Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-18 / 58. szám

6. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. július 15. kétszer volt körülzárva. Első ízben. 1914 szeptember 15-től október 9-ig. Amikor felszabadult, én voltam az első ember, aki bejutottam a vár­ba. És én voltam az, aki a következő esztendő júliusának elején mindenkit megelőzve hírül adtam a világnak, hogy Przemyslt visszavettük... — Fura egy történet, érdemes elme­sélni. — Huszonegy évvel ezelőtt is itt voltam Trencsénteplicen, Űrnapjára azonban a főhadiszállásra, Tesclienbe utaztam. Szerettem volna megnézni az urnapi körmenetet. A »Brauner Hirsch«-hez címzett szállodában már nem találtam üres ablakra és a gaz­da hosszas kérésemre megengedte, hogy lakása ablakában foglaljak he­lyet, de feltételül kötötte ki, hogy reggel hét óra előtt kell nála jelent­keznem. Én már hat órakor a hotel terraszán reggeliztem és egyszerre csak észrevettem, hogy egy tisztiszol­ga világos drapp parolival izgatottan szaladgál, szemmel láthatóan keres valakit. Tudtam, hogy a világos drapp paroli a 93-ik gyalogezred színe és tudtam azt is, hogy egy 93-as főhad­nagy desifrirozza a przemysli tcle­­grammokat. Bizonyos, hogy: sürgöny érkezett Przemyslből és a tisztiszolga ezzel a sürgönnyel keresi a főhad­nagy urat. Amikor a szállodás pár perc múlva értem jött és betessékelt a liftbe, hogy felvigyen a hotel leg­felső emeletére, én a második emele­ten megnyomtam a gombot és a szál­lodás legnagyobb megrökönyödésére kiugrottam a liftből. Egyenesen Hoen generális ajtajához szaladtam, beko­pogtattam és amikor a tábornok pi­zsamában és álmosan kinyitotta az ajtót, ezt mondottam neki: »Tábornok úr, Przeniyslt visszavettük!« Úgy né­zett rám, mint egy őrültre, de én erősítgettem, hogy biztos értesülésem van erről a győzelemről. A generális nyomban felöltözött, átjött velem az operáló főparancsnokság vezetőjéhez, Metzger vezérőrnagyhoz és mialatt vele beszélgetett, én a következő te­­legrammot fogalmaztam meg: Dringend. Neic Freie Presse, Wien. Przemysl várát ebben a pillanat­ban foglalták el osztrák-magyar­­bajor-porosz-cgyesült német csa­patok. A támadás északról-délröl­­keletről-nyugatról történt, csapa­taink 100-200-300-400-500 ágyút zsákmányoltak, az ellenség észak­­ra-délre-keletre-nyugatra vonul vissza. — Amikor Metzger tábornok meg­erősítette a hírt, amelyet én csak sejtettem, átadtam Hoen generálisnak a sürgönyt azzal a kéréssel, hogy a »nem kívánt szavakat; törölje belő­le. így is történt. A sürgönyt azonnal a táviróhivatalba küldöttem, én pe­dig Hoen irodájának előszobájában foglaltam helyet, hogy vigyázzak rá: a fontos hírrel ne előzzön meg senki. — Két óra hosszat kellett vigyáz­nom. Ha ugyanis két órán belül Sec­­t ionchef von Kony, a bécsi Corr. Bureau szerkesztője, vagy Gáspár mi­niszteri tanácsos, a Magyar Távirati Iroda kiküldöttje tudomást szereznek a dologról és megtáviratozzák az ese­ményt Bécsbe, vagy Pestre, engem a táviratuk megelőz. Másfél óráig nem történt semmi. Ekkor megérkezett Kony úr. Valami lehetetlen mesét mondottam el neki egy rokonomról, aki orosz állampolgár és München­ben van és akinek az érdekében ajánló levelet kértem tőle Wiesner miniszterhez. Amikor a levelet meg­írta, én leitatás közben tintával ön­töttem le azt, mert — még húsz perc hiányzott. Konynak újra kellett írni a levelet. De még mindig hátra volt tizenöt perc. Kony bement Hoenhez és ragyogó arccal jött ki onnan. El­mesélte nekem, hogy Przemyslt be­vették. Én azt mondottam erre: »Ön ezt nem sürgönyözheti meg a Corr. Bureaunak, mert a magyarok meg­haragszanak, ha Bécs előbb jön ki a hírrel, mint Budapest.