Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-11-21 / 94. szám

1936. november 21. »KOMAROMI LAPOK* 5. oldal. „BOHEMIA“ cipőkrém a legjobb. 92 csemő agykérgén mutatkozik. A gyer­mek agyvelőárama állandóan válto­zik és a felnőttnél természetesen szin­tén egész más minőségű. Ezekből a tényekből a fejlődés rendellenességei­re vonatkozóan igen értékes követ­keztetések kínálkoznak. Az agyára­mok mellett azonban az élőlény egyébként is úgyszólván telítve van villamossággal. Valóságos élő felvevő és leadó rádiókészülék, amely meg­­érez, felfog olyan dolgokat is, ame­lyeket ismeretes érzékszerveinkkel érzékelni nem tudunk. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a távolbalátás, az előérzet ma még megfejthetetlen rejtélyét a jövő tudománya ezen az alapon fogja kutatni. Valamennyi SzMKE-fiók, valamennyi magyar falu figyelmébe ! A tanév kezdetével a kism agyarok közül de sokan ballagnak könyvek és írószerek nélkül az iskolába. Könnyes a szemük, mert emiatt esetleg korho­­lásban részesülnek és már zsenge ko­rukban feltornyosulni látják maguk előtt az élet kíméletlenségét. Pedig az új magyar nemzedéknek tanulnia, tudnia kell. Meg kell állnia helyét az éleiben. De a könyvek, a tan­szerek hiánya csüggesztően hat. Nem­csak az eredményre, de a tudás iránti érdeklődésre is. Ezer és ezer magyar gyermek bal­lag messzi kilométernyi távolságokra, hogy magyar iskolába járhasson. Most még sárban, vízben, később hóban, fagyban, uttalan utakon, sötét alko­­nyatban, vagy derengő homályban, ahol csak itt-ott villan fel a kézilám­pa gyenge fénye és a didergő kisembe­rek torkából köhögés tör fel. Nem baj, csak előre! A magyar iskolába! Magyar nyelvünkön tanulni, ha meg is kell szenvedni, nélkülözni érte. Mert az otthon messze az iskolától, délben sokan nem mehetnek haza, száraz da­rabka kenyeret majszolnak. Mert nincs ebéd, nincs meleg étel, nincs rá mód. Nem?.,, Ha van magyar lelkiismeret, ma­gyar szív, magyar bizalom a jövőben, ha nem vagyunk a saját sorsával nem törődő sehonnai bitang nép, akkor a magyarság eszméljen fel és segítsen magán, ne hagyja pusztulni az új nemzedéket! A nincstelen sorsban keservesen ten­gődő magyar iskolásgyermekeken se­gíteni kell! Nem elvi megállapítások­kal, hanem cselekvéssel! A pozsonyi SzMKE választmányá­nak legutóbbi ülése elfogadta azt a javaslatot, amelyben felkéri az összes SzMKE-fiókokat, valamint valamennyi magyar falut, hogy a tél folyamán mindenütt rendezzék meg a Magyar Bált, a magyar összefogás jegyében. Bízunk annyira a magyarságban, hogy szavunk nem marad a pusztába kiáltó szó, hogy a magyar bálokat mindenütt megrendezik és a tiszta bevétel felét felajánlják Jankovich Marcell dr., a SzMKE országos elnökének rendelke­zésére, magyar iskolaalap létesítésére. Ebből a magyar iskolaalapból kap­janak országszerte a kismagyarok tan­könyveket, írószereket, cipőt, ebédet. Hogy ne nélkülözzenek, ne dideregje­nek, ne dőljenek ágynak, de tanulja­nak és megbízható, kenyerüket meg­kereső, hű fiai legyenek nemzetüknek. A magyar gyermek felkarolásával a magyar jövőt szolgálod! Bartha János. Komárom, november 20. E tiszteletreméltó név viselője Ko­márom város mindenkitől szeretettel és becsüléssel körülvett érdemes pol­gára, akire nemcsak e város lakossága, hanem a régi, teljes Komárom vár­megye közönsége is tisztelettel gon­dol, mert egykori nagy felelősségű állami vezető állásában gyakorolt hi­vatalos ténykedése által csak becsü­lést, társadalmi érintkezésében pedig elragadó szeretelreméltóságával me­leg rokonszenvet és őszinte tiszteletet szerzett magának mindazok között, akikkel közel négy évtizedes itt tar­tózkodása alatt találkozott. Az ő is­mert puritán gondolkozása tiltakoz­ni fog az ellen, hogy hírlapi cikk keretében foglalkozunk vele, de be­csülésünk és szeretetünk, melyben vá­rosunk polgárai is osztoznak, köteles­ségünkké