Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-27 / 25. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937 március 27. Mi újság a városházán? Komárom város kormánybiztosának nyilatkozata a város időszerű anyagi, építkezési, városrendezési, közigazgatási kérdéseiről Felkerestük Nagij Jenőt, Komárom város kormánybiztosát, hogy vázolja a város jelenlegi helyzetét, a város vezetőségének terveit. A kormánybiztos a város jelenlegi állapotáról a következőket mondottá: — A város helyzetében a javulás általános: csak a rosszakar at állíthatja-ennek ellenkezőjét. A város minden tisztviselője, alkalmazottja, munkása rendesen kapja fizetését, a szállítók is a szállított áru, vagy munka ellenértékét. Hátrálékban nem vagyunk. Azonkívül a város minden üzeme rentábilis most: minden üzem eltartja önmagát. A vízműveknél s a kórháznál már tartalékalapunk is van, a volt régi számlatartozásokat is likvidáltuk. — Azt a tartozást, amely az uccakövezéssel, aszfaltozással szemben fennáll, likvidálni még nem tudtuk teljesen. Ezt konvertálnunk kell: kél és félmillió koronáról van szó. Viszont már rendeztünk ezenkívül kétmillió korona tartozást. Néhány hitelezőnkkel sikerült megegyezni s függő tartozásainkat rendes kölcsönné átalakítani. — A város a szanálási alapból is részt kért. Javasolva van a Zemská Bankánál, a Szociális Biztosítónál levő kölcsöneinknek teljes egészében s a Pozsonyi Városi Takaréknál levő kölcsönünknek kétharmad részben való átvétele. Ezek nyolcmillió koronás kölcsönnek évi annuitásait teszik ki. Remélhető, hogy ebben kedvező döntést hoznak. Postaépület, uszoda, gazdasági iskola — Természetesen, vannak egyéb terveim is, mint a város anyagi szanálása, de minden kérdésnél az anyagiak jönnek most számításba, hiszen azért is állíttattam a város élére, hogy ezeket rendbehozzam. Az új postaépületre vonatkozó terveket s költségvetéseket illetékes helyre felterjesztettük s most várom a választ. Az uszodához is megvannak a tervek. A további munkák folytatásához felsőbb hatóságoktól engedélyt kell kérni s ezek elintézése is most folyik. Ha az engedély időben megérkezik, úgy még az idén felépítjük az uszodát. A női gazdasági iskola létesítésére felajánlottuk a városi kertészet telkét. A járási választmány a költségek egyharmadát már megszavazta. Ez az iskola magyar-szlováknye 1 vű párhuzamos osztályokból fog állarti. A. szlovák gimnázium építése is tervbe van véve: a telek kérdése még nincsen tisztázva. Ugyancsak nincsen tisztázva a telek kérdése a tanonciskola építésénél sem. Ennél a városnak is hozzá kellene járulni bizonyos összeggel, de ez az összeg még nincsen meg. A szlovák elemi s polgári iskola építése is tervbe van véve, itt az építési költségekhez hozzájárulási nem kívánnak. Kórház, vízművek, városrendezés — A kórházat is modernizáljuk: yáz helyett villanyt vezettünk be s új konyhát szereltünk föl. A kórházba sokkal több a jelentkező, mint amennyit a kórház befogadni képes. — A vízműveknél a vízpazarlás megakadályozása végett vízórákat kell beszerelnünk. Az előmunkálatokat megkezdték. A vízcsőhálózatot is kiterjesztjük, újabb uccák bekapcsolásával. A vlzdíjat újból szabályozzuk. — Ezzel kapcsolatban rendbe kell hoznunk bizonyos uccákat, amelyek esős időkben csaknem járhalatlanok. De ezt nem lehet egyhamar megoldani: minden évben rendbehozunk néhány uccát. Különösen fontos a vasúti állomás előtti rossz ut rendbehozatala: emiatt már hónapok óta folyik a vita, ki illetékes ... Ezügyben személyesen jártam a vasutigazgatóságon s el kell ismernem. hogy levéltáruk alaposabb, mint a miénk... — Gondot fordítunk az uccák fásítására, a terek rendbehozatalára: a Szénateret ez évben parkosítjuk, hasonló tervem más uccákkal s terekkel is van. A Kossuth teret is rendbehozatjuk. A "városszépítő bizottság felállítása előttem is igen kedves gondolat, lehet, hogy tető alá hozzuk rövidesen. — Ami a városszabályozást illeti, errevonatkozőlag van egy jó terv, amelyet 1919-ben Berzsenyi-Janosits áll. építészeti tanácsos készített. Ezt a tervet sohasem terjesztették aztán fel jóváhagyás végeit: ezt a mai viszonyokhoz mérve ál kell dolgozni, ami most folyamatban van. Munkaalkalmak A város mellett az állam is ad munkát a komáromi munkásoknak: a Vágszabályozási munkák kb. négymilliót tesznek ki, a Skoda-művek is üzemben vannak s egyre