Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-03-13 / 21. szám

1937 március 13.

KOMÁROMI LAPOK

3. oldal.

15x31 méter s végül a negyedik a gyermekmedence 12x24 méter mérettel.

A strandmedencék vizének hőmérséklete 25—30 C°, A gyógymedencéé 30—40 C°. Kádfürdők előírás szerint. A fürdőárak is elég alacsonyak. Pl. füzet jegy, szabadfürdőbe (12 drb) P. 9.—. Ugyanez tisztviselőknek P. 7.—, gyermekeknek P. 5.—. Alkalmazottaknak a fürdővendégektől bármiféle címen pénzt elfogadni szigorúan tiltva van, mivel a jegyek árában a kiszolgálás benne van. Az orvosi szakvélemények szerint a hajdúszoboszlói vizek konyhasós-lúgos-jódos hévvizek, igen nagy nátrium-hydrocarbonat tartalommal. Ivó és fürdőkúrákban, mint az orvosi szakvélemények állítják, számtalan betegségek gyógykezelésére alkalmasak, melyek részletezésére most nem akarunk ki terjeszkedni, s akit ez érdekelne, az ottani igazgatóság szívesen küld tájékoztatót. Még csak azt említjük meg, hogy a hőforrások vize óránként 55.250 millió microcurie radió-aktivitást hoz felszínre az odasereglő betegek gyógyítására.

Mindezt miért ne lehetne megcsinálni Komáromban? Az úszómedence vizének hőfokát és mennyiségét lehet az árlézi vízzel szabályozni, s hogy aztán a tetszésszerinti mélységre s tetszésszerinti bőségben fúrt ártézi kút vize később mi mindenre lesz alkalmas és használható, azt a jövő fogja megmutatni.

Mi felvetettük az eszmét, melynek megvalósítása az illetékes tényezőktől függ, de hogy a megvalósítástól milyen óriási és anyagilag beláthatatlap eredmények várhatók, azt megmutatja a fent vázolt példa. Nem lehet ez utóbbi megoldás felett csak olyan könnyen elsiklani, és az ártézi kúttal való megoldást kicsinylőleg elvetni, mert a nyári fürdő-idény alatt mondjuk legfeljebb 50 szép fürdőnap van, amikor fokozottabb mértékben keresik fel a fürdőzők az uszodát. Ez esetben legfeljebb átlagos napi 300 fürdőzőre lehet számítani. Víziváros vagyunk, ahol sokfelé fürdenek az emberek, ennélfogva bajos 2 Kc-nál magasabb árban megszabni egy fürdőt. [

Mit jelent ez? Egy szezon alatt a fürdő bevétele lenne legfeljebb brutto 25— 30.000 Ke. Vájjon ezen összeg fedezné-e teljesen az üzemi költségeket és a befektetett tőke kamatait? Míg az ártézi kútnál jóformán csak a befektetés számít, ehhez képest az üzemi költség elenyészően csekély.

Sőt felvetjük az eszmét, nem volna-e

got és nem tudja, mit tegyen.

— Nézd, — mutatja nekem az öreg a kormánypad alatti részt. — Hát az micsoda ott?

Egy hátizsák és egy kockás kendőbe bagyulált csomag hevert a csónak fenekén.

— A holmim — mondja Frigyes és a hangja egyszerre őszintébben cseng: — Elutazom! A ruháim vannak benne, de az apámtól nem loptam el semmit!

— Ügy — nézünk rá, — elutazol! Ezzel a rozoga csónakkal akarsz te nekiindulni a nagyvilágnak?

Frigyes elmosolyodik, elnéz a tenger nagy távlata felé, leveszi a sapkáját, gyűrögeti a kezében, majd kiböki:

— Ezzel ugyan nem. Nem sokáig bírná az utat.

— Hát?

— Egy hajóval.

Mons szeme felcsillan:

— Hajóval! Hát tengerész akarsz lenni? Meguntad a füszeresbolt szagát? De mit szól az apád, meg az anyád, hogy otthagyod a rendes mesterséget és felcsapsz tengerésznek?

Frigyes jóízűen nevet:

— Eddig még semmit. Nem tudják. Majd holnap Mons apó megmondja, hogy elmentem. Ez a csónak nem sokat ér, évek óta kikötve áll a stégen, senki se használta. Este odaevezek a hajóhoz, felhúzódom a kötélen, a csónak pedig fut... majd megtalálja valaki.

