Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-15 / 39. szám

1937. május 15. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. Prágai kiállításra kérték kölcsön a komáromi muzeum római-gyűjteményé­nek néhány darabját Csütörtökön meglehetős feltűnést keltett egy hatalmas, sárga bútorszál­lító kocsi, amely a Jókai Egyesület múzeuma előtt állott s amelybe lá­dákat csomagoltak el. Különféle ta­lálgatások merültek föl ezzel kapcso­latban s a komáromi közönség tájé­koztatására közöljük, hogy a múzeum néhány gyüjteményda­­rabját a prágai Umélecká Beseda kérte hivatalos úton kölesön. Prágában a három nyári hónapon át nagyszabású kiállítás lesz, »Szlovenszkó művészeti emlékei« címen. A kiállítás a mai Szlovenszkón található művészeti emlékeket, Vagy azok mását sorakoztatja föl, szobrok, képek, bútorok, iparművészeti mun­kák, stb. Pozsony, Kassa, Bártfa, Besztercebánya, Komárom, Trencsén, Nyitra, Túróc, Gömör művészeti em­lékeit állítják ki s a komáromi mú­zeumot arra kérték, hogy a köztársaságban egyedüli római­­gyüjteinényéböl adjon kölcsön há­rom hónapra néhány darabot. Kétszer járt egy válogatóbizottság a múzeumban, amelynek elnöke a Mű-, emlékvédő Hivatal igazgatója volt s ők választották ki az anyagot. A Jókai Egyesület igazgatótanácsa is foglalkozott ez üggyel s tudomásul vette a kikölcsönzést. Római kőem­lékek, szoborművek, régi cserepek, mécsek, bronzmunkák voltak a köl­csönkért tárgyak, amelyeket szak­szerűen becsomagoltak s elvittek. A Jókai Egyesület a lehető legna­gyobb biztosítékot kérte a tárgyak megőrzésére s épségére s ezért küldtek le Prágából külön kocsit s egy újabb bizottságot, a tárgyakat bebiztosították s háromszoros jegy­zőkönyvet veitek fel a kölcsönadás­ról. A Jókai Egyesület nevében Szombathy Viktor főtitkár személyesen lesz ott a prágai átadásnál, hogy a Jókai Egyesület múzeumának értékes gyüj­­teménydarabjait baj ne érje, azokat megfelelő módon állítsák ki s biztosít­sák. A gyűjtemény darabokat szeptem­berben szállítják vissza. Kerékpárok nagy választékban már Ke 460’— -tói. Villany­szerelést a legolcsóbb árban vállalunk. 543 Kedvező fizetési feltételek! Hacker é8 Neufeld Masaryk u. 21. Elektro Rádió Mehanik Dudák, sípok, furulyák grumofonlemezen s egyéb gyűjtemények Népi hangszereink a Jókai Egyesület múzeumában Irta: Manga János (Ógyalla). Az utóbbi évtizedekben egyre na­gyobb érdeklődés nyilvánul meg a falu élete iránt. Tudósok, szociogra­­fusok járják a falvakat, annyi jóaka­rattal, mintha százszorosán akarnák jóvátenni azt a sok bűnt, amelyeket évszázadokon át elkövettek a magyar falu ellen. Gyöngyösbokrélákat szer­veznek, ahol ősi tradíciók leple alatt vásári cirkusszá süllyesztik a magyar falu életerejét és alkotóművészetét. Pedig a falusi ember lelkivilága nem kapcsolóra jár, hogy ott és akkor szó­laltatom meg, ahol én akarom. A pa­raszti lélek igazi arcát csak az ott­honában, övéi között, a leikéhez nőt! földanya ölén láthatjuk meg. Amit ezenkívül látunk, az álarc, melyet rá­­kényszerítettek az évszázadok. A falu megismerésére irányuló tö­rekvések Arany Jánossal, a költő­vel kezdődnek, aki otthonában, Nagyszalontán és környékén szor­galmas gyűjtője volt a népi meg­nyilatkozásoknak. Petőfi költészete pedig már teljesen a nép leikéből táplálkozott. Később, a kilencvenes években hozzáértő kezek tudomá­nyos felkészültséggel gyűjtik össze a népdalokat, meséket és hagyo­mányokat. A XX. század elején pedig két kiváló muzsikus járt faluról-falura: Bartók Béla és Kodály Zoltán, hogy össze­­gyüjtsék a falu legértékesebb és leg­régibb kincseit, a népdalokat. A nép­zene-gyűjtők látták először, hogy a paraszti lélek megnyilvánulása csak az otthonában, környezetében igazi s mihelyt