Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-21 / 94. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOKc 1936. november 21. váll Felségednek és kérdezted, vájjon tiszteletét teheli-e?« Bágyadt mosollyal, két kezére támasztva fejét,, fáradtan felelte: »Kérelem...« Schiessl megindult az ajtó felé, háttal, azonban a király megállította öt. • »Különben — mondta suttogva — ne jöjjön... Mondja meg neki, hogy köszönöm az érdeklődését... de nem szerelném, ha jönne... Mondja meg neki, hogy nem az ő számára való egy beteg ember társasága... ez fájdalmat okozna... kérem... ne nehezteljen meg rám... de nem szeretném, ha ma jönne...« Ferenc József ebben az órában — kedd volt és november huszonegyediké és a kakukórán a sarokban három perccel múlott egy óra — tudta, hogy az ideje betelt... Vájjon miért nem akart élete utolsó napján találkozni azzal az asszonynyal, akihez három évtized meghitt barátsága fűzte... A szerkesztőségekben, Pesten és Bécsben és a monarchia minden városában már elkészültek Ferenc József életrajzával. A nyomdákban oldalakba tördelve állt a szedés, várta, hogy a rendkívüli kiadással dübörögve meginduljanak a gépek abban a percben, amikor a már napok óta várt távirat Bécsből megérkezik. Az uralkodó dolgozószobája a schönbrurnii kastély első emeletének jobbszárnyán van. Balra tőle nvilik az egyszerű hálószoba, sarkában a barnára lakkozott katonaággyal, jobbra van az úgynevezett diófaterem, ahol minisztereit szokta fogadni, a diófaterem a billiárdszobába torkolik és innen indul lefelé az úgynevezett kéklépcső. Monteunovo, Paar és Bolfras rendesen a diófaleremben tették meg jelentésüket, de november huszonegyedikén Ferenc Józsefnek már nem volt ereje ahhoz, hogy íróasztala mellől felkeljen, az udvari emberek a dolgozószobába jöttek, a billiárdteremben pedig most állítottak be munkások ágyat Ortner professzor számára, hogy a tanár — ha még értelme lesz — itt töltse el az éjszakát. A magazinokban megnézték, hogy rendben vannak-e a gyászlobogók... Nem messze a scliönbrunni palotától, a Gloriettgassc egy csendes villájában — amely hosszú éveken keresztül minden reggel látta kapuján befordulni az uralkodót — a Burgtheater egykor ünnepelt művésznője nedvesre sírta a zsebkendőjét... ... És egyetlen barátját nem akarta már látni a schönbrunrii palota ura... ❖ Félkettőkor Schiessl báró és Daruváry osztályfőnök újra bejöttek a dolgozószobájába és Ferenc Józsefnek annyi ereje volt még, hogy faragott ludtollával aláírta az utolsó aktát. Ez Jagow külügyi államtitkár felmentése és Zinimermann helyettes államtitkárnak államtitkárrá való kinevezése volt. Eddig az orvosok tilalma ellenére is mindennap elszívta a maga virzsiniáit, de most már nem volt kedve a szivarhoz. Hűséges szolgája az íróasztal mellett levő bőrfotöjhöz segítette, ebben elszundikált... Délután négyig aludt, akkor felkelt, Ketterl a lakáj újra az íróasztalhoz támogatta, Ferenc József maga elé tett egy ív tiszta papirost, kezébe vette a tollat, valamit írni akart — vájjon mit? —, de már nem volt ereje hozzá. Félötkor újra bejött a leánya, Mária Valéria, aki ennyit mondott: »Nem akarlak kifárasztani, mindjárt megyek.« »Ezt jól teszed« felelte a császár, de aztán fátyolos hangon hozzátette még: »Nagyon ... nagyon rosszul érzem magamat...