Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-08 / 64. szám

2. oldal, »KOMÁROMI LAPOKc 1936. augusztus 8. tolt a cseh iparospári s ezen az ülé­sen felszólalt Najman miniszter is, aki beszédében méltatlankodva hivat­kozott arra. hogy bár a cseh iparos­pártnak 17 képviselője van, mégis csak egy miniszteri tárcával rendelke­zik. ugyanakkor más pártok 22 kép­viselői mandátummal három minisz­terséget kaptak, sőt 5—6 képviselőből álló csoportok is clpyertek egy-eg}' miniszteri tárcát. Ezért azt mondotta Najman miniszter a megjelenteknek, hogy reklamáljanak, hogy másképen bánjanak velük. Najman miniszter beszédével fog­lalkozik a Lidové Noviny c. lap is és meglepetésének ad kifejezést, hogy a kormány egyik tagja ilyen módon, nyilvánosan ad kifejezést pártjának a kormánytöbbségben elfoglalt hely­zete miatt. A lap szerint, állítólag, sohasem voll meg az az elv, hogy a miniszterek száma a klubok tagjai­nak számához igazodott volna, ami számtanilag is lehetetlen. A miniszter ismertetett szavai a német aktivista pártok ellen irányulnak. Ha az ipa­rospárt kormánytöbbségi politikájá­nak elégtelen eredményét akarják ily módon megmenteni, úgy a magyará­zat talán az iparospárt vezetésének taktikájában is megállapítható volna. A szlovák nép teljes egyenjogúságáért küzd. A szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák írja a következőket: A szlo­vák nép egyenlő mértékben vett részt az állam alapításában. Mi, a szlovák nép önállóságának a gondolatáért mentünk harcba, hogy saját törvény­hozó hatalma legyen és szabad kul­turális és gazdasági fejlődési lehető­sége. Bennünket ezen alapelvekérl való harcunktól nem térít el annak a kilátása, hogy egy miniszteri székel kapunk. Mi készek vagyunk és részt is akarunk venni az államhatalom­ban és a felelősségben, de csak ak­kor, ha a szlovák nép ebben az ál­lamban biztosítva látja teljes egyen­jogúságát. Mozgalom az idei gabona­beváltási árak revíziójáért. A terméskilátások az utóbbi időben annyira rosszabbodtak, hogy ma már bizonyos, hogy az idei gabonatermés mennyiségben és minőségben messze mögötte marad a tavalyi termésnek. A gazdákat így tehát kétszeres káro­sodás éri, mert a kisebb mennyiségek és gyönge minőségű gabona árából még levonások is lesznek. Ismeretes ugyanis, hogy a Gabonatársaság a kormány által változatlanul érvény­ben hagyott beváltási árakat olyképen csökkentette, hogy azokból illetékek alakjában 12—15 százalékot von le s így a gazda a levonás következtében tetemesen kevesebbet kap ezidén ga­bonájáért, mint tavaly. A szlovenszkói Jé úton halad gazdák körében ezért mozgalom in­­dolt meg s az akció kezdeményezői kérni fogják, hogy a kormány vegye revízió alá az idei beváltási árakat, illetve utasítsa a Gabonatársaságot ar­ra, hogy a beváltási árak állomási árjegyzékében feltüntetett árat levo­nások nélkül fizesse ki a termelők­nek. a város pénzügyi szanálása. Az országos választmány magáévá tette a város ezirányti előterjesztését. Saját tudósítónktól. Komárom városának válságos gaz dasági helyzetében megindult agyó gyúlási folyamat. Még ugyan messze van a város a teljes felépüléstől, de már biztató jelek mutatkoznak arra, hogy a város feje felett lebegett katasz trófálól, a teljes fizetésképtelenségtől megmenekült s remélhetőleg belátható időn belül rendezett viszonyok közé kerül. A múlt év őszén kinevezett Nagy Jenő kormánybiztos által bevezetett új rezsim tervszerű és céltudatos munkájának az elmúlt hónapok alatt több irányban jelentkezett eredmé­nye, amely a város javára szolgáló rendszeres munkálkodásnak és annak a komoly törekvésnek köszönhető, hogy a kormánybiztos felette súlyos feladatát a legnagyobb következetes­séggel és megfeszített akaraterővel tel­jesíti. Abból a katasztrofális helyzetből, amelybe a város a volt képviselőtes­tület munkástöbbségének jóvoltából került, tíz hónap alatt sikerült Komá­romot annyira kiemelni, hogy nemcsak egyes üzemek váltak a város javára rentábilisakká, ha nem a város a vállalkozók és szállítókkal szemben fennállott súlyos kötelességének is eleget tu dott