— Hajó, hajó, — bólogat Mons, — az szép dolog, így mentem él én is ■valamikor és látod, visszajöttem, most itt vagyok... Mindig a partról indulunk el és ha szerencsénk van, a partra kerülünk vissza. Legyen neked ia szerencséd, Frigyes, segítsen .az

Műsoros délután— tapintatlansággal

Komárom, március 12.

A gyermekkonyhát a beszüntetés veszélye fenyegette, mert elfogyott a fedezet. Sok szegény proletár iskolásgyermek maradt volna ebéd nélkül, sok korgó gyomor fokozta volna a keserűséget a gyermekszívekben, nagyon megszaporodott volna az iskolai előadásokról betegség miatt hiányzók száma, valamint az uccán kéregető, beesett arcú, sápadt gyermekek serege, ha a községi iskolaszék hívó szavára meg nem mozdul a jószívű polgári társadalom s nem állnak össze felekezeti és nemfelekezeti jótékony intézmények, egyesületek, testületek, társulatok, hogy megmentsék a jövő reménységét, az ártatlan gyermeket

Ellentmondás, zúgolódás nélkül, jó szívvel sietett a hívó szóra mindenki, hogy legalább egy kanál levessel hozzájárulhasson a nemes célú intézmény további fentartásához. A polgári társadalomhoz tartozó uriasszonyok és leányok házról-házra jártak adományokért, felülfizetésekért s a polgári társadalomnak nemcsak a szíve, de az erszénye is megnyílt a kérő szóra, mert hisz nincs fájdalmasabb látvány, mint az éhező gyermek. Műsoros délutánt rendeztek a gyermekkonyha javára s ennek belépő jegyeivel is a polgári társadalom hölgyei házaltak, hogy az előadás anyagi sikerét biztosítsák, de az erkölcsi sikerből is kivették részüket a -műsor polgári szereplői. Szóval a polgári társadalom ismét megmutatta, hogy a nyomorral szemben nem érez elfogultságot, különösen a nyomorgó, éhező gyermekekkel szemben nem. Ennek nagyobb bizonyságául zsúfolásig megtöltötte a műsoros délután nézőterét is, hogy szeretettel fogadja a szereplő gyermeksereg háláját.

Hát ezt meg is kapta. Erdőházi Hugó szavalókórusai szolgáltatták a hálaadó zeneszámokat olyan akkordokban, amelyek fröcsköltek a polpolgári társadalom iránti mély és olthatatlan gyűlölettől, izgattak, lazítóttak az ellen a társadalom ellen, amely naiv jószívűségében oly nagy szeretettel és előzékeny készséggel nyúlt a szavalókórus tagjainak a hóna alá. Mint mikor az uccai koldus szemébe köp a jószívű adakozónak csak azért, mert annak módjában áll adakozni, mint mikor a kutya megharapja a kezet, amely enni ad neki, úgy

30 dkg lisztből és 6 dkg élesztőből langyos tejjel kovászt csinálunk. 20 dkg Vitellot, 20 dkg cukrot és 3 tojás sárgáját habosra keverünk és 1 dkg sót, valamint egy kevés citromhéjat teszünk hozzá. 1 Ezt a sárga tömeget meleg tejjel, 80 dkg liszttel és a kovásszal a gyúródeszkán jól összeálló tésztává dolgozzuk fői, miközben még 14 dkg vagdalt, hámozott mandulát, 14 dkg mazsolát és egy kevés cukrozott citromhéjat teszünk bele. A kész tésztának kelnie kell; azután kerek kalácsokat formálunk belőle, mégegyszer megkeletjük és forró csőben megsüljük.

szidLák, ócsárolták, piszkolták szemtől szembe jótevőiket, istápolóikat a betanított egyszerű gyermekek, vezetőjük ideges rángatódzására taktusban, egy akarattal, egy szívvel, egy gyűlölettel.

