Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-07-18 / 58. szám

2 oldal.

»KOMÁROMI LAPOK«

1036. július 18.

Csehszlovák lapok a németek és osztrákok megegyezéséről.

A német és osztrák megegyezésről a csehszlovák sajtó hosszú cikkekben számol be és mond véleményt a nemzetközi politika szenzációjáról. A Vecser c. koalíciós kormánylap írja többek közölt: Csehszlovákia mindenkor Ausztria függetlenségének megszilárdítása mellett volt és világos volt, hogy ez Németország együttműködése nélkül nem érhető el. A mostani osztrák-német megegyezés az első lépés ezen az úton s ezért néhány kellemetlenségen kívül egész sor előnyt is hozhat. Az egyezmény megfelel Csehszlovákia különféle érdekeinek és szükségleteinek, mert egy bizonyos időre megszüntette úgy az Anschluss, mint a Habsburg-veszélyt. Ezáltal Középeurópa több nyugalomra, biztonságra és a béke fentartásának lehetőségére tesz szert. Csehszlovákia nyugodtan ítéli meg a helyzetet, végső bírálata előtt bevárja az egyezmény érvényesítését, de a dolgokat reálisan ítéli meg.

A Národny Listy így ír: Mi következik mindezekből reánk, ha majd minden oldalról a nácizmussal leszünk körülvéve? Lehet-e bizonyosságunk abban a tekintetben, hogy nem kerül sor egy hatalmas bolsevikellenes vertikális blokk kiépítésére, amelyben Németország mellett ott lenne Lengyelország, Ausztria, Magyarország és Olaszország? Ha ennek a megvalósításáról lenne szó, vájjon nem lenne szó közvetlenül a mi jövendőnkről? Meg kell mutatnunk ellenségeinknek, hogy olyan nemzet vagyunk, amely nemcsak ki tudta vívni a maga számára a szabadságot, de meg is tudja azt védeni, bárkiről is legyen szó.

Az ellenzéki Poledni List c. lap azt írtja, hogy a német-osztrák er-Kikur Kálmán és a többiek.

Irta: Szitnyai Zoltán

Először egy dohánytőzsdében találkoztam vele. A telefonra vártam, amelynek fülkéjét ő töltötte be zsúfolásig. Amikor megpillantott, sietve befejezte a beszélgetést és letette a kagylót. — Méltóztassék parancsolni, mondta túludvarias mozdulattal. Szinte rossz volt elfogadnom ekkora előzékenységet valakitől, akit akkor láttam először. Némi zavarral mondtam köszönetét, mire ő zajosan, sőt áradozva tiltakozott, egészen úgy, mintha hálára köteleztem volna azzal, hogy szívességet tehetett.

Másnap a városnak egy egészen ellentétes pontján került szembe velem. Csak akkor ismertem fel, amikor kalapja már nagy Ívben leröppent előttem. Szélesen elkerült a házak faláig, hogy a keskeny járdát szabaddá tegye számomra. Kalapja csak akkor került vissza a fejére, amikor én már elhaladtam. Egészen úgy viselkedett, mint magas állású, előkelő személyiségekkel szemben szoktak, némi alárendeltséget érző emberek. Alighanem összetéveszt valakivel. A járókelők kíváncsian fordultak utánam. Kellemetlen volt és részvéttel gondoltam azokra a hírességekre, akiknek, szegényeknek, a néma ünnepeltetés hasonló jeleneteit kell elviselniök minden alkalommal, valahányszor a hétköznapi emberek szürke tömegébe keverednek.

Azóta csodálatos módon csaknem nap-nap után összetalálkoztunk a város legkülönbözőbb pontjain. Minden esetben nagy ívben emelte le a kalapját, miközben a falig kanyarodott előttem. Köszönő viszonyba kerültünk anélkül, hogy ismertük volna egymást. S a köszönésben lehetetlen volt megelőznöm. Az az igyekezetem, hogy végre én üdvözölhessem őt először, mái' egyenesen izgalomban tartott, valósággal vadászszenvedéllyé hakölcsi Anschluss Európát új helyzet elé állítja. Nem tagadhatjuk, hogy ez Németország részéről mesteri húzás volt. Középeurópában egyszerre egy gigantikus blokk készül: Németország, Ausztria, Olaszország, Lengyelország és Magyarország. Ezzel nő a revizionizmus veszélye is. Legnehezebb a kisantant helyzete, amely már régen megszűnt olyan tényező lenni, mint eredetileg volt. Nincs idő politikai szemrehányásokra, itt lenne az ideje a komoly tárgyalásoknak.

