Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-09 / 3. szám
1937, január 9. »KOMAROMI LAPOKc 5. oldal. A meghűléses betegségekről — Két közlemény. — Irta: dr. héthársi Neumann Henrik, egyetemi tanár, a bécsi orr-, torok- és fülklinikák igazgatója. I. A felső légiutak minden meghűléses betegségét tudásunk jelenlegi állása szerint fertőző betegség, vagyis kórokozó csirák idézik elő, keletkezésüknél azonban, mint már a nevük is mutatja, természetesen a megfázás is szerepet játszik. Mindkét körülményre bizonyítékot és példát nyújt a mindennapi tapasztalat. A nátha, a torokgyulladás és a hasonló megbetegedések ragályossága kétséget sem szenved, másrészt — különösen a nagyvárosi emberek között — senki sincs, aki erős lehűlés vagy átnedvesedés esetén ne szenvedett volna hurutos fertőzést. A tudománynak természetesen igyekeznie kell kikutatni a keletkezés minden egyes okát, hogy magának a betegségnek megfelelően elejét vegye. Ue éppen ennél a látszólag könnyű feladatnál hihetetlen nehézségek jelentkeztek és az idevágó kérdéseket még máig sem lehetett teljesen tisztázni. ViRULENCI A-IS ö VEKEDÉS Ami éppen a baktériumos kórokozókat illeti, az ő szerepükkel a felső légiutak meghűléses betegeinek legnagyobb részénél még most sem vagyunk tisztában. Ennek az oka mindenekelőtt abban van, hogy normális viszonyok közölt még az egészséges ember orr- és garalüregc is egyidejűleg különféle baktériumok fészke, amelyek olt élősködnek és legfeljebb egymással harcolnak létükért, de a baktériumok hordozójának erről nincs tudomása, hiszen a be-p kai, az orr eldugulásával, gyakran)' főfájással és azután az orrból bősé-! gesen folyik a vízszerűen áttetsző váladék. Ez az állapot néhány napig tart, az orrváladék aztán nyálkássá változik, de nem bonyolult esetekben több nap után valamennyi tünet elmúlik. A NÁTHA ÉS A FERTŐZÉS Számos önkéntes és önkéntelen kísérlet megmutatta, hogy a nátha csak a legelső napokban ragályos. A náthás beteg vízhez hasonló orrváladékát például egészséges ember orrába vitték át és ez náthás lett, ami azt bizonyítja, hogy a náthahordozó — amelynek természetét még nem ismerjük eléggé — a megbetegedés első szakában megvan az orrváladékban. A későbbi időszakokban, amikor már a váladék nyálkaszerű lett, az átvitel többé nem sikerül, vagy nagyon ritka esetekben, mert ugylátszik, hogy elpusztult. A tulajdonképpeni náthaokozó idézi tehát elő a tüneteket a betegség első napjaiban. Az készíti elő az utat az orrban tanyázó élősdiek számára. A későbbi tüneteket, amelyek a nyálkaszerű váladékban jelentkeznek, azután az élősdiek életrekeltése, aktiválódása idézi elő. Csak ilyen módon érthető, hogy a nátha későbbi napjaiban az átvitel többé nem sikerül. Az úgynevezett náthaokozó azonban minden valószínűség szerint nem az egyedüli oka ennek a betegségnek, mert éppen a meghűlés példája mutatja, hogy az, amit az élősdl csíráié virulencianövekedésének nevezünk, más befolyások által is létrehozható. Minden körülmény, amely a felső légiutak önvédekezését valami módon csökkenti, így a hidegen kívül talán a por, füst, köd és más eféle, közvetve oka lehet a náthának. Ezeket a védekezésmódokat jó lesz tüzetesebben megbeszélni. A TERMÉSZETES ÖNVÉDELEM Az orrnak és az orr-garatüregnek tegség tünetei nem jelentkeznek.! burkolata van, amelyet különleges be- Ha olyan emberen vizsgáljuk a kór- rendezése mindig nedvesen tart, ez okoűzókat, aki hüléses betegségben szenved, akkor azt találjuk, hogy leggyakrabban ugyanazok, amelyek egészséges emberen is felfedezhetők. Fel kell tehát tételezni, hogy ugyanazok a csírák, amelyek előbb mint élősdiek a felső légiutak ártatlan vendégei voltak, különleges viszonyok között bizonyos megbetegítő tulajdonságokat szereztek és ez az, amit virulencianövekedésnek nevezünk. Különbség más fertőzésekkel szemben az, hogy míg más fertőzőbetegségeknél a megbetegedés elölt szükségképpen kívülről kell az illető kórokozót megfelelő mennyiségben felvenni, addig a meghűléses betegségeknél a kórokozók már magában a szervezetben megvoltak, de tulajdonságaikat hirtelen megváltoztatták. Némileg tüzetesebben akarom