Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-13 / 21. szám

2. oldal.

KOMAROMI LAPOK

1937 március 13.

Lehet-e Komáromból világfürdő ?

ürtézi kutakat Komáromnak!

sajtójukban annál élesebben nyilvánulnak meg a pártok között levő ellentétek, amelyek rendszerint párthatalmi érdekből keletkeznek. A kormány ugyan arra törekszik, hogy kielégítse a pártok kívánságait, többször megtörténik azonban, hogy a versengésben nem képes a támasztott igényeket kielégíteni és sokszor olyan kérdésben találkozik a hatalomban osztozkodó pártok egyike vagy másika részéről ellentállásra, amely nem is nagyjelentőségű. így történt az a szenátus nemzetgazdasági bizottságának legutóbb tartott ülésén is, amelyen a bögölylúrm irtására vonatkozó javaslatot tárgyalták. A javaslat arra kötelezi a mezőgazdákat és a községeket, hogy irtsák a kártékony bögölylárvát és az e tekintetben hanyag mezőgazdákat súlyos közigazgatási bírsággal fogják büntetni. Ez a látszatra nem valami jelentékeny törvényjavaslat nagy vitát váltott ki a bizottságban és újból lciélézte az ellentétet a kormánykoalíció szocialista és polgári irányú tagjai között. Különösen feltűnt, hogy a cseh néppárt bizottsági tagja támadta a javaslattal kapcsolatban szokatlan vehemensen az agrárpártot, amelyet azzal vádolt, hogy a javaslat törvényerőre való emelkedése után módot fog nyújtani arra, hogy az agrárpárt közigazgatási szervei zaklathassák a mezőgazdákat. A cseh néppárt szónokát erősen támogatta a cseh nemzeti szocialista és a cseh szociáldemokrata párt szónoka is. A szavazás a javaslat fölött harcias hangulatban felyt le és kitűnt, hogy a kormányban is helyet foglaló cseh néppárt, cseh szociáldemokraták és cseh nemzeti szocialisták a javaslat ellen szavaztak és a javaslatot tulajdonképen csak a Henlein párt szavazatával sikerült a bizottságban elfogadtatni. A bizottság cseh néppárti tagja bejelentette, hogy a javaslattal foglalkozni fog pártjának klubja is és a szenátus teljes ülésén fogja majd pártja álláspontját a javaslattal szemben kifejteni. így fest a koalíciós pártok között a testvéries jó viszony.

Törvényjavaslat a vasárnapi munkaszünetiről

A népjóléti minisztérium kidolgozta a vasárnapi munkaszünetről szóló törvényjavaslatot és azt megküldte valamennyi minisztériumnak. Közel tíz év óta van szó erről a javaslatról, amelyet az érdekelt munkaadók és alkalmazottak sokszor tettek diszkusszió tárgyává úgy az érdekeltségi intézményekben, mint a lapokban. A törvényjavaslat ÍO szakaszból áll és az egész köztársaság területére vonatkozóan bevezeti a vasárnapi munkaszünetet. A javaslat rendelkezései szerint vasárnap valamennyi kereskedelmi, ipari vállalatokban, pénzintézetekben, biztosítókban, ügyvédi irodákban, építkezési és mezőgazdasági szövetkezetekben, valamint az összes elárusítóbeylken munkaszünetet kell tartani. A munka már szombaton este 6 órakor befejezendő és csak hétfőn reggel hat órakor kezdhető meg. A nagykereskedésekben és azok irodáiban, valamint a fölsorolt intézetekben a vasárnapi munkaszünetnek már legkésőbb szombaton délben 12 órakor meg kell kezdődni és a munka csak hétfőn reggel 8 órakor folytatható. A törvény előírásai alól való kivételek engedélyezése az országos és járási hivatalok hatáskörébe tartozik. A hosszú vajúdás után megszületett törvényjavaslat sorsa elp nagy érdeklődéssel tekintenek az érdekelt körök.