A kommunisták énekkara is megtehette volna, hogy előadja például az internacionálét, vagy egyéb hasonló tárgyú és irányú énekszámait, de azokban az egyszerű emberekben sokkal több volt az Ízlés és tapintat, semhogy a szavalókórusok magát műveltnek és intelligensnek tartó vezetőjét követték volna elvakult gyűlölködésében. Ök megérezték, hogy most nem volna illő politikai elfogultságukat és gyűlöletüket fitogtatni, megértették, hogy amikor egyszer nagynehezen egy célért tudnak küzdeni a polgári társadalommal, mégsem illik azon rúgni egyet. Nem így azonban Erdőházi Hugó, a polgári iskolai tanító, akinél azonban nem is az első eset ez. Ette ő már a magyar

a leggyorsabban segít izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűlésnél. Bízzék „Tógáiban“! Egyszeri kísérlet meggyőzi, ;Sok orvosi jótállás. Minden gyógyszertárban kapható Kő 12’— és 27-ő0 árban.

célszerű ivóvíz céljából a város területén is nehány ártézi kutat fúratni. Ez esetben bármi történnék vízvezetékünkkel, a város sohasem maradna ivóvíz nélkül, sőt ne adja Isten, ha egy esetleges földrengés szétrombolná a vízműveket, az ártézi kutak akkor is ellátnák a várost jó ivóvízzel, mieírt a jó anyaföld megvédi a kutakat minden veszedelem ellen. Miután ivóvízhez elegendő 600—700 méteres mélységű kút, ennek költsége nem volna olyan horribilis, mert hiszen ismerünk városokat, ahol a város egész vízvezetékéhez ártézi kutak szolgáltatják a vizet. Itt vízdíjakat nem keli fizetni soha, csak egyszer kell megváltani örök-időre a kút-jogot, ami 2500—3000 Kc-nál nem több.

E példa is mutatja, hogy milyen hasznos, célszerű és gazdaságos egy ártézi kút.

—dór.

Hz aktivista németeknek adott Ígéreteket telteknek kell követni, mert különben ellenzékbe megy a német kerszoc part

Aussigban Hilgenreiner szenátor a német kerszoc. párt egyik vezére beszámolót mondott, melynek keretében megemlékezett három német kormánypárt és a kormány megegyezéséről is. Többek között a következőket mondotta:

— Ezek nem ajándékok, amiket mi adományként kapunk. Nem is teljes kiegyezés, mert ha végre is hajtják, akkor sem nyeri még orvoslást valamennyi panaszunk. Ez Ígéretes kezdet. Természetesen azok csak Ígéreteit Ha valaki azt akarja, csak szavak, amelyeket a tettek csak követni fognak és kell, hogy kövessenek. Nekünk követelnünk kell, hogy a tettek jöjjenek, mert politikai becsületünket kötöttük ehhez. Ha bennünket cserben hagynak, akkor a válasz csakis egy lehet: kilépni a kormányból és a kormány koalícióból. Mindenesetre könynyebb követeléseinket érvényesíteni olt, ahol a békeszerződés és az alkotmány a segítségünkre siet. Mi, keresztényszocialisták résztvettünk a békeműben, de épen olyan határozottsággal készek vagyunk a végső konzekvenciákat levonni, ha népünket csak üres Ígéretekkel akarják jóllakatni.

Isten a tengereken. De miféle hajóval akarsz nekivágni a világnak?

Frigyes elmondja, hogy Björn veszi fel a Tavasz nevű gőzösre. Mivel fiatal még és tengerészigazolványt csak úgy kaphatna, ha az apja áll jót érte, Björn segítségével fellopózkodik a hajóra, amikor itt haladnak majd el a Sirály-szigeteknél, alkonyat idején.

— Azt mondta, hogy úgy hét óra felé érnek ide, akkorára készüljek el.

A halászatról egészen elfeledkezünk. Monst megszállják a múlt emlékei és úgy beszélget a gyerekkel, mintha az is meglett tengerész lenne. Mivel szóbakerül az éhség is, hogy a gyomrunk korog és a Vöröshorgonyban hagytuk minden pénzünket, Frigyes jószívvel előveszi a hátizsákot és kiteregeti az ennivalót. Van ott szalonna, füstölthús, sajt, gyümölcs: valóságos csemegeüzlet. Szakértelemmel vagdalja az adagokat és jóétvággyal fogunk hozzá a pusztításhoz. Még egy konyakos üveg is elveszti a dugóját, iszunk, meg eszünk, és megszinesedik körülöttünk a világ.

