Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-11-21 / 94. szám

1936. november 21. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal Folytatják az előző években megállapított építkezési programot. A közmunkáügyi minisztérium 1937. évi költségvetésének tárgyalásánál Dóstól ek miniszter terjedelmes expo­zéban ismertette a jövő évben folyta­tandó építkezéseket. A miniszter kö­zölte, hogy Szlovenszkón és Kárpátal­ján megvalósítják a munkaprogramot, amelynek keretében polgári és elemi iskolák építésére 2.5 millió áll még rendelkezésre a munkakölcsönből. A jövő évben folytatják a Vág alsó folyásának hajózhatóim tételét s Ungvár mellett befejezik az Ung fo­lyón épült vízmüvet. A pozsonyi és komáromi kikötők­ben áj partfalat, új raktárakat és villanyos emelődarukat építenek. A viziúton való áruszállítás annyira emelkedett, hogy a behozatali áru 18 százalékát már vízen szállítják. Si­kerrel távolítják el a Pozsony és Ko­márom közötti homokzátonyokat. A pozsonyi kikötőben két új bazén épí­tését tervezik, amelyeknek egyike tank­hajók pihenő helye lesz. Komáromban kőolaj számára egy­szerű átrakodó berendezést épí­tenek. A kőolaj átrakodás itt tíz év alatt tízezer tonnáról 170 ezer tonnára emelkedett. Ez a Cseh­szlovákiába érkező kőolaj fele. A minisztérium tör vény javaslatot ké­szít a hajóépítéshez szükséges hitel beszerzésére, az állam garanciákat vállalnia s a hitel törlesztéséhez is hoz­zájárulna. A jövő évben az út- és hídépítése­ket, főleg az államvédelmi kölcsönből fogják fedezni. Az állami utaknál a javítandó 8670 kilométerből 6141 kilo­métert, vagyis 70 százalékot hoztak eddig rendbe. A jövő évben 100 milliót fordíta­nak állami utak javítására és 38 helyen építenek a vasúti pálya fölöli és alatt átjárókat. A nem állami utakból 1936-ban 500 kilométernyit hoztak rendbe, de 14 ezer kilométer van, tehát ilyen ütemben csak 28 év alatt lehetne ezeket az utakat rendbe­szedni. Az utak államosításának ter­vébe 5483 kilométert vettek fel, — Fekete szem éjszakája... De olyan csendesen, hogy az angyalok is sírva fakadjanak. A cigány zöldre avult zsakettje gal­lérjára illesztette zsebkendőjét és macsk álépésckkel a színésznő asztalá­hoz vonult. Hangfogóval muzsikált és gyakran pillantott rosszalólag a banda felé, mert a nagybőgős és a cimbal­mos egyéni akciókat kezdett. Csárdás következett és az intéző ré­gies gavallériával csapta össze bokáját a drámai szende előtt. Egy perc múlva minden színésznő táncolt, még a kó­rus kopott kis verebei is. Három órakor már együtt ült min­denki. Összetolták az egész terem hosz­­szában mind a borpocsolvás asztalo­kat, amelyek tetején az intéző kíván­ságára öt percig láncolt a prima­donna. A jegyzőgyakornok indítványozta, hogy igyanak a hölgyek cipőjéből, úgy, ahogy a főúri körökről szóló regé­nyekben szokás, de az ötletet mégsem valósíthatták meg, mert a szubrettnek és a drámai szendének lyukas volt a cipőtalpa és szégyelték volna az urak kezébe adni. A patikus egy borral áztatott szal­vétából turbánt csavart a kopasz fe­jére, a járásbírósági irodaigazgató pe­dig a direktorné tollas kalapjában mó­­rikálta magát és sűrűn kukorékolt. Négy órára már, aki az Arany Bá­rányban ült, tegeződött