Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-24 / 33. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. április 24 Nem lehet magyar szülő az, aki a múlt vasárnapi számunkban magyarnyelvű községi elemi iskolánk sorsáról írt cikkünkre névtelen levélben teszi meg észrevételeit. Nem lehet magyar szülő, mert még ezt az eklatáns nemzeti kullurkérdést is anyagi oldaláról fogja meg és máris avval vigasztalódik, hogy ha beszünnek is a magyar tanítói állások, legalább kevesebb lesz a pótadó. Nem téveszt meg bennünket a névtelen levél magyar, sőt hibátlan magyar nyelve, mert nem hisszük, hogy még a mindenáron megalkuvó magyarok közL is akadna olyan, akit ebből a nemzeti szempontból oly nagy horderejű kérdésből csak az anyagi éspedig abszolút jelentéktelen anyagi oldala érdekelné. Mert hiszen az, amit a levélíró a pótadó esetleges csökkenése révén megtakaríthatna, aligha volna elegendő egy tál lencsére. Ila tehát a magyar hang Jákob hangja is, a kéz nyilvánvalóan Ézsau szőrös keze. Úgy látszik, az igen t. Névtelen inneni tudja, hogy a községi iskola tanítóinak fizetését a város csak egy elenyészően minimális részben viseli, a többi, a fizetés legnagyobb része államsegélyből nyer fedezetet. És ez a körülmény épen a városra nézve rejteget magában veszélyt. Ugyanis, — amint már említettük előbbi cikkünkben, — az esetre, ha valamelyik tanítói állás fölöslegessé válik, az állam nem a tanítói állást szünteti meg, hanem megvonja attól az eddig élvezett államsegélyt. Az állást magának a városnak, mint iskolafenntartónak kellene megszüntetnie. Igen ám, de a községi iskolához eddig minden tanítót véglegesen választottak meg a régi magyar törvények alapján, akik állásukból csupán fegyelmi úton boosáj Ihatok el. Ha tehát egv osztály fölöslegessé válik, az osztály maga ugyan megszünhetik és meg is szűnik, de a tanító nem szűnik meg a város alkalmazottja lenni, ezt biztosítja neki a díjlevele, amely szerint őt a város véglegesen alkalmazta. Biztosra vehető tehát, hogy a lecsökkenleft tanító nem veszi egyszerűen tudomásul, hogy az ő fizetését beszüntetik, hanem úgy ta törzsfizetést, rnini az elmaradó államsegélyt a várostól mint iskolafenntartójától, mint kenyéradásra kötelezett gazdájától fogja követelni és pedig n an minden jogalap nélkül. Láthatja tehát a t. Névtelen hős, de vegyék tudomásul mások is, mindazok, akiknek iskolaköteles gyermekeik vannak, hogy a magyar iskola elkerülésével éppen az ellenkezőjét érik el anyagiakban is, mint amit a levélíró vigaszul felhoz. Mert a tanítói állások lecsökkentése esetén igen könvnyen még az eddigi államsegély is a város és így közvetve az adófizető polgárok vállaira fog nehezedni. De ne is beszéljünk e kérdéssel kapcsolatban kicsinyes anyagiakról! Fontos nemzeti kulturkérdés ez, amelynek megoldásához a becsület, a tisztesség. a saját kisebbségi jól Jelfogott érdekek kell, hogy vezessenek bennünket, nem pedig krajcároskodás. Még ha nagyobb anyagi áldozatot kívánnának is magyar iskoláink, azt is örömmel, lélekkel, szívvel kellene vállalnunk, mert magyar kultúránk megmentésével válthatjuk csak meg nemzeti életünket a szégyenteljes haláltól. sósborszesz enyhíti a fejfájást és felfrissít! H@gip lest cs nemzetiségi megegyezés gya kői kbán? A kormány, mint ismeretes, a tél folyamán Ígéreteket tett a köztársaságban élő németek kormányban levő tagjainak a német nemzeti kisebbség törvényes követeléseinek teljesítésére nézve. Hogy ezeknek az Ígéreteknek reális értéke mit jelent, érdekesen illusztrálja Jaksch német szociáldemokrata. tehát kormánypárti képviselőnek Brünnben tartott beszéde, melyben a képviselő hangsúlyozta, hogy meg kell akadályozni azt, hogy a kormány nemzetiségi Ígéreteit egyes bürokraták szabotálják. A brünni országos pénzügyigazgatóság a német tisztviselők fölvételére vonatkozó intervenció során azt a választ adta, hogy előbb az előjegyzésben levő jelentkezőket kell fölvenni s így az első német pályázók esik 1943-ban, tehát hat év múlva jöhetnek sorra. fi par lament bír f ■ ■ ■■ fr *s r -nieset |eve fielen A képviselőház csütörtökön és pénteken ülést tartott, amelyen befejezte a polgári perrendtartás előzetes vitáját és a javaslatot