Csehszlovákia 209 millió koronás hitelt adott Romániának.

Eddig csak arról tudtunk, hogy Csehszlovákia pénzügyi helyzete sok áldozatot kíván lakosaitól, akik több ízben nyújtottak már belső kölcsönt a köztársaságnak. Most azonban arról értesülünk, hogy Csehszlovákia hitelezője lett — Romániának. Prágai jelentés szerint a hosszabb idő óta tartó román-csehszlovák hiteltárgyalások befejeződtek. A most aláírt szerződés értelmében Csehszlovákia mintegy 200 millió korona összegben hitelt nyújt Romániának, amely a kölcsönt csehszlovák áruk vásárlására fordítja. A kölcsönt tíz év alatt törleszti le Románia. A szerződést román részről Badulescu pénzügyminiszteri államtitkár, a csehszlovák állam részéről Kalfus dr. pénzügyminiszter írta alá. Románia a kapott hitel ellenében főképen nehézipari és felszerelési cikkeket vásárol Csehszlovákiában.

Október 1-én élelbelép a munkaközvetítési rendelet.

Az állami munkaközvetítő hivatalokról szóló kormányrendelet a törvények és rendeletek gyűjteményében most jelent meg 217. szám alatt. A rendelet főbb rendelkezései a következők: A nyilvános munkaközvetítő hivatalok hálózatát olyképen kell kitalmasodott bennem. Amint kiléptem az uccára, messzire vetített tekintettel nyomban az ő arcát kezdtem kutatni a járókelők sokadalmában. Csak egyszer, legalább csak egyetlen egyszer megelőzhetném. Végre megpillantottam egy nap az Apponyi-tér másik oldalán, anélkül, hogy észrevett volna. Haláltmegvető bátorsággal gázoltam keresztül a rohanó járművek között s olyan görcsösen tartottam kalapom peremét, mint vadász a puskáját, minden pillanatban lövésre készen. Óvatosan a háta mögé kerültem a megállónál, ahol autóbuszra várt. Még egy pillanat és leterítem a zsákmányt, azaz megelőzöm őt az üdvözlésben. Már elképzeltem a zavar és megilletődés örömét, amivel köszöntésemet fogadni fogja. Mintha megérezte volna, hirtelen szembe fordult velem. Szívem a torkomba szorult, de azért lélekjelenlétemet nem vesztettem el s mielőtt ő támadhatott volna, az én kalapom már nagy Ívben repült le előtte.

S akkor teljességgel nem várt dolog történt. Rám nézett idegenül és csodálkozva, mint aki semmi okát sem tudja ennek a hitbuzgalomnak. Hűvös mozdulattal megbillentette kalapja szegélyét s aztán beszállt az autóbuszba, mely éppen eléje gördült. Én meg ott álltam, döbbent bámészkodással s a visszautasított figyelem sérelmével magamban. Vagy, mint a vadász, aki elől nyugodtan továbblépeget a megsebzett vadászzsákmány. Mi volt ez? Talán nem ismert meg? Alighanem. De a legközelebbi alkalommal ugyanez az eset ismétlődött, teljesen hasonló körülmények közölt. Sőt a tekintetében volt már valami rendreutasító is, előkelő urak bosszúságával, veszélyes tolakodók terhes udvariaskodása miatt. Arcomba szökött a vér. Mégis csak arcátlanság! Orozva becsal a köszöntgetéselc hínárjába, aztán úgy viselkedik, mintha attól tartana, hogy anyakába akarom varrni magamat. Alázatos szívélyességgel vesz körül hetek