« Mária Valéria könnyes szemekkel ment a másik szobában várakozó orvosokhoz, ezek azonban tanácstalanul állottak. Az öreg király most megpróbált felkelni az íróasztala mellől, de erőtlenül hanyatlott vissza a székébe. Ketterlnek, aki odasietett, suttogva mondta: »Imádkozni akarok...« A lakáj az imazsámolyhoz segítette, de Ferenc Józsefnek nem volt már ereje hozzá, hogy letérdeljen. Ülve maradt a székében, összekulcsolta a két kezét és a falon függő feszület előtt így imádkozott. Amikor aztán hatóra felé Ketterl megjegyezte, hogy ideje lenne már lefeküdni, a királv leintette őt: »Kedves Ketterl... most hagyjon... ina nagyon sokat kell még imádkoznom...« Hat óra is elmúlt már, amikor Ortner professzor, Kerzl báró, Prileszky báró és Ketterl a hálószobájába támogatták. Ketterl levetkőztette és Ortner tanár rendeletére még egy párnát tett a feje alá. Ferenc József mielőtt elaludt volna, ezt mondta: ■ »Holnap a rendes időben keltsenek... Félnégykor... Sok a restancia..« Félperc múlva elaludt. Közben köhögési roham felébresztette. Ortner megpróbálta, hogy pár csepp teát a szájába öntsön. Se neki, se Kerzlnek nem sikerült. Aztán Ketterl fogta meg a csészét, felemelte a párnát, amin a haldokló feje pihent és a csészének majdnem a felél beönlötle a szájába. A császár fáradtan mosolygott. »Miért megy most? — kérdezte halkan és ezek voltak Ferenc József utolsó szavai. Elaludt megint, de ebből az álmából már nem ébredt fel. Félkilenckor heves köhögési roham verte fel és amikor Ortner megfogta a pulzusát, megdöbbenve állapította meg, hogy az kihagy. Az uralkodó már nem volt eszméleténél. A szomszéd szobában várakozó udvari plébános bejött a hálószobába és feladta az utolsó kenetét. Ott álltak az ágy körül a trónörökös, a felesége. Mária Jozefa és Mária Terézia főhercegnők, Mária Valéria az urával, Ferenc Salvátorral, Montenuovo herceg, Bolfras és Paar, a szolgaszemélyzet. Mária Valéria letérdelt az ágy szélénél és keresztet nyomott a haldokló kezébe. Ferenc József lélekzctvétcle egyre ritkább lett Hol Ortner, hol Kerzl fogták a pulzust és pontosan kilenc óra öt percet mutatott Ortner aranyórája, amikor Ferenc József megszűnt élni. Odakinn megszólalt a lélekharang... Sűrű pelyhekben hullt a hó és Seydl összekulcsolt kézzel, könnyel a szemében elmondta a halottak imáját... Azután formalin-injekciót adtak a halott uralkodó ütőerébe, Ketterl tábornoki egyenruhájába öltöztette fel az urát és merev mellére odatűzte az aranygyapjat, a palota minden ormára felhúzták a gyászlobogót és a következő percben Montenuovo herceg, a spanyol ettiket képviselője a Habsburgok udvaránál, merev vigyázzállásban jelentkezett a trónörökösnél, akit most már IV. Ivárolvnak hívtak és aki ebben a percben örökébe lépett a nagybátyjának... Nagy érdeklődés előzi meg Bacsák Erzsébet zongoraművésznő és John Elemér hangversenyénekes komáromi bemutatkozását. — november 20. A vasárnapi Liszt-hangverseny érdeklődésének középpontjában Bacsák Erzsébet és John Elemér állnak. Ez a két kiváló pozsonyi művész először lép fel a komáromi hangversenydobogón, városunk közönsége tehát érthető kíváncsisággal tekint szereplésük elé. Mivel mindkét szereplő művész neves kritikusok bírálatát állta ki kitünően, szabadjon közönségünket működésükről tájékoztatni. Bacsák Erzsébet előkelő pozsonyi családból származik. Zenei tanulmányait Pozsonyban, Albrecht Sándornál, a dóm kiváló karnagyánál