itt ismertetni egy akut meghűléses betegség példáját, még pedig a leggyakrabban előforduló, úgynevezett nátháét. Ez a betegség, amelyet majdnem mindenki saját tapasztalatából ismer, vagy hideg behatása alatt, vagy más náthás betegekkel való érintkezés utján kezdődik, sok embernél garatfájdalmak az úgynevezett nyálkahártya. Felületét sejtek fedik, amelyelvnek a külvilág felé fordított felületén igen finom haj szálacskák vannak, az úgynevezett csillámszőrök. Ezek állandóan mozgásban vannak, a gabonaföld kalásztengerének hullámzásához hasonlóan. A haj szálacskáknak ez a csillámmozgása a felső légiutak váladékát kifelé irányuló áramlásba hozza és így a legkisebb idegen testek, baktériumok vagy baktériummal telített sejtek kifelé szállíthatók. További önvédekezési mód az, hogy a normális orrváladéknak, amint sokan feltételezik, vegyi összetételénél fogva baktériumölő vagy baktériumkárosító hatása van. Csak külső behatások képesek ezt a védekezési műveletet gyengíteni, így például bebizonyítható, hogy erős lehűléskor a csillámmozgás gyöngül, vagy egészen meg is szűnik, hogy a csillámszőrökkel fedett sejtek súlyosan károsító befolyások hatása alatt, aminő a por és más eféle, el is halnak és bizonyos körülmények közölt igen kicsiny daganatok hátrahagyásával eltávolodnak. Akkor azután a baktériumok a megakadt váladékkal ? együtt hátramaradnak és ennek genyjnyes lobosodás is lehet a következfménye. A különféle sérülések, amelyek az 'orr- és garatüreget érik, természetesen a normális váladék vegyi összetételét is megváltoztathatják, aminek következtében egy további védekezésmódszer megszűnik és a csírák virulenciája megnövekedhet. Ilyen zavarokat idézhet elő az is, ha az ember túlságosan forró étellel leforrázza magát, vagy hamis fogsora nem helyesen tapad, esetleg rossz szájápolás következtében leüllepedett fogkő által is. Mulatós kedvű régi magyarok „Farsangi 300 évvel ezelőtt. Mint minden esztendőben ilyen tájban, most is benne vagyunk a farsangban, melynek alkalmából most, amikoron nálunk is Terpsychore őnagyságának fennhatósága alatt mulatoznak széltében-hosszában a jókedvű emberek: a XVI. század végén és a XVII. század elején élt magyar elődeinkre esik emlékezetem, akiknek farsangi mulatozása azokban a törökvészes időkben nem volt egészen zavartalan, sőt többrendbéli keményszívű rendsletekkel korlátozták a búfelejtő polgárok széles jókedvét. íme, 1575-ben is nagyon szűkre szabták az éjjeli mulatozások terjedelmét, kimondván szigorú rendeletben Debrecen város magisztrátusa, hogy a farsangi szórakozásokból, nemkülönben a lakodalmakból és egyéb vendégeskedésekből már este tíz órakor minden teremtett lélek hazatakarodjék. Ami pedig a most említett időtöltésekben való magaviseletét illeti, főszabályként tekintse az város minden polgára, hogy ott szerényen, keresztényhez illően viselkedjék s ásni a fő, ne lármázzon és »ne üvöltözzön«. Mert hát ki az ördög tud csendben lenni a maszkabálok idején? Azelőtt a városi hajdúk nem győzték kellőképpen kordában tartani a mulatságokon, vagy az uccán kurjantozókat, akik rendszerint ;nem hagyták szó nélkül énekművészetük gyakorlásának ilyetén keményszívű korlátozását, a tiltakozás olymérvű volt, hogy azt más szóval egészen bátran nevezhetjük akár — káromkodásnak is. Büntető rendszabályokat kellett hát ez alkalomból életbeléptetniök a városbeli törvénylátó uraknak, kimondván ugyanabban a rendeletben, hogy aki esti tíz órán túl dorbézol, vagy becstelen beszédeket konstruál, tizenöt napig áris tómba teendő, vagy pedig, ha vagyon tehetséges, fizessen a város kasszájába líz forinlokat. Hogy akkor mit önlögeltek torkuk garaíára eleink: nem is olyan nehéz eltalálni, — termett a pompás magyar hegy és föld elegendő jófajta borocskát. De már jól ismerték a ser italt is. Debrecenben már a XVI. században is gyártották ezt a népszerű nedűt és a városi polgárok eléggé olcsón jutottak hozzá s fogyott is a jó friss ser, főként a farsangi vigadozások idején, mintha ingyen adták volna, íme, a ser árára nézvést 1587-ben eképen intézkedik a magisztrátus: »Az minémű méhsert, akit itt főznek, négy pénzen adják, — nemkülönben a zalacsertől, akit itt imádnak, minden csebren felül busz pénzeket adjanak a város kasszájába«. íme, többszáz éves a mai fogyasztási és vigalmi adónak előde. 