teszi, hogy megemlékezzünk róla, mert fáradhatatlan munkában eltöltött életének olyan fordulójához érkezett el a mai napon, amely mel­lett meg kell állanunk egy pillanat­ra, hogy örömünknek kifejezésével szívünk mélyéből üdvözöljük őt. Bartha János ny. pénz ügy igaz­gató a mai napon töltötte be életének 80-ik évét, a gondviselő Isten áldott kegyelméből jó erőben és friss egész­ségben, lelki és szellemi erejének tel­jében. Ezzel a nappal ő is belépett a pátriárkák korába s közbecsülésben álló Nesztoraink száma vele szaporo­dott. A nyolcvan év mögött egy fá­radhatatlan munkásságban eltöltött, érdemes és nemes élet húzódik meg, amely a kötelességtudás, szorgalom és odaadás erényeinek több mint négy évtizeden át való állandó gyakorlá­sában polgártársai javára folyt le egy olyan hivatalos pályán, amelyen a népszerűséget vajmi kevesen talál­ják meg, sőt az elismerésből is igen kevésnek jut valami. De Bartha Já­nos ny. pénzügyigazgató azok közül a ritka kivételek közül való volt, akit hűséges, 'értékes munkásságáért fel­sőbb hatóságai is nagyrabecsültek s aki a hivatalos felek tiszteletét és bizalmát is bírta. Ezt csak úgy le­hetett elérni, ha valaki azokkal a ké­pességekkel bír, amelyekkel Bartha János, aki nagy felkészültséggel, jo­gi tudással s ritka szakértelemmel in­tézte az egész vármegye területére kiterjedő kincstári pénzügyeket s aki a törvények és rendeletek végrehajtá­sánál nem a holt betűkre, hanem az életre s a gyakorlati lehetőségekre fektette a hangsúlyt. Sárospatakon végezte középiskoláit s jogi tanulmányainak befejezése után előbb ügyvédjelölt volt, majd a pénz­ügyi pályára lépett, melyen fényes eredményt ért el. Győrött mint fogal­mazó, Szolnokon és Segesvárt mint segédtitkár működött s 1901-ben a komáromi pénzügyigazgatósághoz ne­vezték ki pénzügyi titkárnak, majd főtitkárnak, pénzügyi főtanácsosnak és 1917-ben pénzügyigazgatónak. Ér­demei és hasznos szolgálatai elisme­­réseképen még pii. igazgatóhelyettes korában kir. tanácsossá nevezték ki. A fordulat után még néhány hó­napig vezette a komáromi pénzügyi hivatalt, majd több évi időköz után rendezték nyugdíját, amikor azután megvált a pénzügyigazgatóságtól. A nyugalom napjait szeretett leá­nyának dr. Weszelovszky Jánosné úrnőnek családja körében tölti, ahol leánya és veje s a kis unokák szere­­tete veszi őt körül. Fia, Bartha An­dor dr. budapesti kiváló gyakorló főorvos. Dacára előrehaladott korá­nak, élénk résztvesz egyházi és tár­sadalmi téren. A Komáromi Önse­gélyző Hitelszövetkezetnek (Komáro­mi Népbank) másfélévtized óta igaz­gatósági elnöke, mely tisztében a leg­nagyobb lelkiismeretességgel és oda­adással működik, az igazgatóság s felügyelőbizottság s az egész intézet osztatlan elismerése mellett. A ko­máromi református egyháznak egyik tekintélyes presbitere, a ref. egyház­megyének érdemes tanácsbíráj a, min­den jótékony, nemes ügynek felkaro­­lója és áldozatkész támogatója. A Jókai Egyesület buzgó elnöki tanács­tagját, a Dalegyesület alapító választ­mányi tagját s a Kaszinó régi érde­mes vezető tagját tiszteli benne. Ezen bizalmi állásaiban mindenkor a leg­nagyobb szeretettel munkálkodik a köz javára. örömmel állapíthatjuk meg, hogy Bartha János kedves Bátyánkon nem igen látszik meg az elsuhant idő, friss életkedvvel, jó kedéllyel forgoló­dik körünkben s ahol csak megfor­dul, szeretet és tisztelet veszi őt kö­rül. Nyolcvanadik születésnapja al­kalmából szeretettel köszöntjük és őszinte szívvel kívánunk részére még sok örömet, boldogságot és békés, verőfényes nyugalmat. Eme jókívá­­natainkhoz tisztelőinek és jóbarátai­nak serege a legnagyobb örömmel csatlakozik. (lö) TRAGÉDIA Tragédia többek közt ez is: Öreg cigány álldogál az egyik ven­déglőben. Hóna alatt hegedű, vén, átjátszott 'hegedű, kezében vonó, a melynek szálai lengedeznek. A he­gedű szutykos, a vonó szutykos és az egész cigány