Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-24 / 33. szám

4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937, április 21. * Arvíz-szűnyogveszedelem­­malária-moc sárláz — Az árvízveszély Valamelyik tudós azt mondotta, hogyha az emberiség azt a hatalmas összeget, amelyet kininre költenek, csa­tornázásra, vízlecsapolásra áldoznák, sokkal nagyobb eredményeket érnének el a közegészségügy terén. Ez féligmeddig igaz is, de a ludós nem számolt a talajvizekkel, amelyek­nél a csatornázás, a szivattyúzás nem sokat használ, mint pl. a Komárom melletti Bene dűlő talajvizeinél sem. Itt a talaj fölemelése segíthet a dol­gon, de az egész talaj feltöltése sok­szor lehetetlen, mert nem egyszer nagy területeket kellene feltölteni. A Komáromi Erzsébet szigetet egy­szer kerülgette az a szerencse, hogy az egész területét feltöltik, de a kerttulajdonosok kicsinyes gondolko­zása meghiúsította ezt a tervet. A ko­­márom—érsekujvári vasútvonalat ele­inte úgy tervezték ugyanis, hogy a vasútvonal az Erzsébet szigetet ketté szelte volna és nem tett volna olyan nagy kerülőt, hogy a magyar-komá­romi vasútállomásra befusson a pálya. Az Erzsébet szigeten tehát hatalmas vasúti töltés vonult volna keresztül, a főutnál alagút vezetett volna a töltés alatt úgy, mint most a vasúti híd elölt is van alagulja az országúinak. A város akkori vezetői és a szigeti kerttulajdonosok azt tartották, hogy a szigeten keresztül haladó vasúti töl­tés teljesen elcsúfítja a szigetet. Az Az államvasutak vezetősége erre azt az ajánlatot telte, hogy az egész szi­get talaját föltölti dunai kaviccsal, fö­lötte dunai iszappal olyan magasra, hogy többet az Erzsébet szigetieknek nem kell aggódni az árvíz és a talaj­víz miatt. Több, hatalmas kotrót és iszaplerakógépet akarlak üzembe he­lyezni és a feltöltést tüneményes gyor­sasággal elvégezték volna. A kerttu­lajdonosok azonban féltették a szi­geti gyümölcsfákat és bokrokat, pedig akkor nem volt a sziget olyan rend­szeres kertművelés alatt, mint most és mégis sajnálták azt a pár évi vesz­teséget, amelyet a feltöltés okozott volna, amig a magasra emelt talajban újra megnőnek a fák és a bokrok. Pedig milyen gyorsan felnőttek vol­na! Amint Egyiptomot a Nilus iszap­ja erősíti és leszi termővé, a dunai és vági iszap is csodákat művelt vol­na a komáromi szigeten is. Pár évig kellett volna csak várni, hogy a fák megnöjjenek, de a konyhakerlészet már az első évben busásan kifizető­dön volna a kövér iszaptalajon. A kevés rendezett gyümölcsös mellett a sok, férges gyümölcsöt termő és el­hanyagolt kertek tulajdonosai kicsi­nyes gondolkozása elvetette ezt a nagyszerű tervet. Nem kellett nekik a teljesen ingyenes feltöltési terv és az Erzsébet sziget lennmaradt a mély­ségben. Védik ugyan a gátak és a töltések az árvizek ellen, de a talaj­vizek ellen nincs védelem, csak a fel­­töltés védte volna meg. A talajvíz ott possad, bűzlik és termeli a malá­ria, a mocsárláz bacillusait és a ve­szedelmes bacillusokat terjesztő szú­nyogok és egyéb vizi bogarak száz­ezreit és millióit. Ahol az árvízveszedelemtől megme­­nekedtünk, ott utolért bennünket a talajvíz veszedelme, amely éppenúgy akadálya a rendszeres talajművelés­­nek, de veszedelmesebb, mint az ár­víz, mert ez előbb hagyja el a terü­letet, mint a talajvíz, amely lassan szárad és párolog el, mig az árvíz azonnal lefut, amint a környékező vizek állása alacsonyabb lesz. nem jár egyedül! — A tavasz kezdetéi eléggé hirdeti esténként a békák hatalmas kuruty­­lyolása. Könnyű megállapítani, hogy az idén több a béka a környékünkön, mint az előző években és ez nagyon is jól van, mert a visszamaradt ta­lajvizek, pocsolyák és mocsarak tö­méntelen szúnyogot fognak termel­ni, lesz legalább elég béka, hogy eze­ket a nemcsak kellemetlen, hanem veszedelmes bogarakat pusztítsa. Ter­mészetesen egészen kipusztítani nem tudják, mert rengeteg szúnyog lesz és nyári estéinkéi, fürdőzésünket elég­gé tönkre fogják lenni. A sok csípés csak kellemetlennek látszik, de mivel a szúnyogok legjobb terjesztői a ma­láriának, a mocsárláznak, a szúnyog­csípés nálunk veszedelmes is lehet. Aztán jöhet a kinin, amelynek érté­kéért itt — sajnos — hiába építené­nek csatornákat, nem segítene a ba­jon. A Komárom melletti folyók olyan széles ártérrel bírnak, hogy azok már bőséges terjesztői a malá­riának ilyen bővizű tavasz után, mint a mostani. Ezek az árterek televan­nak és lesznek jó sokáig pocsolyák­kal, amelyek megfertőzik a levegőt és tenyésztik a bacillust és szúnyogo­kat. Az árvizek okozta gazdasági károk csak látszólag nagyobbak, mint a ma­lária veszedelmét rejtő talajvizek, mert nemcsak a gazdasági művelést akadályozzák meg, hanem hosszú ideig terjesztői az embert pusztító, gyilkos kórnak. (bj) — Társasvacsora. A plébánosi ins­talláción oly nagy sikerrel szerepelt alkalmi nagy énekkar f. hó 17-én igen népes társasvacsorát rendezett a Kát. Kör helyiségeiben. Ezt az alkalmat használta fel Les tár István dr. ar­ra, hogy megköszönje úgy a Kát. Egyházi Énekkar által tiszteletére rendezett szerenádot, mint a nagy énekkarnak azt a művészi teljesít­ményt, amellyel az installáció fényét emelte. Rendkívül örömének adott ki­fejezést afelett, hogy az ő plébánosi beiktatása adta az impulzust ehhez a kellően fel nem becsülhető szervez­kedéshez és egyetértéshez és amidőn Tóth Gézát, mint az Egyházi Ének­kar karnagyát és S c h m i d t Viktort, az alkalmi nagy énekkar talentumos vezetőjét éltette, annak a reményének adott kifejezést, hogy ez a nagy ének­kar a nem csekély fáradtsággal be­tanult gyönyörű Adler-misét ismétel­ten elő fogja adni. — Bíró Lucián,i mint a (nagy énekkar szervezője, meg­köszönte dal testvérei nevében is az elismerést és az új plébános iránti ragaszkodás dokumentálásául felszó­lította a nagy énekkar tagjait, hogy szereplésüket Űrnapján ismételjék meg. Ezt az indítványt a jelenlevők egyhangú lelkesedéssel tették ma­gukévá és így minden remény meg van arra, hogy a már előadott ének­számok szépségeiben ismét gyönyör­ködni lehet és ebben részt vehetnek azok is, akik az installációs misén nem lehettek jelen. — SZMKE-dőadás jogi és adókér­désekről. A lcurtakeszi és a madari SZMKE-csoporlban vasárnap délután ifj. dr. Mohácsy János igen érde­kes előadást tartott jogi és adóügyi kérdésekről. Az előadást nagyszámú érdeklődő hallgatta végig, majd kér­déseket is adlak fel az előadónak, aki azokra rendre megfelelt. Vidéki látogatónk Szerkesztőségi jajszó Déleükt tíz ór’a van, városi ember számára is dologidő, mondhatnám a »munka dandárjában« vagyunk. A na- i pocska kisüt, jótékonyan Ígérgeti a tavaszt, aztán ismét visszabújik pár­nája mögé, fázik még. Mondom, dologidő van, magunkfaj­ta ember most nézegeti meg a napi­lapokat, fel bontogat ja a leveleket s át­telefonálgat illetékes helyekre: mi tör­tént tegnap, kérdezzük, mert a nyomda kéziratért eped és az olvasó sem vár, a hírek iránt türelmetlenül érdeklő­dik ám... Megnéztünk minden újságot, átol­vastuk az esedékes leneteketr jártunk a rendőrségen s tudjuk, mi történt az éjjel. A csendőrség is közöli érdeke­set, a törvényszéken is< történi valami, lapunk néhány barátja cikkeket szállí­tott szintéit s ki kellene' jjavif'ini azo­kat is. Egyszóval van munka bőven, bol­dogan dörzsölöm a kezem, mert a munka a fontos, a többi majd megy magától... Hát lássuk a legközelebbi levelet. Most kopogtatnak: Tessék belépni! Tagdíjinkasszáns ő, fizetünk neki ir­galmatlanul, s még ki sem lép, valaki a múzeumot óhajtja látni, mert cse­­pereg az eső s el akarja verni az ide­jét, aztán rögtön jelentkezik a vidéki ismerős, aki a szobrokra kiváncsi, míg küldönc is jön kettő s a telefon is berreg erősen. Negyedtizenegy van, amikor belép a Vidéki Látogató. Kedvesen és széles mosollyal lép be, magabízva, örömmel. — Vonaton jöttem, húrom órát utaz­tam, — mondja kedélyesen, — az ügy­védnél volt dolgom, meg abban az adóhivatalban. Gondoltam, meglátogat­lak ... — Tessék, parancsolni... Idegesen néz körül. — Vein egg cigarettád? Én csak sa­ját magam termelte dohányt szívok ott­hon, de, ha vendégségben vagyok, a fináncét is elszívom. — Tessék. Rágyújt, előveszi az újságokat, be­­lebujik a hírekbe s kedvesen meg­kérdi: — Remélem, nem zavarlak, nincsen sok dolgod... II ehe he, ti városi fir­­kászok, csuda jól éltek, csak kinyír­játok, amit a nagy lapok írnak s kész is van a lap... Nem is tudom, mit dolgoztok egész nap ... Fanyarul nézek az írógépre, amely éhesen vár s tudom, hogy nincsen sok türelme. Ülök szemben a vendéggel, mert barátságosnak kell lennem. — Hát hogy vagytok, öregem, mi újság? — kérdi. — Köszönöm, megvolnánk, — fele­lem feltételes módban. Hosszasan ülünk így. A Látogató maga elé mered, néha elmosolyodik, ha valami jó jut az eszébe. — Pardon, egy pillanatra, — mon­dom s az írógéphez fordulok. Megbotránhozva néz rám: — Csak nem akarsz most dolgozni, amikor itt vagyok. Hova sietsz? — Hja, persze, — mondom, — bo­csánat ... így telik el az idő. Néha nagyokat hümmögünk, egymásra bámulunk sze­retettel, a Látogató újabb cigarettára gyújt, aztán befííttet a kályhába, mert hideg van. — Konyak nincs? — Nincs. — Ez baj. Mert gondoltam, hogy ezt a kis időt vonatindulásig eltöltőm itt kedélyesen. A vonat ugyanis féleggkor megy. Majd kikisérsz az autóbuszhoz... Milyen új könyveid vannak? így beszélgetünk. Tűkön ülök. A kis inast elküldték kézihatért, az adóhi­vatalba is el kellene mennem, aztán dolgom volna a könyvtárban, néhány sürgős levelet kellene megírnom s ti­zenkettőre várnak otthon. A Látogató mindezzel nem törődik. Kétségbeesett vergődésemet nem látja. Belép Józsi bácsi és csufondárosan visszahúzódik. Még három látogató jön, azokra Vi­déki Látogatóm rácsap, örül, hogy fel­frissíti a beszélgetés eliszaposodott vi­zét. Délelőtt f éltize,nkeltő van s még min­dig nem enged dolgoznom. — Mit tudtok ti, városiak, — legyint 664 Marth női fodrászszalon Modern hajfestés és 8 hónapi garántált tartós hullám Ko már no, „C e rí t r á l“ szállodával szemben. Érelmeszesedés, neurasthénia, golyva, mirigy, csont, izületi és bőrbajok, hüdések, köszyényes­­csuzos loboknál 517 csíz jód-bróm gyógyfürdő Olcsó pausál árak az össz­költségekkel: az elő- és «tóidénybsti 14 napra Ké 760 — 21 • „ * 1100— Otthon tartandó ivókúrákhoz CSIZf jód-brómos gyógyviz Ismertetőt, használati utasítást küld a Fürdőigazgatóság Ciz-kúpele, Slov. fölényesen, — nem csináltok semmit. így lelik-múlik az idő. Úgy teszek, mint a felnőtt gyermekekkel, akinek órát, csörgőt, kulcsokat mutat s tü­körrel vetít a falra fényes foltot: én is előszedem a régi fényképeket, asztal­fiókom többi nevezetességeit, írásokat mutatok s játszunk házmesterek Ban­dijával. Látogatóm úgy veszi ezt, mint fejedelemnek kijáró tiszteletet. Felegy van, indulás. Veszi kalapját, csomagjait, kabátját, hutásait s az esernyőt. — Ha tudnád, mennyi dolog van ott­hon, — mondja, mikor felledszmátódik nehezen, — nehéz nekünk ott kinn, de könnyű nektek, városi, emberek­nek. Firkáltok egg kicsit, kész van... Felbiggyeszti az ajkát: — Hát mi csak dolgozunk, öregem. I)e mit csináltok ti? Semmit. Elnéz­em, egész délelőtt keresztül szalmát nem tettél. Ezért kapjátok ti a fize­tést .. ? Egg ujjbökkentés, annyit se cselekedtél, egész délelőtt figyeltelek...I (thyvi) HANGOS MOZI Volgn-Volga... Stenka Hasin. Vera Engels, Hans Adalbert Schlei low. Heinrich George és Anton Pointner. Közremüködika Don kozák kórus. Stenka Rasin, a kozák vezér felke­rekedik Moszkvába, hogy panaszt te­gyen a cárnál a vajdák és földesurak ellen. A templomban tud a cár köze­lébe férkőzni, alti orvoslási ígér. A vajdák azonban szabotálják a cár ukázát és ekkor Stenka Rasin a lá­zadó kozákok élére áll. A í'öldesurak és a latár törzsek ellen harcolnak! a kozákok. A vajda felesége beleszeret a felkelő vezérbe és a hercegnő Sten­ka Rasin oldalán küzd az elnyomók ellen. A hatalmas filmalkolás Párizs­­■ban készült német verzióban. Volkoff orosz és Walter Janssen német ren­dezők mesterművet alkotlak. A har­cos tömegjeleneteken kívül gondot fordítottak a finoman megrajzolt sze­relmi jelenetekre, melyekben Vera Engels, Hans Adalbert Schletlow, Heinrich Georg és Anton Pointner tűnnek ki. Sikerrel szerepel a Dón kozák kórus Sergej Jaroff vezénylé­sével. A nagy slágerfilmet szombaton és vasárnap mutatja be a Modem mozi, hangos híradó kíséretében. Jegy­­elővétel ajánlatos. Ellopott éle! Irene Dunne és Robert Taylor. Jobb, mint a mellékucca! A »Mellékucca« sikerét messze felül­múlja az »Ellopott élet ; melynek hő­sei: Irene Dunne és Robert Taylor. Tehetséges színészek, pazar kiállítás, lebilincselő téma. Az orvosi hivatás és a szerelem viaskodnak egymással. Cso­daszép, érdekfeszítő film! Bemutató hétfőn és kedden hangos Micky egér kíséretében. Dicséret illeti a mozit, hogy a két hétköznapra olyan slá­gerfilmet hoz, mely bármely premier­mozi ünnepi műsorának is kimagasló filmeseménye. Lilly kisasszony Gaál Franciska, Hans Járay és Szőke Szakáll. Lily kisasszony szerdán következik a Modern mozi műsorán. 1

Next

/
Thumbnails
Contents