az alkotmányjogi bizottsághoz utalták, amely a szenátus bizottságával együtt veszi majd munkába. A képviselőház a jövő héten, valószínűleg kedden és szerdán ülést tart, melyeken a tábori hadbíróságra vonatkozó kormányjavaslatot fogják tárgyalni. A szenátus legközelebbi ülését kedden délután 3 órakor tartja, amelyen Srámek unifikációs miniszter meg fogja ismételni a polgári perrendtartásról a képviselőházban elmondott expozéját. A polgári perrendtartás megreformálásáról szélé jutásiul a képviselőházban A képviselőház csütörtöki ülésén megkezdték a polgári rendtartásról szóló javaslat előzetes vitáját. A vitát Srámek unifikációs miniszter felszólalása vezette be, aki expozéjában hangoztatta a polgári perrendtartásról szóló törvény nagy fontosságát. A polgári perrendtartás kiegészítője a magánjognak, biztosítja a polgárok becsületes és a jogi szabályoknak megfelelő érintkezését és ezáltal a polgárok békés együttélését az államban. Ezért a polgári perrendtartás nélkülözhetetlen része a jogrendnek. A törvény célja a perrendtartás egységesítése. Igen nehéz volt a két meglevő törvény alapján új egységes jogot alkotni, mert bár mindkét törvény a legújabb idők törvényhozási műve, mégis sok eltérés volt köztük. Ki kellett választani azt, ami mind a két jogban a sokesztendős gyakorlat alatt jónak bizonyult. A törvény a bírósági szakértőkre vonatkozó intézkedésekre nézve felhatalmazza a kormányt, hogy belátása szerint csak olyan bíróságoknál szervezzen kereskedelmi tanácsokat, amelyek kereskedelmi központokban működnek. Kormányrendelet fogja megállapítani a bányaügyi tanácsok helyét is. Az új perrendtartás erősen hangsúlyozza a szóbeliség elvét. A Szlovenszkón és Kárpátalján érvényes jogrendből az új perrendtartás átveszi azt az intézményt, hogy Divatos férfiingek, nyakkendők, harisnyák, zoknik, kofferok, ernyők és divatcikkek Kálmán divatáruházában Komárom, Klapka tér 9. Sportcikkekben: football, volleyball, tennis ülőkben nagy választék! 570 az elmakacsolt félnek jogában van a marasztaló Ítélettel szemben kifogással élni. Fontos újítás a Cseh- és Morvaországban érvényes joggal szemben, hogy a javaslat megengedi a fellebbviteli tárgyalásnál az új bizonyító. i anyag érvényesítését. Bejelentette végül a miniszter, hogy a javaslatban külön intézkedések gondoskodnak arról, hogy az államvédelem érdekei a bírósági tárgyalás folyamán fokozott védelemben részesüljenek. Követelik a paprlkagazdálkodás reformját A képviselőház ipari-kereskedelmi bizottsága csütörtökön tartott ülésén néhány kereskedelmi pótszerződés elfogadása után több kormányrendeletet tárgyaltak. Ezek között volt a paprikatermelésre és paprikakereskedelemre vonatkozó kormányrendelet, mely nagy vitát idézett föl. A vitában felszólaló képviselők és. pedig úgy az ellenzékiek, mint a kormánytöbbséghez tartozók sérelmesnek találták a rendelet több intézkedését és éles bírálatot mondtak az irányított gazdálkodás rendszeréről, amelyben az eddigi gyakorlat szerint egyoldalú pártszempontok érvényesültek. A bizottság határozati javaslatot fogadott el, amely fölhívja a kormányt, hogy a jelen gazdasági. év letelte után a szerzett tapasztalatok alapján újból és igazságosabban rendezze a paprikatermelést. Napfényben Irta: Dékány András. Flórián úgy a negyven felé jár, ha nem is siet, de legalább is lépeget a negyvenedik esztendő felé. Valójában a maga gazdája, halász és ha jó kedve van, akkor hozzáteszi, hogy tengerész. Halász, tengerész és hajógazda. Mert ez a hajó, no, nézzétek, ez a bárka az övé, vagyona, kincse, gazdagsága és az élete is. A helgolandi halászflotta tagja, a neve Fóka, hoszszúsága, merülése és a vitorlázata olyan, mint a többieké. Széleshasú bárka, akkora árbocokkal, mint odahaza a távirópóznák és akkora kabinnal a fedélzet alatt, mint odahaza az ebédlőasztal. Jó hajó, aranyat ér annak a kezében, akiben emberére talál. Most azonban nyugszik a vízen, szívja magába a napsugarakat, nyeli a meleget és ha nem lenne ez az árbóerúd, a körülötte kifeszített ponyva, akkor a Fóka fedélzetén kibírhatatlan lenne az élet. Nyári délután van, ülünk a fedélzeten, meghúzódva a ponyva árnyékában, izzadnak a deszkák és a vasalkatrészek. All