Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-25 / 60. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. iúüus 25. Reggel nyolctól-éjfélig Az Amerikai Egyesült Államok elnökének egy napja badságukat arra az esetre, ha Svédország és Dánia elzárja a Skagerrakot. Ebben az esetben csak észak felé lenne szabad az út, de az ország legészakibb vasútállomása, Rovianénii még mindig 500 kilométernyire van Pecsengától, ahogy a finnek jegestengeri partjait nevezik. Könnyen megértjük tehát az elmondottak alapján, hogy miért érdekli a finn politikusokat annyira Karéba. ÉS OROSZORSZÁG? A szovjet első számú tengeri kijárata, a transszibériai vasút tavaly jutott bajba, most a Murman-vasutat fenyegeti veszedelem. Ez a veszedelem természetesen egyelőre csak képletes, hiszen teljesen kizárt dolog, hogy a kis Finnország óriási szomszédjával háborús konfliktusba merne keveredni. A képletes veszedelem is nagy baj és az oroszok cseppet sem rejtegetik aggodalmukat. A legutóbbi hónapokban óriási erődítményeket építettek a karéliai őserdőkben és így a szovjet talán biztosítani tudja magának ezt a létkérdést jelentő vaspályát, amely annyi ezer német, osztrák, magyar, bulgár és török hadifogoly vérén keresztül lépett a történelem színpadára. (F. L.) Szakoktatást a gazdáknak. Komárom, — júl. 24. A gazdasági szakoktatás terén nálunk nagyon sok tennivaló volna. Ha megtekintjük az erre vonatkozó hivatalos adatokat, akkor látjuk csak, hogy milyen sok mulasztás terheli az illetékes tényezőket. Szlovenszkón 31 mezőgazdasági szakiskola van, melyet ezernél több tanuló látogat, Csehországban 136 iskola majdnem ötezer tanulóval s Morvaországban 98 iskolát tartanak fönn háromezernégyszáz tanulóval. Gazdasági továbbképzőiskola az egész államban 1091 van, de ebbe bele vannak számítva a kertészeti tanönctovábbképző iskolák is. Ebből Szlovenszkóra jut 212, tehát nem is egészen egyötödrész, ami semmi képen sem felei meg a köztársaság eme legnagyobbrészt mezőgazdasággal foglalkozó országrészének. És ha még hozzászámítjuk, hogy Csehországban 3363, Morvaországban 2066, Szlovenszkóban pedig 10.239 gazdasági üzemre esik egy gazdasági szakiskola, akkor újból meg lehet állapítani, hogy Szlovenszkó ebben a tekintetben is mostoha gyermeke az államnak. Pedig hogy Szlovenszkónak igen nagy szüksége volna arra, hogy mezőgazdasággal foglalkozó lakossága megfelelő gazdasági szakismeretekben részesüljön, az a tény is bizonyítja, hogy mezőgazdaságra szolgáló területeinek megművelésénél, termőképességének fokozásánál nem áll rendelkezésére megfelelő szellemi és gyakorlati eszköz, ami azt a szinte hihetetlennek látszó tényt eredményezni, hogy a mi mezőgazdasági lakosságunkra aránylag kevesebb művelhető terület esik, mint például a francia, vagy német és dán gazdaközönségre. Számtalan esetben nyert bebizonyítást, hogy csupán a föld okszerű művelése, helyesebb kihasználása segítheti elő a mezőgazdasággal foglalkozó rétegek boldogulását. A törpebirtokosság megsegítésének első feltétele a szaktudás fejlesztésével a. gazdacsaládok munkaerejének hasznosítása és ennek növelése. Ez annyival is inkább szükséges, mert sokszor megtörténik, hogy a törpebirtokos családok annyi élelmet sem tudnak előteremteni, amennyire szükségük van, pedig a legkisebb birtokon is vannak parlagon heverő földek, amelyek helyes konyhakerti műveléssel a család egész téli szükségletét fedezhetnék. Haladéktalanul