tenni, alkalmazottainak és tisztviselőinek negyedévre vissza menőleg elmaradt fizetését is megtérítette és ma már a tisztvi­selők júliusi fizetésüket is meg­kapták, s ebben a hónapban a rendes időben folyósítva lesznek a személyi illet­mények. A városi gázmüvet a város érdekeit kielégítő módon adták bérbe, a vízmű jövedelmező voltának foko­zatos fejlődése biztosítva van, úgy, hogy a régóta tervbevett harmadik kútnak fúrására is meg van a fede­zete a vízműnek. A városi közkórház fizetetten számláit is rendezték, ma már anyagi tekintetben rend uralko­dik a kórházban és ez tette tehetővé A szalmakalap. Irta: l’app Tamás. Réges-régen történt. Gyönyörű júliusi reggel volt. Lenn a nyár illata úszott a levegőben, fenn a mélyen kék égen bárányfelhők száll­tak északról délnek. Fehéren, mint a vágy. Halkan, mint az álom. Életembe először mentem hivatalba. Az ódon megyeházán, mely árkádos oszlopaival mélyen bekönyökölt a fő­­uccába, tegnap óta én voltam a leg­fiatalabb gyakornok. Ideiglenes mi­nőségben. Persze fizetés nélkül. De annál több önérzettel. Egy különb urat ismertem csak magamnál, akii mindenki elé helyeztem. Az alispánt. A megye első emberét. A főispán? Hát igen. Nem mondom. De Öméltósága ha még olyan hatalmas is, csak a kor­mány embere. Mi pedig a vármegye vagyunk. Valósággal áhítat szállt meg, ahogy megcsapolt az előcsarnok hűvössége. Úgy éreztem, történelmi pillanat ez, mikor először megyek fel a hatalmas lépcsőn, hogy megkezdjem életpályá­mat. Dobogott a szívem, amint a szo­bába értem, ahol jövendő közvetlen főnököm mellett fogom »intézni az ügyeket«. Dobozy Micut szemelték ki arra, feleltem mély meg­hogy közigazgatási dadám legyen. Pár évvel volt csak idősebb nálam, s már aljegyző. A jövő reménysége. Tréfa­szerető kedves fiú, előzékeny kolléga, E mellett kitűnő hivatalnok.- Mit tudsz közigazgatási jogból? kérdezte, mikor féltíz felé megér­kezett.- Mindent győződéssel.- Akkor biztosan megbirkózol egy aktával?- Hogyne! — ajánlkoztam kész­ségesen. Egy pillanatig rámnézett, aztán el­mosolyodott.- Hát lássuk, mit csinálnál ezzel — szólt és átnyújtott egy hatalmas iratcsomót. Elhűlt bennem a vér. Elsápadlam. Aztán elpirultam.- El fogom intézni — válaszoltam kissé bizonytalanul.- Nem kell sietni — folytatta Micu te még úgysem kapsz kiosztást. Ráér a dolog holnap is. És, ha vala­miben fennakadnál, csak kérdezz bát­ran. Azzal nekiült a saját aktáinak. A megyeházán az volt a rend, hogy az alispán tíz óra fele járta körül a szobákat. Átnézte az előadók napi ki­osztását s megadta utasításait. Má­Komárom, augusztus 7. azt is, hogy új korosztályokat állítot­tak fel s ezenkívül a fertőző betegek részére külön szobákat építettek. A kórházi konyhának már évek óta szükségessé vált kibővítését szintén tervbe vették s várható, hogy ebben a tekintetben is fejlődés fog bekö­vetkezni. De a kormánybiztos arra is ügyelt, hogy a város régóta rende­zésre szoruló uccáit (Uj- és Kertész­­ucca) megjavíttassa és azokat a for­galomnak megfelelővé tegye. Nagy gondot okoz a város függő adósságának rendezése, amely 12 mil­lió koronára rúg. Ebben a tekintet­ben sok utánjárás, interveniálás tör­tént a pozsonyi országos hivatalnál és a prágai felsőbb hatóságoknál, ame­lyek előtt minden alkalommal fel kel­lett tárni a kritikus helyzet minden fázisát és meg kellett győzni a vezető­ket arról, hogy Komáromot szanálni keli, ez elkerülhetetlen, hacsak azt nem akarják, hogy ez a város teljes csődbe kerüljön. Szerencsére, az or­szágos hivatalnál jóindulatra és párt­fogó készségre talált a város s ennek lehet tulajdonítani, hogy Komárom már eddig is több ízben kapott se­gélyt az államsegélyből s ez nyújt reményt arra is, hogy a város gaz­dasági helyzetének szanálása sikeres lesz. A város 12 milliót kitevő függő adósságának rendezése céljából Nagy Jenő kormány biztos felter­jesztéssel élt az országos hivatal­hoz. Ebben a felterjesztésben részletesen kimutatta azokat a banktartozásokat, amelyek annak idején beruházások­ra lettek fordítva s amelyek súlyos te­herként nehezednek a városra. A lelterjesztéssel