mindenkivel. A direktornak elcsukló hangon ma­gyarázta a telekkönyvvezető: — Édes öregem ... ne ... nekem se való ez a piszok polgári élet... Szí­nész akart am volna lenni én is, de ... erre a célra 3.1 milliárd korona kellene. Az új állami utak építésének súlypont­ja Szlovenszkóra esik. A jövő évben befejezik az északi, a déli és a dunai nagy állami út építését. Vizszabályozási munkála­tokra volna szükség Szlo­venszkón és Kárpátalján. A képviselőház költségvetési bizott­sága tárgyalta a földm ívelésügyi mi­nisztérium költségvetését. Ennek is­mertetése során az előadó felsorolta a teljesítésre váró feladatokat s rámu­tatott arra, hogy különösen sok tenni­való mutatkozik Szlovenszkón és Kár­pátalján a vízgazdálkodási műszaki műveletek terén. A nagyobb folyók 60 százaléka, vagyis 1900 kilométer, a patakok 70 százaléka, vagyis 14.000 kilometer s a hegyi patakok 60 száza­léka, vagyis 5600 kilométer hosszban szabályozandó, összesen 21.500 kilomé­ter hosszúságban szabályozandók a fo­lyóvizek. A Morva folyó 30.000, a Nyitra és Zsitva 20.000, az Ipoly 50.000 hektár területet tart állandó árvízveszélyben. A Vág folyó szabályozásával tulajdon­­képen Tovább nem bírta folytatni, mert ki­tört belőle a zokogás. A Sárszögi Hírkürt szerkesztője a drámai hősnő kezét csókolgatta és be­csület szavára kijelentette, hogy a Nemzeti Színház is boldogan szerződ­tethetné tagjai sorába. * A züllésnek öt órakor Stefi bácsi, az Arany Bárány gazdája vetett véget. Húsz üveg pezsgő fogyott el és ugyan­annyi debrői hárslevelű, nem is szólva a parasztborokról, mert a cigányok azt itták egész éjszaka. Az urakat még a számla se józaní­­totta ki, pedig a főpincér vastagon nyomta a ceruzát. Érezte a soha vissza nem térő alkalmat és az intézőnek két palack pezsgővel többet számított, de a patikus is így járt. A direktor az egész heti vacsoráját bediktálta, épp úgy, mint a kórus hölgyei. A meílény­­zsebekből, szivartárcák titkos rejtekei­­ből előkerültek a húszpengősök, a te­lekkönyvvezető pedig, mikor már nem futotta a pénz, levetette a nyakkendő­jét és annak a béléséből kotort nap­fényre egy tízest. Ä primadonnát a siket Bús Laci fiakkerjén vitték haza, de úgy, hogy a rudas ló helyén a patikus, a nyergesén az intéző támolygott. Már a piacra igyekeztek a kofák, mikor az épüle­tes menet végigvonult a főuccán... * Ez volt hiteles története a sárszögi erkölcstelen kisiklásnak és ezért kellett Borovszky Kázmérnak társulatával együtt örökre búcsút mondani a nagy­hírű járási székhelynek. nél és Kegyednél s a Nyitra fo­lyón Érsekújvár közelében. A repülésügy kifejlesztésénél beje­lentette a miniszter, hogy a köztársasság most készül repü­lésügyi egyezményt kötni Magyar­­országgal. 1 millió 220 ezer hektár lenne ár­mentesítve. Keletszlovenszkón mintegy 50.000 hek­tár területet és pedig elsőrendű termő­földet évről-évre elborít a vízár. Szlo­­venszkóban 3000 község közül 1000 községben nagyon sürgős volna a víz­vezeték kiépítése és 800 községben csa­tornázás létesítése. Megalkuvást nem ismerő küzdelmet folytat a nemzeti kisebbség. Az Egyesült Párt Udvardon tartott nagyszabású népgyűlésén megjelent Jaross Andor országos pártelnök, akit tüntető meleg szeretettel fogadtak