gondoskodni kell földmíves népünk gazdasági szakoktatásáról, még pedig olyan mértékben, hogy a törpe- és kisbirtokosokon kívül a mezei munkások, sőt a nők is részesüljenek szakoktatásban. Úgynevezett tö-Egy amerikai ujságírónő rendkívül érdekes tudósításban számol be most arról, hogy miképp telik el az Egyesült Államok nagyhatalmú elnökének napja. Az ujságírónő adatait Intrye-től, Roosevelt személyi Litkárától, valamint az elnök legközvetlenebb környezetétől szerezte, úgyhogy azok egész hiteleseknek tekinthetők. NÉGER BORBÉLY KELTI FÖL AZ ELNÖKÖT REGGGEL NYOLCKOR Minden reggel nyolc órakor barátságos, mosolygó arcú néger kopogtat az elnök hálószobájának ajtaján. Ez a néger, a® meglehetősen büszke skót nevére, mivelhogy Duffy-nak hívják, meg sem várja a választ, hanem belép a hálószobába. Rendszerint már ébren találja az elnököt. — Nyolc óra van elnök úr! — mondja mosolyogva. Ez a néger borbélysegéd volt Atlantában. Sok évvel ezelőtt ott üdült Roosevelt és egy alkalommal Duffy borotválta meg. Rooseveltnek annyira tetszett a néger jóindulatú humora és kellemes egyénisége, hogy azonnal megfogadta szolgájának. Egészen ideális dolog ezzel a néger szolgával megkezdeni a napot. Ha az ember mosolygó arcára néz, elkerüli minden szomorú gondolat. És ami a legfontosabb: Duffy sohasem beszél politikáról. Az elnök felkelés után langyos fürdőt vesz és azután megborotválja néger szolgája, aki közben mindenféle aprósággal szórakoztatja az elnököt. KILENC ÓRAKOR KEZDŐDIK A MUNKA Kilenc órakor az elnök az úgynevezett Exekutive Wing-be megy, az épület egy oldalrészébe, ahol hivatali helyiségei vannak. Ezzel kezdődik meg a munka, amely kis megszakítással sokkal több ideig tart, mint más ember munkaideje. Roosevelt ugyanis mindennap éjfélig dolgozik, gyakran még tovább is. Érdekes, hogy az elnök, akinek gyermekparalizis folytán alsó teste béna, sokkal jobban bírja a munkát, mint más közönséges halandó. Az elnököt a vele született vidámság és optimizmus óvja meg attól, hogy összeroskadjon a mmika és a felelősség súlya alatt. A munkaidőben folyik le a látogatók fogadása. Minden nap másként alakul és egyik nap sem hasonlít a másikhoz. Először jönnek a miniszterek különböző jelentéseikkel, megjelenik Hull külügyi államtitkár hatalmas köteg kábelsürgönnyel. Azután jön Morgenthau pénzügyminiszter és utána a többi miniszterek. Közben az elnök fogadja az újságírókat, valami kétszáz riportert naponta, akik félkörben veszik körül és valósággal elárasztják kérdéseik pergőtüzével. Az elnök rendszerint jókedvűen s nyíltan válaszol a hozzáintézett kérdésekre és mindez minden ceremómegoktatás megszervezésére van szükség, amely ugyan nem kecsegtet eleinte nagy eredménnyé], de ha megfelelő kezekbe teszik le annak a mezőgazdasági népoktatásnak munkáját, akkor évek múlva igen becses eredmény fog mutatkozni. Nem keli itt másra hivatkoznunk, csak a porosz és az olasz gazdasági tömegoktatási rendszerek ismert sikereire, amelyeket nálunk is be lehetne vezetni. Ezeknek alapján a kérdés megoldása reménnyel biztat, amelynek megoldásához járulna, ha a szakoktatást már a népiskolákban megkezdenék, amelyek alapvető ismeretekkel látnák el a tanulókat. A falusi és tanyai iskoláknál legelsősorban arra volna a fősúly fektetendő, hogy azokban az általános elemi oktatás mellett a mezőgazdasági ismeretek intenzívebb módon, gyakorlati példák bemutatásával kerüljenek előadásra. A földmívelési