Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-03-06 / 19. szám
- 2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937. március 6. megegyezésére és kölcsönös megbékélésére irányuló együttműködésre, ezért mi is készek vágjunk szerződéses kötelezettségeink keretében megegyezni Magyarországgal az öszszes aktuális kérdésről, mely szomszédos államaink érdekeit érinti. Megszavazd a szenátus is az újonckontingens — javaslatot <A szenátus szerdai ülésén foglalkozott a korlátlan ujonckontingensről szóló képviselőházi határozattal, amelynek vitájában felszólalt Turchányi dr. szenátor is. A vitában résztvevő kommunista szónok bejelentette, hogy az államnak nélkülözhetetlen szüksége van e törvényre, ezért a kommunista párt azt feltételek nélkül megszavazza. Heller német szociáldemokrata beszéde alatt éles közbeszólások hangzottak el a szudétanémetek részéről. Majd több felszólalás után a szenátus az ujonckontingens korlátlanságáról szóló javaslatot mindkét olvasásban elfogadta. Kormá»fkép@sséghez közelednek a kommunisták! akik a népfrontot szeretnék megalkotni Kétségtelen jelek mutatják, hogy a kommunisták táborában új irányzat kezd kialakulni. A párt programjában mindjobban elhalványodik a forradalmi radikáüzmus és szemmelláthatóan jobb felé sodródik a párt. Ezt a beavatottak egyelőre csak taktikai fordulatnak tartják anélkül, hogy a párt eredeti forradalmi céljait feladta volna. Azonban a taktika megváltoztatása is nagy nyugtalanságot okozott a kommunista párt ortodox tagjai körében, olyannyira, hogy a kommunista párl régi vezérei panasszal fordultak a párt mai vezetői ellen a Kominternhez, Megírták ebben, hogy Gotlwald és társai a kommunista pártol teljesen a megalkuvás vizeire vezetik és azt kívánták, hogy a mai vezetőségtől vonja meg a bizalmát. A Komintern azonban nem honorálta a kérési, mert jóváhagyta Gothvaldék vezetését, dacára annak, hogy a kommunista pártból a közelmúltban 3809 lag lépett ki. A kommunista párt elnöksége ülést tartott, amelyen behatóan foglalkoztak a Kominternhez felterjesztett panasszal. Gottwad képviselő szerint a mai körülmények között proletárforradalmat meg sem lehet kísérelni s a Komintern tevékenysége az adott pillanatban a demokráciák védelmére szorítkozik. Különösen Csehszlovákiában szükséges ez, mert az agrárpárt és a cseh nemzeti egyesülés pártja Gottwald szerint reakciós erőket képvisel. A kommunista párt tehát hatékonyan be akar avatkozni a demokrácia védelmébe abban a reményben, hogy később létrejön a népfront a kapitalizmus ellen. A Národny LisLy jelentése szerint Goltwald beszédében hivatkozott arra, hogy a szocialisták szemrehányást tettek nekik oly értelemben, hogy miért nem lépnek be a kormányba? — Ezt az érvet el kell vetnünk, — úgymond, — mint a többivel tettük. Ebbe a kormányba ugyan nem megyünk, de miéri ne használnék föl kedvező pillanatban a jelszót, hogy a »szocialista pozíció megerősítése cs a reakció gyengítése érdekében« megígérjük a kormányba való belépésünkéi. A lap értesülése szerint a szocialistáknak és a kommunistáknak együttműködése folytán Komárom, március 5 Krofta dr. külügyminiszter a szenátus külügyi bizottságában is előterjesztette expozéját, amely fölött megindították a vitát s abban részívett Turchány i Imre dr. szenátor is, aki beszédében többek között ráterelte a külügyminiszter figyelmét arra, hogy mi történne akkor, ha Csehszlovákia szövetségesei a szükséges pillanatban nem állhatnának tettre készen. Nézete szerint különösen Oroszországgal sáemben tévedésben van a hivatalos külkormányzat, mert ugyanis abban az esetben, ha igénybe kellene venni a szovjetszövetségnek a támogatását, számolni kellene a kommunizmus előretörésével! Ezért is, mint mindig — úgymond — most is újból hangsúlyozzuk, hogy a köztársaság külügyi kormányzatának törekednie kellene arra, hogy