Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-12-19 / 102. szám

2. oldal.

»KOMAROMI LAPOK«

1936,. december 19.

i rttfE&V* -5 Hl 1151 “i i&BBt£ias&§&ia2saxä ntTi1 fiuárii

sem, hogy a mi vidékeinken a földreform semmiképpen sem váltotta be a belterjesebb és célszerűbb gazdálkodáshoz fűzött reményeket. Nem új földreformra van lehál szükség, amely a régi szerinl bonyolódnék le, hanem az eddigi földreform revidiálására és megjavítására.

A gazdasági életben a tervgazdálkodást a kormány nagyon megszerette és most állítólag olyan tervei vannak, hogy az ipar terén is akar ilyet rendszeresíteni. Ez elé is aggodalommal tekintünk, mert nagyon jól tudjuk, hogy olyan befolyásos körök, amelyek közvetve hozzáférhetnek a hatalmi eszközökhöz, az ilyen tervgazdálkodásokat egyoldalúan valósíltatják meg és így annak előnyei nem igazságosan oszlanak meg. Vesztesek csak a kisebbségek lehetnek. A pártfeloszlalási törvény hatályát ismét meghosszabbította a kormány és egyre hírlik, hogy a parlament elé kívánja terjeszteni a párlregisztrációs törvényt. A magyar iskolák, a magyar kulturális intézmények kérdésében stagnálás van. A törvényhozóink részéről elhangzott és adatokkal igazolt panaszok és sérelmek orvoslása még egyre késik. Ugyanez áll a nyelvi sérelmekről, pedig maga I lodzsa miniszterelnök kijelentette, hogy az ilyen természetű sérelmek

egy tollvonással orvosolhatók. Ez a tollvonás azonban még mindig nem történt meg.

Meglehetős hangosak voltak a parlament mostani vitái folyamán a magyar aktivisták, hangjuk erőssége azonban nem pótolhatja meggyőződésük erejét és hiába fáradoznak és erősködnek, a magyar tömegek sohasem fogják bennük látni a magyarság hivatott képviselőit. Az ő magyarkodásuk eredményeiből igazán nem kérünk még karácsonyi ajándékot sem, mert nekünk nem kegyek és adományok kellenek, hanem az, ami a törvény és jog szerint megillet. Bízunk abban, hogy megjönnek az idők, amikor ilyen karácsonyt ünnepelhetünk.

A képviselőház megkezdte karácsonyi szünetét.

A képviselőhöz csütörtökön tartotta utolsó ülését a karácsonyi szünet előtt. A vasúti törvény feletti vita befejezése után gyors egymásutánban előterjesztették a reformnak a bűnvádi perrendtartás novellájára s a magyar, jugoszláv, német, osztrák és belga luxemburgi gazdasági egyezményekre vonatkozó jelentéseket. Majd a mentelmi bizotság jatvaslatait tárgyalták s miután a képviselőház egymásután mind a két olvasásba megszavazta a vasúti törvényt, a polgári perrendtartási novellát és az előterjesztett kereskedelm iszerződéseket, a mentelmi ügyek előtevrjeszlése ulán az elnök este hat óra után felolvasta a képviselőház idei működéséről szóló statisztikát, majd boldog karácsonyi ünnepeket kivan a képviselőknek, az ülést berekesztette. A legközelebbi ülést minden valószínűség szerint január második felében fogják írásban összehívni.

Meghosszabbították a pártfeloszlatási törvényt.

A képviselőház kedd délután tartott ülésén legelsősorban a pártfeloszlatási törvény hatályának meghosszabbítására vonatkozó javaslat került napirendre. A képviselőház mindkét olvasásban, minden vita nélkül megszavazta a javaslatot és

egy évre, 1938 január 1-ig meghosszabbította a pártfeloszlatási törvény hatályát.

Ugyancsak elfogadta a képviselőház a törvényhozói illetmények csökkentésének féléves meghosszabbításáról

szóló törvényjavaslatot is.

Saját hadtestparancsnokságuk területén szolgáljanak a katonák.

A hadtestparancsnokságok szervezéséről szóló képviselőházi határozat fölött tartott vitát a szenátus véderő bizottsága, melynek ülésén F ü s s y Kálmán egységes párti szenátor felszólalt és beszédében követelte, hogy a hadkötelesek születési, illetve illetőségi községükhöz legközelebb fekvő helyőrségben teljesítsék tényleges katonai szolgálatukat. Mindenesetre vezérelvként kellene elfogadni, hogy a hadköteles saját hadtestparancsnoksága területén tegyen eleget tényleges katonai szolgálati kötelességének.

