Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-15 / 39. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1935. május 15. Csilizköz ármentesítése Zadlna dr. földmivelésügyi miniszter válasza Füssy Kálmán szenátor interpellációjára ■Szenzációs újdonságok a legdivatosabb fürdőruhákban, férfiingek, nyakkendők 570 és harisnyákban Kálmán divatáruháza Komárom, Klapka tér 9. Csak törvényekkel lehet rendezni a kisebbségi kérdést Honiéin, a szudétanémet párt vezére beszédet mondolt a prágai német házban és beszédében foglalkozott Benes köztársasági elnöknek krumai nyilatkozatával, mellyel kapcsolatban azt mondotta többek között, hogy nem hiszik, hogy a köztársasági elnök ama sokszor kifejezett törekvése, hogy itt megfelelő nemzetiségi viszonyok jöjjenek létre, megvalósulhasson olyan törvények meghozatala nélkül, melyek egyrészt törvényben lefektetett normává emelnék védelmünket, másrészt a törvény megsértésére büntetést állapítanának meg. A krumai beszéd bizonyítást szolgáltatott amellett, hogy a nemzetiségi kérdésnek törvény útján való rendezése elengedhetetlen. Mert minden építő kezdeményezést, bárki kezdje is, — mint ezt a köztársasági elnök Reumában megállapította, — az a veszély fenyeget, hogy az alárendelt szervek önkényén és a cseh nép közvéleménye miatt hajótörést szenved. Jelentős haladás, hogy a legmagasabb helynek is tudomása van a mindig mutatkozó és naponta tapasztalt tűszúrásokról. Komárom, május 14. Ismeretes, hogy a tavaszi nagy esőzések következtében beállott veszedelmes vízáradás Csilizközt is elborította, ami az oltani lakosságnak rengeteg károkat okozott. Március havában Füssy Kálmán, az egységes párt szenátora interpellációt intézett Zadina dr. földmivelésügyi miniszterhez, akitől a veszedelembe sodort terület ármentesítésére nézve, valamint az ottani lakosság segítésére nézve sürgős intézkedéseket kért. A földmivelésügyi miniszter válasza most jelent meg a szenátus tagjai részére kiosztott nyomtatványok között s a válasz részletesen ismerteti azt az építkezési programot, amely a komáromi Ármentesítő Társulat VI. körzetének felszini vizei lecsapolásának rendezésére vonatkozik. E körzetbe Mit tárgyalt Englii Svájcban? Prága, május 14. A Prager Mittag május 11-i számában első oldaton feltűnő helyen közölte, hogy Englis Károly dr., a Csehszlovák Nemzeti Bank kormányzója — aki köztudomás szerint Csehszlovákia pénzügyeinek legfőbb intézője — Svájcban tárgyalásait kedvezően zárta és hogy útban van haza, Prága felé. Érdeklődésünkre azt az értesítést kaptuk, hogy Englis kormányzó újabb külföldi kölcsön felvételéről tárgyalt shogy ezek a tárgyalások zárultak nagyon kedvező eredménnyel. A francia kölcsön néhány hónap előtt bekövetkezett prolongálásakor — amikor is a francia szövetséges 8 és 9 százalékos kamatláb mellett hosszabbította meg a régi kölcsönöket, a lapok is közölték, hogy Csehszlovákiának egy svájci—holland—angol magánérdekeltség kínált nagyobbösszegű kölcsönt. Mivel a francia kölcsönt sikerült prolongálni, akkor nem került sor az újabb kölcsön felvételére. A terv azonban nem aludt el s mint Englis tárgyalásai mutatják, most ismét aktuálissá vált az újabb kölcsön felvétele. (Ij.) tartozik Csilizköz vízlecsapolása is. Csilizköz vízlevezetésének irányát nem a Duna felé, hanem a Kisduna felé tervezték, hogy az érdekeltség által viselendő üzemi költség minél kevesebb legyen. Ezokból a VI. körzetet érintő vízlecsapolási munkálatok I. építkezési ctappjának tervezete elvben akként van megoldva, hogy a levezető főárokhálózat Csallóköz széliében a Nagydunától a Kisdunáig 27750 km. hosszúságban létesíltetik Aszódhoz, ahol nagy szivatytyuállomás építtetik fel. A tervezet által magának Csilizköznek vízmentesítési problémája azáltal is nyer megoldást, hogy három nagy levezető árokhálózat s a Csilizpatak részbeni szabályozása, valamint a főárokhálózaton kisebb szivattyúállomás felállítása van tervbevéve. E tervezet műszaki részében a földmivelésügyi minisztérium állal már az 1932. évben jóváhagyatott s költségelőirányzata 15,560.000 Kc-ban állapíttatott meg. E munkálatok első részeként az Aszód és Csilizköz közti főárokhálózat, a Csilizen ál vezető árok, a csilizi víznek a ioárokhálózaiba való levezetését biztosító lejtőzet s végül a csilizi