Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-27 / 25. szám
1937 március 27. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. A komáromi kórház modernizálás, szépülés álján Háromszázharminc ágy van a kórházban, bővítése szükséges. - Uj képet kap kívülijeiül a komáromi kórház, uj konyhája, világítása van s a tervek szerint két esztendőn belül teljesen megujhodik. — Békés atmoszférát a kórház körül!! ; leggyorsabban segít izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűlésnél. Bízzék „Tógáiban1“ 1 Egyszeri kísérlet meggyőzi. Sok orvosi jótállás. Minden gyógyszertárban kapható Ki 12’— és 27'p'0 árban. Néhány héttel ezelőtt jeleztük, hogy a nagyközönség tájékoztatása végett, látogatást teszünk a kórházban, hogy pontos jelentést tehessünk a kórház mai állapotáról, terveiről, átalakítási munkálatairól. Felkerestük tehát a kórházban dr. Singer Dezső igazgatófőorvost és dr. Kauzál Géza sebészfőorvost, akik szives felvilágosítást nyújtottak a kórházban most folyó munkálatokról. A két főorvos kalauzolásával megtekintettük a kórházat s szemlénkről a következőkben számolhatunk be: Négy osztály, 330 ágy A kórházban jelenleg 330 ágy van s ez négy osztályon oszlik meg: belgyógyászán, sebészeti, szemészeti, bőr- és nemiosztály. A kórházban jelenleg 8 orvos működik, 5 irodatisztje van, 52 ápoló, szolga, konyhai s takarítószemélyzet. A kórház tehát 65 embert foglalkoztat. A beteglétszámot illetőleg a fellendülés óriási, az 1919-es időkben 1100— 1500 volt évenkint a kezelt betegek száma, 1936-ban viszont Á300 volt már. Ugyanilyen arányban emelkedett a beavatkozások, műtétek száma is, amely évenkint 4000-re tehető A város vezetősége, kormánybiztosa, meg a Kör díszelnökének, dr. Majer Imrének, valamint egyik tiszteletbeli elnökének: Nagg Andrásnak az elhunyíáró!, akiknek nem engedte meg az isteni rendeltetés, hogy a mai megnyitó ünnepünkön résztvehessenek, de szellemük, mely e Kör életrehozásában oly áldásosán érvényesült, ezután is velünk marad. Majd felolvasta az alapító tagok névsorát, akik anyagi támogatásukkal lehetővé telték, hogy a Kör működését megkezdhesse. Broczky István Jiáznagy és Basztál Nándor pénztáros jelentései után Koiőjegyzője s főszámvevője nagy jóindulattal vannak a kórház iránt s azt kívánják, hogy a kórház necsak rideg gyóggház, hanem külsőleg, belsőleg is szép, ngugalmas otthona legyen a betegeknek. A kórház jövedelme tisztán a kórházi célt szolgálja: ami kórházi bevétel címen befolyik, az kórházi kiadásra megy is, a kórház önmagát látja el s anyagilag fedezi. Tervek, végzett munkálatok A kórház külső s belső képe az utóbbi években meglehetősen kopott volt már, föltétlenül szükséges az újjáalakítás, építés, a hiányzó szerek, eszközök beszerzése. A kórház modernizálása nagy arányokban folyik, hogy a kor igényeit valóban minden tekintetben kielégítse s Délszlovenszkó legkitűnőbb kórházintézete legyen. A tervek több részre oszlanak. Elsősorban a meglévőket átalakítani, javítani. Ezeket az átalakítási munkálatokat a mull évben kezdték el, a nyáron befejezik. Ezek: a műtő modernizálása, átrendezése, új világítótestek elhelyezése, átfestés, abszolút higiéné minden vonalon! Uj műtőt rendeztek be, gennyes műtétek számára s ezt az új csis Károly elnök indítványára a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tiszteletbeli elnökké választotta Király József kerületi esperest és Lestár István dr. plébánost. Végül Lestár István dr. plébános a kát. egyházközség és a kát. Akció nevében üdvözölte a Kört, melynek működésére az Isten áldását kérte és evvel a díszközgyűlés befejezést is nyert. Közgyűlés után megkezdődött az egyesületi élet és a tagok még sokáig együtt maradtak az ízlésesen berendezett Kör helyiségeiben. műtőt a régi laboratóriumból alakították át. A tüdőbeteg pavilion pincéjében új laboratóriumot létesítettek, a szükséges vizsgálatok számára, ez a laboratórium minden tekintetben megfelelő. Ötvenezer korona értékű új fehérneműt szerzett be a kórház. Két szobából álló, tizennégyágyas tijusz-osziályf létesítettek. Teljesen átalakították a konyhát s az új konyha