A magasban sirályok szállnak, a homok jó meleget áraszt, mint télvíz idején a kemence és ha hűvösödik is már, a lemenő nap mögött, a hullámok felületén ködfoltocskák látszanak, nagyon is vígan érezzük magunkat. Azt mondja Mons a gyereknek:

— Azon légy, hogy kiérdemeld feljebbvalóid megbecsülését. Azután nyitott szemmel járj a tengeren és igyekezzél minél előbb kormányossá előlépni. A pénzeddel óvatosan bánjál. Partra sohase vigyél többet magaddal, mint amennyire szükséged van, mert ebből származik mindig a baj, ha többet viszel, vagy esetleg minden pénzedet kiviszed. Az idegen kikötőkben, kiváltkép Afrikában, néha egy tükörnek is nagy értéke van. Elcseréled elefántcsontért, az elefántcsontot aranyért adod tovább és úgy jársz, mint én, nagy vagyont gyüjthetsz.

Frigyes tátott szájjal hallgatja az öreg tengerész bölcs szavait, de itt elvihogja maigát:

— Hát magának vagyona van, Mons apó?

Mons nagyot húz a konyakból, nyel egyet, krákog:

— Hát te erről nem is tudsz? De mennyire van! Minden tengerésznek van, aki becsülettel megállta a helyét. Én pedig becsülettel megálltam, hát hogyne lenne, csak hogy nem beszélek róla. Miért kérkedném? Akkor nem hagynának nyugodtan, így legalább azt hiszik, hogy szegény vagyok. Csak egy baj van... az apád is így gondolkodik. Napok óta nem akar hitelezni egyetlen kiló lisztet sem.

Lassan sötétedik, Frigyes nyugtalanul bámul a kikötő felé, majd öszszeszedi a megmaradt elemózsiát, berakja a hátizsákba és feláll.

— Indulok, — húzogatja a zubbonyát, — Bjöm azt mondta, hogy a sziget keleti részénél haladnak el.

Megszorítjuk a kezét és megveregetjuk a vállát. Mons meghatódva még néhány tanácsot ad neki, hogyan lehet leghamarabb kormányos a zöldfülű tengerészből.

— Ha majd elvetődől az ausztráliai Sidneybe, akkor keresd fel a kikötőmestert. Régi jó barátom, mondd meg neki, hogy talán egyszer még látjuk egymást. Negyven-ötven évvel ezelőtt együtt vendégeskedtünk egy pápua királynál.

Frigyes a vízre tolja a csónakot, nagy lendülettel beugrik, megigazítja az evezőket és megindul a sziget keleti oldala felé. Mindig kisebb lesz a csónak és mindig erősebb, szétterülőbb az esti köd. A nap már lement, hűvösség támad, megborzongunk. Valahonnan messziről, nagyon messziről halljuk Frigyes hangját:

— Isten veletek! Mons apó szóljon az apámnak... csókoltatom őket! A kezüket... a kezüket!

Hangtalanul bámulunk a kikötő felé. Lelkünket megszállja az az érzés, hogy egy ember búcsúzott el tőlünk. Messzire megy, távoli országok felé, mi esetleg ittmaradunk, főleg Mons, aki felett eljárt már az idő. A szívünkben azt kívánjuk Frigyesnek, hogy sikerüljön az útja és jöjjön vissza egészségben. Ülünk és nézünk és csak akkor szólalunk meg, amikor feltűnnek a hajó lámpásai és a hatalmas hajótest körvonalai a ködben. Keleti irányba halad a hajó és mintha kissé lelassítana és megszólal a szirénája.

— Áldjon az Isten, Frigyes, —dörmögi Mons, leveszi a sapkáját és könnyet töröl el a szemében. — így mentem el én is valamikor. Áldjon az Isten, Björn.

És alig telik el néhány perc, eltűnnek a hajó körvonalai és eltűnnek a lámpák. Elment a Tavasz és vele együtt két ember az életünkből: Bjöm a régi és Frigyes az új tengerész, Mivel a tengerre mentek, sohase lehet tudni, hátha örökre elmentek.

— Hallod-e, — mondja Mons és reszket a hangja, — a csónakot keressük meg. Vigyük vissza az apjának ...