egészíteni, hogy a jövőben minden járásra legalább egy munkaközvetítő hivatal jusson. A munkaadók a megüresedett munkahelyekről éppen úgy kötelesek jelentést tenni, mint ahogyan kötelesek bejelenteni, hogy új munkásokat keresnek. A munkanélküliek annál a nyilvános munkaközvetítő hivatalnál kötelesek jelentkezni, amely állandó lakhelyük szerint számukra illetékes. A munkaközvetítő hivatalnak tekintettel kell lennie a munkaadó igényeire, a munkás testi kondíciójára, valamint egyéni és családi viszonyaira. Azonos alkalmasság esetén előnyben kell részesíteni azokat a munkanélkülieket, akik állami támogatásban részesülnek, továbbá a többtagú családapákat és hosszabb ideje munka nélkül állókat, végül azokat, akiket üzemcsökkentés folytán építettek le. A munkaadók a munkahelyek betöltése során kötelesek ezeket az irányelveket szem előtt tartani. A törvény feljogosítja a munkaközvetítő hivatalokat arra, hogy a

Termésjelentés júliusban.

— július 17.

Délszlovenszkó terméseredménye most kezd megmutatkozni. A gazdák jelentései alapján ez az eredmény igen változó, sokhelyütt lesújtó. A különleges időjárás nagyon éreztette hatását a földeken. A változó hideg s meleg, rengeteg esőzés, a sokáig tartó hideg tavasz és a hirtelen erővel betört hőség ártalmára volt a gabonatermésnek. Csallóköz gabonatermése várakozáson alul sikerült, igen rossz. Sok helyen elfeküdt a szár. A terméseredmény a tavalyit sem közelid meg. A zab aratása most folyik, ez jobbnak mutatkozik. A kapásnövényeknek azonban a sok esőzés hasznukra volt s szépen fejlődik a dohány, a cukorrépa, a tenóta s a végén még ő tartat velem, három lépés távolságból, néma leckét a jó modorról. Természetesen nem üdvözlöm többé s ha ő merne ezek után engem üdvözölni, nem fogadom a köszöntését.

Erre azonban sokáig nem került sor. Hónapok teltek el, anélkül, hogy találkoztam volna vele. Már el is feledkeztem az egészről. Míg egy nap szembejött velem egy néptelen uccán. Messziről láttam, hogy nyomban felismert s azoknak gőgös tartásába helyezkedett, akik köszöntést várnak, hogy azt majd nagyon leereszkedő mozdulattal viszonozzák. Tévedsz, te kutya, gondoltam magamban s ökölbe szorítottam a kezemet, nehogy véletlenül is a kalapomhoz emelkedjék. Kérdő, sőt számonkérő pillantást vetett felém s amikor már csaknem elhaladtunk egymás mellett köszönés nélkül, kalapja leröppent a fejéről s épp olyan mélyen, mint köszönőviszonyunk legelején, üdvözölt. Zavarba hozott. Úgy látszik, mégis én voltam vele rosszhiszemű. Alighanem nem ismert meg az előbbi két esetben. Hogyan is tételezhettem fel egy ilyen udvarias emberről, hogy sérteni akart volna? A legközelebbi alkalommal ismét én előztem meg, rám nézett, láthatólag csodálkozott és éppen hogy visszaköszönt. Ezt már nem tűrhettem. Utánamentem és megszólítottam :

— Ön úgy látszik, már nem emlékszik rám? — kérdeztem indulatosan.

— De igen, hogyne — felelte nagyon leereszkedő és udvarias mosolylyal. — Legalább is nagyon ismerős. Talán lenne szíves emlékeztetni rá, hogy hol is ismerkedtünk meg egymással?