most a kórház egyik legnagyobb büszkesége. S méltán: a régi konyha már elavult, 150 betegre szólt, edényei elkoptak, volt egy ütött-kopott tejíorraló a konyhában, egyszóval megérett a gyökeres újjáalakításra. Ez a legnagyobb mértékben sikerült is. A nagyszombati Coburg-művek remek új konyhát szállítottak, amely ragyog a tisztaságtól s igen praktikus. Háromszázliteres tejforraló, leves és főzelékfőző, tésztasütő áll a konyhában, megfelelő szellőztető kazánnal. Az ételszállító liftet megjavították: a konyhában minden higiénikus, a koszt, amelyet megkóstoltunk, nagyszerű. Minden diétás kosztot megfőznek itt. Az átalakítások során két öreg mellékcsigalépcsőt befödtek s helyébe kis edénymosogató helyiséget építettek. Nunc venio ad fortissimum: a kórházban villanyvilágítást vezettek be! Ennek éppen ideje volt már. A laikus olvasó is természetesnek találja, hogy modern kórházban csakis vilianynak van helye s mem sercegő, bűzös gázvilágításnak. A kórház gázra volt berendezve, ezt ingyen adta a városi gázmű, viszont nincsen az az ingyen gáz, amely felérne akármilyen drága villannyal is. Ma már mindenütt villanylámpa ég a kórházban. A tüdőbetegpavillonban a betegek szórakoztatására rádiót szereltek föl. S hogy külsőleg is szép legyen minden: a kórházudvart egy igen ügyes és szorgalmas kertész parkírozza most. Ez is tetszetős lesz. Ezek a befejezett tények. Szives kalauzolással magunk is bejártuk az épületet, meggyőződtünk, hogy minden az előadottak szerint van. / Ami ezuián következik: A következő étapp pedig ez lesz: modern házi s városi telefonközpontot Kap a kórház, a telefont minden épületbe bevezetik. Átfestik teljesen az egész első számú pavillont, olajfestést | kapnák a folyosók, a különszobák s a szülészet. Ablakot, ajtót is újrafestenek. A közös kórtermeket újrameszelik, mindent kitakarítanak, kitisztítanak, a lépcsőház s a folyosók vastag gummiszőngeget kapnak. Ezekután a második pavilion emeletén lévő bőr és nemibetegosztály modernizálása következik, negyvenöt beteg számára. Kezelőszobát is építenek. Ezzel egvidőben a diftériaosztályt is átépítik, fürdőszobát kap ez az 'osztály is. Az itt felsorolt újjáalakítások ezévben elkészülnek. A kórház későbbi kibővítése Időszerűvé lett azonban a kórház teljes kibővítése, tekintettel arra, hogy helyszűke van. A Megyercsi Uccai oldalon kibővítik a gazdasági épületeket, itt lesz az orvoslakás, a személyzeti lakás, az iroda, a konyha s a mosókonyha. Ugyanakkor megindul egy százágyas (sebészeti pavilion építése. Ha ez elkészül, akkor a mostani sebészed osztály helyén új osztályt állítanak föl, a követelmények szerint. Elmeosztály felállítását is tervbevették, mivel egész Délszlovenszkón nincs ilyen, a nyitrai túlzsúfolt. Van új kvarclámpája a kórháznak s nemsokára megérkezik a diatermiás készülék is. A műtő műszerfelszerelése is teljes. Uj intézet a régi helyén Amint láthatjuk, a tervek egy részét már realizálták, a másik rész realizálása most folyik, — ezekután nem kétséges, hogy az egész kórház teljes modernizálása, újjáalakítása is nemsokára befejeződik. Aki a régi kórházat ismerte, lassankint nem fog ráismerni az újra: néhány hónap óta lázas munka folyik minden osztályon, minden épületben, hogy nagyon szép kórházi intézete legyen Délszlovensz-SZARVAS-SZAPPAN mindig jó, minősége állandó bárka. De elszakította a vihar, vitte a folyón, neki egy hajónak és ezzel elintéződött a dereglye sorsa. — Mikor fogsz hozzá? — kérdik Suttogót. — Mihez? — No, hallod, ideje már, hogy csónakod legyen! Vagy talán abbahagyod a mesterséged? Suttogó újabban lehetetlen ember. Nincsen benne él étvágy, vagy ilyesféle. Kódorog a parton, üldögél a házikó előtt, tenyerébe hajtja fejét, búsul, vagy mi a csotla, fájdalom ránézni. Hát a csónak, persze azt megette a fene és újabbat kellene készíteni. — Van deszkád? — kérdik tőle. — Van, már hogyne lenne! Kiszáradt, négyesztendős deszkák. Akár kettőt is készíthetnék! Körülöttük tavaszi zsongás, napfényben csillogó víz, átnedvesedett part, mely szinte gőzölög, perceg az égi melegtől. Lelkűkben munkavágy, szívükben öröm, hogy elvonult