növelik az alkalmazottak számát. Ma kb. 350 munkás dolgozik a hajógyárlmn. — Dolgozunk új közlekedési szabályrendeleten is, elkészült s elfogadtatott a városi és kórházi alkalmazottak szolgálati viszonyait szabályozó rendelet is. A Katolikus Kör felavatása Március 21-én d. u. 4 órakor avatta fel a Katolikus Kör otthonát Lestár István dr. plébános. Az új egyesület átalakított helyiségeit ez alkalommal a tagok csaknem teljes számban felkeresték, hogy tanúi legyenek az ünnepélyes aktusnak. Az egyházi szertartás — házszentelés — után a Kör megtartotta első díszközgyűlését Kocsis Károly főgimn. tanár elnöklete mellett. Az elnök megnyitó beszédében rámutatott azokra a körülményekre, melyek a Kör megalakítását és életrehívását szükségessé és indokolttá tették. Míg gyermekeink — úgymond — az iskolában nyernek vallásos nevelést, ifjaink a Kát. Legényegyletben tömörülve nyernek biztos fedezéket a lélekrontó törekvések ellen, addig az élet forgatagába kikerült s önálló életpályán működő férfiatok minden célszerű vezetés nélkül keresik szórakozásaikat. Kellett tehát gondoskodni helyről, ahol ezek is megfelelő környezetben, keresztén}-' irányítás mellett találhassák meg mindennapi munkájuk fáradalma után a szükséges pihenést és szórakozást, valamint az önművelés tovább fejlesztésének lehetőségét. Kellett gondoskodni arról, hogy legalább megtartsuk azokat, akiket a krisztustalan világnézetek még meg nem hódítottak, ha már veszteségeinket visszaszerezni nem is tudjuk. Korunk két szélsőséges világnézet között őrlődik. Egyik oldalról a liberalizmusnak az egyéni szabadságot hirdető, de legtöbbször szabadosságra vezető tanai, másik oldalról pedig a szociálizmusnak az egyéniséget mire sem értékelő és csak a kollektivizmusra törekvő tanításai meggyőzhetnek bennünket arról, hogy itt is a két szélsőséges álláspont között kell keresnünk az igazságot, mert sem az egyéni szabadság korlátlansága, sem az egyéni értékek tagadása nem elégítheti ki azt a lelket, amely a krisztusi szeretet alapján áll. Ezt a két szélsőséges elvet kell tehát egymással egyensúlyba hozni a felebaráti szeretet segítségével. Ez a célja a Katolikus Körnek, mert jaj annak, aki meginog és baráti kéz meg nem fogja, hogy az egyik vagy másik szakadékba le ne zuhanjon. Szerény keretek között indul útjára a Kör, de ez nem haj, hisz a pogány Róma büszkesége ellen is földalatti katakombákból indult meg az első támadás. Róma pogánysága és gazdagsága sem volt kisebb, mint a mai tévtanok pogánysága és hatalma, mégis egész világát porba döntötte 12 egyszerű halász. A mi programmunk is innen ered, a mi programmunk tehát adva van kétezer éve és ez a krisztusi szeretet. Trónra kell emelni Krisztust a modern kultúra egész vonalán, irodalom és művészettől a közgazdaságig, gyermekneveléstől a külpolitikáig, az emberi élet minden megnyilvánulásába be kell vinnünk a krisztusi eszmét. A közgyűlés igaz elmélyüléssel hallgatta és nagy tetszéssel fogadta népszerű és nagy tudású elnökének magasszárnyal ású, mély keresztényi meggyőződésből eredő szavait és őt szeretetének minden külső jelével elhalmozta. Ezután Biró Lucián főtitkár ismertette a Kör megalakulásának történetét. Mély részvét hangján emlékezett Nótaszó az éjszakában Irta: Dékány András. Valaki énekeli a folyón!... Hangja végigszárnyall a hullámokon, ráterült a környező partokra, megremegtette a füzeseket, átzengell a szigetek nádasain. Kemény, ércesen kemény volt ez a hang, olykor ellágyult, halk lett, mint a patakcsobogás ... Igen, valaki énekelt a folyón, közben belekurjantott a sötétségbe, mintha mulatott volna saját hangja mellett. Éjszaka volt egyébként. felhős éjszaka és ha felbukkant a hold, fénye ráterült a vízre, a néma partvidékre, a kóbor emberek, éber parti tanyások egy csónakot láttak a folyó közepén. Keskeny, fekete csíkot, felemelkedő evezőket, amelyek csillogtak a fényben és egy ember körvonalát, egy emberét, aki énekelve haladt ezen az éjszakán, nótaszóval Dél felé... Ó, micsoda hang volt. Terem tőm! Szebbet, tisztábbat sose hallottak erre és az éjszakába alvó part, néma csőszházak, aprócska tanyák, halászházikók megelevenedtek. — Te, — ébredt fel az asszony és megrázta az urát, meg a gyerekeket —, halljátok! És álom a szemükben, terhes kábulat a telkükön, úgy meredtek bele a sötétségbe és figyellek a folyó felé, ahonnan