az országos választ­mány legutóbbi ülésén foglalkozott és az abban felhozott indokokat a választmány magáévá tette s a kérelmet páríolólag terjesztette lel a szanálási alap kuratóriumá­hoz elintézés céljából. sodszor úgy fél kettő fele jött »alá­írni . Ennek megfelelően alakult a »munkarend«. Kilenc óra körül érkez­tek a kollégák s várták az alispáni vizitet. Aztán másfél-két órai munka következett. Aktázás. Felék fogadása. Tizenegy után vette a kalapját egyik is, másik is és indult a »Nemzeti«-be sörözni. A jogcím az volt, hogy ebé­delni mennek. Véletlenül csupa le­­gényemberből állt a tisztikar. Eg}« órára kerültek vissza rendszerint. Aznap is így volt. Tíz óra fele be­jött legfőbb gazdánk. — Mi az, már aktát kaptál? — for­dult hozzám, az asztalomra terege­tett iratcsomóra mutatva. — Vállalkozott, hogy megcsinálja, kis újjában van a közigazgatási jog — felelt helyettem Dobozy. És rámo­­solygott az alispánra. Felém fordult. Neki is mosoly csil­lant a szemén. — Majd meglátjuk, mire mész vele, — azzal indult is tovább. Micu kisvártatva vette a 'kalapját. Az ajtóból fordult csak vissza: — Nem jösz a Nemzetibe? — Hogy mennék — feleltem meg­­betránkozva —, hiszen dolgom van. Egy óra fele szállingóztak vissza a sörözők. — Mit csinálsz, gyermek? — szólt „BOHEMIA“ 92 cipőkrém a legjobb. Remélhető, hogy a kuratórium az or­szágos választmány pártoló javasla­tának teljes mértékben helyt ad s a város függő adósságának ren­dezéséhez legmesszebbmenőén hozzájárul és ezzel Komárom vá­ros súlyos pénzügyi helyzetének radikális megjavítását fogja elő­mozdítani. A fentiekből következtetve, meg le­het állapítani, hogy a város gazdasá­gi szanálása jó utón halad s belátható időn belül várható, hogy Komárom olyan viszonyok közé kerül, melyek további normális fejlődését biztosítják. Komáromban 50 évvel ezelőtt: A helyi sajtíó hagy cikkben, a ve­zércikkben számol be a régóta terv­­zett és megvalósult vágdunai hajózás első és második próbaútjáról. Ezt a cikket nem kisebb ember írta, mint Konkoly Thege Miklós, az európai hí­rű csillagász, az ógyallai csillagda megteremtője és tulajdonosa. Mayer Frigyes mérnök, a salzburgi hajógyár megbízottja és amerikai ha­jóépítész Royer Ferenc tanítványával Komáromba érkezett és ezelőtt éppen 50 évvel a Vágduna nevű csavar-gő­zössel próbautat tettek két ízben is a Vágón. Ez az utóbbi, Royer Ferenc is híres hajóépítő tehetség volt már ab­ban az időben is és az ő tervei sze­rint építették a Fecske, a Hattyú, a Széchenyi nevű hajókat és sok más új hajót is. A két próbaút közül az elsőt szűk családi körben tették meg itt Komárom körül, a második menet már ünnepélyes keretek között bonyo­lult le, mert a fő és alispán, polgár­­mester és meg sok előkelőség fölszált a hajóra. Oll voll persze Konkoly csil­lagász is, aki a hajózáshoz is értett és nem egyszer ő is kormányozta a hajót. Konkoly képzett hajós volt, aki ögyal­­lán a birtokán tavat ásatott és azon eg}« kis gőzhajói maga szokott kör­be az egyik ajtón mosolyogva. — Tán alispán akarsz tenni? — tré­fálkozott a másik. — Hogy ilyen ko­molyan dolgozol?! — Csak nem vagy stréber? — ne­vetett a harmadik. — Agyonütünk! — és már ment tovább. Viktor bácsi be is jött hozzám. Ő volt a megye főlevéltárosa. Most is előttem van törékeny alak­jával, ahogy bejött a szobámba. Elő­ször kényelembe helyezkedett, aztán felém fordult örök-gúnyos mosolyá­val: — Te persze még azt hiszed, hogy a karriérhez elég egyedül a munka, ördögöt. Aki egész nap dolgozni akar, menjen professzornak. Ha haladni akarsz, akkor a munka mellett sze­rezz minél több összeköttetést. Légy udvarias, kedves. Légy gavallér. Ve­szíts kártyán, segédkezz párbajoknál, udvarolj, táncolj, járj el sörözni, ta­nulj minél pikánsabb vicceket. Soká nézte szivarja szálló füstjét. Hallgatott. — Ne törd magad. Azért a fizeté­sért, amit itt adnak, nem lehet elég keveset dolgozni. Szervusz — és ne­vetett, míg betette az ajtót. Aznap éjjel nem aludtam. Folyton az aktára gondoltam. Mit fogok csi­nálni? Eszembe jutott Viktor bácsi és

Next

/
Thumbnails
Contents