Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-10 / 29. szám
4. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937 április 10. Házlebontás folytán három kirakat tükörüveggel, vasredőnynyel s ugyanilyen üzleti bejárati ajtó olcsón eladó. Bővebbet KINCS üvegüzletben. Komáromi állatkínzások Van-e nálunk állatvédő egyesület? Ha Komárom uccáin járunk-kelünk, gyakran látunk túlterhelt kocsikat, amint szegény agyonpüföll lovak nagy kínnal húzzák az erejüket fölülmúló terhet. Gyakori az az eset is, amikor a szenet és a fát szállító kocsikról leengedik a tüzelő anyagot. Legtöbbször a kocsi kétoldatán fölnyitják a rekeszeket és a fa, vagy a szén jobbról, balról nagy halmot alkot és a kerekek belemelödnek a tüzelőanyagba. Ekkor aztán megint jön a nógatás, a püfölés, mert a szegény lovak üresen is alig tudják a nehéz teherkocsit fölvontatni a szén, vagy farakás tetejére, hogy a kocsi szabad legyen. A fenti esetek talán szórványosan fordulnak elő, de most állandóan van része a közönségnek állatkínzást látni, ha a Kisduna hídja felé veszi valaki az útját és a régi Darányi ligetben fölhalmozott dunai kavics elszállítását nézi. A folytonos esőzések miatt a talaj erősen átázott és a kavicsot hordó kocsik alaposan belesüppednek a talajba. A kaviccsal megrakott kocsik aztán kétszeresen súlyosabbak, mint normális időben. Maga az esőzéstől átázott kavics is nehezebb és a talajba lesüppedt kerekek rettenetesen nehézzé teszik a járművet. Ezzel azonban a kavicsot szállítók nem igen törődnek, mert hiszen a kavicsért kocsirakomány szerint kell fizetni és ha kevesebbet is raknak föl, az azért egy kocsirakománynak számítódik. így aztán mindenki alaposan megrakja a kocsit kaviccsal. Rossz nézni és hallani, amikor egy ilyen megrakott kocsit megindítanak, illetve meg akarnak indítani. A szegény lovak minden erejükkel a hámba vetik magukat, de a.lesüppedi kerekek csak nem akarnak kimozdulni az átázott talajból. A lovakat püfölik, szidják megfelelő káromkodások közben. A zúgolódó nézőket azzal csilítják le, hogy a lovak csökönyösek, nem akarnak indítani. Az említett helyről egyaránt hordja a kavicsol a katonaság és a civil lakosság. A katonaságnál könnyebb a dolog, mert azok rendesen több fogattal jönnek ki kavicsért és ha nehéz az indítás, akkor négy lovat fognak a kocsi elé és ki vontatják a nehéz kocsit a süppedő talajból a kövezett útra. A civilek azonban rendesen csak egy fogattal jönnek ki kavicsért és nincs is módjukban négy lovat használni a kivontatásnál. Így aztán szegény lovak szenvedik meg az emberek nemtörődömségét. Tekintettel, hogy ez a kavicsraktár a Dunán áthaladó, nagyforgalmú út közvetlen közelében van, ezek a gyakori állatkínzások igen sok nézőt vonzanak, ami bizony nem valami örvendetes dolog. Hisszük, hogy az illetékes fórum segíteni fog ezen a sajnálatos dolgon. A KOMÁROMI LAPOK hirdetései mindig eredménnyel járnak! Engedje meg az olvasó, hogy az esős napok alatt nekiszomorodott kedélyét kissé felvidámítsam s két pompás kis szélhámossági esettel szórakoztassam alant. Mindakettő megtörtént, jeléül annak, hogy vannak még szellemes emberek, s csak a módot kell megtalálni ahhoz, hogyan szerezhetünk pénzt. Nem javallom az utánzást, példának azonban mindenesetre érdekes. íme, az egyik: Inas, mint regényíró Néhány hónappal ezelőtt a Tarka Regénytár című regénysorozat szerkesztőjénél jelentkezett egy fiatalember és átadott egy kéziratot. Az íróként jelentkező fiatalember elmondotta, hogy Szmolény Gézának hívják, foglalkozása urasági inas, de azért érettségizett és csak a végső nyomor vitte ebbe a