Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-18 / 58. szám
^KOMÁROMI LAPOK« 5 oldal Komáromi öregdiákok találkozója Budapesten A komáromi bencés-gimnázium 1921 júniusában végzett diákjai a múlt vasárnap, július 12-én Budapesten tartották 15 éves érettségi találkozójukat. Az »osztály« 23 életben levő tagja közül 14 »öregdiák« jött össze közelről-távolról a »találkozó «-ra. Július 11-én este a városligeti Gundel-féle étterem kertjében volt a »gyülekezés.« Egymásután érkeztek a kijelölt asztalhaz az »öregdiákok«, akik közül többen 15 éve egyszer se látták egymást. Megható volt a találkozás öröme, amelyben az emlékek hamarosan felelevedtek és az »osztály« lélekben beült a komáromi gimnázium padjaiba, felidézte diákélményeit és szeretettel emlegette tanárait, különösen az áldott!elkű osztályfőnököt: Gödör K. Jánost. Sajnos, az ő helye üresen maradt az asztalfőn. Hónapok óta tartó betegsége miatt nem jöhetett el Ipolyságról, de lélekben ott volt, atyai szeretettől áthatott levélben szólt szeretett osztályához. A késő éjszakába benyúló baráti együttlét után, másnap, július 12-ért reggel 8 órakor pontosan és — felekezeti különbség nélkül teljes számban — megjelent a találkozó összegyűlt »osztály« az ünnepi hálaadóistentiszleleten, amelyet az egyházművészeti szépségekben és értékekben gazdag városligeti-fasori evangélikus templom gyertyafényben úszó, virágdíszben pompázó oltáránál az 1921-ben érettségizettek egyik társa: dr. Jánossy Lajos egyetemi professzor tartott, aki az evangélium után külön alkalmi szentbeszédben emlékezett meg a nap jelentőségéről, majd pedig az iskoláért, az öregdiákokért, családjaikért, tanáraikért, elhunyt tagjaikért mondott könyörgések során külön imádságban kérte Isten kegyelmét a beteg osztályfőnök felgyógyulására. Az istentisztelet után a Városliget egyik szép kerthelyiségében kezdődött meg a lulajdonképeni »találkozó«, amelyen számba vették az egész osztályt, a jelenlevők beszámoltak életük eseményeiről és levélben ragaszkodó szeretettel köszöntötték Gödör K. Jánost, egykori osztályfőnöküket. Az ünnepi ebéd során rögtönzött gyűjtést rendeztek egy borsodmegyei — jégveréssel elpusztuló — magyar falu népének felsegítésére. A késő délutáni órákig együtt volt az »osztály« és amikor szét kellett újra válni, elhatározták ezek az »öregdiákok«, hogy a baráti összetartozás ápolására a lehetőség szerint gyakrabban összejönnek a jövőben. t A világháború utáni generáció sok próbatételen átment egyik kis csapatának ez a bensőséges találkozója az »imádkozzál és dolgozzál« ősi bencés életelvnek a bizonyságait mutatta meg 14 férfiúvá lett ifjú életében. A 15 éves érettségi találkozó résztvevői ezúton küldik üdvözletüket a régi városban élő ismerőseiknek. 1936. július 18 Eladó I 213 vagy elcserélhető £ budapesti bérházzal i vagy pestkörnyéki | ingatlannal komár- í női három utcára B néző egyemeletes 9 házi két üzlethelyiséggel a város legszebb helyén. Felvilágosítást ad dr. Nagy Zoltán ügyvéd, Budapest, Fáik Miksa-u. 13. Melyik volt a Brazovics ház? (Egy kis elmefuttatás Komárom régi okiratai körül). A Komáromi Lapok múlt szombati számában »Bontják a város legrégibb házát« cím alatt hír jelent meg, melyben az foglaltatik, hogy annak aháznak tulajdonosai között »emlegetik a a Jókai Aranyember című regényében szereplő Brazovics-családot is.« A városi levéltárban — melynek utolsó főlevéltárosa mellett évtizedekig működtem — erről semmi nyom sincs. Ellenben az »Arany ember«-ben szereplő Brazovics ház a mai Tromler-féle Központi szálloda épülete volt, melynek főfalai kisebbnagyobb változással ma is megvannak. A most bontás alá került Tátrayféle ház is szerepel Jókai egyik elbeszélésében, a »Háromkirályok csillaga« címűben. Oda járt esténkint ostáblázni Sós Kecskéssel a hűtlenkezű városi pénztáros, ott szerette meg Bábikát, kinek bírásáért a devalválásra beküldött pénzt ellopta. Komárom város levéltára — mely telve van Jókai regényeire vonatkozó adatokkal — régi okmányok tekintetében első helyen áll. Az 1896. évi milieniumi kiállításon a debreceni, pozsonyi, kassai levéltárak kiállított anyagával versenyezve, arany érmet és dicsérő