A magyarajkú hadkötelesek nagyon jól beváltak valamennyi fegyvernemnél, tehát az az esetleges érv sem áll, hogy a magyar fiúk csak gyalogsághoz, csak tüzérséghez vagy valamely más fegyvernemhez oszthatók be. A délszlovenszkói magyar fiúk Északcsehországba s a szudétanémet fiúk Délszlovenszkóra való helyezése mellett semmiféle érv nem szól, ellene számtalan. A szülőföldtől távoli helyőrségekbe való helyezés nem szolgálja sem a hadsereg, sem az állam, sem a katona érdekeit.

Tisztogatást követel a cseh nemzeti szocialista párt a határmentén alkalmazott vasutasok között.

A képviselőházban letárgyalták a vasúti törvényjavaslatot, amelynél felszólalt Polivka cseh nemzeti szocialista képviselő, aki egyebek között azt fejtegette, hogy

a határvidéki vasútállomásokra nem helyezhetők olyan vasutasok, akiknek gyermekei Magyarországon hivatalnokok, sőt a magyar hadsereg tagjai. A megbízhatóság szempontjából tisztogatást kell végezni egyes hivatalnoki helyeken.

A mézmadarat követve

Irta: Káinok! Bedő Béla.

Ecambó, a bandzsa és kövérkés fekete skinner-em (az angol skinner kifejezési használom, mert valahogyan szebben hangzik, mint a magyar nyúzó), mindig mondla, hogy nem származik semmi jó abból, ha az ember a mezmadár csalogató hangját követi. Méhek és mézzel teli odvas fa helyett rendesen halálos veszedelemmel találkozik az ember; legalább is az ő családjában ez így van. Lant, az öregápját, a tiszteletreméltó Hilimbájót is egy fias oroszlán vackához csalta. Az oroszlán azután el is intézte az öregurat végkép. Nem fájt már soha többé mézre a foga. Az1 apját is, a hetedhét országban legyőzhetetlen harcosnak ismert Hoj bánit is legyőzte a mézmadár: egy pápaszemes kígyóhoz vezette a hőst és a kígyó mérge erősebbnek bizonyult a hősnél, őt magát pedig, a [nagytudású és műveltségéről nevezetes Ecambót úgy elvezette egyszer a rengetegben, hogy eltévedt és ha sót szállító és véletlenül jó indulatú négerek rá nem akadnak, hát okvetlenül ott veszett volna.

Ez járt az eszemben, amikor egy szép, mosolygós reggelen, régi jó szokásomhoz híven, egész egyedül cserkésztem a bozótban az öreg mordálylyal a kezemben és hirtelen felhangzott az indicator, a mézmadár hívó szava. Tekintettel arra, hogy semmi néven nevezendő rokonságban nem

állottam az Ecambó híres családjával, úgy számítottam, hogy nyugodtan követhetem, annyival is inkább, mert még eddig soha semmiféle halálos veszedelembe nem csalt, hanem igenis számtalan illatos bődön mézzel gazdagítod. És ha a méz már itt Európában sem valami megvetendő dolog, úgy Afrikában százszorosán nem az. Vígan követtem hát az indikátort, amint bokorról bokorra, csenevész fáról csenevész fára röppenve vezetgetett. Néha egész közeire, öt-hat lépésre várt be ez a rigónagyságú kedves kis madár és az apró, gombostűfejnagyságú szemecskéi úgy csillogtak a napfényben, mint valami fekete kis gyémántok. Már több mint kétórája voltam a nyomában; már régen az erdőben voltunk és a méheknek, illetve a méznek még mindig semmi nyoma. Kezdtem indulatba jönni és mind sűrűbben és sűrűbben emlegetni azt a dicsőségesen uralkodott V. Ferdinánd nevű urat, amikor egyszerre egy széles és nyilvánvalóan igen sűrűn járt elefántcsapásra akadok. Ez felvillanyozott, különösen, amikor a madárka egész otthonos biztonsággal a csapás mentén kezdett röpdösni. Már nem lehet messze a kaplárfa, mondom magamban és aztán elefántcsapás... sohasem lehessen tudni... És tényleg, sohasem lehet tudni, mert mire idáig értem a reflexióimban, kiesett alólam a világ feneke. A szó legszorosabb értelmében. Egy délceg és mégis bájteli lépésemre beszakad alattam a talaj

A szépség minden nőnek legdrágább kincse

Akar Ön szép lenni?