foglalkozásba. Régen vannak már irodalmi ambíciói s első regényét, amelynek a Sárga veszedelem címet adta, elhozta a Tarka Regénytár szerkesztőjének. Ha közlésre alkalmasnak találják, kérte, hogy adják ki. A szerkesztő átvette a kéziratot, néhány napon belül el is olvasta és amikor a szerző újra jelentkezett, közölte vele, hogy a regényt ki fogják adni, mert igen jónak találta. Szmolény Géza regénye megjelent a Tarka Regénytár sorozatában és a szerző a Sárga veszedelemért felvett 50 pengő honoráriumot. Eddig nincs a dologban ugyebár semmi szélhámosság, sőt örülnünk kell az urasági inas írói karriérje első álA »megbízott« ugyanahhoz a szélhámos társasághoz tartozott, mint az urasági inas-író. / A Hellas-nyomda igazgatója kerülő úton a legnagyobb megütközéssel értesült a különös plágium ügyről és nyomban közölte a Tarka Regénytár szerkesztőségével, hogy ő semmiféle megbízottat nem küldött ez ügyben hozzájuk. A lényegen azonban már nem lehetett volna segíteni, a három; :áz pengő »kártérítést« kifizették is a most induló rendőri eljárás ísz hivatva megállapítani, kik azok : furfangos szélhámosok, akik elől? > lemásollak, majd eladlak egy má megjelent regényt, azután péti i ők maguk közölték a becsapott v falattal, hogy plágium történt s kicsikart kártérítéssel elszelellek. * ki egy meglévő alagutat újból megépített London egyik külvárosában meghalt a napokban Maxim Striankoff. Ez a Striankoff követte el a háború utáni idők egyik legzseniálisabb és legnagyobb csaláséi. Striankoff épített egy óriási alagutat, de oly körülmények között, amely páratlanul áll az építészet történetében és azután eltünt nyomtalanul egy milliós csekkel. A világháború Középeurópában részint új államokat teremtett, részint egyes államok hatalmas mérvű nagyobbodását eredményezte. Az egyik ilyen országrésznek, amely valaha Ausztriához tartozott, vasúthálózatra volt szüksége. A vasúti összeköttetés Marth női fodrászszalon Modern hajfestés és 8 hónapi garantált tartós hullám Komárno „Ce n t r á I“ szállodával szemben. lomásának. így gondolLa ezt a Tarka Regénytár szerkesztője is, akinél azonban néhány héttel később jelentkezeti egy úr. A Hellas nyomda meghízottjának nevezte magát és közölte vele, hogy a Sárga veszedelem című regény szóról-szóra egyezik Axa Rolf dán írónak az ő kiadásukban magyar nyelven megjelent Kaland az Óceánon című regényével. Bejelentette, hogy kártérítési pert indítanak a Tarka Regénytár ellen, mert a könyv lóadási joga bizonyíthatóan és vitathatatlanul az övék. A peres eljárás és a további bonyodalmak elkerülése végett a Tarka Regénytár szerkesztője tárgyalásokat kezdett a nyomda megbízottjával, aki többször megjelent nála. Végül is abban állapodtak meg, hogy a Tarka Regénytár 300 pengő kártérítést fizet, mert nyilvánvaló, hogy a »tehetséges« urasági inas szóról szóra, betűről betűre lemásolta az öt esztendővel előbb megjelent regényt és a cím megváltoztatásával mint a saját művét nyújtotta ál a gyanútlan és jóhiszemű szerkesztőnek. Ez volna a szélhámosság, azonban egy csattanóval nem elégszenek meg a szélhámosok. Mert viszont mára már kiderült, hogy ... Kiderült az, hogy a Hellas-nvomdának fogalma sem volt arról, hogy a Tarka Regénytárban megjelent az a regény, amelyet ők már egyszer kiadtak és a nyomda az állítólagos megbízottnak kifizetett 300 pengőből egy fillért nem kapott. megteremtésének azonban egy hegylánc állott útjában. Amint Striankoff irataiból kiderült, ez ország akkori kormányánál jelentkezett Maxim Striankoff, aki igazolta magát, hogy építészmérnök és előterjesztette terveit egy alagút