Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-12-19 / 102. szám

1936 fecemb r 19.

»KOMAROMI LAPOK*

3. oldal

4.875 férfi, 5.905 nő, összesen 10.780 választó van Komáromban.

Komárom, december 18.

Komárom város választóinak névjegyzékét a napokban állították össze és ezt a törvény rendelkezése szerint nyolc napra,

december 15-től 22-ig bezárólag

a városháza II. emelet 20. sz. helyiségében közszemlére állították ki.

A nyilvánosságra kitelt névjegyzék érdekes statisztikai adatokkal szolgál városunk választóinak megoszlására a politikai és közigazgatási választásokat illetően. A jegyzék szerint

tartományi 2847, járási 2847 választó. — III. kér. A választók száma: férfi 1225, nő 1466, összesen 2691. Nemzetgyűlési és községi választók 2091, szenátusi 2358, tartománygyűlési 2401, járási 2391 választó. — IV. kér. A választók száma: férfi 1084, nő 1393, összesen 2477. Ebből nemzetgyűlési és községi választók 2477, szenátusi 2205, tartományi 2334, járási 2334.

A 10780 választóból nemzetgyűlési és községi képviselőtestületi választó 10780 személy, szenátusi 9511, tartományi 10035, járási 10005. A végső eredményt összehasonlítva az 1936. június havi összeírás eredményével, megállapítható, hogy Komáromban az utolsó félévben csökkenés állott be a választók számában,

a mostani névjegyzék 66 választóval kevesebb, mint félévvel ezelőlt volt.

A közönség tájékoz Látására közöljük, hogy választói joga van minden csehszlovák állampolgárnak, aki életének 21. évét 1936 december 31-ig betölti és legalább három hónap óta — tehát legalább 1936 szeptember 15. óta — tartózkodik a községben.

Komárom városának összesen 10780 választója van, akik közül férfi 4875, nőválasztó pedig 5905.

tehát ezúttal is több mint ezer fővel több nő bir szavazati joggal. • Kerületek szerint a következőképen oszlanak meg a választásra jogosultak:

I. kér. a választók száma: férfi 1147, nő 1172, összesen 2619 választó. Ebből nemzetgyűlési és községi képviselő választó 2619, szenátori választó 2291, tartomány gyűlési képviselő választó 2453 és járási képviselőtestületi választó 2435. — II. kér. A választók száma: férfi 1419, nő 1574 összesen 2993. Ebből nemzetgyűlési és községi választó 2993, szenátusi 2657,

ftűfyéácóí

azt kérdi karácsonykor:

Mondjátok háziasszonyok, továbbra is Vitello lesz abban, amit süttök-főztők? Ha igen, boldogság és megelégedés lesz a jutalmatok, hogy mindenkinek oly kitűnően Ízlik főztőtök.

Mit kell tudni annak, akit letartóztatnak és elzárnak?

Szükséges, hogy a művelt ember, akinek nem volt alkalma a büntető törvénnyel foglalkozni, tájékozva legyen arról, hogy jogerős elitélés esetén miképen hajtsák végre a szabadságvesztési büntetéseket. Gyakran tapasztalható, hogy még a hírlapok törvényszéki rovataiban is előfordulnak vaskos tévedések a büntetési nemek közlésénél és fogházat, börtönt vagy fegyházat említenek ott, ahol az fogalmilag kizártnak mutatkozik.

De jó ismerni az egyes szabadságvesztés] büntetések közötti különbséget azért is, mivel amint tévedésből letartóztathatnak valakit, épúgy kerülhet ártatlan ember az igazságszolgáltatás gépezetének kerekei közé. Amióta

11.

emberek szolgáltainak igazságot, mindig voltak Justizmordok, meft amint a nagy német költő és tudós Göthe mondja: Törvény és jog örök betegségként száll apáról fiúra.

Már egyedül abból az okból, hogy a bírói tévedés nincsen kizárva, kell hogy az erkölcs és humanizmus elveitől legyen áthatva a büntetés végrehajtása, mert egy ártatlannak szenvedése sokkal nagyobb sebet ejt a társadalmi renden, mint tíz bűnösnek a felmentése.

Még a közbecsülésben álló és szilárd jellemű egyén is kerülhet oly helyzetbe, hogy önfegyelmezeüségét elveszítve és indulattól elragadtatva közönséges bűncselekményt követ el.

mely miatt a törvény szerint ítélkező bíróság által büntetéssel kell, hogy sujtassék. Ugyancsak Göthétöl szármázik a következő mondás: Voltak pillanatok életemben, amikor a legnagyobb bűn elkövetésére képes leltem volna. I [yen esetekben a törvény gondoskodott ugyan bizonyos enyhítésről, azonban a főbenjáró bűncselekményeknél a bíróság keze meg van kötve a minimális büntetési tétel alkalmazása tekintetében, úgy hogy a határozott időtartamú börtön- vagy fegyházbüntetés kiszabásától eltérnie nem szabad.