és a zeneiskola igazgatójánál végezte. Mint Albrecht növendéke magánúton elvégezte a budapesti zeneakadémiát. Később, mint Keéri-Szántó Imre növendéke, elvégezte Budapesten a mesteriskolát és itt 1934-ben kitüntetéssel oklevelet nyert. Azóta gyakran szerepel a budapesti és csehszlovák rádióban úgy önállóan, mint zenekari kísérettel. A Budapesti Hangversenyzenekarral két nyilvános hangversenye volt. Az utóbbit a budapesti rádió is közvetítette. Kitűnő szereplését a sajtó igen melegen méltatta. Itt közlünk e szemelvényekből néhányat: Előadásában pompás technikai ötvösmunka párosult a tartalom teljes átérzésével cs tiszta megformálásával. (Pesti Hírlap, Lányi Viktor.) Pompásan kidolgozott virtuóz technikával és fejlett artisztikus érzékkel játszott. (Pesti Napló, Tóth Aladár.) Bacsák Erzsébet a legfiatalabb generáció egyik legnagyobb pianista tehetsége, brilliáns technikával, színes fantáziával és kivételes zenei intelligenciával. (8 Örai Újság.) John Elemér neve már ismert. Sokat szerepel a bécsi és pozsonyi rádióban. Hatalmas zenei alkotások bemutatásánál (Missa solemnis) szólista. Gyönyörű baritonja különösen a középső regiszterekben igen szép. Mint hangversenyénekes szerepelt Bécsben, Stuttgartban, Nürnbergben, Münchenben, Prágában, Grácban, Budapesten, Párisban, Genfben. A bécsi rádió december hóban cserehangversenyre küldi Budapestre. Ugyancsak decemberben indul el németországi kőrútjára. E kritikák alapján Liszt-hangversenyünk közreműködői magas műélvezetben fognak bennünket részesíteni s ez örvendetes annál inkább, mivel zenei életünk az utóbbi időben komoly zenei eseményekben igen szegény. Schmidt Viktor. A szerelemnek semmi köze a májushoz. »Talán tíz év sem kell hozzá és az emberek rájönnek, hogy az úgynevezett szerelemnek semmi köze a májushoz. Ampér kérdés az egész.« — Kornmüller professzor legújabb kísérleteiről van szó. A berlini profeszszor megállapította, hogy az agyvelő szürke kéregállományáról, amely szellemi és lelki életünk székhelye, villamos áramok vezethetők el és ezek az áramok alakítják ki érzéseinket. A FELFEDEZÉS ALAPJA: AZ ÁRAMNARKÓZIS A tudósokat már régen foglalkoztatja az elektromos áramnak az élő szervezetre gyakorolt hatása. Pontosan megállapították azt a mértéket, amely az embernél és az állatnál halált jelent, ugyanakkor kimérték a kábító hatású áram mennyiségét is. Az orvostudomány az elektromos áramnak a narkózis terén való alkalmazásában nagy lehetőségeket lát. A megfelelő mennyiségben használt áram az agyban vérszegénységet okoz és ez bizonyos mértékű érzéstelenséget eredményez. Egy tudós nantesi professzor, St. Léduc már 1900-ban foglalkozott a kérdéssel. Eleinte állatokkal kísérletezett. A kísérletek nagyon eredményesek voltak, mert — kicsi lévén a kockázat és nagy a rendelkezésre álló anyag — könnyű volt. következtetéseket levonni. Ha sok volt az alkalmazott áram, legfeljebb megdöglött az állat, — más baj nem történt. Aránylag korán értek el igen szép eredményeket. Rövid ideig tartó műtéteknél jól bevált az elektromos érzéstelenítés. De elértek tetszőleges ideig tarló narkózist. Az érzéstelenítés után az állat visszanyerte öntudatát, sőt határozottan virgoncnak mutatkozott. Különösen kasztrációs műtéteknél vették hasznát ezeknek a kísérleteknek. Sokkal nagyobb nehézségekbe ütközött az emberekkel való kísérletezés. Minthogy