Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-10 / 29. szám
1937 április IQ, KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. Érelmeszesedés, neurasthénia, golyva, mirigy, csont, izületi és bőrbajok, hüdések, köszvényescsuzos loboknál 5n csíz jód-bróm gyógyfürdő Olcsó pausál árak az összköltségekkel: az elő és utóidényben 14 napra Ké 760 — 21 1100-Otthon tartandó ivókúrákhoz CS1ZI jód-brómos gyógyviz Ismertetőt, használati utasítást küld a Fürdőigazgatóság Őiz-kúpele, Slov. két és a kát. egyesületeket és intézményeket hívták meg arra az álláspontra helyezkedve, hogy a plébános beiktatása kizárólag az egyházközség ünnepe. Felmerült tehát a kérdés, hogy megmaradjunk-e az eddigi szokás mellett, vagy szakítva a hagyománnyal meghívjuk az összes hatóságokat? A bizottság az utóbbi mellett döntött avvlal a megokolással, hogy a meghívás nem kötelesség, de udvariassági tényező. Udvariassági kötelességünknek tehát magával a meghívással eleget tettünk. Ennél több udvariasságot igazán nem várhatnak tőlünk, amíg, — hogy egyebet ne is említsek — a komáromi járásbíróságon a törvény kifejezett rendelkezése ellenére csak szlovák nyelven vezetik a telekkönyvet — ami pedig nem is udvariassági, hanem igen sokszor anyagi sérelmet okoz a szlovák nyelvben teljesen járatlan csallóközi magyarjainknak — s amíg maga Komárom város is csak szlováknyelvű adóvallomási íveket küld kitöltésre a magyar anyanyelvű polgároknak. De több (udvariasságra nem tarthatnak igényi azok a szlovák katolikusok sem, akik adófizetési kötelezettségük tüntető megtagadásával egyenesen létalapjában veszélyeztetik egyházközségünket. Mi magyarok keresztényi türelemmel viseljük nyelvi sérelmeinket, elvárhatunk tehát a szlovákoktól is kevesebb türelmetlenséget és több tárgyi lagosságot. Ha így lesz, nyomban eljön a kölcsönös megértés és a békés együttműködés lehetősége, egyházközségünk beleidében is. Dr. Kállay Endre a komáromi r. kai. uut. egyházközség h. világi elnöke. Megalakult a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gyermekgondozó Egyesület Komárom, április 9. Az egész országra kiterjedő áldásos mozgalom jutott el a megvalósulás stádiumába a héten, A magyar hölgytársadalom legszélesebb rétegeinek meleg érdeklődésétől kisérve április 5-én egyhangú lelkesedéssel megalakult Érsekújvárt a »Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Szünidei Gyermekgondozó Egyesület«, melynek az a célja, hogy a magyar gyermekek, elsősorban pedig a magyar munkanélküliek gyermekeinek nyári szünidei gondozását felkarolja és a beteges, gyenge szervezetű emberkéket az iskolai szünetben az ország egészséges és kies területein fekvő községekben helyezze el. Ennek az emberbaráli nemes célt szolgáló országos egyesületnek támogatósa minden magyar kötelessége, mert a nemzet jövőjét biztosítjuk azzal, ha minél erősebb nemzedéket teremtünk. Az érsekujvári városháza nagytermében megtartóit alakuló közgyűlésen özv. Hegedűs Kálmánná elnökölt, aki az előkészítő bizottság nevében üdvözölte az ország minden részéből nagy számban megjelenteket és beszédében a magyar gyermekvédelem mozgalmának indító okait ismertette. Rámutatott arra, hogy a köztársaság területén számos gyermekvédő egyesület működik, úgyszólván valamennyi nemzetiségnek van már ilyencélú intézménye, fontos magyar érdek tehát, hogy ezt a karitatív célú egyesületet a magyar társadalom is minél előbb megvalósítsa. — Nálunk, magyaroknál, — mondotta, — ősi tradíció, hogy a gyermekvédelem ügyével mindig az asszonyok foglalatoskodtak. Ezért vállaljuk tehát mi, magyar asszonyok magunkra azt az emberbaráti feladatot, hogy készséggel nyújtsuk segítő, ápoló és oltalmazó kezünket oda, ahol a magyar gyermek létét és egészségét veszedelem fenyegeti. A nagy tetszéssel fogadott megnyitó után Ludvig Aurél tartott alapos előadási a gyermekgondozási intézményekről s részletesen ismertette a szünidei gyermeknyaral la lás gyakorlati megvalósításának körülményeit. Hangsúlyozta az intézmény nagy erkölcsi és szociális jelentőségét és a magyar társadalom halaszthatatlan kötelességének jelölte meg a gyermekgondozás