« Igazat adott nekem és elindultunk megkeresni Gáspár doktort. A tanácsos úr bo­rotválkozott. Mire elkészült — letelt a fél óra is és mire a hivatalos hin megérkezett Bécsbe, a Neue Freie különkiadása már az uccán volt... jelentés a komáromi cserkészek tátrai nagytáborából Tábori II. jelentés. Zúgópataki tábor, 1936. VII. 13. Öt nap telt el a táborozásból. Eddig simán, zökkenés nélkül s ami nagyon fontos: napsugara«, szép időben. Táborunk vasárnapra teljesen ké­szen állt, kerítéssel, kapuval. Sok lá­togatót kaptunk, különösen az isten­tiszteletre. Az egészség is jó; csak két fiút kellett orvosi vizeire elvinni: kez­dő táborozok s nem tudják még, mit szabad, mii nem. Szenecsénkre a bar­­langligeli orvos csapatunk régi öreg­cserkésze: dr. Rigó Dezső, aki attól kezdve, hogy betegünket kezelte, tá­borunk tagjának számít s figyeli az egészségi állapotunkat. Mától kezdve megindulnak a ki­rándulások is, míg a tábori életben a rendszeres lelki kiképzés. A cserkész­­lelkület, fegyelem, megbízhatóság, ügyesség: fontosabbak ezek. mint a nyaralás egyéb mozzanatai. A fiúk is érzik ezt s elvvül hirdetik: mi nem vagyunk nyaralók, se vöröskercsztes üdülők, hanem cserkészek. Tábortüzeink igen szépek, hangula­tosak — alig tudunk aludni menni, annyira vonzóak. Részlet a tábori naplóból. A víg cserkész-életet nagyon kevés dolog szokta szomorúvá tenni. Szomo­rúvá? Dehogy! Itt nincs szomorúság! Csak valahogy megakasztja a munkál. Generális tévedésbe esik az. aki most azt gondolja, hogy ez a dolog: a kaja. Nem! Háromszor is nem! Étel van bőven. Talán pénz, kérdi az aggódó szülő. Nem. Hisz az jön a postán. Hát akkor mi — türelmetlenkedik a nyá­jas olvasó. Elárulom. Régi táborozó az már somolyog az orra alatt s már éppen, hogy csak ki nem mondja a titkot. Ez a szörnyű titok pedig: a szeg. Még egyszer: a szeg. A minap is mi történt! B. parnok úrnak szegre lett volna szüksége. A félig-készült sátor ott ásítozott előtte. Kezében a kalapács éhesen várta a... szeget. l »Szeget!« — hangzik a paracs. Nagy csend. A kibányászott kövek (köves nagyon a talaj) megjuhászodva lapultak a földön, mert a szegért ösz­­szevillanó szemek vihart jeleztek. S ekkor rettenetes hetyke hangon fel­­csattan a kalapács Zoli kezében. Egészséges ütésekkel pofozta bele sát­rába a szeget. Zoli régi táborozó s jól tudta, miből kell a táborépítés első óráiban sokat eldugdosni. A szegből. Volt is nála annyi, hogy még gereb­­lyél is azokból csinált. Zoli még néhá­nyat rá-rávereget a nagy kincsre, a szegre; ám B. parnok ismeri embereit s csendesen így szól: A táborban van szeg! Zoli, szeget kérek! Zoli komótosan odafordítja a fejét. Szemében ott térdepel a rimánkodás: ne vidd el, nincs nekem sem. Dehát parancs, parancs! S nagy hallgatással előhúz kettőt. Két mohó kopácsolás a parnoki sá­tornál és újra nincs szeg. »Zoli, van még szeged?« Zoli nem hallja. Behúzza magát a sátorba, mintegy jelezvén, hogy jöhet a vihar. Jött is! »Hát ez mégis csak több a szem­­nélküliségnél! Ha nekem kell szeg, akkor nincs. Egy egész ládával hoz­tunk s most nincs. Hát komolyan mondom...