Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-10 / 29. szám

1937 április 10. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Hárman mentek el e héten. E héten hárman költöztek el ismét örök nyugalomra, három inkarnáció­ja a magyar szellemnek: az asszony­író, a szinész és a Műtő. Torm'ay Cecile, ódry Árpád és Szegeden Juhász Gyula. Három nagyszerű ember, kis glóbusunkon vezérszellem mind a három, — az asszony, aki re­gényt ír és lapot szerkeszt, asszonyo­kat szervez és jelszavakat ad, a szi­nész, aki művészetének magistere, a költő, aki a költők legjobbjai mellett foglalt helyei s aki utóbbi éveit egye­dül, lelki krízisek között, önmagával meghasonoltan töltötte. A költő volt e három közül csak az, aki számta­lanszor kereste már a halált, nem érezte jól magát e földi téreken, ame­lyet olyan szépen énekelt pedig meg s amelyeken annyi elismerés jutott ki neki osztályrészül. A költő maga kereste a halált, a másik kettőért el­jött magától. Tormay Cecile a magyar írónők egyik legtehetségesebbje volt, mély és tiszta szellem, az írás számára áhítat s feloldódás: nem a kontemplativ lelkek közé tartozott, hanem azok kö­zé, akiket mindig valami cél moz­gat, akiket a szervezés, a közélet ér­dekelt. Mi inkább írásait figyeltük s nem szociális, családmentő mun­káját. Száz és száz magyar asszony­nak adott munkát a kezébe, .Szlo­­venszkóra csak könyvei jutottak el, könyvei, amelyek néha a történelem régmúlt napjait idézték elénk. Más­kor finoman csiszolt novelláival káp­ráztatott el. Ki ne emlékezne A Régi Ház, vagy Emberek A Kövek Között, vagy a Bujdosó Naplója könyveire. Bennünket, komáromiakat különösen is érdekelt a Csallóközi Hattyú cí­mű könyve: történelmi írás volt ez! is, aminthogy ez az asszony, aki any­­nyira a jelen munkájának élt, oly szi-A nagyközönség panaszkönyve Kéi képes újság — egy feketekávé Tisztelt Szerkesztőség! Vidéki em­ber vagyok, minden héten legalább kétszer jövök azonban Komáromba, tárgyalásra. — Megvallom, szeretek ilyenkor beülni a kávéházakba, ez a pár óra jelenti számomra a várost, a kultúrát, a szint. Megteszem, hogy sokszor csak a legutolsó vonattal uta­zom haza, hogy még egy kis muzsi­kát is — igaz, hogy lármásat s erő­set, — halljak. Mint minden szen­vedélyes kávéházi látogató, én is elol­vasom az újságokat s utána képes folyóiratokat nézegetek. Hát itt van a baj, szerkesztő uram, s ezért ké­rem soraim szives közlését. Alig van magyar képesujság. Elkérem az elsőt, hozzák a Tolnai Világlapját. Ezt az egyet ismerem falun is. Aztán hoznak egy szomorúra olvasott Színházi Éle­tet. Több magyar képeslap nincsen. Van mindenféle nyelvű, hálistennek, van még francia is — és természetes­nek veszem, hogy a német, a szlo­vák anyanyelvű kávéházi vendég is kapja meg a maga szem-táplálékát, szép képek alakjában. Miért van az, hogy éppen a magyar képeslapok sor­sa oly mostoha a komáromi kávéhá­zakban, holott tudjuk, hogy a kávé­házi vendégek nagyrésze éppen ma­gyarokból telik! Miért nem, óh, miért nem kapunk legalább egy-két másik képeslapot is, — nem vagyok nő, de még divatlapban sincsen magyar. — Ennyire rossz vendég volna a magyar kávéházi vendég minálunk? Érdemes­nek sem tartják arra, hogy két-há­­rom kellemesebb képeslapot kapjon a kávéja mellé? Hát nem érdemeljük ezt meg? — Nem hisszük, hogy havi 10—20 korona befolyásolná a rezsit s azt hiszem, ez a kiadás megtérül­ne. Ami pedig a »kávéházi szabászo­kat« illeti, — azokat tudniillik, akik nem restellik a képeslapok képeit ki­­bicskázni, az újságokat megfosztani egyes cikkeitől, — azokat egyenesen bírói kézre adnám. Mit bosszanko­dom miattuk, szerkesztő úr! Hol itt a társadalmi fegyelem s összetartás... Tisztelettel: Egy olvasó. vesen szállt vissza a történelmi idők­be, ha tollat vett a kezébe. ódry Árpádot ki ne látta, ki ne hallotta volna, aki a budapesti Nem­zeti Színház előadását szívesen láto­gatta. Ha a színpadra lépett, megtelt vele a tér, kissé gyorsan iramló be­széde a magyar beszéd klasszikus mintája volt, alakításai feledhetetle­nek. Felfogásában benne élt a ma­gyar romanticizmus; a régi iskolát járta ugyan, de új színekkel gazda­gította az előadás