Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-11-21 / 94. szám
1936. november 21. »KOMAROMI LAPOK* 5. oldal. „BOHEMIA“ cipőkrém a legjobb. 92 csemő agykérgén mutatkozik. A gyermek agyvelőárama állandóan változik és a felnőttnél természetesen szintén egész más minőségű. Ezekből a tényekből a fejlődés rendellenességeire vonatkozóan igen értékes következtetések kínálkoznak. Az agyáramok mellett azonban az élőlény egyébként is úgyszólván telítve van villamossággal. Valóságos élő felvevő és leadó rádiókészülék, amely megérez, felfog olyan dolgokat is, amelyeket ismeretes érzékszerveinkkel érzékelni nem tudunk. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a távolbalátás, az előérzet ma még megfejthetetlen rejtélyét a jövő tudománya ezen az alapon fogja kutatni. Valamennyi SzMKE-fiók, valamennyi magyar falu figyelmébe ! A tanév kezdetével a kism agyarok közül de sokan ballagnak könyvek és írószerek nélkül az iskolába. Könnyes a szemük, mert emiatt esetleg korholásban részesülnek és már zsenge korukban feltornyosulni látják maguk előtt az élet kíméletlenségét. Pedig az új magyar nemzedéknek tanulnia, tudnia kell. Meg kell állnia helyét az éleiben. De a könyvek, a tanszerek hiánya csüggesztően hat. Nemcsak az eredményre, de a tudás iránti érdeklődésre is. Ezer és ezer magyar gyermek ballag messzi kilométernyi távolságokra, hogy magyar iskolába járhasson. Most még sárban, vízben, később hóban, fagyban, uttalan utakon, sötét alkonyatban, vagy derengő homályban, ahol csak itt-ott villan fel a kézilámpa gyenge fénye és a didergő kisemberek torkából köhögés tör fel. Nem baj, csak előre! A magyar iskolába! Magyar nyelvünkön tanulni, ha meg is kell szenvedni, nélkülözni érte. Mert az otthon messze az iskolától, délben sokan nem mehetnek haza, száraz darabka kenyeret majszolnak. Mert nincs ebéd, nincs meleg étel, nincs rá mód. Nem?.,, Ha van magyar lelkiismeret, magyar szív, magyar bizalom a jövőben, ha nem vagyunk a saját sorsával nem törődő sehonnai bitang nép, akkor a magyarság eszméljen fel és segítsen magán, ne hagyja pusztulni az új nemzedéket! A nincstelen sorsban keservesen tengődő magyar iskolásgyermekeken segíteni kell! Nem elvi megállapításokkal, hanem cselekvéssel! A pozsonyi SzMKE választmányának legutóbbi ülése elfogadta azt a javaslatot, amelyben felkéri az összes SzMKE-fiókokat, valamint valamennyi magyar falut, hogy a tél folyamán mindenütt rendezzék meg a Magyar Bált, a magyar összefogás jegyében. Bízunk annyira a magyarságban, hogy szavunk nem marad a pusztába kiáltó szó, hogy a magyar bálokat mindenütt megrendezik és a tiszta bevétel felét felajánlják Jankovich Marcell dr., a SzMKE országos elnökének rendelkezésére, magyar iskolaalap létesítésére. Ebből a magyar iskolaalapból kapjanak országszerte a kismagyarok tankönyveket, írószereket, cipőt, ebédet. Hogy ne nélkülözzenek, ne dideregjenek, ne dőljenek ágynak, de tanuljanak és megbízható, kenyerüket megkereső, hű fiai legyenek nemzetüknek. A magyar gyermek felkarolásával a magyar jövőt szolgálod! Bartha János. Komárom, november 20. E tiszteletreméltó név viselője Komárom város mindenkitől szeretettel és becsüléssel körülvett érdemes polgára, akire nemcsak e város lakossága, hanem a régi, teljes Komárom vármegye közönsége is tisztelettel gondol, mert egykori nagy felelősségű állami vezető állásában gyakorolt hivatalos ténykedése által csak becsülést, társadalmi érintkezésében pedig elragadó szeretelreméltóságával meleg rokonszenvet és őszinte tiszteletet szerzett magának mindazok között, akikkel közel négy évtizedes itt tartózkodása alatt találkozott. Az ő ismert puritán gondolkozása tiltakozni fog az ellen, hogy hírlapi cikk keretében foglalkozunk vele, de becsülésünk és szeretetünk, melyben városunk polgárai is osztoznak, kötelességünkké