nagy árokhálózatoknak OSÓOtlOO Ké együttes költségen leendő létesítése tűzetett ki. A munkálatok eme része az építkezési költség 30<yo-ig menő országos hozzájárulás s a vízgazdasági talajjavítási alap 37.5o/o-ig menő hozzájárulása állal pénzügyileg is biztosítva van. A szabályozási munkákat már megkezdték s az állami alap e célra eddig 608.000 Kc-t fizetett ki. A munkálatokat a társulat saját üzemében hajtja végre. A főárokhálózaton folyó munkák csupán ezen műszaki üzemrendszer mellett folytathatók, minthogy a főárokhálózaton a lejtőzés minimális. A Csiliz alatti lejtőzet felépítése már munkába adatott s nagy részben már befejeztetett. Az 1937. évi építkezési programban 1 millió Ke s az állami alap hozzájárulásának részletével együtt további 410.000 Ke építkezési költség van előirányozva. Az elvárt költségvetési megtakarítás mellett feltehető, hogy a főárokhálózalnak Csiliztől a Nagydunáig leendő meghosszabbításához s a Csilizközön további két nagyobb Isten árnyékában Irta: Dékány András. Pünkösd vasárnap előtt való délután, szombaton, csónakra ültek mind, áteveztek a túlsó partra és beballagtak a faluba. Valamikor, amikor nagyobb volt a telep, több volt a halász, az asszony és a gyereknép, zsúfolásig megtömték a templomot, hogy végighallgassák a litániái; most már nem volt szükség asszonypadra, férfipadra, ki-ki odaült, ahová akart. Régi szokás volt így nekiindulni a halászidénynek: Istenhez fohászkodva, meghajolni tündöklő, nagy fénye elölt; mindentadó, halat, kenyeret, gyereket és áldástadó hatalma előli. Igen, kicsit beleszagolni a tömjénfüstös templom illatába, beleülni a padokba és érezni, hogy ez is van, templom, kis falusi templom, rosszul gyalult padok, aranyos gyertyatartók, pirosán világító mécs olt .a középen, amely bordó zsinegen lóg, himbál és ahogy ideleng, odaleng, egy kicsit mindenkinek megvilágítja a lelkét. Olyan, mintha magának Istennek a szeme volna!... A plébános úr maga jött ki Kalocsáról, az emberek meg a halásztelepről a faluba és így megfelezték az utat, mint a jóságkenyebet: ez a fél a tiéd, a másik az enyém. —Hozott Isten benneteket, — mondta a plébános úr, amikor összetalálkoztak a templom előtti téren. — Hozott Isten... hát reggel már halásztok, gyerekek? — Dicsértessék, — mondták mindnyájan és öröm volt a szemükben; ahogy fejük felett megkondult a harang, szólt, kongott: litánia és tisztelettel megérintették a plébános kezét. — Holnap, igen, ha Isten is úgy akarja... — Gyerekek, mit nem akar az Isten, ha valami szép?! No, jöjjetek, előbb átöltözöm, de csak üljetek be. Imádkozzátok el a magatokét, azután én mondom el a mindnyájunkét. És bementek a templomba, egyenként meghajolva az alacsony bejáró alatt. Tömjénillat volt a templomban, állt a levegő a reggeli miséről és az emberek meghatódlak. Némelyik mereven a mennyezetet nézte, amely kék eget ábrázolt, teleszórva csillagokkal. Szikora, az öreg halász is így tett, nagyóvatosan arra gondolt, hol a csudában van itt a Göncöl, meg a Tejút, mert a templom mennyezetén sehogyse lehetett eligazodni. De észbekapott, elvégre nem ide való az ilyen bogarászás és inkább az oltárképet nézte, rajta Máriát és a kisdedet. Ó, kedvesek voltak, szépek, mint ahogy csak Mária és Jézus, az aranyhajú Jézuska lehel. No, és Péter, Suttogó Péter először, hosszú idő után ebben a templomban? Összeszorult a szíve, valami belemarkolt, megkapaszkodott benne... öklében az ellenzős sapka, lábán a fűzős csizma, igen a meszsziről jött ember szívét összehúzta az emlékezés! Felnézett: a mennyezet a régi, kékség, aranyos csillagok, a magasból lelógó vöröses zsinór, a végén rézkehely és benne mécses, aprócska láng. Az oltáron nincs semmi változás. Mária és Jézus... Ügyetlenül keresztet vetett... Mária és Jézus szemében a régi fény, melegség, jóság, akár abban az időben, elmerült évek távlatában, amikor még nem hordott fűzős csizmát és ellenzős sapkát. Amikor még mezítelen lábbal állt itt, nyúlszőr sapkával a hóna alatt. Semmi, semmi változás, — nézett az oltárra, a csipkés térítőre, a gyertyatartókra és a szentképek alsó szegletére. — Istenem, — suttogta halkan és kihúzta magát, mert megbicsaklott a térde. Valamikor régen, felhőkbe, éjszakábavesző időtávolságban, anyjával betértek ebbe a templomba. Talán