudomány mai állása mellett sem kártyából, sem a tenyér és ujjak rovátkáiból, sem más jelekből nem lehet az egyén, a család, az állam és a világ jövendő sorsára pozitív következtetést vonni. Tény, hogy vannak emberek, kik­nek csodatevő képességébe vetett hit tö­megpszichózist képes előidézni és szuggesztív hatásuk olykor bámulat­ba is tudja ejteni a hívőket. A törté­nelemijén lobi) oly esetet találunk fel­jegyezve, amikor egyesek pontosan megérezték haláluk módját és napját, sőt a híres párizsi jósnő évekkel ez­előtt megjövendölte a serajevói gyil­kosságot és az annak nyomán kitört világháborút és következményeit. Ilyen telepátikus megérzéseknek, vagyis az u. n. hatodik érzék fennforgásának okait kipuhatolni eddig nem sikerült. A múlt század végén kezdődött és azóta rohamosan fejlődő grafológia azonban távol áll mindenfele jöslás- és távolbalátástól. Nem is tudományszámba megy a grafológia, hanem inkább művészet, többször megszakított beszéd után Paxy Pál, Nagy Ferenc, Sólyom Ella, és Németh Károly sikerült szavalatai arattak nagy tetszést, majd az ud­vardi dalárda Dinnyés Károly szak­avatott vezetésével adott elő alkalmi énekeket. A magasztos ünnepség az emlékmű megkoszorúzásával ért véget majd 300 terítékes társasebéd követ­kezett, melyen Siposs Antal esperes, Jaross Andor és Holota J ános dr. nem­zetgyűlési képviselők, Dinnyés Károly és még többen mondtak lelkesítő po­hárköszöntőket. * * fc A Ka'o ikus Akció kerületi napjának délutáni programja egyházzenei elő­adással kezdődött. Az egyes egyház­zenei műveket az udvardi, perbetei, szimői és naszvadi dalárda adta elő mély hatással. Fél négy órai kezdettel katolikus ifjúsági nagygyűléseket tar­tottak éspedig az ifjak részére az is­kola udvarán, ahol megnyitót Sipos Antal esperes-plébános mondott, Ham­vas István kerületi moderátor a Ka­­to'ikus Akcióról beszélt. Meggyesi Sán­dor országos titkár pedig a katolikus ifjúság problémáit fejtegette. A leá­nyok részére tartott nagygyűlésen Dinnyés Károly iskolaigazgató meg­nyitója után P. Szalvátor szent Fe­­renc-rendi atya a katolikus leányok hivatását elemezte, Esterházy Lujza országos moderatrix pedig a leányok­nak a Katolikus Akció kebelében való szerepéről tartott előadást. § a fejlemények melynek segélyével az embernek szellemi és erkölcsi tulajdonságai sa­ját kézirata alapján ismerhetők fel. A grafológus tehát a kéziratból sem nem jövendölhet, sem pedig lelki ügyekben tanácsot adni nem jogosult. Anélkül, hogy szándékunkban vol­na üzletrontást elkövetni, tisztán a kö­zönség érdekeit kívánjuk szolgálni az­zal a figyelmeztetéssel, hogy a most divatozó s mindenütt fellépő »pszicho­­grafológus nőknek« jóslásai a nekik bemutatott kézirattal semmi összefüg­gésben nincsenek és komoly alappal nem bírnak. Ezen megállapításra an­nál is inkább van szükség, mivel kü­lönösen a balsors és a katasztrófa meg­jövendölése a gyenge idegzetű emberre káros hatást gyakorolhat, sőt végzetes lelki megrázkódtatást is idézhet elő- Példaképen álljon az az eset, amikor egy nagyműveltségű papnak a jósnő megjövendölte (kártyavetéssel), hogy egy hónapon belül súlyos betegségbe fog esni, amely halálával fog vég­ződni. A teljes egészségnek örvendő pap röviddel azután papi konventre utazott egy fővárosba, ahol egy banket­ten részt vett * és azután szállójába aludni ment. Útközben csuklani kez­dett és a csuklástól egész éjjelen át nem tudott szabadulni. Ekkor eszébe jutott a jóslás és a legrosszabbra volt elkészülve. Még a hozzásietett orvos sem tudta csuklását elállítani és csak másnap, mintán egy egyszerű zsidó asszony ajánlatára egy pohár ecetet megivott, szűnt meg a kellemetlen csuklás és a baljóslat által meggyötört papra nehezedő