díszoklevelet nyert. Legrégibb okmánya Aba Sámuel király idejéből származik; egy adománylevél, mellyel a város vámszcdési jogot nyert. Több Árpádházi, Vegyesházi király leiratán kívül a Habsburgok számtalan okmányát őrzi, melyekkel adományokat, engedményeket, vagy bizonyos jogokat kapott. Igen bő és gazdag a levéltár az úgynevezett boszorkányperekben, melyek közül leghíresebb és anyagra nézve legterjedelmesebb Torna Zsuzska boszorkánypere, ki a periratok szerint a szappanos Burián-ház előtt az tó partján (mai Klapka téren) boszorkányságon éretvén, a magistrátus által máglyahalálra ítéltetett. Már mint kulcsos város pallos joggal bírt és rendelkezett. Számtalan emlékét őrzi e kornak: városi pecsétek, vádlottak padja s más egyebek emlékében. Innen maradt fent az a vádlottakat és tanukat eskető feszület is — melynek keresztje fa, alakja színezüst —, melyért az Országos Régészeti Muzeum annak idején (1910.) hatvanezer koronát Ígért, melytől azonban ez áron sem volt hajlandó megválni a város. Szabadkirályi jogát Mária Terézia királynőtől kapta harmincezer pengőforint váltságdíj fizetése ellenében. A vörösbársony tokba kötött adománylevél ujjnyi vastagságú szinarany fonállal átkötve, végén nehéz súlyú, színarany pecséttartó tokban őrzi a királynő pecsétjét. Vésztörvényszékének idejéből is sok irata van. Vár- és őrgrófságának idejét is híven őrzi. A talpasok és naszádosok, a viza és tok halászokra vonatkozólag is értékes iratokkal bír. Nagyon érdekes a régi céhekre vonatkozó feljegyzései; a tű-csinálók, a paszomán gyártók, serfőzők, gerencsérek, tielogusok és egyéb más, ma már megszűnt iparágak céhjegyzőkönyvei, céhládái és vándorkönyvei. Az évszázadok alatt összegyűjtött és egész szekrényt betöltő végrendeletek gyűjteménye, melyek közt olt látható Domonkos Sándornak, Jókai aranyemberének végrendelkezése is. A várost ért sorscsapások megrendítő leírását is a levéltár őrzi az utókornak. A nagy földrengés, a várost elöntő nagy árvíz, a győrdunahíd leszakadása, a negyvennyolcas mindent pusztító tűzvész... mind, mind megkapó képben olvasható ott. A levéltáros a város krónikása. Napról napra írja krónikás könyvét, hogy megörökítse benne a várost érintő eseményeket. És most bizonyára megilletődverója betűit, s fájó szívvel írja, hogy bontják a város legrégibb házát, s ezzel Jókai Komáromra vonatkozó regényének utolsó eredeti állapotban volt helye tűnik el. S a csákánycsapások nyomán támadt hulló vakolat porfelhője eltakar egy álmot, elvisz egy kort, mit ő, Komárom nagy fia oly szépnek látott s ami most már csak halhatatlan regényeiben él tovább. Farkas Péter. mmmmmmmmmmamm Paál Jófe vasárnapi »iportja: Roda Roda nem ir regényt a világháborúról. A nagy világégés legizgalmasabb napjairól mesél a világhírű humorista: a legbravurosabb hadi tudósitó. — Azt a híressé vált Höfer-jelentést, amely hírül adta, hogy: „Lemberg még birtokunk ban vanu, Ferencz József fogalmazta, de amikor a jelentés már megjelent: Lembergbe bevonultak már az orosz csapatok. — Hogyan közölte Roda Roda elsőnek a világgal Premysl bevételét. Trencsénteplic, — július elején. Hétágra süt a nap és ezúttal Roda Rodán sem feszül az elmaradhatatlan piros mellény, amelyből egyébként huszonhét darabot őriz a garderobja. A világháború egykori krónikása a trencsénteplici kurszalon terraszán bridzsel minden délután és különösen nagy öröme telik abban, ha nagy szlemmet vagy kis szlemmet csinál. A katonabanda játszik a trencsénteplici kurszalon terraszán és Roda Roda — aki a balkán-háborúban öt lovat nyargalt végig — különös örömet talál benne, ha leteríti az asztalra lapjait és behunyt szemekkel hallgatja a banda muzsikáját... Ott kibicelek mellette és ez az interval a bridzsasztal mellett kezdődik... Megírták a lapok, hogy »A pandúrok« — ez volt a címe Roda Roda legutolsó regényének, amely tavaly jelent meg és Trenck Frigyes megrázó életéről szólt — nagy sikere után a világháborúról ír regényt a kitűnő író. Megkérdezem: hol tart a munkájában. így felel: — Hozzáfogtam, de abbahagytam. Valahogyan úgy érzem, hogy a világ ma békére vágyik és az embereket nem igen érdekli már a háború. Ma, amikor a fegyverkezés