Ismerkedtünk? — Zavarba hozott, mert sehol sem ismerkedtünk, csak köszöntgettünk egymásnak, anélkül, hogy ismerkedtünk volna. Illetve ő tanúsított velem egy alkalommal szokatlan előzékenységet, ami engem semmikép sem jogosít fel arra, hogy ismeretséget kovácsoljak a szivességmunkanélküliség által erősen sújtott járásokban önhatalmúlag betölthetik az olyan munkaadóknál megüresedett munkahelyeket, akik a fent körvonalazott irányelveket nem tartják be. Rendelkezik a törvény a sztrájkról, a szakszervezetek, egyesületek és egyéb szervezeteknek munkaközvetítéséről és az ehhez fűződő feltételekről. Magán munkaközvetítői irodák a jövőben engedélyt nem kapnak. A szerzett jogok érvényben maradnak, de az engedély tulajdonosának elhalálozásával az özvegyi jog tekintetbevételével érvényüket vesztik. Özvegyi jogon magán munkaközvetítő irodát csak a rendelet érvénybelépésétől számított legfeljebb tíz éven át lehet vezetni. Ezeket az állami munkaközvetítő hivatalok ellenőrzik, a szakszervezeti munkaközvetítő hivatalok működését pedig a népjóléti minisztérium őrzi ellen, amely ezen jogát az állami munkaközvetítő hivatalokra is átruházhatja.

A rendelet október 1-én lép életbe.

geri, a burgonya. Ezek sokhelyütt elsőosztályuaknak mondhatók. A takarmányeredmények is szépek, a második kaszálásu lucerna is kitűnő. A gyümölcsösök már ismét vigasztalan képet mutatnak sokhelyütt. A sok eső miatt nagyon szomorúak a kilátások a szőlőben: már eddig is óriásiak a károk. Fokozta a károkat a többször fellépő hirtelen hőség. A szőlőket mindenfelé erősen pusztítja a peronoszpóra a szőlő legnagyobb ellensége s a gazdák alig győznek permetezni. A rossz szőlőtermési kilátások mellett a barack kielégítő, viszont a többi gyümölcsök, különösen az alma, nem sokkal kecsegtet. Ezek szerint a terméseredmény a gazdaságokban nagyon változó.

Nagyon rosszul sikerült a gabona s a szőlő, jó a takarmány s a kapásnövényzet.

bői. Zavartan makogtam valamit, hogy úgy látszik, tévedtem, összetévesztettem egy rég nem látott barátommal, aki rendkívüli módon hasonlít rá. Megbocsátó mosollyal reám bólintott égő szivarja mellől s kényelmes, lassú léptekkel továbbment.

Végkép nem tudtam, hányadán vagyok vele. Mig egy alkalommal, amikor gondolataimba mélyedve, szórakozottan mentem az uccán, erős kéz érintése nehezedett a vállamra. A felriasztott ember ijedtségével néztem fel. ö volt.

— No, mi az, öreg fickó — mondta kedélyesen — hát már fel sem ismered a régi barátokat? Úgy füstölögsz el mellettem, mint egy haragos vicinális, pedig mindenfelől azt hallom, hogy jól megy a sorod.

Úgy beszélt, mint régi barátok szoktak. Megállapítottam, hogy nemcsak a nevemet tudja, hanem pontosan ismeri életkörülményeimet is. Hallotta, hogy időközben megnősültem, amit nagyon helyesel, mert még egy-két esztendő s legfeljebb egy betegápolónőt vehetnék magam mellé, vagy konkurálhatnék az aggok menházába. Ez a házasságügy igazán a huszonnegyedik órában történt, csak azt helyteleníti, hogy még be nem mutattam őt a feleségemnek. — Old boy, féltékeny vagy, ugy-e? Persze, persze, az ilyen öregedő gavallérok már nem szívesen mutogatják az asszonyt, mert hátha másfelől is rásüt a nap. Te vén kujon — s jobbról-balról barátságosan megcsapkodta az arcomat, ami két könnyű nyaklevesnek is beillett volna, ha nem csinálja olyan szeretettel. Dühös voltam és mosolyognom kellett, mert vagy belérúgok, vagy magamhoz ölelem. Utálom a kínos helyzeteket, hát inkább jó arcot mutattam az egészhez. Belémkarolt s egyik nccából a másikba bolyongott velem. A vége az lett, hogy akaratom ellenére, magam sem tudom, hogyan, de meghívtam magunkhoz vacsorára.

— Nagyon kedves vagy — felelte