a jég, semmivé vált. Hogy jönnek a jobb napok és ha kiül az ember az éjszakába, megfigyelheti majd a tocsogók szélén ívó pontyokat. És itt van ez az ember, akit újabban nem értenek meg, aki nem rázkódik meg a madarak jöttével, akinek mindegy, egészen mindegy, hogy összetört a csónakja s helyébe másikat kellene készíteni. — Hát mit akarsz? Az meg int, hogy majd lesz valahogy. Pünkösd még messze van, hetek választanak el tőle, addig halászni úgyse lehet. Azután meg... még sohase volt úgy, hogy ne lett volna valahogy, nem igaz? És április végén történt, hogy valaki énekelt a folyón. Ismeretlen nótát, fülbemászót, csilingelőt. Aki hallotta, öszszerázkódott, kuncogni való kedve támadt és elfeledkezett arról, hogy az élet nehéz, tele van gondokkal, miegymással. Felnevetett, mókás fintor szaladt a szájára, mintha csiklandozták volna a testét. Az ám, volt abban a dalban valami, ami a kürt szavára emlékeztetett s ezért kellett többeknek még az éjszaka munkát keríteni. Hálót igazítani, fúrni-faragni, vagy kaszát élesíteni... Amikor pedig feljött a nap, sugara áttűzött a föld párán, megbabonázva tették le a szerszámokat. — Mi történt? —.s nem tudtak számot adni maguknak, miként kerültek ide jóval hajnal előtt. Szégyenkezve néztek, nézelődtek maguk elé, nehézkes emberek, akiknek órák kellenek, hogy valami kialakuljon bennük. Belenéztek a napba, mintha ébrednének, kevéske pislogással, homlokot dörzsölő tenyérrel... s akkor eszükbejutott a dal, mely végigterült az éjszakai folyón, elsuhant a parton, belopakodott a kunyhókba s felébresztette az alvókat. Ahá, gondolták, így történt, majd beszóltak a házba: — Asszony, gyerekek, reggel van már! És azoknak, akiknek jobb volt a fülük, érzékeny kis nóták elraktározására, dúdolni kezdték az ismeretlen csónakos dalát. — Emlékeztek? — kérdezték a házi néptői falatozás közben és füttyre állt a szájuk, hogy emlékeztek-e? Azok meg átvették tőlük, kar-karban mókáztak ... közben összenéztek, megvitatták a magános csónakot és benne az embert, a csodálatos torkú, nótás embert. — Ki lehetett? Olt ültek a kocsmában és beszélgettek. Délután volt, vasárnap délután, egész nap szakadt az eső, de mostanra elállt. Arról folyt a szó közöttük, vájjon a zöldár mennyiben használt a halaknak és arról, hogy a bokrok hol fognak hálót vetni. Egyesek a szigetek körüli részeket kérték, mint például Derecske, meg a két Juhász-testvér, mert hiszen ezek a legjobb halászó helyek. — Magam részéről legokosabbnak azt találnám — mondta Szikora csónakos halász, aki az érdemrendek sokaságát hozta a háborúból —, úgy gondolnám, ha kockát vetnénk egymás közölt, kinek, hol, merre legyen a halászterülete. A többiek összenézlek, egy-egy kortyot húzlak a pohárból, keveset elrévedeztek, hallgatták a kocsma ereszén lezúgó esővizet, a kutya csaholó hajkurászását az udvaron, aztán bólintottak : — Okosan beszéltél, Szikora, úgy legyen! Szikora folytatta: — Náci, add ide a kockákat... Tehát vegyük egymást számba, Derecske, Juhász István és János, Nagy Balázs, Fejér Ambrus, azután én is itt volnék, meg Náci majoros. Döntsük el kockával, hol fogunk helyet a bokrainkkal. Valaki megszólalt a kocsma szögletéből : — Na, hát én hol maradok?! Kisemmiztek? Suttogó volt, az a Suttogó István, aki már esztendők óta csak a vadvizeket járta és nem törődött a bokor életével. Tudj Isten, mi történt vele, elég az hozzá, hogy az utóbbi években bánatos ember lett belőle. Miost meglepődve néztek rá mindnyájan: — Mi történt veled? — Tegnap kimértem a deszkát, csónakot építek! Úgy ám, Szikora és mint azelőlt magam is szót kérek a bokrok kiosztásánál. Ennyi történt. Valaki énekelve haladt a folyón, széphangú férfi, csodálatos dallal az ajkán. Jött, a hangja zengővé vált, azután elenyészett, de a dal sokak szívébe belevésődött, megpezsdítette a vért, bizalmat adott a lelkieknek. Felébresztette azokat, akik mélységes álomba voltak borulva, hogy felébredve munkához fogjanak, jókedvűen és boldogsággal. Kívánta ezL a nótaszó, amely elszállt és ennyi maradt utána: erő a testekben, feszülő izmok, nevetés a szájak szögletében. Ennyi történt.