onnan kikerül, már mes­terségessé, alakoskodóvá válik. A népdalokon kívül az ő sajátké­szítésű népi hangszereiben őrizte meg legjobban ősi tradícióit és zeneszere­­tetét a magyar falu. Sajnos, ezeket az ősi tradíciókat őrző népi hangsze­reket a kipusztulás veszélye már erő­sen fenyegeti. A divattal együtt a gyári, vagy inlernacionális hangsze­rek is belopództak a faluba. A cite­­ra és furulya helyett vasárnap dél­utánonként harmonika szól, az ősrégi dudanóták helyett pedig a cigány húzza az agyontekert, idegenből im­portált — Bartók Béla szerint — söpredékzenét. róla győződve, hogy nem akarta. Itt én is elárulom, hogy mint a népzene rajongója, értek valamit a dudához, van is belőle a szekrényemben, nem is egy, hanem kettő, de a dudasíp­­csinálás mesterségét még nem sike­rültelsajátítanom. Akárhányat csinál­tam, egyik sem akart olyan szépen szólni, mint a Tőzsér Ferenc bá­tyámé. Végül aztán elárulta, hogy a dudasíphoz olyan nádat kell szerezni, amely annyira távol van a falutól, hogy még kakasszót nem hallott, mer! amely nád már kakasszót hal­lott, az abból készült síp krípog. Én azonban meg vagyok róla győződ­ve, hogy bármilyen messziről hozott nádból készítem is a dudám sípját, még sem fog az olyan szépen szóim, mint a Tőzsér bátyám dudájának síp­ja, mert abban az Ipoly-völgyének hajnali ködével megezüstözött leve­gő reszket. Egy hónap óta társa is akadt a lu­­kanényei dudának. Bagotáról vittem be a múzeumba. Évekkel ezelőtt a gyallai, imelyi és nemtudomén hová való lányok táncoltak a muzsikájára, de a »Jaj, de csúszik ez a banánhéj...«, meg a többi hasonló nóta hadat üzent neki — és sajnos — a küzdelemben a duda maradt alul. Azóta elnémult Kollárovics Lukács dudája, csak ak­kor szólalt meg újból, amikor haty­­tyudalát énekelte a mikrofonba, hogy a gramofonlemez apró barázdáiban halhatatlanná tegye magát. Pedig Kol­lárovics Lukács dudája Sinkó János néhai szentpéteri juhász receptje után készült, aki valamikor gazdája volt Kollárovics bácsinak és akinek ak­kor is szólt a dudája, ha eldobta, mert az ördögök fújták. Nem csodá­lom, hogy Kollárovics bácsi, amikor megvált a dudájától, másnap este 10 órakor beállított hozzám, hogyhát mégsem adja. De már késő volt. Az ő dudája is bevándorolt a halhatat­lanság birodalmába és egy számot kapott. A dudák mellé került még két furu­lya, egyik az Ipolyvölgyéből, másik Ögyalláról és két Komárom-vidéki ős-Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. Zilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia régi citera, amelyeknek ősei valami­kor az orgonát helyettesítették előde­ink tűzáldozatáinál. Az elraktározott népzene A Jókai-múzeum áldozatkészsége még azt is lehetővé tette, hogy a fen­tebb említett népi hangszereket az ér­deklődők és a tudományos körök előtt bármikor megszólaltathassa, ak­kor is, amikor a dudás, meg a furu­lyázó juhász már csak az öregek me­séiben él majd. A múzeumban elhe­lyezett, minden egyes népi hangszer gramofónlemezen is meg van örökít­ve. Ott van Kollárovics Lukács bácsi Sallai verbunkja, amit a régi farsangi és húsvéti dudabálok alkalmával a legények láncoltak, amikor a lányok még nem voltak ott, vagy amikor már a jókedv tetőfokára hágott. Hanglemezen vannak megörökítve a mariosi kurjázás dallamai, az ős­régi párosító dalok, melyek a Ko­­mároin-környéki gyermekek játékos dallamaiban maradlak ránk. Csak egyet nem sikerült megörökíte­ni, Kollárovics Lukács bácsi csodál­kozással és félénkséggel vegyes, bi­zonytalan tekintetét, amikor az ő du­dája is magától szólt, mint valami­kor a gazdájáé, Sinkó János szentpé­teri juhászé, akinek az ördögök fúj­ták. Komárom-vidékén még nagyon sok megmenteni való van. A népművészet, népköltészet talán már