A komáromi fürdő megoldására nézve lapunk egyik barátjától, egy őskomáromitól kaptuk az alábbi érdekes sorokat:

Most, hogy egy modern fürdőtelep és úszómedence építése van előkészületben, taláu még sohasem volt annyira időszerű felvetni az eszmét, hogy nem volna-e célszerű, sőt gazdaságos olyan megoldás, hogy a fürdőmedencéhez szükséges víz és melegvíz szolgáltatást egy vagy két ártézikút látná el.

Lássuk először a dolog gazdasági oldalát, feltételezve, hogy az előirányzott 1000 m! nagyságú úszómedence vizének átlagos mélysége 2 méter, megtöltéséhez szükséges 2000 m3, vagyis 2 millió liter víz. Már most milyen gépezetek és vízmelegítő tartályok szükségesek, hogy 2 millió liter vizet napi 13 órán át állandóan 20 celzius fok melegen tartsanak és felfrissítsenek, vájjon arányban állana-e ennek költsége a fürdő hozamával és ezen költségek nem drágílanák-e meg a fürdőzést annyira, hogy bénító hatással lennének a fürdőző közönség fürdőkedvére? Erre csak a szakértők tudnának felelni, valamint arra is, hogy a vízszolgáltatás a jelen körülmények között 3 lehetséges módja közül, melyik volna a leggazdaságosabb. T. i. vagy szívatnák a vizet a Dunából, mely esetben az a megtakarítás jelentkeznék, jitogy a Duna vizének nyári hőmérséklete lévén 15—18 oelzius fok, a medence vizének felmelegítéséhez már kevesebb üzemi költség volna szükséges. De ennek meg az a hátránya lenne, hogy a Duna vize nem lévén mindég elegendő tiszta, esetleg bizonyos időközökben a kazánok tisztítása válnék szükségessé, ami viszont az üzem folytonosságát gátolná. A második eset, hogy a fürdőtelep saját kútja szolgáltatná a yizet, a harmadik legegyszerűbb, hogy a városi vízvezetékből vennék igénybe a vizel, ami a mostani vízdíjak mellett sehogysem lenne kifizető. A két utóbbi esetben a víz felmelegítése pedig nagyobb fűtoenergiát igényelne.

Ezzel szemben a mi nézetünk szerint egy ártézi kút fúrása nem sokkal kerülne többe, mint a fent vázolt esetben szükséges gépezetek, kazánok beszerzése, berendezése sth. Az ártézi kút üzemköltsége pedig elenyészően csekély, majdnem költségmentes és a vízszolgáltatás örökös és kiapadhatatlan. Az ártézi kút vizének hőfoka részben a fúrás mélységétől függ, és a fúrásnál meglehet állapítani, hogy elértük-e már bizonyos mélységben a szükséges hőfokot, továbbá azt, hogy mekkora a víznek feltörő képessége és bősége. Mindezeket fúrás közbén lehel tetszés szerint intézni. Minthogy továbbá ismeretes, hogy Komáromnak mély talaja vulkanikus természetű, ki tudja milyen csodás gyógyító erők lakoznak a mélybefh s a (mélyből feltörő vizekben, úgy hogy Komáromnak világfürdővé való fejlesztése már csak idő kérdése lehet, — s mivel erre a I) ima-sziget kiválóan alkalmas, — erre a sokat szenvedett városra még boldogabb napok is következhetnek. Hogy ez nem csupán utópia, nem csupán álom, ide iktatjuk egy, már ezt elért másik kisváros fürdőjének ismertetését.