minisztérium szakszerű irányításával nyújtson támogatást a mezőgazdasági képzettnia nélkül megy végbe. Á legtöbb újságírót annyira jól ismeri, hogy keresztnevükön szólítja őket. Csak az újságírók után jönnek sorra a szenátorok. Közben félkettő lett és egy kétségbeesett szolga már félóra óta figyelmezteti az elnököt, hogy kihűl az ebéd. Végre beeresztik és az ehlöknek egy dolgozószoba kis mellékasztalán terítenek fel. Ha véletlenül ott van ilyenkor a miniszter, az is megebédel az elnökkel, ha pedig valamelyik miniszter később érkezik, akkor még kaphat a tésztából. Ebéd után nagy konferencia kezdődik a kongresszus tagjaival különböző közmunkákról és azután az elnök az úgynevezett miniszteri szobába viteti magát, ahol már közben összegyűlt a minisztertanács. AZ ELNÖK A VIZET SZERETI LEGJOBBAN Fél hétre végre lélegzethez jut az elnök is és ilyenkor a palota uszodájába viteti magát, amelyet az Egyesült Államok lakosságának adományából építtettek számára. Itt érzi magát legjobban az elnök, aki nagyon szeret úszni. Érdekes, hogy aránylag enyhe bénasága az úszásban egyáltalán nem akadályozza és úgy pacskol és játszik a vízben, mint akármilyen virgonc kamasz. Ha ilyenkor látogatója van, az együtt fürdik az elnökkel az elnöki uszodában. Fürdő után jól megmasszirozzák az elnököt, aki különben rendkívül fejlett izomzatú ember, azután családja körében megvacsorázik. Roosevelt azonban erre az alkalomra nejm lölt fel estélyi ruhát. Néha politikusok is résztvesznek ezen a családi vacsorán, de az elnök nem ragaszkodik hozzájuk és szívesen látja, ha jókedélyű, de államügyek szempontjából jelentéktelen emberek vannak körülötte. Gyakran meghívja egykori diáktársait, szomszédait vagy rokonait ezekre a családi vacsorákra s gyakran lát újságírókat is vendégül. ÉJFÉLIG TART A MUNKA Vacsora után folytatja az elnök munkáját. Visszavonul magán-dolgozószobájába, az első emeletre és ismét megindul a látogatók áradata. Éjjel féltizenegy felé érnek véget a látogatások, ekkor az elnök levelezését intézi el, de ha napközben valami fontos kérdés merül fel, akkor még a késő éjjeli órákban is felkeresik a szakminiszterek az elnököt. Ilyenkor a tárgyalások órákig eltartanak. Csak éjfél után lehet szó arról, hogy az elnök aludni menjen. Az ágyban átfutja a lapokat és rendszerint nyomban el is alszik. Ha nyugtalan, ami azonban ritkán fordul elő, akkor iletektívregényt olvas az elnök, vagy pedig keresztrejtvényt fejt egész addig, amig elálmosodik. Komáromi régi lim-lomok! Padlástakaritás az egész vonalon! A rongyászok és az ócskavasasok újból divatba jöttek. Amióta megjelent az a rendelet, hogy a padlásokat meg kell szabadítani a gyúlékony lim-lomtól, azóta egész Komárom a padlások tisztításával bajmolódik és ugyancsak szidják a régi öregeket, akik ahelyett, hogy kidobták volna a sok vacakot, mindent fölraktak a padlásra, hogy hátha lesz azokra szükség. Régente az volt a jelszó, hogy mindent eltenni és semmit se kidobni és most az utódok isszák meg ennek a régi rendszernek a levét, helyesbbeen annak a porát nyelik le. Komárom a szelek városa, ahol mindig fúj, kavarog, sivít, örvénylik a szél és viszi a port, a piszkot be az ablakon és föl a padlásra. El lehet képzelni, hogy milyen porréteg fedi Komáromban a padláson heverő holmikat, vacakokat. Természetesen vannak értékesebb dolgok is a padláson, de a legtöbb csak vicik-vacak, lim-lom és szemétre való dolog, amelynek