művészetét, — akár mint Hamlet, akár, mint Tanner Jolin vagy egy moliére-i hős: a színházat látogató ember boldogan dőlt hátra székében s csillogó szemmel várta a legközelebbi jelenést, amelyben Ódry Árpád lép be majd s hozza a maga egyéni, kultúrált művészetét, a tiszta szublimált szinművészetet, amelynek Ódry volt az egyik tanítómestere. És Juhász Gyula, a szegedi remete? E sorok írója még néhány évvel ez-Komárom, április 9. Az április 30-án kezdődő Budapesti Nemzetközi Vásár egyik figyelemre­méltó nagy szenzációja lesz az a cso­port, amely valóságos iskolája lesz a tanulni akaró kisiparosnak. Ebben a csoportban mindazt bemutatják, amit egy modern kisiparosnak csak tudnia kell ahhoz, hogy áruival vi­lágviszonylatban is versenyképes le­hessen. Minden kisiparos megtalálja majd a kiállításon a maga szakmájá­nak legmodernebbül berendezett mű­helyét, természetesen teljes üzemben. A legmodernebb gépek, köztük ért­hető módon elsősorban a villany és a legmodernebb szerszámok, valamint a legmodernebb eszközök használha­tóságát és hasznát ismerhetik meg a látogatók, akiknek teljes részletes­séggel még azt is bemutatják, hogy a különböző szakmák kisiparosai mi­lyen nyersanyagokat használhatnak a legcélszerűbben és hogy — szükség esetén — milyen pótanyagokkal lehet a legjobban pótolni a különböző nyersanyagokat. Rengeteg okulást sze­rezhetnek a kisiparosok a kisipari A nyúlbetegség, amely mint leg­újabb veszedelem ütötte föl fejét, már itt van a szomszédban. A szomszéd járásokban már irtják a njmlakat és a többi rágcsálókat. Már a házi nyu­­lakra is ráragadt ez a veszedelmes betegség, amelyet az emberek is meg­kaphatnak és lefolyása igen hossza­dalmas, kellemetlen, magas lázzal jár és gennyes kiütéseket okoz. Nemcsak az Ínyencek, a gurmanok kérdik idegesen, hogy mi lesz a nyúl­­pecsenyével, hanem a vadászok, a va­dászterületek bérlői, tulajdonosai elölt is nagy probléma ez a kérdés, hogy mi lesz a vadászterületekkel és a va­dászatokkal? A gurmanok könnyen megfelelnek, hogy mi lesz a nyúlpc­­csenyévcl, mert egyszerűen lekerül az étlapról. Ugyan kinek van gusztusa nyúlhúst enni, amikor egy elég undo­rító betegség veszélyével játszik az, aki nyulat nyúz, nyulat süt, vagy főz és nyulat eszik. Hogy a sütés és at főzés megsemmisíti a bacillusokat, az orvosilag vigasztaló lehet, de azért az egészségét féltő és okos ember mégse eszik nyulat ezentúl, mert a megsült, megfőtt bacillusok mégis­csak benne vannak a nyulpecsenyé­­ben, akár pörköltnek, akár pácolva gombóccal vagy makarónival, vagy előtt a szegedi Kass szálló terraszán beszélgetett vele hosszan s a költő nem nestelte elmondani számos és meghiúsult öngyilkosságának történe­tét, életének néhány vízióját, amikor élet s halál olvadtak össze benne ... A Nagy Nemzedék költője volt Ju­hász Gyula, a szakállas, udvarias, szí­ves poéta, a Nagy Nemzedéké, mely­nek első halottja Ady volt. »Életem­nek az a hivatástragédiája, hogy nem akartam se pap, se tanár lenni, — mondta akkor, — mindig csak köl­tő... Csakis és egyedül költő, aki felolvad a versekben s megénekel ta­vaszt, virágot, szenvedést és kacagást. Látja, nem lehettem »csak költő«: egyébnek is kellett lennem, hogy meg­éljek. Azt hiszem, nem fogom ezt so­káig bírni...« Még bírta néhány évig, aztán egyre jobban elborult az elméje. Nem tud­ta Szegedet elhagyni, s így inkább az életet hagyta el. * ... Három nagy ember indult e hé­ten az örök élet felé. Három magyar ember az első sorokból... (sz) remekművek kiállításáról és még töb­bet az exportképes kisipar világszerte kapós árucikkeinek megismeréséből. Ebben az utóbbi csoportban még azt is bemutatják, hogy melyik ország milyen kisipari árucikkeket vesz át szívesen és hogy a különböző orszá­gokban milyen minőségű árucikkeket lehet elhelyezni. Kisipari körökben máris tudják, hogy a tanulásra aligha nyílik egy­hamar olyan kitűnő alkalom, mint éppen az idei Budapesti Nemzetközi Vásáron, amelyre a csehszlovák vas­utakon 330/0-os, a magyar vasúton és hajón pedig 500/0 utazási kedvez­ménnyel lehet ellátogatni. Az utazási és egyéb kedvezményeket biztosító vásárigazölvány máris beszerezhető minden utazási és