a levegő, szinte tükörlap a víz, kékes zöld tükör, rajta a nap fénye, hajók, halászbárkák árnyékai és mindössze, ha a látóhatár vibrál néha. Amott a városka: nyílegyenes part, szélén korlát, hogy a városi népek bele ne essenek a vízbe, ha kedvük támad elbámészkodni a tengeren. A házak és az uccák némák, akár kihalt, mesebeli módon elhagyatott lenne errefelé a világ. Flórián pipát vesz elő, kényelmesen nekidől az árbocnak, nézi a hajókat, a tenger öböl szokatlan simaságát és a kék ég felhőllenségét. A város házait és a távolból felmeredő hotel óriási betűit. — Olyan ez az egész, mint a háborúban, — mondja és a part felé mutat. — No, ne nevess, mint a háborúban egy Cremser nevű városka volt. Figyelj csak ... járőrben voltunk többen, egv káplár, én, meg öl legény. Mentünk az országúton, azután domb került elénk, a domb mögött házak, gyárépületek, templomok. A káplár ránézett a térképre, silabizálta és azt mondta, hogy az ottan Cremser... Egye fene, mondtuk mi, és ha Páris, mondtuk, ha maga Páris, akkor is mi közünk van hozzá... Mert heten voltunk, a káplár, meg én, meg öt legény és mit kezdünk ennyien egy várossal? Flórián elmereng, azután felnevel: — De annak a vaskeresztre fájt a foga, intett, hogy előre, semmi beszéd, előre! Mentünk le a dombról, előre, csak mentünk. Azután jöttek a gyárépületek, a házak, az uccák és akár hiszed, akár nem, egyetlen emberi lélek se akadt elénk. Benéztünk a házakba, senki. Üres lakások, senki. Az üccákon és a nyitóit üzletekben egyetlen lélek se. Teleettük magunkat, kódorogtunk az uccákon, egy legényt meg visszaküldött a káplár, hogy jelentse az esetet... Megkaptuk a vaskeresztet is, mindnyájan. A városkára mutat, amely mozdulatlanul pihen a napfényben: — Akárcsak Cremser... Mit gondolsz, ha bemennénk, te, meg én, találnánk olt valamit? Találnánk ott embereket?... — Hagyj békében! — mondom, mert kegyetlenül meleg a levegő, de Flórián csökönyös, tengerész és halász egyszemélyben, hát belekapaszkodik a kötélbe és nem enged... nem enged semmit. A part felé int: — Mert a város egészen olyan, mint Cremser... — No és? — Hát nem érdekes? — Nem ... Egye fene Cremsert! Vállatvon és úgy tesz, mintha nem is bántaná a visszautasítás. Pedig hirtelenharagú ember, de vasárnap van, kábító meleg és lia sokat beszélünk, a halántékon verítékcsöppek képződnek, egyre szaporodnak, sokasodnak, egybefolynak, rágördülnek a pofacsontra és kopp: a fedélzeten ott van a foltocska. Flórián úgy tesz, mintha szunyókálna, pipáját félreejti és halkan veszi a lélekzetet. Azután feláll, nyújtózkodik és lemegy a kabinba. Hallom, ahogyan kopog a lépcsőn és megnyitja az öreg szekrénykét, amely olyan, mint a gramofon: ha megcsavarják rajta a zárat, akkor sipolni, nyöszörögni és muzsikálni kezd valami a belsejében. Éneklő szekrénykének hívjuk és híre él j utóit már legalább a jüttlandi partokig. Majd újból ropogni kezd a lépcső és Flórián feje megjelenik a nyílásban. Arcán tétovázás, bizonytalanság, óvatosan tekint rám. Kezét a zsebébe süllyeszti, odahúzódik a ponyva alá, homlokáról egyre törli a verítéket és az arcán merevség van, hangjában bizonytalanság, amikor megszólal: — Tegyük fel, hogy bemegyünk a városba. Bemegyünk kelten, te, meg én és nézelődni kezdünk. Üresek a házak, mint Cremserben. Kinyitunk egy ajtót és üres a lakás. Tegyük fel, hogy megtetszik neked valami__ mondjuk ... hát igen, mondjuk, egy óra. Az óra aranyból van és te azt gondolod magadban, hogy a várost elhagyták, talán vissza se jönnek és jó lenne neked az az óra. Zsebreteszed, az öved alá, hogy ne essék ki és vigyázol rá, mert ilyenben még nem volt részed. Aranyórád mégnem volt, hát vigyázol rá ... Szünetet tart, nagyokat sóhajt és a veriték egyre hull a homlokáról^ ahogy folytatni akarja a beszélgetést. — Szóval így teszel... Lopás ez? A hangja egyszerre határozottá válik... Mondom, hogy ez bizony lopás — és Isten szeme előtt teljesen mindegy, hogy milyen formában hozom el azt az órát. Mert akár ellenséges katona vagyok, akár a béke vizein vitorlázom, akár olt van a gazdája az órának, akár elmenekült, szabadon hagyva mindent a nyitott ajtó, vagy csukott ajtó mögött, mégis csak más jószága az.