mielőbbi gyakorlati megvalósítását. Majd az előkészítő bizottság megbízásából ismertette az alapszabályokat, amelyeket a közgyűlés letárgyalt és egyhangúan elfogadott. Az egyesület székhelye Pozsony. A gyűlés egyhangúan kimondotta az egyesület megalakítását s megválasztotta az ideiglenes tisztikart, igazgató választmányt és az országos nagyválasztmányt. Az ideiglenes tisztikar a következőképen alakult meg: Országos elnök Jaross Andorné, orsz. ügyvezető alelnök Strass er Béláné (Pozsony), orsz. alelnökök dr. Boleman Jánosné (Léva) és Pausz Béláné (Kassa), főtitkár Ludvig Aurél (Pozsony), ügyv. titkár Kovács Endre tanár (Pozsony), jegyző Münster Irma (Kassa), pénztáros dr. Dütsch Ottóné (Pozsony), ellenőrök Fülöp Zsigmond (Komárom) és Tanka János (Losonc). Igazgató választmány: Bartal Ivánná (Etrekarcsa), Barlókyné Péchy Mária (Torna), Éder Elza (Pozsony), Esterházy Lujza (Nyitraujlak), Fekete Zoltánná (Kossuthi), Hegedüsné Turchányi Lujza (Tótmegyer), dr. Kállay Endréné (Komárom), dr. Kessik Heroldné (Pozsony), dr. Kmoskó Béláné (Léva), dr. Ruthy Gézáné (Galánta), dr. Kissóczy Józsefné (Eperjes), Nagy Nándorné (Nemesócsa), Rázgha Károlyné, Schwarzer Károlyné (Komárom), dr. Salkovszky Jenőné (Ipolyság), Sichert Károlyné (Rimaszombat), Somsich Ödönné (Széesénke), Szabó Kálmánná (Érsekújvár), Szalay Józsefné (Pozsony), Szilassy Béláné (Losonc), Tanka Jenőné (Losonc), Tarisch Rezsőné (Barsfüss), dr. Turchányi Imréné (Érsekújvár), Tornallyay Zollánné (Tornaija), Trangos Nándorné (Rozsnyó). Megválasztották ezenkívül a 200 tagú országos választmány tagjait is. A megalakult egyesületet Fizély Ödön mérnök, a pozsonyi szülői testületek nevében, Holota János dr. városbíró pedig Érsekújvár város nevében üdvözölte. a leggyorsabban segít izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűlésnél. Bízzék „Tógáiban*! Egyszeri kisérlet meggyőzi. Sok orvosi jótállás. Minden gyógyszertárban kapható Kő 12-— és 27-50 árban. __________ Az egyesület az alapszabályok jóváhagyása után az ország minden városában és járásában megalakítja a helyi csoportokat s a vezetőség úgy tervezi, hogy már a nyáron a magyar munkanélküliek gyermekei közül 40—50-et üdülésre fog elküldeni. Az alakuló gyűlésen Komárom magyar hölgyei közül dr. Kállay Endréné, Kovách Tihamérné, Csizy Istvánná és ifj. dr. Mohácsi] Jánosné vettek részt. Futás Komáromon keresztül A komáromi Sokol testedző egyesület 1937. évi április 11-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kb. 5 km-es futást rendez a városon keresztül. Indulás: a vár melletti pályáról. Útirány: parkon keresztül a Pintyőkeliget mellett Vágdunasor, Rákóczi ucca, Kossuth tér, Megyercsi ucca, Pandató uccán át a Stefánik rakpartig, majd a Masaryk uccán keresztül vissza az indulás helyére. A győztes a járási választmány által felajánlott vándorserleget kapja meg, de értékes ajándékot kapnak a befutók is. A rendezőség a versenyre nemcsak a komáromi egyesületeket, tagjait, hanem vidéki, sőt brünni és pozsonyi versenyzőket is meghívott, hogy minél nagyobb mértékben propagálja akönynyű atlétikát. A 15—18 éves futók részére külön két kilométeres táv lesz megállapítva. — Az átmeneti idő leggyakoribb betegségei a reuma, köszvény és az ischias Különösen sok a reumás beteg, akik az ismételt kísérletek dacára sem tudnak a kínzó fájdalmaktól megszabadulni. Kétségbeesésre azonban nincsen ok! Nevezett betegségek legyőzésére leghatásosabb szer a „TOGAL“ tabletta. Még ma tegyen egy próbát! Minden gyógyszertárban kapható! ÉS« pJL SZHRVflS-SZFLPPHN legyen kérem, mert csak ez mos hófehéren. ajtót, ész nélkül rohant keresztül a gyepágyon. Mögötte lihegett Péterke. Géza a kertből berohant a házba. Végig a szobákon. S amint így cikkázott, félreugrott s egyre visszapillogott, egyszer csak nekiszaladt a szalonbeli szoborállványnak. A spanyol táncosnő megingott rajta s a következő pillanatban már csak formátlan gipszdarabok heverlek a földön. Sárdiné sikoltva rohant be, az ura után kiáltozott, rikácsolt, követelte a bűnöst. — A Péterke volt! A Péterke volt, de véletlenül! — hadarta Géza. — Én? — Irémüldözött