teszi, hogy megemlékezzünk róla, mert fáradhatatlan munkában eltöltött életének olyan fordulójához érkezett el a mai napon, amely mellett meg kell állanunk egy pillanatra, hogy örömünknek kifejezésével szívünk mélyéből üdvözöljük őt. Bartha János ny. pénz ügy igazgató a mai napon töltötte be életének 80-ik évét, a gondviselő Isten áldott kegyelméből jó erőben és friss egészségben, lelki és szellemi erejének teljében. Ezzel a nappal ő is belépett a pátriárkák korába s közbecsülésben álló Nesztoraink száma vele szaporodott. A nyolcvan év mögött egy fáradhatatlan munkásságban eltöltött, érdemes és nemes élet húzódik meg, amely a kötelességtudás, szorgalom és odaadás erényeinek több mint négy évtizeden át való állandó gyakorlásában polgártársai javára folyt le egy olyan hivatalos pályán, amelyen a népszerűséget vajmi kevesen találják meg, sőt az elismerésből is igen kevésnek jut valami. De Bartha János ny. pénzügyigazgató azok közül a ritka kivételek közül való volt, akit hűséges, 'értékes munkásságáért felsőbb hatóságai is nagyrabecsültek s aki a hivatalos felek tiszteletét és bizalmát is bírta. Ezt csak úgy lehetett elérni, ha valaki azokkal a képességekkel bír, amelyekkel Bartha János, aki nagy felkészültséggel, jogi tudással s ritka szakértelemmel intézte az egész vármegye területére kiterjedő kincstári pénzügyeket s aki a törvények és rendeletek végrehajtásánál nem a holt betűkre, hanem az életre s a gyakorlati lehetőségekre fektette a hangsúlyt. Sárospatakon végezte középiskoláit s jogi tanulmányainak befejezése után előbb ügyvédjelölt volt, majd a pénzügyi pályára lépett, melyen fényes eredményt ért el. Győrött mint fogalmazó, Szolnokon és Segesvárt mint segédtitkár működött s 1901-ben a komáromi pénzügyigazgatósághoz nevezték ki pénzügyi titkárnak, majd főtitkárnak, pénzügyi főtanácsosnak és 1917-ben pénzügyigazgatónak. Érdemei és hasznos szolgálatai elismeréseképen még pii. igazgatóhelyettes korában kir. tanácsossá nevezték ki. A fordulat után még néhány hónapig vezette a komáromi pénzügyi hivatalt, majd több évi időköz után rendezték nyugdíját, amikor azután megvált a pénzügyigazgatóságtól. A nyugalom napjait szeretett leányának dr. Weszelovszky Jánosné úrnőnek családja körében tölti, ahol leánya és veje s a kis unokák szeretete veszi őt körül. Fia, Bartha Andor dr. budapesti kiváló gyakorló főorvos. Dacára előrehaladott korának, élénk résztvesz egyházi és társadalmi téren. A Komáromi Önsegélyző Hitelszövetkezetnek (Komáromi Népbank) másfélévtized óta igazgatósági elnöke, mely tisztében a legnagyobb lelkiismeretességgel és odaadással működik, az igazgatóság s felügyelőbizottság s az egész intézet osztatlan elismerése mellett. A komáromi református egyháznak egyik tekintélyes presbitere, a ref. egyházmegyének érdemes tanácsbíráj a, minden jótékony, nemes ügynek felkarolója és áldozatkész támogatója. A Jókai Egyesület buzgó elnöki tanácstagját, a Dalegyesület alapító választmányi tagját s a Kaszinó régi érdemes vezető tagját tiszteli benne. Ezen bizalmi állásaiban mindenkor a legnagyobb szeretettel munkálkodik a köz javára. örömmel állapíthatjuk meg, hogy Bartha János kedves Bátyánkon nem igen látszik meg az elsuhant idő, friss életkedvvel, jó kedéllyel forgolódik körünkben s ahol csak megfordul, szeretet és tisztelet veszi őt körül. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük és őszinte szívvel kívánunk részére még sok örömet, boldogságot és békés, verőfényes nyugalmat. Eme jókívánatainkhoz tisztelőinek és jóbarátainak serege a legnagyobb örömmel csatlakozik. (lö) TRAGÉDIA Tragédia többek közt ez is: Öreg cigány álldogál az egyik vendéglőben. Hóna alatt hegedű, vén, átjátszott 'hegedű, kezében vonó, a melynek szálai lengedeznek. A hegedű szutykos, a vonó szutykos és az egész cigány öreg, gondozatlan, ápolatlan, kedves öregember, valaha büszke prímása volt ennek a falunak, most napokig elvárakozik az ajtóban, hogy húzhasson végre valami nótát, szomorkását, vagy vígat, reszketős kezével. Társaság lép be a vendéglőbe, vígan s könnyelműen. Asztalhoz telepszenek s az öreg cigány melléjük húzódik. Ráigazítja a vonót a hurokra, s már-már rákezdene. — Huzni akarsz, öreg? — kérdi valaki. — Igenis, könyörgöm! A társaság vidám s gavallér. — Nesze, itt van öt korona, ezt azért adom, hogy ne huzz... S valaki még a túlsó sarokból is közbeszól: — De nehogy huzz, öreg...! Inkább megfizetünk... A hajdani büszke prímás meghajlik s zsebreteszi a pénzt. Pénzt kapott: nem szabad muzsikálma. Ez a muzsikus tragédiája. BANKETT A banketten egy lelkes bicsérdysta ült mellettem. Ki ne emlékeznék Bicsérdy mesterre? A mester eltűnt, talán az örök illatok hazájába vándorolt, végtelen életre rendezkedett be, de hívei megmaradtak s tovább fejlesztik a Mester eszméit... A banketten, mondom, a lelkes bicsérdysta ül az asztalnál s már fél-TÓTH SÁNDOR SZŐNYEGÁRUHAZA, KLAPKA-TÉR 9. Iliin Nagy választékban mindenfajta szőnyeg. Valódi perzsa és torontáli szőnyegek raktáron. Pokrócok, paplanok nagy választékban. 343 329 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2llina, Őtefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia órája hirdeti az eszmét. A zöld saláta, a krumplihéj, a citromlé s a céklarépa eszméjét. — Nincs ennél jobb, nincs ennél eredményesebb! — mondja lelkesülten s megvetően néz a jobbról-balról mosolygó kirántott borjúszeletre, a pompás kappanhúsra, s az almásrétesre. — Csak semmi hús, csak semmi főtt; — mondja mindegyre harsányabb hangon, — így soványodtam le s így vagyok egészséges, ez az igazi élet... Két kövérkés hölgy nagyokat csuklik az izgalomtól, vágyva néz a bicsérdysta felé, aki ily ügyesen oldotta meg a soványodás kérdését, az asztaltársak kezdik undorral letenni a villát s elfordulnak a legszebb kappanhájtól, a bicsérdysta heve egyre lángolóbb. — Öt éve vagyok növényevő, — mondja s nagyot kanyarit a kezével a levegőben — enyém az egész világ... Nincs eredményesebb ennél, uraim s hölgyeim. Egyenek nyers növényt... S most váratlanul, némi türelmetlenséggel fordul a pincér felé: — Repetálja meg, kérem, a tányért. Akkor vettük észre, hogy már másodszor vett a kirántott borjúszeletből, rizzsel s kompóttal. — Mi ez? — kérdjük ámulattal. Tehetetlensége jeléül összehúzza a vállát. — Vannak kivételek, kérem, elvégre az ember nem lehet ünneprontó... S kivette az utolsó húsdarabot is a tálból. VIDÉK Egy vidéki hírlapban olvasom, nyilttér rovat alatt a következőket: »Kedves ismerőseimhez! Értesítem kedves ismerőseimet, valamint öszszes megrendelőimet, hogy a városban elterjedt elhalálozásom téves hírével ellentétben jól érzem magam s csak napok kérdése teljes felgyógyulásom. Jó egészségben mindenkit üdvözlök. Tisztelettel s szeretettel Szkurszky Pál, szabómester.« Ezt nevezem ám konkurenciának! Szkurszky uram megbetegedett s a konkurrencia rögtön halálhírét költötte. — Nem érdemes nála dolgoztatni, kérem, — mondták megvetően, — mire az első szál cérnát befűzi a tűbe, már kampec neki. Szkurszky uram, szegény, kénytelen volt betegágyáról üdvözletét küldeni a vevőkörének, mert a városban »el volt terjedve halálozása«. A fogalmazás sem utolsó. Sok-sok szerencsét s mielőbbi felgyógyulást, kedves mester uram. ÚJSÁGÍRÁS Nagy, hatalmas riportbelükkel, szemet kiverően, rémületesen egy jugoszláviai magyar újságban a cím: »KÖZELEDIK A TÖRÖK«, »MÁR A VÁRFALAT ROPOGTATJA«. Teremtő szent Isten, csak nincsen összeveszve Jugoszlávia Törökországgal? Mégegyszer odanézek. Nincs kétség: »PÉTERVÁRAD FELÉ KÖZELEDIK A TÖRÖK!« S alatta apró, ravasz betűkkel: »...ezerötszázhuszonhatban...«