« — s mondta. Zoli előbújik. Kezében két szeg szo­rong. Ránéz a parnokra, gondolkozik, aztán átnyújtja a kincseket. A parnok boldog mosollyal megy sátra felé, a szomszédok előtt elhallgatja, hogy mennyi ott a szeg, ahol kettőt ad­nak! Zolinak ez tetszik. Néz a parnok felé, majd benyúl a zsebébe. Lassan előhúz egy hosszú irdatlan szeget és odaviszi ezt is: »Tessék, parnok úr, még ez az egy — hallgatás fejében.« (Következik a III. jelentés hasonló históriával.) Komáromi Ház és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei Figyelmeztetjük tagjainkat, hogy a 131/1936 számú törvény értelmében a belföldi, tehát csehszlovák állampol­gársággal biró ház- és telektulajdonosok nem tartoznak ingatlanaikat az országos hivatalnak bejelenteni. A külföldiek azonban, akiknek házuk vagy telkük van,Csehszlovákiában, tar­toznak ezt bejelenteni augusztus 3-ig. A bejelentés bélyegmentes és ajánlottan küldendő el az országos hivatalnak. A bejelentésben meg kell jelölni a községet, ahol az ingatlan fekszik, to­vábbá a telekkönyvi számot, az utcát és házszámot, s a tulajdonos nevét és lakhelyét és hogy az ingatlant kicsoda használja. Bővebb felvilágosítást a titkár adhat. * Többek érdeklődésére közöljük, hogy a kéményseprési díjszabás 1936. év sírkőraktára Komárno, Gazda n. 23. Raktáron tart: Elsőrendű fekete svéd gránit sírköveket, valamint minden­féle márvány sírköveket is a legszebb kivitelben és leg­olcsóbb árban. A legpontosabb kiszolgálás úgy helyben mint vidéken., 8 első felére változatlan maradt és a vég­leges díjszabást csak az országos hi­vatal által való jóváhagyás és közzé­tétel után közöljük a szükséges magya­rázatokkal együtt. Erre elegendő idő van, mert az 1936. év harmadik negyedére szóló számlákat csak a negyed végén adják át a ké ményseprő mesterek a háztulajdono­soknak. * Ugyancsak többek érdeklődésére kö­zöljük, hogy a házbérfizetési nap 11-ike de. 12 óra, a felmondás bezárólag 14-ike d. e. 12 óra, de a felmondásnak kézbesítve kell lennie. A felmondás negyedévenkint eszközlendő, feltéve, hogy más megállapodás nincsen. Bocz Béla Komáromban 50 évvel ez ilőtí: „Gyepre magyar 1“ — adták meg a felhívást mindenfajta férfinak, aki a sportot szereti. Mire a tavasz újra ki­zöldül, — lelkesedik egy cikkíró — meg lesz alakítva a komáromi sport­egyesület s az eszme diadalra fog jutni. Egy egész uj világot fog feltárni az uj egyesület, a nemes sportegyesület s ha látni fogjuk a himbálózó csolnakokat a Duna habjain, az izmos atlétákat a porondon s ha a gyepen megjelennek a fürge byciclisták, észlelni fogják, hogy a fürge, közhasznú egyesület mily üd­vös mozgalmat tud előidézni a társa­dalomban. Tehát mégegyszer: gyepre magyar! Milyen sportokat lehetne űzni Komá­romban? Erre is megfelelnek az egy­korú rajongók: A Dunában lehetne gyakorolni a shwimming, booting, run­ning, fishing, meg hasonló sportokat, az egyenes országutakon a starting, bycicling, hunting, loving-sportot, mar­kos ifjak a boxinget. S hol van még a sportok többi válfaja, a drinking, aeting, playing, cooking, geesebreading, satöbbi és satöbbi... Nem volt előrelátó szegény, régi sport-propagandista. Mindent elsorolt, csak egyet hagyott ki? Nos, melyiket? Hát igen, a kicsi kis bőrlapdát, meg a bridzset... Istenem, Istenem, kicsi kis bőrlapda, hát senki se gondolt rád ötven évvel ezelőtt? 