A nagy magyar Alföldön, Debrecenen innen 20 km-nyíre fekszik a mintegy 17000 lakost számláló Hajdúszoboszló és az ott létesített gyógyfürdő, 73 és 78 fokos konyhasós, — jódos — brómos hőforrásokkal, melyek fúrt ártézi kutak eredményei. Európai viszonylatban is páratlan összetételű hévvizek. Kiváló eredményű fürdő- és ivó kúrák. 3000 liter forróvíz percenként. Tehát egy kút, egy 2000 m3-es medencét 24 óra alatt teljesen képes ujratölteni. A víz szabadon cc 12 méterre szökik fel, csőben pedig 28 méterre emelkedik a föld felszíne fölé. A 73 fokos hőforrás 1090 méter mélységből tör elő, míg a 78 fokos víz egy 2032 méter mélyfúrás eredménye. E vizek látják el a hajdúszoboszlói gyógyfürdőt, mely négy nagyméretű vasbeton medencéből, zárt medence- és kádfürdőkből és egyéb szükséges épületekből áll.

A vasbetonmedencék közül kettő strandmedence, 50x51.5 és 50x25 méter méretekkel. Egy úgynevezett gyógymedence, melynek nagysága

kák úszkálnak és a fenéksziklákon tengeri csillagok meg aktiniák terpeszkednek. Azután homok súrolja a csónak hasát, zökkenünk egyet, a parthoz értünk.

— No — mondja Mons —, itt volnánk. Egyet pihenünk, azután bedobjuk a hálót, majdcsak akad valami.

Felállóink, behúzzuk az evezőket és mikor megfordulunk, hogy kilépjünk a partra és elnynjlózzunk a jó meleg homokon, egy másik csónakot látunk nem messzire tőlünk, a csónak orrában pedig egy embert, összekuporodva, mozdulatlanul. Alszik és a "lábai kilógnak. Odamegyünk hozzá és Firck kereskedő fiát ismerjük fel benne, az alig gyereksorból kinőtt Frigyest. Erős, szélesvállú, pirospozsgás gyerek a Frigyes, üzletük ott van a kikötő szélén. Zöldségeket árulnak, meg egyéb mindenféle jót. Mons megrázza a gyerek vállát, az rémülten néz ránk, aztán elmosolyodik.

— Mit keresel itt? — kérdezi tőle Mons. — Talán te is halászni jöttél?

A gyerek dadog valamit, hogy csak ideevezett, kedvtelésből, de a szemében tétovázás van, hangja sem cseng őszintén és az öreg Öle Mons, aki éppen eleget hazudott már az életben, nagyon is jól látja, hogy Frigyes nem mond igazat.

. — Nekem ugyan beszélhetsz azt, amit akarsz, Frigyes, de nem azért jöttél... Inkább azt hiszem, megloptad az apádat és virágos kendőt vettél a lányoknak és most nem mersz hazamenni. így van?

Frigyes hümmög, maga elé mered, körmével piszkálja a csónak ócska oldalát és nagyokat sóhajt. Zöldfülű még, szeretne igazat mondani, meg szeretné el is takargatni az igazsá-Isiesi veled, tengerész

Irta: Dékány András.

Tegnap nagy dáridó volt a Yöröshorgonyhan. ívászat, pipázás és részegeskedés. Egy régi baj társat ünnepeltünk, aki messzi útról érkezett újból közénk, valahonnan az ausztráliai szigetekről, természetesen fehérhajón, mint az az igazi tengerészekhez illik. Összccsődítette a régi cimborákat, úgy volt, hogy mindent ő fizet, de múltak az órák, fogyott a tárcájából a pénz és mivel messzi útról jött, meg nemsokára el is megy újra, a Vöröshorgony derék gazdája kijelentette, hogy legjobb lesz, ha mi is kinyitjuk a tárcáinkat.

— Elvégre, gyerekek, — mondotta meggyőződéssel a gazda —, Björn cimboránk újból útrakél és minek díszelegjen itt a pénztár fölött az, hogy tartozik nekem.

— Amivel tartozom, azt én megadom! — mondotta Björn, kicsit haragosan, mert éjfél felé járt már az idő és bántotta a dolog, hogy nemim! fizetni. — Haditengerész voltam, csónakmester, állom a szavam!