erre nem akadt megfelelő jelentkező, Lédu magán próbálta ki a villamos áram hatását. A kísérletet tanítványai végezték. Meglehetősen kezdetleges műszerekkel alacsonyfeszültségű áramot vezettek a szervezetbe. A feljegyzések szerint arcbőre rövid idő múlva lilássá változott és ő maga narkotikus állapotba jutott. A tanítványok nem merték tovább folytatni a kísérletet, veszélyes volta miatt. Amikor a professzor magához tért, elmondta, hogy először kellemes bizsergést érzett, aztán valami különös tompulást. Érzékei észrevehetően vesztették el fogékonyságukat. Az áramnarkózissal Oroszországban folytnak különösen érdekes kísérletek, de ezek eredményei ismeretlenek. HÁNY VOLTOS AZ ÖN SZIVE? — Az elektromos narkózissal folytatott kísérletek során arra a megállapításra jutottak, hogy az emberi testben elektromos áramok vannak. A lest és az elektromosság közt sokkal szorosabb az összefüggés, mint általában hiszik. Egy angol tudós, J. Praie például idegeket szabadított fel és azokat különféleképpen izgatta. Megállapította, hogy az izgatás fokához képest az idegekben különböző erősségű váltóáram keletkezik. Kaffka viszont egy macska preparált hallóidegein vezetett át áramot és a dobhártya igy keletkezeit rezgéseit felerősítette, hangszóróba vezette és érdekes hangokat hallott. Svájcban Müller professzor kísérletei során megállapította, hogy a balkéz ujjperecéinek fél méterre kimutatható elektromos hatása van. Az egyes szervek áramát lemérik és ebből érdekes következtetések vonhatók le. Például a szív kardiogramjából megállapíthatók a szívműködés bizonyos hiányosságai, vagy rendellenességei. A jobbkar akcióárama négy voltnyi, a balkaré kettő, a csípőé nulla. A szív akcióárama öt volt. Egy zseblámpaelem feszültsége négy és fél volt. Vannak tudósok, akik az összes érzéseket elektromos folyamattal magyarázzák. A rokonszenv és az ellenszenv eszerint épúgy voltok kérdése, mint például a szerelem. NAGY MEGLEPETÉSEKRE VAN KILÁTÁS Kornmüller legújabb kísérleteiről szólva megjegyzendő, hogy a berlini tudós megállapítása szerint az agykéregről elektromos áramok vezethetők el. Ez azt jelenti, hogy az agykéreg állandóan sugároz ki elektromosságot. Kornmüller szerint kétféle agyáram van, az egyik állandó sugárzás, a másik működésbeli áramszolgáltatás. Az utóbbi különböző ingerek hatása alatt keletkezik. így például fényingerek folytán a látóközpontból, a hangingerek következtében a hallóközpontból nyerhetők működésbeli áramok. Érdekes megállapítása Kornmüllernck, hogy az agykéreg különböző pontjairól elvezetett áramok intenzitás és lefolyás tekintetében különböznek egymástól. A mozgató központok áramai hevesebbek, az érző központok áramai lustábbak. Általában minden, szövettanilag elkülöníthető agykéregrész áramai is különféle természetűek. Az áramok összehasonlítása során pedig rájöttek arra, hogy az agykéreg szövettani felépítésének pontosan megfelel annak elektromos »térképe« is. Tudományosan: a villamos mezőnyök fedik az agykéreg szövettani értelemben vett bonctani mezőnyeit. ADATOK AZ AGYARAMRÓL Az agyvelőkéreg megbetegedése rögtön mutatkozik az agyvelőáramban is. Kornmüller professzor kísérleteinek tehát — minden egyébtől eltekintve — az elmekórtanban szintén nagy jelentőségük van. Érdekes, hogy az újszülöttek agykérgén nem konstatálható elektromosság. Áram csak a többnapos cse-