Használjon Nádasdy-féle

S Gyöngyvirág

alvátor krémet,

mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzoa a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8'— KC.

Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno.

Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva

87

Ha az állomásfőnök nem díszítette föl az állomását a román király utazásakor — mert állítólag nem volt külön utasítása —, akkor ez a mi államunkkal szemben tiszteletlenség. Kéri, hogy a vasútállomásokat és a megállókat a nép és nem a mágnások szükséglete szerint állapítsák meg, mint a régi Magyarország idején. Csodálkozik a szónok, hogy takarékossági okokból a költségvetésből eltűnt az állomások feldíszítésére szolgáló öszszeg.

Knöchel szudétanémet párti képviselő véleménye szerint

a vasutügyi minisztérium az új törvény alapján abszolút autonóm hivatallá válik, mely fölött semmi fölfolyamodási fokozat nincs és önhatalmúlag határozhat majd saját ügyeiben. Visszautasítja a képviselő az állampolgároknak megbízható és megbízhatatlan csoportra való osztását.

— Vennék 50—70, esetleg 100 hold szántóföldet a Csallóközben, vagy az ógyallai járásban Komárno városhoz közelebb fekvő vidéken. írásbeli, vagy szóbeli ajánlatokat kérek a Komáromi Lapok kiadóhivatalához eljuttatni.

és éktelen recsegés, ropogás közben irtózatos ütést érzek. Mintha az egész testem egyszerre tört volna izzé-porrá és azután többé nem érzek semmit... legalább jó ideig.

Amikor magamhoz lértem ájulásomból, első dolgom volt végigtapogatni magamat, hogy vájjon mi mindegem is törött el iszonyú esésemben. Hála legyen a Mindenhatónak érte, — semmim. Csak minden tagom sajgóit rémségesen és fejem úgy zúgott, hogy stílszerű maradjak — mint a méhkas rajzáskor. Az öreg mordály is teljes épségben feküdt mellettem, csak a diófa agyában éreztem egv pár jó mély horpadást, amikor a csövek szájától az agytalpáig gondosan végigtapogattam, amit esés közben szerzett. Ezer szerencse, — én reám nézve legalább — hogy nem a fejem ütődön oda, ahova a fegyverem agya, mert ebben az esetben egészen biztosan kiloccsant volna az én agyam. Brrr... Azután szép lassan cigarettára gyújtottam és a fellobbanó gyufa lángjánál körülnéztem a börtönömben, mert az bizony majdnem egészen sötét volt, csak egészen messze-messze a magasban szűrődött be egy kis világosság azon a félmétemyi hasadékon keresztül, ott, ahol én a dicsőséges és felettébb rohamos bevonulásomat tartottam. Bizony nem volt valami kényelmes és barátságos lakosztály, de tágas, az volt: lehetett vagy tizenöttizenhat méter hosszú, fél olyan széles és olyan mély, mint aminő hosszú. A közepén 7— és ez igen rontotta a

hangulatot — egy pocakosemberderéknyi vastag nyárs meredezelt vagy öt-hal méternyire a mennyezet felé. A mennyezet falevéllel beborított vékony galysor volt és a lehántott nyárs olyan hegyesen meredezett, mint egy baka szuronya. A falakat ferdén ásták, úgy, hogy a tető jóval keskenyebb volt, mint a gödör alja; úgyhogy az állat, amelyik ebbe a gödörbe beleesik, ha véletlenül nem is nyársalja fel magát, a saját erejéből soha ki ne kászmolódhassék. Nem kellett sok ravaszság hozzá, hogy kitaláljam, a Congo törpe emberevő négereinek, a baambák egy elefántvermébe estem. Dicséretemre legyen mondva, hogy erre azonnal rájöttem, még a vizsgálódás elölt, hogy úgy mondjam, még zuhanás közben. Ilyen világos fejem volt nekem akkoriban. Ugyan ez a világos fejem állapította meg azonnal, hogy innen ugyan a magam emberségéből soha ki nem kerülök élve, — azután meg igazán bajos lesz — és, hogy ezek a baambák nem is olyan bambák, mint ahogyan az ember a nevük ulán gondolná.

A helyzet, hogy úgy mondjam, tehát igazán nem volt valami rózsás. Mit tehet az ember az efféle helyzetben egyáltalában? Vár! Egyebet úgy sem igen tehet okosobbat. Én is azt tettem. Vártam a sötétség beállását, hogy majd akkor azután a zsebemben lévő három rakéta elsejét a zuhanásom által a tetőben támadt résen keresztül az öreg mordályom bal cső-