csak arra vár, hogy bevonuljon a múzeumok üvegszekrényeibe és a folklórista íróasztalára, hogy aztán végkép a múlté legyen. A Jókai Egyesület múzeuma éppen az utolsó pillanatban érezte át hi­vatásának legigazibb voltát, amikor elhatározta, hogy a párjátrilkíló népvándorláskor;’.!) li és római gyűj­teményei közé összegyűjti a szlo­­venszkói magyar néplélek őserejéi legjobban jellemző népi hangsze­reket is. A kiveszőiéiben levő pászlorélei emlékei Néhány héttel ezelőtt különös ze­ne hangjaira lettek figyelmesek a mú­zeum első emeletén dolgozó munká­sok. Tőzsér Ferenc, 59 éves luka­­nényei juhász remekbefaragott dudája szólalt meg a múzeum néma csend­jében. Az élettelen szilvafa, bodzafa és juhbőr beszélni kezdett és a csal­lóközi vízimalom körül ott lebegett a palóc szellő a Tőzsér Ferencekkel és a benépesített domboldalakkal. Karácsonykor beszéltem Tőzsér Fe­renccel, Lukanényén, aki büszkén mesélte el, hogy a lévai gyöngyös­bokrétán Szombathy Viktor vette meg a dudáját. Nem szívesen adta el, mert egy ilyen sajátkészítette hang­szer úgy szívéhez női az embernek, mint a felesége, vagy a gyermeke, de amikor elmondtam neki, hogy dudája a múzeumba került, ahol tudjaisten, meddig viseli készítőjének nevét, megnyugodott. Azt is elmondotta, bogy a dudakészítést és a dudálást valamikor negyven esztendővel ezelőtt Halát István gazdájától tanulta. A be­szélgetés közben annyira fölmelege­dett Tőzsér Ferenc bátyám, hogy még egy titkot is elárult, pedig megvagyok Egy tarkamultú ember Németországból megszökött, végigra­bolta Csehországot és Délszlovenszkót: az Ipolyon való szökés közben lógták el A komáromi körzet csendőrsége a napokban elfogott egy csavargót, aki Magyarországba akart átszökni az Ipolyon keresztül s aki egy fináncot szökés közben majdnem agyonlőtt. A csavargót beszállították a fogházba s összeállították a bűnlistáját. Az országúti csavargó igen tekinté­lyes múlttal rendelkezik, noha nem több 24 évesnél. Kiderült, hogy a lövöldöző csavargó Korn Herbert, németországi illetősé­gű, Hivatásos tolvaj, akinek eredeti foglalkozása a békés tehénfejés volt. A tehénfejést megunta s országúti tol­vajnak csapott fel. A németországi Rottenburg foghá­zában volt legutóbb letartóztatás alatt s onnan megszökött. Innen át­került, éjjel, az erdőségeken keresz-Nme me^ i C Z I B O R kalapos kirakatait (Jókai Mór u 6.) Szenzációs tavaszi újdon­ságok Hück’d, Böhm és saját gyártmányú férfi és fiú k Dpok­­b*n és mindenféle sapkákban. Árban legolcsóbb, minőség­ben legtöbb. Kalapok Javítása és alakítása az ÚJ divat szerint tül Csehországba, ahol az első lo­pását Mezimoston követte el. Útközben még Németországban két helyen tört be, ruhát, pénzt, ékszert lopott. Cheb közelében oly szerencsé­sen lopott ruhát s tört be a Bata­­üzletbe, hogy Ulrich József néven iga­zolványokat is talált a ruhában. Majd Pilzen környékén folytatta a betö­réseket, garázsban, hivatalokban ok­mányokat, pénzt lopott, azután Pisek környékén tűnt föl, ahol többek kö­zött éles katonaszuronyt is szerzett, Budweissben a kolostort látogatta meg fehérneműért. Néhány eredmény­telen betörése is volt útközben, s ez csak arra volt jó, hogy egyre több helyen kísérletezzék. Majd iskolákba tört be, kasszát tört fel, templomból kegyszereket lopott, Trebon környékén s Trebié vidé­kén tizenhat betörést ismer be: mindent ellopott, ami a kezeügyébe került, pénzt, pecséteket, templo­mi kegyszert, ékszert, ruhát, köz­ben embert is szúrt a katonai ba­­jonettel. Végül kerékpárt szerzett s így foly­tatta körútját, előszeretettel keresve fel templomokat s iskolákat. Ha egye­bet nem szerezhetett, ellopta az is­kola ceruzáit. Április havában érkezett Pozsony-T

Next

/
Thumbnails
Contents