A több, mint félszázaddal ezelőtt alkotott büntető-törvényünk az akkori korszellemnek teljesen megfelelt és valóságos mesterműnek tekintették az európai jogászok. Azonban azóta lényeges átalakuláson ment át nemcsak a gazdasági élet, hanem az erkölcsi felfogás is. Hiszen egy négyéves világháború borzalmai viharzoltak el felettünk és az utánuk bekövetkezett hé%

Karácsonyfa díszeket, cukorkát, csokoládét,

„Ella”

csemegekereskedésben

vegyen.

Friss cukorke és csokoládé különlegességek és modern karácsonyfadíszek nagy választékban.

i

keidő sem mondható áldásdúsnak', mert a magántulajdon és szabadságjogok korlátozásai meg nem szűntek.

Ilyen körülmények között a múlt századbeli életviszonyoknak megfelelő törvény túlságos szigorú a vagyon és az ember élete és testi épsége elten elkövetett bűncselekményeknél a változott gazdasági és erkölcsi viszonyok figyelembe vételével lényeges enyhítésre szorul. Egészen más elvek vezérelték a törvényhozót a büntetési tételek megállapításánál, amikor a megélhetés és kereseti lehetőség mindenki számára biztosítva volt és a munkanélküliség fogalmát még nem ismerték és arra gondolni sem Lehetett, hogy egy félévszázad múlva emberi életviszonyokban oly mélyreható elváltozások fognak beállani.

A szociális szellemtől áthatott törvényhozásunk az elavult és korszerűtlen börtönrendszer reformjával eddig még nem foglalkozott, mert az állandóan feszült európai politikai helyzet akadályozza annak a nyugodt atmoszférának a megteremtését, amely ilyen reformalkotásnak elengedhetetlen feltétele. A szabadságveszlési büntetések végrehajtása terén sem szabad stagnációnak beállani, mert a változott korszellem a fejlődést és újítást itt is megkívánja.

A szabadságvesztési büntetések közül a legenyhébb az elzárás, melynek legrövidebb tartama 3 óra és 2 hónapot nem haladhat túl. Az elitéit önmagát élelmezheti és munkára nem kényszeríthető. Ezen büntetés csak kihágás esetén alkalmazható.

Hasonló elbánásban részesül az államfogházra elitéit is és általában a házi rend és fegyelem tekintetében szabályoknak van alávetve, mint amilyenek a börtönre vannak megállapítva. Leghosszabb tartama 15 év, legrövidebb egy nap.

véből, a simából kilövöm a világűrbe. Ezt minden jövendőbeli és minden már haladószámba menő afrikai vadásznak a legmelegebben ajánlhatom. Nem azt, hogy essen bele egy elefántverembe és hogy onnan azután igyekezzék rakéták utján a táborával tudatni a hollétét, hanem azt, hogy állandóan hordjon magával rakétákat és valami olyan szerszámot, amiből ezeket ki is lőheti. Azonkívül hagyja meg szigorúan a táborban, hogy abban az esetben, ha a sötétség beállta után egy órával haza nem ér, cselekedjenek az emberei hasonlóképpen. Miután a sötétség még messze volt, nem tehettem okosabbat, minthogy lehetőleg kényelmesen elhelyezkedtem a verem egyik sarkában és igyekeztem kellemes gondolatokkal foglalkozni. Kellemes gondolatokkal foglalkozni pedig nálam annyit jelent, mint Napsugár kisasszonyra gondolni.

Egyszeriben eltűnt a verem, a közepén meredező zsíros, véres, undo^ rító nyárssal egyetemben, napsugaras júniusi rétet láttam és a kis fenséget a közepén, amint kéjesen nyújtózkodik, mint valami elkényeztetett kis cica, a testvéreiben, a napsugarakban fürödve. Hirtelen apró ráncok keletkeznek a finom orrocskája tövében, a homloka elborul, nagy, örökké mosolygó barna szemei kitágulnak még valamelyest, és elkezd tüsszögni, tüsszögni, de oly édesen, amint csak egy kis cica lúd, ha a napba nézett... ‘ ,