a másik. — Hisz a Gézuska ment neki. — Péterke! — sivított a jegyzőné, — nem szabad hazudni! Gyalázatos bűn a hazugság. — Persze, hogy nem ő volt! — horrent fel a jegyző. — Géza, te gazember, jössz ide! Sárdiné felsikoltott s az ura elé ugrott. — Miklós, meg vagy bolondulva? Szaladj, Gézukám, mert agyonver apád! Szaladt is mind a két gyerek. — Na tessék, — törölt végig a homlokán Sárdiné, — láttak már ilyet? Most csak azt szeretném tudni, ki fizeti meg nekem ezt az óriási kárt. Kell nekem vendéggyerek? Hogy a tetejébe a maga bűnét az én fiamra kenje. — Ne beszélj bolondokat. Péterke ártatlan. — Miklós, le csak hallgass! Te még agyon is verted volna a gyerekemet. Te olyan vagy, mint egy vadállat. Ha ki nem veszem abból a nagy henteskezedből Szegénykémet, akkor most szaladhatnék vele a doktorhoz. A két gyerek ezalatt a füzes érig bujdosott. Jó ideje ültek már a part mentén s bámulták búsan a pocsolyás medrét, amikor Géza megszólalt: — Te búgó mért nem hagytad rá, hogy te törted el? Te vendég vagy, nem kapsz ki, de engem elraknak. Pedig én szeptemberben már első gimnazista leszek. Ha jóban akarsz velem lenni, ezután mindig ráhagyod. Áll? Péterke kissé értelmetlenül nézett fel, de megfogta Géza felényujtott kezét és lökött is egyet a fején. A másik erre felvidult s atyásan ráveregetett Péterke vállára. — Látod, nem vagy te olyan buta, mint amilyennek mutatod magad. Látom, hogy belőled még egész rendes gyereket lehet faragni. Ezért kapsz is tőlem valamit. Elvezette a kertek alá. — Van itt egy gazdának csudajó körtéje. Péterke szeppenve pislogott a palánkra. — Gyere no, — Ikiálttott Géza, — mit félsz? — Nem félek én, de az én papám bíró. ( — Azért vagy te akkora szamár. — Én? — Hát! Ami ész a te részed volt, az is benneszorult apád fejében. Hát jössz-e? Hirtelen feltornázta magát a palánkra, megvetette egyik lábát a közeli fa törzsén, lehajolt s elkapta Péterke kezét s cibálta maga után. Ez már a levegőben kalimpált s vinnyogott, de Géza ráhujjant. — Ne neszezz, te! Azzal már tompa puffanással beestek a fák alá. Ámde ekkor erős férfihang harsant a ház felől. Az öles alak láttára Péterke remegő lábakkal nekifutamodott. A gazda kiáltozva, botját a levegőben forgózva iramodott utána, de reccsent fölötte az ág s földrehuppant a másik. — Ej, hát a Géza úrfi? Most osztón mán szólok az édesapjának. El is ment Sárdi elé. — Tekintetes úr, kérem tisztelettel, nem azért bajlódok, könyörgöm, a körtével, hogy más kipusztíjja, tördesse az ágakat, letapodja az ágyasokat, mert a tekintetes jegyző úr fia most is azt tette valami vendéggyerekükkel. — A Péterkével? —tört ki Sárdi né. — Na, ipit mondtam? Elrontja még az én fiamat is. Miklós, ezt nem tűröm! Ez a gyerek még a renoménkat is tönkreteszi a parasztok előtt. Mi piruljunk miatta? Mi szégyenkezzünk? írok! írok Vilmácskának/ Hamar véget ért Péterke nyaralása. A panaszos levélre leutazott Vilma. Sárdiné nem tudott hová lenni az ámulattól. — De Vilmácskám, csak nem akarod hazavinni? Van szíved megfosztani jeltől a jó falusi levegőtől? Aranyosom, arról nektek, városiaknak fogalmatok sincs, mit tesz a jó levegő, szabad mozgás, napfény meg a koszt, a jő falusi koszt. Csak nem vetted a szívedre a levelemet? Istenem, kicsit csintalan volt a gyerek, de azért nem kell elvinni. Boldogan fellélekzett, mikor mégis csak elvitték. S Péterke utazott hazafelé. Újra ott ,ült a vonatablaknál. Mellette az anyja gyűrte, forgatta az újságot, magában pedig a rokonokról gondolt szépeket, de még jobban elkedvetlenítette a felvillanó gondolat, hogy a gyerek hazajöttével füstbemegy tán a nyaralás is, Scheveningen, a tenger, a nagyszerű szórakozások. De az Elzáék mennek, az Olgáék is, csak ő nem. Lecsapta az újságot. Rászólt a fiára, hogy ne szörcsögtesse az orrát. Aztán korholni kezdte a rosszaságáért, hogy csak szomorúságot okoz a jó szüleinek. Szégyent hoz rájuk a rokonok előtt. Péterke csöndesen hallgatta. Nézte az ablak előtt tovaránduló fákat, távirópóznákat. Napfényben úsztak a földek, a fasűrűből kifehérlő házikók. Nézte és kis agyában homályosan kirajzolódott valami keserű gondolat.