építésére az említett hegyláncon át. Megkezdődtek az előkészítő munkálatok. Mérnököknek kellett volna Maxim Striankoff terveit a helyszínen megvizsgálni. Ellérő vélemények alakultak ki, mert az építészek és a többi építészmérnökök más nézeten voltak. Striankoff azonban kiváló geológusok és tudós tanárok véleményét mellékelte terveihez, akik igazolták, hogy csak azon a helyen lehet megépíteni az alagutat, ahol Striankoff tervezte. Ez azonban csak első sikere volt a misztikus Maxim Striakoffnak. Nemsokára kezébe kaparintotta az építés vezetését és az egész vállalkozást saját rezsiben akarta végrehajtani. Nagy szenzáció volt ez, mivel milliókról voll szó. öt nagy építészcég versenyzett, hogy rábízzák az építkezést. Számításaikat a legkisebb nyereségre építették fel, de amikor a pályázatokat felülvizsgálták, kiderült, hogy Striankoff mindenkinél negyven százalékkal olcsóbb. A környék, ahol Striankoff az építkezést megkezdte, meglehetősen magányos volt. A vállalkozó aránylag kevés munkást szerződtetett, ezeknek eleinte nem volt más dolguk, mint óriási deszkatábori építeni. Az egyik reggel azután megeskette Striankoff valamennyit arra, hogy amit látnak, Kerékpárok nagy választékban már Ke 460’— -tói. Villanya legolcsóbb árban vállalunk. 543 Kedvező fizetési feltételek! Hacker«. Neufeld Masaryk u. 21. Elektro Rádió Mehanik arról a legszigorúbban hallgatnak és ennek ellenében mindegyikkel hétéves munkaszerződést kötött, azonfelül biztosította őket, hogy az alagutépítésnél egyiket sem éri baleset. Időről-időre megjelentek különböző kormánybizottságok, amelyek megtekintették az építkezést. Ezek megállapították,. hogy az alagút építése jól halad előre. A megmutatott rész azonban mindig két titokzatos deszkafal között volt látható. Striankoff annyira elővigyázatos volt, hogy az építkezés bejáratát testőrséggel őriztette. Senki sem juthatott ide be, sem újságíró, sem fényképész, de legkevésbbé építészmérnök. Hét év múlva pontosan a meghatározott napon elkészült az alagút. A falak ragyogtak, a sinek csillogtak és a kormány kiküldte képviselőjét^ hogy beszenteljék az alagutat, Maxim Striankoffnak pedig át kellett nyújtani egy érdemrendet és egy csekket. Senkinek sem tűnt fel, hogy Striankoff ragaszkodott ahhoz, hogy a csekket az Angol Bankra állítsák ki. Még ugyanaznap elulazolt külföldre, ahol, amint mondotta — új épílészeti módszereket akar tanulmányozni. A szóbanforgó ország fővárosában azonban nem nyugodtak az építészeti, szakértők, akik sehogy sem tudták megmagyarázni a titokzatos alagútépítést. Megkísérelték megvesztegetni Striankoff munkásait és egy alkalommal borközi állapotban sikerült az egyik építésvezetőnek nyelvét megoldani. Ez azután elárulta a nagy titkot. Kiderült, hogy a világháború alatt az osztrák-magyar hadsereg stratégiai okokból alagutat épített a hegyen át, hogy így meggyorsítsa a csapatszállításokal. Amikor innen elkerült a front, az alagutat betömték. Striankoff annakidején tagja volt annak a katonai épílőbizoUságiiak, amely az alagutat építette. Pontosan tudta tehát a betömött alagut helyét. Nem kellett mást csinálni, mint az alagut két nyílását ismét szabaddá tenni. Striankoff tehát hét év alatt nem csinált egyebet, mini két aránylag vékony földréteget távolított cl és időnként beljebb tolla azt a deszkafalat, amivel a munka továbbhaladását jelölte. Amikor a hatóságok észbekaptak, már rég beváltotta csekkjét az Angol Bankban. Azután eltűnt valahol a világban és a napokban hall meg London egyik külvárosában. Ugy-e, pompás két eset? Csak egy kis ész — meg egy kis vakmerőség kell hozzá!