öreg, gondozatlan, ápolatlan, kedves öregember, valaha büszke prímása volt ennek a falunak, most napokig elvárakozik az ajtó­ban, hogy húzhasson végre valami nótát, szomorkását, vagy vígat, resz­ketős kezével. Társaság lép be a vendéglőbe, ví­gan s könnyelműen. Asztalhoz telep­szenek s az öreg cigány melléjük hú­zódik. Ráigazítja a vonót a hurokra, s már-már rákezdene. — Huzni akarsz, öreg? — kérdi valaki. — Igenis, könyörgöm! A társaság vidám s gavallér. — Nesze, itt van öt korona, ezt azért adom, hogy ne huzz... S valaki még a túlsó sarokból is közbeszól: — De nehogy huzz, öreg...! Inkább megfizetünk... A hajdani büszke prímás meghajlik s zsebreteszi a pénzt. Pénzt kapott: nem szabad muzsikálma. Ez a muzsikus tragédiája. BANKETT A banketten egy lelkes bicsérdysta ült mellettem. Ki ne emlékeznék Bi­­csérdy mesterre? A mester eltűnt, ta­lán az örök illatok hazájába vándo­rolt, végtelen életre rendezkedett be, de hívei megmaradtak s tovább fej­lesztik a Mester eszméit... A banketten, mondom, a lelkes bi­csérdysta ül az asztalnál s már fél-TÓTH SÁNDOR SZŐNYEGÁRUHAZA, KLAPKA-TÉR 9. Iliin Nagy választékban mindenfajta szőnyeg. Valódi perzsa és torontáli szőnyegek raktáron. Pokrócok, paplanok nagy választékban. 343 329 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2llina, Őtefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia órája hirdeti az eszmét. A zöld sa­láta, a krumplihéj, a citromlé s a céklarépa eszméjét. — Nincs ennél jobb, nincs ennél eredményesebb! — mondja lelkesül­ten s megvetően néz a jobbról-balról mosolygó kirántott borjúszeletre, a pompás kappanhúsra, s az almás­rétesre. — Csak semmi hús, csak semmi főtt; — mondja mindegyre harsá­nyabb hangon, — így soványodtam le s így vagyok egészséges, ez az igazi élet... Két kövérkés hölgy nagyokat csuk­lik az izgalomtól, vágyva néz a bi­csérdysta felé, aki ily ügyesen oldot­ta meg a soványodás kérdését, az asztaltársak kezdik undorral letenni a villát s elfordulnak a legszebb kap­panhájtól, a bicsérdysta heve egyre lángolóbb. — Öt éve vagyok növényevő, — mondja s nagyot kanyarit a kezével a levegőben — enyém az egész vi­lág... Nincs eredményesebb ennél, uraim s hölgyeim. Egyenek nyers nö­vényt... S most váratlanul, némi türelmet­lenséggel fordul a pincér felé: — Repetálja meg, kérem, a tányért. Akkor vettük észre, hogy már má­sodszor vett a kirántott borjúszelet­ből, rizzsel s kompóttal. — Mi ez? — kérdjük ámulattal. Tehetetlensége jeléül összehúzza a vállát. — Vannak kivételek, kérem, elvégre az ember nem lehet ünneprontó... S kivette az utolsó húsdarabot is a tálból. VIDÉK Egy vidéki hírlapban olvasom, nyilttér rovat alatt a következőket: »Kedves ismerőseimhez! Értesítem kedves ismerőseimet, valamint ösz­­szes megrendelőimet, hogy a város­ban elterjedt elhalálozásom téves hí­rével ellentétben jól érzem magam s csak napok kérdése teljes felgyógyu­lásom. Jó egészségben mindenkit üd­vözlök. Tisztelettel s szeretettel Szkur­­szky Pál, szabómester.« Ezt nevezem ám konkurenciának! Szkurszky uram megbetegedett s a konkurrencia rögtön halálhírét köl­tötte. — Nem érdemes nála dolgoztatni, kérem, — mondták megvetően, — mire az első szál cérnát befűzi a tűbe, már kampec neki. Szkurszky uram, szegény, kényte­len volt betegágyáról üdvözletét kül­deni a vevőkörének, mert a vá­rosban »el volt terjedve halálozása«. A fogalmazás sem utolsó. Sok-sok szerencsét s mielőbbi fel­­gyógyulást, kedves mester uram. ÚJSÁGÍRÁS Nagy, hatalmas riportbelükkel, sze­met kiverően, rémületesen egy ju­goszláviai magyar újságban a cím: »KÖZELEDIK A TÖRÖK«, »MÁR A VÁRFALAT ROPOGTATJA«. Teremtő szent Isten, csak nincsen összeveszve Jugoszlávia Törökország­gal? Mégegyszer odanézek. Nincs két­ség: »PÉTERVÁRAD FELÉ KÖZE­LEDIK A TÖRÖK!« S alatta apró, ravasz betűkkel: »...ezerötszázhuszonhatban...«

Next

/
Thumbnails
Contents