A Vöröshorgony tulajdonosa bólintott, fejebúbjára tolta a kis sapkát:

— Én is az voltam, Björn. Tudom, hogy megtartod azt, amit mondasz, de ha a fiúk kisegítenek, mondom, miért díszelegjen itt a neved az adósok között.

Hát így történt azután, ho-sv óránként mindig más vette elő a bukL szát és mindig más fizetett. A csengő pénz a Vöröshorgony kasszájába gurult és amikor világosodott, nem volt semmi ok arra, hogy pénztárcát hordjunk a zsebünkben. Amikor világosodott: az asztalok felfordulva

hevertek szanaszét, a talpunk alatt poharak, üvegek és korsók cserepei recsegtek, több széknek hiányzott a lába, mert illően akartuk megünnepelni Björn visszaérkezését és újbóli elindulását.

— Áldjon meg az Isten benneteket — dadogta Björn, amikor bucsuzkodni kezdtünk tőle. — Sohase felejtem el, milyen szeretettel vagytok irántam és ha úgy félesztendő múlva megint visszajövök, itt találkozunk.

Öle Mons is ott volt közöttünk, mindnyájunk között a legbölcsebb, legöregebb. Szép dolgokat mesélt el az éjszaka, különböző kalandozásait a tengereken ... csodálatos történeteket, amelyeket Björn meglepődve hallgatott.

— Isten veled, Mons — ölelte át az öregember vállát. — Az lenne a legigazabb és a legszebb, ha te is velem jönnél. A legszebb, ha te lennél a hajó kapitánya.

Mons, akit már régen partravelett az öregség, könnyes szemmel nézett a cimborára:

— Öreg vagyok én már, Björn, vége a szép időknek. Sokat éltem, nagy dolgokat megértem, bejártam minden tengert és sok hajó kormányánál álltam ... most már rajtatok a sor. De egyszer azért még elmegyek... No, áldjon az Isten.

Elbúcsúztunk, hazaballagtunk és lefeküdtünk. A délutáni nap világított be a kunyhónk ablakán, amikor felébredtünk. Mons dörmögve keresgélt a kunyhóban, azután odaszólt nekem :

— Nincs.

— Mi nincs?

— Pénz. Egyetlen rézdarabot se találok. Mit eszünk estére? Mindent

odaadtunk annak a Björnnek. A kikötőmestertől tegnap kértem kölcsön, a fűszeres már eleget hitelezett... ez a darabka kenyér az utolsó falatunk. A legokosabban azt tennénk, ha elmennénk halászni. Tudod, a Sirályszigetek előtt, a fövenynél, alkalmas halászhely van, egy óra alatL odaérünk, legalább lesz vacsoránk.

*

így történt azután, hogy most itt ülünk a csónakban, lassan evezgetünk, mert a fejünkben még mindig benne van a Vöröshorgony hangulata. Björnre gondolunk és magunkra, meg arra, vájjon hozunk-e a Sirályszigetekről halat a csónak padkája alatt. A kikötőnél egy kicsit szétnézünk, bólogatunk az ismerősöknek és úgy csinálunk, mintha nagy kedvvel eveznénk.

— Amott van Björn hajója, a »Tavasz« — dörmögi Mons. — Szép hajó és igaza van Björnnek, kár, hogy nem én vagyok a kapitánya.

A hajó kéményéből pipál a füst, a daru karja szorgalmasan fordul a part és a fedélzeti raktár között, a vízvonal vörös részét pedig már aligalig iátni.

— Ezek elindulnak estére — mondom.

Mons bólint, hogy úgy van, de hallgatásba merül és így evezgetünk tovább. Már kint járunk az öböl nyílt vizén, a távolban ott látszanak a Sirály-szigetek lapos partjai és a nap sem süt olyan erősen, mint egy órával ezelőtt. Apró veritékcsöppek gördülnek a homlokunkon, a gyomrunkban égést és kavargást érzünk, fene azt a Vöröshorgonyt!

Mindig áttetszőbb lesz a víz, jól látni a moszaterdőket, közöttük lialacs-