mindenáron minél jobb viszony fejlődjék ki a közeli szomszédos államokkal. Éppen ebben a tekintetben nem tapasztalunk egyetlen lépést sem előre. Majd így folytatta beszédét: — Igaz, hogy a miniszter úr néhány újabb előzékeny szót monlehclővé válik a népfront megvalósítása, néhány száz községben a szocialisták és kommunisták máris megállapodtak az agrárpárt elleni akcióban. Sőt a cseh néppárt is közelebb került a kommunistákhoz, amit bizonyít az is, hogy a szocialisták, kommunisták és a cseh néppárt a képviselőház mezőgazdasági bizottságában máris egységesen léptek föl az agrárpárt ellen. dott, majd hivatkozott arra, amit legutóbbi expozéjában még a múlt' év októberében mondott, de le kell szögeznünk, hogy nem elég a szándék, ha a tettek mást igazolnak Elsősorban a nemzeti kisebbségi problémákat, köztük a magyar nemzeti kisebbség égető kérdéseit kellene megoldani általános megelégedésre. Rá kell itt mutatnom arra, hogy a magyar nemzeti kisebbség sorsa itt sokkai súlyosabb, mint a németeké. Sok esetet hozhatnék fel ennek igazolására. Csak egyet említek a sok közül: az 1919. évi 189. sz. törvény, amely kimondja, hogy azokban a községekben, ahol legalább 40, egy nemzetiséghez tartozó iskolaköteles gyermek van, az illető nemzetiség nyelvén kell az iskolában tanítani. Ennek a törvénynek utolsó szakasza azonban kimondja, hogy a törvénynek Szlovenszkón és Kárpátalján való végrehajtását később fogják meghatározni. Ez azonban mindeddig még nem történt meg, pedig a törvény meghozatala óta már közel 18 év lelt el. Az ilyen és ehhez hasonlót számtalan eset bizonyítja, hogy a síma szavak ellenére a gyakorlat egyáltalában nem harmonizál az állítólagos közeledési szándékkal. Iskokegészségiigyi kuratórium városunkban Február 27-én, szombaton d. u. tartotta alakuló ülését az az egészségügyi kuratórium, melyet Nagy Jenő, kormánybiztos hívott életre avval a céllal, hogy a városunkban levő valamennyi polgári és elemi iskolában az iskolaegészségügyi szolgálatot bevezesse és az iskolaorvosi intézményt fejlődésében támogassa. A kuratóriumban helyet foglal Markovics Ede tanfelügyelő, Kudclka József városi főjegyző, Herczegh István városi főszámvevő, valamennyi tanintézet igazgatója, míg egészségügyi előadója az állami városi vezető orvos, dr. Kovács Imre. Megjelent az ülésen a járási egészszégügyi hivatal képviseletében Mezey János dr. egészségügyi tanácsos-járásorvos is, aki rámutatott az akció fontosságára és kijelentette, hogy közegészségügyi szempontból halasztást nem tűr a rendszeres iskolaegészségügyi felügyelet bevezetése. A gyűlés ily értelemben is határozott és leszögezte azt a kívánságát, hogy még a folyó tanévben megkezdődjenek az iskolaorvosi vizsgálatok. Külön iskolaorvost fognak kapni a kővetkező iskolák: 1. A szlovák polgári és szlovák elemi. 2. A Majláthfiú-iskola és a zárda. 3. Az állami polg. leány és a községi fiú polgári. 4. A községi elemi iskola. így kb. 2500 tanuló részesül orvosi ellenőrzésben. A kuratórium ezek után elfogadta a kormánybiztos-elnök javasolta alapszabálytervezetet, valamint az egészségügyi előadó által beterjesztett működési irányelveket. Ez az egészségügyi intézkedés általános helyesléssel találkozik, mert nagy fontosságot tulajdonítunk annak, hogy az isko 1 ásgyermokck egészségügyére minél nagyobb gond fordíltassék. Adakozzunk a Jókai szoborra! A szomszédokkal jó viszony létrehozását s jobb kisebbségi polliikát kivételt Tarehányi dr. szenátor Fezeiké® írta: Bibó Lajos. I. Az asszony, Rózái, az ablakhoz ment, az asztal közepére lelte a lámpát, azután kiment a pitvarba a masináért. Kint, ameddig a csönd elért, a mozdulatlan Jellegekből borulat szitált és a puszta megdermedt élele fölött, mint egy néma és roppant kereszt, december ült és virrasztotta az álomra pihent szemhatárt. A közelben egy magános kútgém