lidércnyomás. A különféle »pszichografológusok­­nak« az eléjük tett kéziratokból meg­állapított jellemrajzi adatai helyesek lehetnek és könnyen ellenőrizhetők, azonban merően fantasztikus kitalá­lásoknál nem egyebek és a grafológiá­val semmi kapcsolatban nem állanak olyan telepatikus és jóslásszerű meg­állapítások, mint pl. hogy az illető súlyos betegségben szenved és rövi­desen meg fog halni, hogy a kézirat írója minden városban szeretőt tart, hogy az íróra egy távol országbeli rokona után nagy örökség vár, hogy az illetőnek sok kinlévő behajthatat­lan követelése van, hogy az író azon­nal utazzék haza, ahol nagy szerencse vár reá, mert férjhez fog menni stb. Ne vegye tehát senki készpénznek és még kevésbé szívére a kéziratból ki nem olvasható, fantázia szülte jós­lásokat! Dr. G. J. A KOMAROMI lapok a magyarság tántoríthatatlan harcosa Egy gmfológusnő Olvassa, pártolja, terjessze a KOMAROMI LAPOKAT! Mii ír a csehszlovák sajló? Prága - Bécs - Budapest háromszög A »Slovák«-ban olvassuk: A Bris­tol Evening Post Középeurópa prob­lémáit boncolgatja s azt állítja, hogy a magyarok maguk nagyon jól tud­ják, hogy függetlenségüket nem vol­nának képesek fenntartani, ha Auszt­ria és Csehszlovákia önállósága meg­szűnnék. Számos megfigyelő úgy véli, hogy Csehszlovákia, Ausztria és Ma­gyarország együttműködése legjobban oldaná meg a középeurópai nehéz helyzetet. Bécs és Budapest között bizonyos kapcsolatok vannak. Most csak arról van szó, hogy Prága és Budapest is közeledjék egymáshoz. Mindkét fél részéről csak csekély en­gedékenység kell, hogy az együttmű­ködés biztosíttassák e fontos három­szögben. , Monopólium ügyek A »Národ« Néhány szám a gabona­monopóliumból cím alatt írja: »A ga­bonatársaság üzemi alaptőkéje 50 mil­lió Ke. Néha azonban 1 milliárd 300 milliója is van a gabonatársaságnak. Az üzletbe kölcsönvett pénzekért ka­matokat fizet, javarészt 5 százaléknál magasabbakat. Levonásokkal 200 mil­liót szedett be. A gabonái külföldre veszteségáron szállítják ki s a vesz­teség métermázsánkint átlag 40 Kc-t tesz ki. Az államnak forgalmi adó címén 13 milliót fizet be. Az idei ter­més árait majd csak július 1. után állapítják meg. A monopólium egyet­len veszedelme a dugvaárulás. Ügy becsülik, hogy évente 40—50 ezer va­gon gabonát adnak el dugva, a társa­ság megkerülésével. Ezidén sor ke­rül bizonyos újabb rendezésekre, úgy, hogy a monopóliummal való megelé­gedettség nagyobb lesz. A fő problé­ma még mindig az marad, hogy az őrlő gabonaár megtartásával mikép­pen lehetne olcsóbbá tenni a takar­­mányneműek árát. Ha ez sikerülne, úgy a monopóliummal való megelége­dés különösen a kisgazdáknál na­gyobb volna.« A »Vecerní Ceské Slovo« írja Irá­nyított gazdálkodás agrárzölden — Nincs kenyérliszt — Rozseladási ti­lalom — Nálunk is lassankint úgy lesz, mint Németországban — címek alatt: A gabonatársaság elhatározta, hogy május 10-től kezdve tilos a bi­zományosoknak rozsot eladsiiok. De a bizományosoknak nem szabad rak­táron levő rozsot sem eladniok. Má­jus 10-től kezdve a gabonatársaság a malmoknak maga fog engedélyezni s kiosztani rozsot. A rozshiány miatt való panaszok egyre szaporodnak. Rozslisztben oly nagy a kereslet, hogy néhol 1 Kc-val is túlfizetik kilóját. Legrosszabb a helyzet Morvaország­ban és Sziléziában. A gabonatársaság által oda szállított 1000 vagon rozsot már megőrülték és eladták. A molnár­­szervezetek újabb juttatásokat köve­telnek s mozgalmat indítottak a rozs. szabad felvásárlásának engedélyezése érdekében. 597 íltttCéÍKS Adler mérnök Bratislava, Pofovnicky rád 14. Telefon: 26-01. Új és használt Írógépek nagy választékban! Saját irógépjavító műhely Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents