Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-24 / 33. szám
I 1937. április 21. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Kálnay Margit női kalapüzletét Masaryk u. 19. sz. alá, a volt Elbertféle üzletbe helyezte át, ahol új kalapok már 20 Kő-tól kaphatók, szalmakalapok átalakítása 10—12 Ké. Az egyesüli magyar pártok előadása az adózásról Az egyesült párt iparos és kereskedő szakosztálya részére Derfinyák Gusztáv főtitkár folyó hó 20-án este 8 órakor előadást tartott a párt helyiségében, mely előadás tárgya az adózási rendszer volt, különös tekintettel a közelmúltban hozott adónovcllára, amely az 1927. évi adótörvényt lényegesen módosítja. Hogy mily súllyal nehezedik adózó polgárságunk vállára az adózás kérdése, annak fényes bizonyítéka a megjelent érdeklődők meglepően nagy száma. De nem is csoda, hiszen éppen az iparosok és kereskedők szenvednek legtöbbet a rossz gazdasági viszonyok folytán és éppen velük szemben jár el legkíméletlenebbül az adóvégrehajtó. Ezzel szemben ők azok, akik kimaradnak a kedvezményekből, az előjogos kényszeregyezségekből, a moratóriumokból és legfeljebb az amnesztiarendeleteknek látják némi hasznát, ha netalán a keserűségtől türelmüket vesztve meggondolatlanságra ragadtatják magukat. Érthető tehát az a nagy figyelem is, amely az értékes és mindenre kiterjedő előadást kisérte. Az előadó főként az iparos és kereskedő osztályt érdeklő intézkedéseket, valamint a jogorvoslatokat ismertette és a hozzá intézett több kérdésre kimerítő felvilágosítást adott. De felhasználta a szakosztály az alkalmat, hogy egyéb aktuális szakkér-Véres tragédia az Apályi szigeten egy véletlenül elsült vadászfegyverrel — április 23. Megrendítő halálos szerencsétlenség történi pénteken délután négy óra tájban az Apályi-szigeten. Tóth Sándor apályi-szigcti csősz, Sándor nevű 16 éves fiával együtt egy ladikba ült s átevezett a Vágón. Tóth Sándor vállán töltött vadászfegyver volt. Az apa és fia egyideig az Apályi-szigetet járták, majd visszatértek a csónakba, s mikor az innenső parton kiszálltak. déseket is megvitasson, ami láthatóan elősegítette az eszmék tisztázódását. Az adóvita során nem nyert azonban megnyugtató tisztázást az a kérdés, miként történik az átmeneti 1937. évre az adókivetés, illetve ennek az adónak a befizetése. Megnyugtathatjuk a kételkedőket: nem kell egyszerre két évi adót fizetni. Eddig ugyanis a helyzet az volt, hogy az adót a valóságos évi eredményhez képest utólag vetették ki ugyan az elmúlt évre, de azért a folyó adót mindig előlegezni kellett az előbbi évi adókivetés alapján. Tehát ami adót 1936- ban fizettünk, az valóban az 1936. évi adó. illetve erre fizetett előleg volt. Az utólagos kivetés során nyer azután megállapítást az, hogy az előlegezett adó fedi-e a tényleg utólag kivetett adót, vagy azt meghalad ja, illetve nem fedezi. Ha így az nyer megállapítást, hogy az adózó kevesebbet előlegezett, mint a tényleges adótartozása, ezt utólag kell pótolnia. Ha ellenben túlfizette a valóságos adóját, ezt a többletet javára írják. Ez az utólagos helyesbítés és az ezzel járó adótechnikai nehézség volt éppen az oka annak, hogy az adónovella 1937. évtől kezdve visszatér a régi rendszerhez és mostantól kezdve ismét előzetesen vetik ki az adót és nem utólagosan. így tehát most egyszerre történik az adókivetés a régi törvény szerint 1936-ra utólagosan és 1937-re előzetesen. Tehát egyszerre két évi adót vetnek ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszerre két évi adót is kell fizetni, mert mint említettük, a múlt évi adóra már beszedték a megelőző évi megállapítás alapján az a fiú vitte a fegyvert és kezében véletlenül elsült a vadászfegyver I s a sörétek a fiú hasába fúród-1 lak. A fiú véresen rogyott össze. Azonnal bevitték a kórházba, igyekeztek rajta segíteni, de már nem sikerült: a fiú elvérzett. A tragikus véget ért polgárista fiú temetése vasárnap délután 1 órakor lesz a ref. temető ravatalozójából. A tragikus eset városszerte nagy megdöbbenést keltett. és általános részvétet előleget. Aki persze ezt az előleget nem fizette meg, annak mint közönséges adóhátralékosnak most egyszerre több évi adót kelt megfizetnie, de hát ez így volt máskor is. Aki azonban 1936- ban rendesen fizette az adót, annak 1937-ben már csak a folyó adója lesz esedékes. Eltérés csak annyiban mutatkozik a múlttal szemben, hogy a most 1936- ra megállapítandó és kivetendő adó összegével azonos lesz az 1937. évre szóló adókivetés is, vagyis e két év adóalapja azonos. Ez alól csak az kivétel, aki kimutatja, hogy az 1931., 1935. és 1936. évi adóalapok átlaga alacsonyabb az 1937. évi adóalapnál. Ezt azonban kérni kell. A vakbélgyulladás tömegesen lép föl Komáromban A kórházban egymást érik a vakbéloperációk A laikus is tudja, hogy a vakbélgyulladás nem járvány, mégis azt lehetne írni, hogy a vakbélgyulladás valósággal járványszerűen lépett föl Komáromban. Járványról perszenem lehet szó, csak a véletlen játéka, hogy egyszerre olyan sok a vakbélbeteg városunkban. Ha még ősszel volna, azt lehetne mondani, hogy a szöllőmag, amely veszedelmes okozója a vakbélgyulladásnak, idézte elő ezt a (gyakori megbetegedést, de most legfeljebb a zománcozott edények lepattogott zománcára lehetne fogni a sűrű megbetegedést. ■ leggyorsabban segít izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűlésnél. Bízzék „Tógáiban“! Egyszeri kísérlet meggyőzi. Sok orvosi jótállás. Minden gyógyszertárban kapható Ké 12'— és 27'PO árban. Különösen a tanulóifjúság szenved ezen a téren és a közeli napokban öt, hat diákot kellett megoperálni vakbélgyulladás miatt. Tudunk családot, ahol az egész család megbetegedett vakbélgyulladásban, még a Ikosztos diákok is és itt a zománcos edények lepallogolt zománcára kell gondolnunk, amely a rakbélbe kerül, olt gyulladást okoz. A dologban az a vigasztaló, hogy a műtétek mind jól sikerültek, pedig volt súlyos és nagyon komplikált eset is és a beteg mégis meggyógyult a sikerült operáció után. Ipariársulati közlemények 1. Tudatjuk tagjainkkal, hogy május 1-én a vasárnapi munkaszünet érvényes. 2. Ez évben is sikerült kedvezményes gyógykezeltetést kieszközölni tagjaink részére a világhírű pöstyéni fürdőben. Tekintettel arra, hogy ezen kedvezmények rendkívül előnyösek és olcsó árak mellett teszik lehetővé a gyógykezeltetést és üdülést, felhívjuk érdekeit tagjainkat, hogy ilyen irányú igényüket jelentsék társulatunk irodájában, ahol a további szükséges felvilágosítást megadjuk. A napi teljes ellátás I. osztályon 64 Ké, II. osztályon 48 Ke. 3. A párisi világkiállítás megtekintésére az ipartársulatok országos szövetsége olcsó és előnyös feltételek mellett társasutazást rendez, amely 1937. julius 11-től 19-ig tart, tehát az utazással egvütt 9 napig. A részvételi díj 1150 Ke. 4. Építő iparos tagjainkat figyelmeztetjük, hogy minden építkezésnél mentőládának kell lennie, amelyben a legszükségesebb elsősegélynyuj tási szereknek kell lenniök. A komáromi járási ál t alá nos ipart ás utat elnöksége. — Bizony lopás! De miért kérded? — mert sehogyse értem ezt a szokatlan elmélkedést, amikor fülledt a levegő, beborít mindent és mindenkit ez a bőség. Flórián bólint: — Csak azért, mert én is a te véleményeden vagyok. — A városra mutat, a napfényben izzó házakra. — Valahogy olyan ez a város, mint a háborúban... és egy kicsit a lelkemre szaladt az emlékezés. Eddig nem éreztem azt, bogy mint ellenséges katona loptam annak idején. A háború messze van, a vaskereszt a szekrényemben és eddig ez is ott volt... Egy duplafedelű aranyóra, szép és rendes munka csillan meg a tenyerén. Flórián arca vörös, valami szégyenkezésféle bujkál rajta, ahogy megszólal : — Vigye el az ördög, zsebrevágtam. Megtetszett, ott volt egy asztal közepén és mintha csak rám várt volna. Gondoltam magamban, ez a tiéd lehet, Flórián, úgysem volt még aranyórád és nem is igen lesz, hát vigyed. Nevet: — De hordani nem mertem. Sohase húztam fel a szerkezetét, csak cipeltem magammal és amikor hazajöttem és újból előttem volt a tenger, meg alattam ez a hajó, hát az órát bezártam a szekrénybe. Kinyitja a fedőlapot és a fehér alapon fekete számok tűnnek elő. A szerkezete valóságos tündöklés: apró kerekek, aranyoe fogakkal, leheletfinom rugó s vérvörös rubintok, egyik a másik mellett. Emilt meg a próba, — nézzük az órát, — tizennégy karát, ó, valóságos kincs! Flórián arca elkomorodik, vaskereszt és lopott óra, kitüntetés és lopás, — nyilván ez jár a fejében, mert csüggedten mondja: — Eddig nem is gondoltam -arra, hogy loptam. De hirtelen elhallgat, zsebébe csúsztatja az órát és áttekint a korláton. Evezőcsapások közelednek, majd a Fóka oldalához ütődik egy csónak. Valaki kötelet dob a fedélzetre és az oldalvédőnél megjelenik Vilmos feje. Szakállas fej, csapzott haj, sötétkék szvetter a testén és óriási fapapucs a lábán, ez Vilmos, a Sólyom kormányosa. Egyébként jó barátunk, régi cmibora a kikötői kocsmákból és az esti beszélgetésekből, amelyek hol itt, hol amott, valamelyik hajó fedélzetén vannak megtartva. Vilmos csupa víz, izzadtság és kimerültség. Fúj, tátogat, akár a hal és piszkos zsebkendővel törülgeti a homlokát, meg a szvetter nyakszegélyét. — Ó — mondja — kegyetlen meleg van. Ugyan már, mit számít egy szvetter. Nincs nekem ingem és elvégre vasárnap van, hát mit vegyek magamra? Vilmos szimata egyébként jó, mert azt mondja: egy óra, vagy két óra, de feltétlenül megjön a szél és lehűl a levegő. Bár a tenger tükre még mindig 6íma, az ég pedig azúrkék, mint a déli Wngeraken, da a lehűlés ott közeledik már valahol az északi partoknál és éhben Vilmos sohasem szokott tévedni. Kicsit erőrekapunk, Flórián közben hunyorog és a zsebére mutat, ahol elrejtve pihen az óra. Hunyorog és Vilmosra néz, aki apró kártyákat szedeget elő, pókerkártyákat, hogy eltöltsük velük a vasárnap délutánt. — Osztok, — mondja és elhelyezkedik a ponyva alatt. Hátát égeti a nap és merő veríték az arca. Múlik az idő. A nap lejjebb száll és egyszerre felnézünk: a vitorla lebegni kezd, pedig egész nap lógott, fáradtan pihent a napban. Majd csattogni kezd a zászló és apró hullámok futnak végig a vizen. A Fóka is megmozdul, zörög a horgony lánc és abbamarad a póker. Vilmos büszkén felegyenesedik, szétvonja a szvetterét, hogy befújjon a szél és hűtse, enyhítse a testét, amely nedvességgel van bevonva. — No, nem megmondtam? — néz ránk a hatalmas, szakállas ember és fapapucsában víg táncot jár a fedélzeten. Kip-kop, kip-kop, énekelnek a papucsok. Majd összeszedi a kártyákat, átmászik a mellvéden le a csónakba és onnan kiált vissza: — Holnap a szigeteknél találkozunk. Siessetek! És jön a szél, mindig erősebb rohamokkal, kezdetben még melegen, áthevülve az égi sugaraktól, de ahogy búcsúzóban a nap lassankint korong a horizonton, úgy támad fel a hűvösség. Lebegnek, lobognak a vitorlák, megélénkülnek a fedélzetek és a parton is, meg az uccákon is, ahogy innen látjuk, emberek járnak. Flórián a kötélzetnél babrál, majd a város felé int: — Most már hiába mennénk. Nézd, mennyien vannak ott. És ahogy lebukott a nap, megindulunk a szabad tenger felé. A Fóka a hullámokon táncol, könnyű, aprócska hullámokon, amelyek éppen csak buktatják, meg lebegtetik a hajót, álomszerű, mesébeillő riogatással. Duzzadnak, dagadnak a vitorlák és a messzeségben vannak már a városka lámpásai, onnan világít a hotel transzparense, majd az is elvész. Csak a tenger van körülöttünk és felettünk az ég, ahol tömörülni kezdenek a sűrű, sötét, hatalmas fellegek. A tenger, a végtelenség és a távolban egy-két hajó és halászbárka, mint a miénk. Flórián ráhajol a kormányra és innen az árboctól látom, hogy a zsebéből kiveszi az órát, a cremseri ismeretlen aranyóráját és hátradobja. Oda, ahol már a tenger van, az északi tenger vize és az északi tenger örök] mélysége... Azután felegyenesedik, megtömi a pipáját és vígan eregeti a füstöt, mintha semmi se történt volna. Még dúdolgat is, énekelget valami nótácskát és a hangjában felszabadulás van, öröm.