menetjegyirodában, a Cedok összes fiókjainál, valamint a magyar külképviseleti hatóságok­nál, nemkülönben a Csch-Magyar Ke­reskedelmi Kamara helyi képvisele­teinél. A vásárigazolvány ára mind­össze 30 Ke. A vásárigazolvány az összes, nagyjelentőségű kedvezmé­nyekről részletes felvilágosítást nyújt. más garnirunggal esszük is és a jó étkezésnek alapja, hogy azt gusztus­sal, jóétvággyal együk, minden mel­­lékgondolat nélkül. Szóval az ínyencek, gurmanok, sőt még a háziasszonyok, szakácsok és szakácsnők is elintézték ezt a járvány ügyet, levették az étlapról és ezzel vége. De mit szólnak ehhez a magas bért fizető vadászterületbérlők vagy a magas bért a költségvetésükbe bele­kalkulált vadászterülettulajdonosok? A vadász-szenvedély nagyon elhara­pódzott és a vadászok száma nagyon megszaporodott, a vadászterületek ki­adásánál az árverezők rémségesen föl­verték a bérösszeget úgy, hogy újab­ban a vadászat már nem tartozott a hasznothajtó foglalkozások közé, ha­nem az nagyon is drága passzió lett. így aztán nagyon is fontos kérdés* hogy a nyulvadászatra szánt terüle­tek bérletei fennállhatnak-e most is, amikor a vadállományt nem lehet ér­tékesíteni, sőt azt irtani, pusztítani kell és belátható időn belül a hely­zet javulása se remélhető, mert friss és egészséges vadállománnyal bete­lepíteni a vadászterületet szinte kép­telenség, mert hisz a ma még egészsé­ges vadállományt egy kóbor beteg nyúl holnapra már megfertőzi, mert Esőzések hátráltatják a tavaszi munkálatokat Szuperfoszfát elősegíti a növények fejlődését Megrövidíti az érési időt és megvéd a megdőléstől. Isten veled nyűlpecsenye! Mi lesz a vadászati jogokkal, bérletekkel, va­dásztársulatokkal s általában a vadászatokkal? Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, átefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia 1 «- LUI1JIUUUMU—UKMI—IMS a határokat nem lehet légmentesen elzárni. A nyulállomány egyelőre megszűnt, mint táplálék szerepelni és a nyúlnak a bőre se lesz valami kapós, mert az emberek félnek a megfertőzéstől és így még ha ragálymentes is valame­lyik vadászterület, a lelőtt nyúl nem fog piacot találni, mert mindenki tar­tózkodik a nyulaktól. A megsütve és megfőzve megevett nyúl is veszedel­mes, ez utón is történtek fertőzések'. Most ugyan vadászati tilalom van a nyulakra, de igen sok járásban azért szólnak a puskák, mert a nyu­­lak irtását elrendelték. A vadászok, a vadászterületek tulaj­donosai, bérlői pedig kíváncsian vár­ják a törvényes intézkedéseket, ame­lyek nem maradhatnak el. (bj) A MI LAPUNK nem a nagytőkések lapja, hanem a magyar középosztály és a józanul gondolkodó, izig-vérig magyarság saj­tója, amely megérti ami bántó és fáj­dalmas a magyarságnak és minden erejével azon fáradozik, hogy a sé­relmek száma csökkenjen és a ba­jok orvosoltassanak. A ini lapunk egyenlő szeretettel ko­pogtat be palotába és kunyhóba, sze­gényhez és gazdaghoz egyaránt. A mi lapunk nem nyerészkedésre számító üzleti vállalkozás, hanem a magyarság gerinces harcosainak a küzdő tere. A mi lapunk írói nem nyerészkedésből forgatják a tollat, amikor cikkeinket, híreinket írják, hanem belső sugallat szülte köteles­ségből szerkesztik, írják hasábjain­kat. Lapunk, mint mondjuk, nem üz­leti vállalkozás, hanem kiizködés és állandó harc a nehéz fentarlási vi­szonyok közepette. Ezzel szemben, hogy a lap szilárd­ságát biztosítsuk, a magyarságnak is vannak kötelezettségei lapunkkal szemben: támogatást, ajánlást, ter­jesztést kérünk azoktól a megértő magyar testvéreinktől, akik lapunkat megszerették. Szaporítsák ezek a ba­rátaink az előfizetők és a hirdetők számát. Ila valami eladni, vagy ven­ni valónk van, azt hirdessük lapunk­ban, ezzel nemcsak a magunk ügyét, hanem lapunkat is segítjük. Az elő­fizetők szaporítása is fontos feladat lapunk megerősítése és elterjedése céljából. Nem magánérdekeket szolgálunk, de a magyarság széni ügyét, meg­érdemeljük lehat a magyarság foko­zottabb támogatását. Áprilisban nyílik meg SÁRKÁNY képkereskedés, — üvegezés — és képkerete­­zési szaküzlete Komárno, Duna u. 4. A modern kisiparos iskolája — a budanesli nemzetközi vásáron

Next

/
Thumbnails
Contents