25 évvel ezelőtt: Természetesen, júliusban mivel lehe­tett volna mással baj, mint az uszo­dával ? Forró napsugarak tűznek Komá romra, hőség uralkodott, csak éppen­­az uszodát nem lehetett használni, amit oly nagy költséggel s ráfizetéssel épít­tetett a város. Végre is, — fakadtak ki Komáromban, — nem télen van az uszodára szükség, hanem nyáron .. . Viszont a Sportegyesületben nagyon fellendült az evezős-kedv. 1911 júli­usában a beevezett kilométerek száma háromszorosa volt az 1910-es évi ösz­­szes kilométereknek ! Ami annyit jelent, hogy mindenki a vizen volt S most?.. Legfeljebb a vadevezősök ... ■ ........ Apró hirdetések. Jő bizonyítványokkal urasági inas vagy háziszolgai állást keresek. — Cim a kiadóban. 2°7 A komáromi fürdőélet. Zsibong a viziélet mindkét parton A magyarkomáromi strand, amely mintául szolgál nekünk. — július 17. Egy csomó idevalósi ismerős kö­szöntött bennünket a magyarkomá­romi strandon, akik átmentek, hogy' az ottani fürdőéletet tanulmányozzák, mert hiszen az itt tervezett Danubia­­fürdő hasonló lesz a magyarkomáromi strandhoz: hatalmas, tágas beton me­dence meneteles vízfenékkel, amely egy métertől négy méterig mélyül úgy, hogV a fejes ugrások nem veszélye­sek, feneket nem érhet el az ugró, hát nem ütheti meg magát. A hosszú­kás medence, két végén úszóugró osz­lopfejek hatalmas számjelzésckkel vár­ják az uszóversenyekel. Hat kényelmes lépcsősor vezet le a medencébe. A legnagyobb forgalom­ban sincs torlódás, kényelmes köz­lekedést biztosít be a vízbe és ki a vízből. A környezel homokja nem kerül­het a lábbal a medencébe, mert a fürdőző előbb egy praktikus lábmosó medencébe lép bele. A medence part­ján kellemes lusok csalogatják a für­­dőzőkel, de legnagyobb csalogató maga a hatalmas vízmedence, mert vize az idén sokkal enyhébb, 26 fok körüli, mert a fürdő- rész vény társaság a ta­vasszal közel háromszáz méteres ár­­tézi kutat fúratot, amely langyos víz­zel látja el a medencét és így a leg­­fázósabbaknak is kellemes a me­dence vize, amely selymes, puha és tiszta, nagyon hasonlít a Balaton vi­zéhez. A medencét körülvevő park is kellemes pihenést ád sok padjával a napozóknak. A víziszonyban szenve­dőket is szeretettel csalogatja a csi­nos, ízléses fürdő vendéglő, ahol gyak­ran van halászlé és egyéb komáromi különlegesség. A vendéglő parkettjén nem egyszer keringenek a táncos pá­rok. 'Az itteni Danubia-fürdő tervezői bizonyosan ezt vették mintául és ez nagyön is helyesen van, mert nagyon kellemes benyomást tesz a látogatókra. Tavaly kissé hideg volt a vize, de most igazán enyhe. A komáromi fürdő-életet kissé meg­szakította a vasárnapi, mondhatnék, dermesztő hideg és az azt megelőző hatalmas záporeső. Bizony utána pár napig csak azok fürödtek, akik bra­­vúroskodni akartak, hogy ők minden­nap fürdenek. De ma már meleg az idő és újra pezsgő élet folyik a Ko­máromot övező vizek mindkét partján. A csónakázók, az evezősök csodálkoz­va látják, hogy a legelhagyottabbnak hitt partok mentén is vízben lubic­kolok teszik vidámmá a vizeket. De jól is van ez így, mert már túl­léptük július hó felét és közeledünk, sajnos a nyár végéhez, tehát illő az időjárástól, hogy kárpótoljon bennün­ket az elmulasztott jóidőért.

Next

/
Thumbnails
Contents