nótaszó közeledett, majd odaért... s továbbhaladt. — Ó, Istenem — sóhajtott az asz■’Szöny —. lehel, hogy álmodunk! — Lehet — bólintottak a többiek, nehézkes férfi, apró gyerekek. — Lehet, hogy álmodunk. És odaálltak az ablakhoz, testük öszszesímult, meleg testek, asszonyé, férfié, gyerekeké, álomban elizzadt testek összezsúfolva az ablaknál, hogy jobban hallják az éheket és lássák, ki énekel ezen a hűvös, szinte fagybaboruló áprilisi éjszakán. Álltak és vacogtak a beáramló hidegben, a nedves, vertföldpadozalon, valami szent, átszellemült gyönyörűségben, álom utáni álomkábulatban, csillogó szemekkel, fel-feltörő kacagással, kiáltással: — De szép ... mint a mesékben ... de szép! Igen, a folyam közepén csónak, evezőiről a hold fényében lepergő vízcsöppek mindmegannyi gyöngy, gyémántdarab és a csónakban egy ember, daloló ember, aki délnek haladt ezen az é jszakán. Valami nótát énekelt, errefelé ismeretlen ritmusú, csodálatosan szép dalt, s hiába minden erőlködés, kimeredt fülek, pszt, csöndesen maradjatok, nem lehetett egyetlen szavát kivenni. No, igen, a folyamközép messze van és az ismeretlen férfi muzsikája végigterült a vizen, a parton, talán az égbolton is és kikop- Lak belőle a szavak. De a hang és az ének csodálatos volt, az ám, de menynyire: meseszerű és mindazok, akik hallották, felébredtek a nótázásra, figyeltek, bámultak addig, amíg az ének, ez az ismeretié ti ének cl nem veszett a messzeségben... ' — Lehet, hogy álmodunk — mondták az asszonyok és könnycseppet törültek ki a szemükből. De a férfiakban meghúzódtak az izmok, merő ruganyosság lett a testük. A fiatalabbak odahúzódoztak a hitves mellé, feszülő vágy, meleg hullám öntötte el őket. Az idősebbek nem feküdtek le, munkát kerestek maguknak a ház előtt, bár alig múlt el az éjféli egy óra. Fát vágtak, hálói javítottak a hold fényében, voltak, akik kaszát, meg sarlót kezdtek élesíteni, fenni... jóllehet messze volt még a fűszálak megsokasodásának ideje. De kívánta ezt a nótaszó, amely elszállt és ennyi maradt utána: testekben feszülő erő. 0, a folyam világa csodálatos világ. Télen jég borul a vízre, csat log, suhog, furcsán tülekedik a jég. Néha megroppan valami benne^nyilván a vizek szelleme feszítette meg magát és ilyenkor végigszakad a fehérség, felágaskodik a jég, morajlani kezd a víz és akár a harcok, háborúk idején, csattogás támad a partok mentén. Hogyan? No igen, ez már a tavasz híradása, jövetelének kacagása és a folyami népség jól tudja, jön az ár, meg duzzad a víz, sárga víz jön, mint mondják. S ha felenged- Jnek a füzesek, rügyek dudorodnak az ágakon, meg zöldelni kezd a parti nád, akkor hajnal idején megsokasodik a madár szó. Mert úgy van az, hogy a vizek tollas bandája ősszel riadót fúj, Szárnyuk a felhőkbe vág és vonulni kezdenek délnek, messze országok, birodalmak felé. mert mi nekik a tenger távlata, a sivatag belüliül la lián messzesége! De a jég eltávozásának hetében megszólal a vadkacsa, majd később a gém, a bölömbika, a nádirigó, a székicsér és jó ez a fülnek, az emberi fülnek ez a zsongás, szárnycsattogás a nádban, elnyújtott rikkantás, hápogás. Az ám, a folyam világa csodálatos világ. Vonul, vonul a víz a tengernek és ha megáll valaki a parton, a tavaszi vízparton, nem is gondol talán a mélyben feltámadó életre. A vizet nézi, a sárga hullámokat, de nem gondol a halakra, a pontyok meredtszemű sokaságára és a kárászokra, melyek aranyos testükkel az iszapban várják végig a telet... Csak a halásztajjyákon élednek az emberek. Karjukban svungos készülődés a nyári fogásra, a jó időre, állnak a parton ós átkiabálnak egymásnak szigetre, túlsó partra. — Hallod-e, testvér, női a víz! — Az az, női. Majd kiönt benneteket! Ideje lesz -odébbcipelni a viskót... — Hogy mondod? — Odébbvinni a palotádat, mert György napra hírét se találod! Áll pák) a parton, testüket a nap melegíti, arcukon pirosság, karjukban könnyedség. Tanakodnak, hogy menynyi kötelet, meg zsineget kellene hozni! a városból és ki menjen érl-e, aki az egész paksamétát elhozza. Mert a város messze van, egy éjjel és egy, nappal alatt lapátol el oda a hajó, tehát pénzbe kerül az út, a pénz meg idegen valami erre tavaszidején ... Állnak a parton és meg tanakodj ák a tennivalót. Suttogó csónakja még .az ősszel szétm-ent, pedig valóságos dereglye volt Régi _ niinhvjú, hegyesorrú, nagyszérű