1610-ben és az ezt követő időkben nem valami irigylésre méltó farsangja volt a debreceni leányoknak és menyecskéknek. A keményszívű városi tanács egyenesen a táncolást tilalmazta meg erősen rendszabályokkal, mert hát akkor még erősen nyakunkon volt a török. Egy akkori feljegyzés szerint, melyet pár évtized előtt a nagyszorgalmú Koncz főlevéltáros ásott ki Debrecen porlepte protokollumaiból, — aképpen rendelkezett a város nemes tanácsa, hogy »mivel az Ur Isten még az ostort közülünk el nem vette, hanem napról-napra nevekedik, a táncolást pedig elkezdték sok rendbéliek a régi tilalom ellen, annak okáért, valamíg az Ur Isten csendes állapotot nem hoz és a Tanács végzéséből meg nem engedi, senki táncolni ne merjen és hegedülni és lantolni, Bíró Uram az eféle begedültető gazdát tizenötöd napig vesse a fogságba, a hegedűst meg vigyék a régi kalodába.« így hát Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, §tefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia aztán igen csendes volt az 1610-iki farsang. Mert hát a magyar ember mindenkor mulatós természetű náció volt, akár jóban, akár pedig rossz időben. Ez utóbbiban aztán sírva vigadott. Ami hajdanában könnyű is volt neki, mert bőven termették számára a hegy levét a régi szép világban az istenáldotta hegyoldalak, melyeket sűrűn is látogatának elődeink, buzgón betartván ama közhasznú utasítást, hogy »aki búsul, búját borral öblögesse«. Tudjuk, jó Vörösmarty mesterünk sem okoskodott különben a múlt században, mondván ékes szavakkal, hogy »bort megissza magyar ember, jól teszi, — okkal-móddal meg nem árthat a szeszi.« Ámbátor éppen így farsang táján irgalmatlanul nehéz ezt azokotmódot kellőképpen betartani és a bornak szeszi sok esetben megbosszulja a túlságos szapora fogyasztást. Éppen így járt aztán a krónikák szerint Csiszár Lőrinc uram, Debrecen városának hajdünvaló polgára, aki ugyancsak nem volt megvetője a szívvidámító italnak. Mulatós férfiú lévén, 1549-ben úgy meg talált kótyagosodni az új bortól, hogy miképpen a városi protokollum feljegyzi róla: »tisztességes asszonyi állatokat, még magát főbiróné asszonyomat is megsértette és italos állapotában ez utóbbit »kardfejü«-nek csúfolta vala. No, de mindjárt gondoskodtak is a városbeli törvény jártas urak Csiszár Lőrinc méltó megfenyítéséről, mert az egyhangú deliberátum szerint őkegyeimét azon módon •— kalodába tették. így volt ki'éve szégyenszemre a város nagy piacán és a jövő-menők teljes tizenkét órán keresztül rajta töltötték ki csufondáros kedvüket. — Hát még amikor az — asszony iszik! Régen bizony ezek is sűrűn öntögettek a konty alá. Nem vizet, természetesen. Nem tudom, emlékeznek-e olvasóim ama híres nevezetes kábái asszonyra, kinek azóta szólásmondássá kerekedett jelszava az volt, hogy »hátha innánk!« Ennek egyik hajdanvaló elődje volt ugyancsak Debrecenből bizonyos Kalmár Ilona nevezetű asszony, aki 1562-ben széles jókedvében nagyon mértéktelenül találta iszogatni az égéit bort. Hát hiszen ez még nem lett volna olyan főbenjáró bűn, de egyebet is cselekedett, mert nyilvánvalóan az égett bor hatása alatt »az város hajdúival illetlenül társalgóit, sőt uram bocsá’l — et eis oscula dedit in publico«, — vagyis magyarán mondva, nem átallott velük nyilvánosan csókolózni. így hát őt is odatették hamarosan a kalodába Debrecen piacán, kimondván egyben a tanácsbéli határozat azt a szigorú szentenciát is, hogy »ha iterum rajtakapattatik, a feje elüttetik«. íme, néha az italozás is életveszélyessé válhatik. 1575-ben aztán Debrecen város bölcs magisztrátusának szemében erősen bélelteit a mérték a mulatozók erányá-Telefon 100 Mielőtt rádiót vesz, halgassa meg a világhirü TELEFUNKEN gyártmányokat Beer István víz, gáz, villany és rádió szaküzletében. 4 Komárom, Köztársaság utca 16. Viríous Ke 895.— Rekord trial Ke 1320.— Choral super Ke 2050.— Dirigent super Ke 2750.— Szerelésekre vonatkozólag kérjen dijtalan ajánlatot!