elvesztése nem jelent nagy veszteséget. A legtöbb padlásrendező nincs tisztában a rendelkezéssel és vannak, akik azt mondják, hogy egy-két faláda fönnmaradhat a padláson, mert hiszen az egész tetőszerkezet is fából van és az is olyan gyúlékony, mint a faláda. Vannak, akik a faládákat is leviszik a pincébe, ahol legtöbb helyen a padlás zsúfoltsága dominál és ami eddig a padláson volt, az lejutott a pincékbe, mert még mindig vannak előrelátónak hitt lények, akik most se dobnak ki semmit, mert — hátha szükség lesz még a különben értéktelen holmikra. Sok régi, elfelejtett emlék jutott mostanában napfényre. Régi báli ruhák, cipők, csokordrótok, mert a régi báli csokrokból, bukétákból már csak a drótozat és a csokor manzsettájn maradt meg... A kitaposott báli atlasz cipellők láttára sok mama és nagymama elérzékenyült és könnycseppek jelentek meg a szemekben, mert hát felujultak a régi, rózsaszínű bakfis álmok, amelyek közül de sok nem vált valóra. Régi szerelmes levelek, képeslapok egész garmadája került elő. Egyik komáromi asszony azt mondotta, hogy most már nem bánja a padlástakarítással járó piszkos munkát, mert egy dobozban megtalálta azokat a képeslapokat, amelyeket leánykorában kapott és most boldogan olvassa azokat. Régi, kedves emlékek újulnak föl, régi, elfelejtett emberek, udvarlók és széptevők elmosódott emléke frissül meg. De azért panaszkodott ez a hölgy, hogy egyre nem tud visszaemlékezni. Nagyon sok képeslap származik egy férfitől, aki valami álnevet használt, de sehogyan se tud visszaemlékezni, hogy ki volt az, pedig ugyancsak sok képeslapot küldött. Mondottam is, hogy ilyenek a nők, a leghűségesebb udvarlót is elfelejtik. Néhol még a krinolinos világ vasabroncsos szoknyája is előkerült, régi blancsettos, halcsontos fűzők, amelyeket a kínzókamrákban kellett volna elhelyezni, annyit szenvedtek vaskarmai között a szegény nők, de akkor divat volt, hát nem vették észre a szenvedést, vagy elnyomta a tetszeni vágyás. Régi patkányfogók és vidravasak, megrozsdásodott Halifax korcsolyák szépen megfértek az orvosságos üvegekkel, amelyekben ott kéklett, piroslott még a régi orvosságmaradék is. Sok szódás üveg is előkerült, a szegény szódások, szódagyárosok veszteségei, mert nem adták vissza nekik az üveget. Mindent ki a szemétre, mondják többen, de az élelmesek szépen osztályozzák az ócska vasakat és a ruhanemüeket, rongyokat. Jó, hogy itt Komáromban már nem divat a rongyból szövetett házi szőnyeg, mert most itt volna hozzá elég anyag és varrhatnák össze a nők a rongyokat és nagy ség elsajátítására és fejlesztésére, a gazdasági szakoktatási intézetekhez beosztott gazdasági szaktanárokat pedig intézményesen állítsák be a gazdaközönség állandó tanácsadási szolgálatába. Mindez elsősorban Szlovenszkóra vonatkozik, amelynek, hogy valamennyi önálló gazda részesülhessen szakoktatásban, 250 ilyen szakiskolára volna szüksége! Mert az volna az ideális helyzet,, ha minden gazda birtokába jutna azoknak a szakismereteknek, amelyek segítségével fokozni és fejleszteni tudná gazdaságát s biztosítani tudná exisztenciáját. A mai helyzet végtelenül szomorú, mert csak 12 százaléka a kívánatos állapotnak. Bizonyos, hogy anyagi eszközök kellenek hozzá, de nem szabad sajnálni Szlovenszkótól, amely éléstára ma is az egész Csehszlovákiának s amely az őt megillető gondoskodás után erőhöz s mezőgazdasággal foglalkozó becsületes népe pedig fellendüléshez jutna.