És így lassacskán múlt az idő, jól múlt, kezdtem magam igen kellemesen érezni, élve a múltban. De azértf szó sincs róla, a jelen hagyott volna még némi kívánnivalót a számomra. Végre bekukkantott az első kiváncsi csillag a tető basadékán keresztül a verembe. Azonnal kilőttem a nyíláson az első rakétámat és az egyik sarokban letelepedtem éjszakára. Úgyszólván nyomban el is aludtam. Nem tudom, azért-e, mert á zuhanás mégis csak megviselt, ha nem is törött el semmim, vagy azért-e, mert elvégre is álmodni mindent lehet és szabad... Akárki bármit mond is, az életben mégis csak az álmok a legszebbek — ha szépek. Hogy meddig aludtam így ártatlan ifjúságom tejédes álmát, azt nem tudom, de hogy az ébredésem milyen volt, azt még akkor is tudnám, ha netalán az emberi kor legszélső határát is túl élném vagy ezer évvel. Ha előbb — tudniillik esésemkor — a föld szaladt ki a lábam alól, úgy most — ébredéskor — a csillagos ég szakadt a nyakamba. Azaz disztingváljunk: a csillagos ég csak látszott hirtelen, mert ami a nyakamba szakadt, az nem az ég volt, hanem csak a verem egész teteje, némi kísérettel az igaz. A »némi kíséret« egy óriási laposszájú Congo rhinocerosz volt, amelyik felnyársalta magát és oly rémségesen visított irtózatos kínjában, hogy nem hiszem, ha ezer sonkamalacot ölnének is egyszerre, azok verhetnék az én szerencsétlen fogolytársam visítási

rekordját.

Az orrszarvú tehát torkaszakadtából visított, ormótlan nagy fejét a félméternél nagyobb szarvakkal hol le, hol fel, hol meg jobbra ingatta, aránylag apró szemei úgy dűltek ki az üregeikből, mini a főtt ráké, vastag négy lábával szüntelen rugkapált, a kínzó cölöp meg veszedelmesen elkezdett ingáni; nekem meg az égnek állt volna minden hajamszála, ha nem lett volna már jóelőre leborotválva. A szegény állat kínjait nézni minden emberi idegerőt meghaladó borzalom volt. Nem is ecsetelem tovább, csak azt jegyzem még meg, hogy szívesen adtam volna egy évet az életemből, hogy már ne halljam, ne lássam a szerencsétlen állatot.

Rendes körülmények között nem szokott az eszem túl lassan váltani, de ez esetben máskép volt: legalább tíz percbe tellett, amíg ráeszméltem, hogy hiszen teljes mértékben módomban van a szegény vergődőt kínjaitól megváltani. Pár pillanat múlva az ótszázhetvenbetes kaliber acéllövedéke egy fültő lövéssel eleget telt kötelességének. Nagy, igennagy szerencsém volt, hogy a cölöp sem ki nem dőlt, sem ketté nem törött és hogy nem elefánt esett a verembe, mert ez utóbbi az orrmányával feltétlenül elért volna...

Azt lehetne méltán hinni, hogy ezek után vége volt áz éjjeli nyugalmamnak, pedig dehogy, félóra múlva már megint úgy aludtam, mint valami juhász-szőrmekreáció. Még pedig addig,

amíg meg nem hallottam az ébresztőt. Soha azelőtt, önkéntes koromban, sem azután, 'hosszú háborús karrierem alatt, ilyen kedves ébresztőt nem hallottam: ketten fújták, Poupoule, a bulldogom és Tippu-Tib úr, a páviánom.

A verem szélén izgultak mindaketten és működtek zeneileg. Poupoule vinyogta, vonította, ugatta, üvöltötte a prímet és Tibbu-Tib rikácsolta a kíséretet hozzá. De nem sokáig, mert a türelmetlen véralkatú legény nyilván nem tudott tovább ellentállani az én minden kétségen felül álló személyes varázsomnak és vonzerőmnek, azon szürkenadrágosan, piros fezzesen, minden tornász világbajnokot megsemmisítő lendülettel vetette magát az orrszarvú tetemére, onnan meg szépen elémszaltózott, hogy a szeretet és. ragaszkodás minden látható jelével elhalmozzon; még a szakállamat is megcibálla és közben folyton szépeket mondott nekem, persze pávián nyelven. Poupoule nem merve megkockáztatni a kissé nyaktörő majomutazást, meg úgy sivalkodott a gödör szélén, hogy pár perc múlva már a keresésemre indult mentőexpedíció is megérkezett... )

Az első ember, akivel a veremből való kikecmergésemkor szemtől szembe álltam, a bandázsa és kövérkés Ecambo volt és mintha valami gúnyos, fölényeskedő mosolyt láttam volna a felvetett vastag ajkai körül szaladó zni...