vasárnap volt, vagy hétköznap, oly mindegy, beértek, az anyja azl mondta: »Péterke, imádkozz rendesen, ne szipogj, ne ténferegj a padok közölt, hanem imádkozz rendesen. Ö meg bólintott, hogy jó, jó s odamentek az oltárhoz, letérdeltek... múltak a percek és amikor jelálltak, anyja művirágcsokrot kotort a szatyorból elő. Odaigazította a kép alsó szögletébe, megcsókolta a terítő szegélyét, térdet hajtott az isteni Jézus előtt, azután intett: no, mehetünk... — Istenem, — suttogta Péter, ahogy mindez eszébejutott. Mert a csokor még mindig olt volt, ha fakón is, színétveszletlen, de ott volt. Igénytelen művirágok, amilyeneket Isten sohase teremtett erre a földre, túlságosan valószínűtlen levelekkel, dróttalspékelt szárakkal, butácska ákom-bákom virágokkal. A szegény, szokatlanul hallgatag, némileg szikártestű, göthösködő asszony tette a csokrot ide. Hangja nincs* híre sincs már erre, hiszen az esztendők múlása az elmúlt emberek felett kétszeres, háromszoros gyorsasággal jár el! Csak a művirágok maradlak itt... a templomszolga éppen ott gyújtotta meg a gyertyát, hogy fényt kapott, bánatos fényt Suttogó Istvánná elárvult ajándéka. Péter erős volt, izmos, kemény legény, de megszédült kevéssé. Elsápadt, szíve vadul felkalapált, és liiá-Jöjjön VYHNÉRE Gyógyulást, üdülést, szórakozást nyújt. GYÓGYÍT: idegbánlalmakat, női bajokat, vérszegénységet, szívbajt stb Teljes pensió, fürdővel és gyógydíjjal együtt: június us szeptemberben Ke 35 július és augusztusban Ke 36-44 levezető árokhálózat felépítéséhez lehet majd hozzálátni. Eme pénzügyi biztosítás és építkezési folyamat révén azon munkálatok végrehajtása lesz megalapozva, amelyek mint az egész tervezet II. része jönnek tekintetbe. A II. rész keretében fogják elvégezni a fent említett főárokhálózalnak a Csiliztől a Dunáig leendő meghoszszabbítását. A II. rész összes munkálatainak költségvetése 8,760.000 Kcra rúg, s a tervezeti elaborátum a földmivelésügyi minisztériumtól már jóvá is hagyatott. A Nagyduna kotrásának munkálatait már megkezdték, a Nagyduna gátja mentén előtörő vízárak korlátozása céljából a Társulat megfelelő tervezetei készít elő, amelyre kellő figyelmet fordítanak abban a tekintetben, hogy az építkezési költséghez mért javítás eléressék. Végül a miniszteri válasz megjegyzi, hogy a földmivelésügyi minisztérium a komáromi Ármentesítő Társulat körzetének szükségleteire a lehető legnagyobb figyelmet fordítja. — Mindenkinek tudnia kell, hogy milyen gyorsan, biztosan és olcsón szabadul meg kínzó fájdalmaitól, mint pl. ischias, reuma, fej-, ideg- és fogfájástól, ha »Togal« tablettát szed. Még ma tegyen egy próbát, »Togal« hatásától meg lesz lepve. Minden gyógyszertárban kapható. Nemcsak nyelvében, de lelkében és szellemében is mindig magyar a KOMÁROMI LAPOK ba húzta ki magát, hogy csak fesze-x sen, feszesen ember, ne vacakolj már, micsoda gyerekeskedés... hiába, megszédült! Marika kezét érezte a karján, ahogy a mellette lévő padtámla után kapott. Marika erős ujjait és a hangját,* valahogy irgalmatlan távolságból, jól lehet, itt ült a padban. — Istenem, Péter, bajod van, Péter? Aggódó asszonyi hang, akár a régi: »azután ne ténferegj a padok között...« Igen, mintha az anyja szólt volna hozzá, vissza a múltból: ne ténferegj! Marika hangja, a mostoháé, akire félszemmel nézelődtek a telepi emberek. Valaki kibökte, hogy Suttogó Péter és az asszony egyidősek. Na? — néztek egymásra. Na? — s mosolyogni, majd vigyorogni kezdtek az emberek. Szóval lassanként szitálni kezdeLt a híreső, egy előre csak szemezve, hogy na, na egyidősek?! Péter odaült az asszony mellé, .{éjét kicsit előrebillentette, könnyű kábulat úszkált a halántéka mögött, mintha függönyt vontak volna a szeme elé, éppen úgy, gyorsan, meg lassan, megint gyorsan. Derecske ült mögöttük : — Térdelj mán! Péter, hallod-e térdelj! Az ám, ott jön a plébános úr, fehéhéren, aranyos cirádákkal a fehér miseruhán, fehér hajjal, fehér kezekkel, mint a télapó. Ó, ó néztek rá jezek a vízi emberek, de öreg már a mi papunk... és akár a szentek, oly fehér, még a levegő is tejszínű lesz körülötte. És egyszerre térdethajtottak mind, kivétel nélkül, még Cser Jánoska vádlija is meglibbent, pedig szándékosan az ajtónál maradt, szemtelen pofával, fitymáló tekintettel és . ■ . V.»