gondjai izgatják a hadseregeket, amikor egymás után találják fel az öldöklő szerszámokat és az ’öldöklő gázokat, a tömegek egyetlen vágya: békességben élni. Az életnek legkisebb eseménye is jobban leköti az olvasók figyelmét, mint a háborúról szóló legnagyobb regény. Talán ez az oka annak, hogy nem folytatom a munkámat. A beszélgetést aztán este folytattuk: engem felette érdekelt mégis, hogy Roda Roda háborús esztendeinek melyek voltak legmegrázóbb és legnevezetesebb eseményei. Az író két háborút küzdött végig a tollával. Az 1912 évi balkánháború idején ott járt valamennyi fronton: Törökországban, Görögországban és Szerbiában, a világháború alatt pedig mint a »Neue Freie Presse«, »AzEst«lapok, a »Vossiscbe Zeitung« és a »Münchener Neueste Nachrichten« haditudósítója nemcsak a főhadiszálláson gyűjtötte a híreket, hanem nem egyszer srapnellek robbanása, ágyuk bömbölése közben születtek meg irodalmi értékű tudósításai. Vájjon ma, huszonkét évvel a nagy világégés lángjának feltörése után, akadnak-e emlékezetében események, amelyek nem láthattak napvilágot akkor, amikor nemcsak ágyuk szavától volt hangos az északi és déli front, hanem a cenzor kék plajbásza szántott barázdákat az újságok hasábjain? — ezek voltak kérdéseim Roda Rodához éjfél felé a trencsénteplici Grand Hotel Ne fogadjon el mást, csak „BOHEMIA“ cipőkrémet. 92 árnyas terraszán. Elgondolkodik. Aztán elmeséli nekem a világháború két érdekes epizódját. Mind a kettő érdekes akkor is, ha az emberek egyébként már nagyon is vágynak a béke után... Ferencz József egyetlen újságírói munkája. Ki ne emlékeznék arra a Höferjelentésre, amely hírül adta, hogy; »Lemberg még birtokunkban van«. Amikor a lapok első oldalán ez a jelentés megjelent, Lembergben már a cár tisztjei parancsoltak. Még jóval a világháború lezajlása után is mosolyognak sokan ezen a jelentésen. Roda Roda mesélte el nekem most Trencsénteplicen, hogyan született meg ez a hadijelentés. — A hadijelentések — mondotta — állandóan Höfer tábornoknak, Hötzendorfi Conrad helyettesének aláírásával jelentek meg és ezért a háború alatt röviden »Höfer-jelentés«nek hívták őket. Néhány mondatban beszámoltak az elmúlt huszonnégy óra eseményeiről. Úgy készültek, hogy délután megszövegezték őket a főhadiszálláson, éjjel sürgönyben adták tovább Bécsbe és hajnali ötkor a szárnysegéd Ferenc József elé terjesztette jóváhagyás végett a szöveget. Ha az uralkodó parafába a Hőiért, került az vissza a főhadiszállásra és jutott az osztrák Corr. Bureau és a Magyar Távirati Iroda révén a lapokhoz. — A háború első esztendejében, 1914 szeptember elején az északi fronton nagyon paprikás volt a helyzet. Az orosz offenziva előretört. Szeptember másodikán már előre láttuk, hogy Lemberg tarthatatlan. De a Höfer jelentésében erről nem volt egy szó sem. Szeptember harmadikán hajnali ötkor Ferenc József a schönbrunni kastélyban kezében tartotta a Höfer jelentést. Előtte, mint a cövek, állott a hadsegéde. Az uralkodó elgondolkodott egy pillanatra, aztán bemártotta hidtollból faragott pennáját a kalamárisba és nőies, de mégis markáns vonásaival beleszúrta a jelentés sorai közé ezt a történelmivé vált mondatot: »Lemberg ist noch in unserem Besitz.« ( — Délelőtt kilenckor érkezett viszsza a jelentés Teschenbe, a főhadiszállásra. Hötzendorfi Conrad és Höfer a hajukat tépték, hiszen közben Lemberg felől a legtragikusabb hírek érkeztek, de tenni nem lehetett semmit, hiszen a császár kézírásán változtatni nem szabad. Tíz órakor megkapta a jelentést a távirati iroda embere, az nyomban tovább ment Pestre és Bécsbe és — tizenegy órakor, amikor a Höfer ökölnyi betűi, megjelentek a pesti és bécsi lapok első oldalán, az orosz csapatok katonazene mellett masíroztak be Lemberg uccáin... — Mi volt a célja Ferencz Józsefnek ezzel a beszúrással? Senki se tudja. A dologról soha se volt szabad beszélni a bécsi Burg falai között... Bizonyos csak az, hogy ez volt Ferencz József egyetlen zsurnalisztikái cselekedete... Aki elsőnek közölte a világgal Przemysi megvételét. — Mi volt a legfeledhetetlenebb élménye a háborúból? — Przemysi. A régi monarkiának ez a bevehetetlennek hitt erődítése