bóbiskolt, a távolban a töltés ködlött és a kanálison túl, valamelyik homályba veszett tanyából egy kutya panaszolta bele a végtelenbe az öröknek tűnő egyedülvalóságot. Rózái elcsípte a lámpabelet. Mindjárt az első masina megfogta s iaz égő lámpát az asztal túlsó felére tolta. Ott volt a helye, de meg így jobban látta "Jánost is, akivel ezúttal számadásra készült. Az ember előretolta lábát az asztal alatt és köhintett. Jóideje hallgatott már s mert az asszony óvatos lapulásai mögött veszedelmet sejtett, résen volt és várta nagy ölő nyugalommal, hogy az elkezdje. Az aszszony tudta ezt, nagyon is jól ismerte, hát most már nekitámaszkodott a kemencének. Darabig még nézte az urát, ezt a dús, erős, csodálatos embert, aki itt ült most is előtte s akit ő még sírni vagy nevetni soha nem látott. — A sógor mög alighanem átgyün... — kezdte. Az ember, Vezelka János nem felelt. — Jani került erre — folytatta az asszony. — Hogy mönt haza az oskolába!. A monta. A pipa, amelyet eddig a balkéz tartott, maga maradt a levegőben, majd a kéz segítségével átsétált a bal agyarára. — Jani? — Az. — Nem szólt. Az asszony vállat vont. — Aszonta kend, hogy úgyis mén... — Hát az igaz. A hang szelíd volt és nagy nyugalom békített benne. Rózái most már ujjaival tapintotta a kemencét és egészen nekidült. — Azt tunnám mán csak, hogy ugyan hova! A türelmetlenség, meg a kötekedés szilajsága csapott ki hirtelen bebelőle. Nem tudta visszatartani. Az ember pillája kettőt vert. Az asszony váratlanul, elölről támadt. A kinyújtott láb visszahúzódott tehát a pad alá. — Nem a te dógod... Rózái előrelépett és megállt. — Százszor monta már kigyelmed ezt, hanem most már utojjára kérdőm. Ha mén — maraggyon! Neköm ölég vöt! — Sömmit sé tucc, hát hallgass! Muszáj! Az asszony odaállt az asztal elé: — Bétyár kend, fulóbétyár, nem böcsületös gazdaember! Jánost a gerincén érte az ütés. Felállt. — Te!... — Bétyár, lia mondom, mög böcstelen is! — reszketett az asszony és kínzó, bujtogató fájdalom égette, hogy kimondta. Az ember megtántorodott. Hát az asszony tudja?! Hatalmas testében háborgott az erő és az indulat felgyulladt benne. A vállánál kapta el Rózáit és odarántotta magához, két rettenetes tenyerébe gyűrte. De most nem tudott még szólni, rázta, verte egész testét a forrón megáradt vér, ordítva ellökte s úgy kapta el megint a levegőben. Akkor kél kézzel leszorította: — Akkor möhecc! Az asszony nekivágódott az ágynak és nyekkent. De csak térdre esett, akkor felállt és a keszkenő alatt hátrasimította a haját. Vérig alázta az ütés, de meg, mert érezte, hogy ő a gyengébb és nincs egyebe, csak porig alázott gogje, abba fogózkodolt. De meg olyan hirtelen jött az egész, hogy még jóformán alig eszmélt. — Mék! De tanálkozunk még Vezelka János!... Az embert égette, megzavarta ez a váratlan fölszakadás, hát indult. Az ajtónál visszafordult: — Mindönt tucc! Möhecc! Most már fenyegetett és ahogy tér kintete az asszony felé lobbant, ebben a sötét lángban a pusztai éjszakák mély csöndje lobogott. II. Az asszony hallotta, hogy a kutya vakkant, majd szükölve az istálló felé kuncog. Eltapogatódzott a sötétben a kemencéig és kilépve a pitvarba, kiakasztotta a külső ajtót. A hideg rázta, meg a forróság gyötörte. — Kigyelmed-é? — kérdezte és úgy érezte, hogy pillanatra eláll a szíve verése. Kívülről valaki húzta az ajtót. — Én — hallatszott a sötétben a hang — és Szabó belépett. A tüdejét átjárta kint a hideg levegő s itt benn olyan hirtelen perzselte meg az asszony közelsége, hogy a torka egyszerre "kiszáradt. Rózái ellökte. Most döbbent rá, hogy mit csinált s egyszerre halálos nyugalom szállotta meg. Érezte, hogy nincs segítség, el van veszve és ebben a pillanatban úgy tetszett, hogy a puszta, csillagtalau egével, a hóval borított föld, az élet iltrekedt halálos csöndje, egy végtelen temető, amely