az udvardi egyesült párt tagjai. Jaross Kereken húsz éve van annak, hogy a schönbrunni kastély első emeletének jobbszárnyán, bar­nára lakkozott, puritánul egy­szerű katonaágyában utolsót lé­lek ze ti 1. Ferenc József. Becs, 1936. november végén. ... Az élete utolsó napján is hajnali félnégykor kelt, mint minden napon ezernyolcszáznegyvennyolc óta. Pár percig ott ült az ágya szélén, aztán odatipegett az imazsámolyához, elmondotta a reggeli imádságot és bement a dolgozószobájába. Bécs még aludt, egyedül az uralkodó dolgozó­­szobájában és az inspekciót tartó had­segédek szobáiban égett a villany, íróasztalán öt aktatáska hevert, ezek mindegyikének két kulcsa volt, egyi­ket azok tartották maguknál, akik bezárták az aktatáskát, a másik őfel­ségénél volt. Ä polgári és katonai kabinetirodák, a külügyminisztérium, a magyar és az osztrák miniszterelnökök előter­jesztései hevertek az elnyűtt akta­táskákban és Ferenc József életének utolsó hajnalán is előszedte az aktá­kat, átnézte mindet, jegyzeteket tett azok szélére, pedig ezen a napon már hajnalban is harmincnyolc fölött volt a láza. A reggelijéhez jóformán hozzá sem nyúlt, két korty teát ivott mind­össze, az orvosoknak, akik bejöttek a szobájába, nem engedte meg, hogy a hőmérőt a hóna alá tegyék, a láz kicserepesítette az ajkát, de — ő dol­gozott szakadatlanul. Reggel nyolckor fogadta még Mon­­tenuovo herceg főudvarmestert, majd Paar gróf és Bolfras báró főhadsegé­­déket, akik bemutatták az aznap ki­adásra kerülő Höfer-jelentés szöve­gét. Ez volt az utolsó Höfer, amelyet Ferenc József parafáit és amely azt annál több zöldség és fűszer kell hozzá. Minél gyengébb a kávé, an­nál több Franck-ot kell beletenni. Ezért gabonakávéba valódi Franck, leginkább Karo-Franckj való. lelkes beszédet mondott, amelyben részletesen ismertette a magyar ki­sebbség politikai helyzetét és tiltako­zott az ellen a beállítás ellen, mintha a magyar egység megteremtésére irá­nyuló munka idegen célok és formák követése vagy utánzása volna. A mai kormánypolitikával szem­ben megalkuvást nem ismerő har­cot hirdettünk és hirdetünk a jö­vőben is. Ebben a küzdelemben nemzeti érzés­sel átitatott, egyenesgerincű, egész ma­gyar emberekre van szükségünk, akik a harcot állni tudják mindaddig, míg küzdelmünk célhoz nem ér. A kitörő lelkesedéssel fogadott be­széd után Turchányi Imre dr. szená­tor tartalmas politikai beszámolót mondott, utána pedig Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő az állami költ­ségvetésről, a magyarság adózási, köz­igazgatási és nyelvi sérelmeiről be­szélt. Külön kiemelte a magyar nő szerepét a magyar kisebbségi politi­kában. A nagy tetszéssel találkozó be­széd után Koczor Gyula országos köz­ponti párligazgató mondott nagyhatású beszédet a kisebbségi magyar munká­ról és a magyar munkásság ügyének felkarolásáról. adta hírül, hogy Falkenhayn és Arz tábornokok seregei diadalmasan nyo­mulnak előre Romániában és elfoglal­ták Crajovát. Tíz órakor Mária Valéria jött be a szobába, ahol Kerzl doktor, a ki­rály udvari orvosa és Ortner profesz­­szor, a bécsi belgyógyászati klinika igazgatója éppen vizsgálták az ural­kodót. Ortner professzor már előt­te való napon konstatálta a tüdő­­gyulladást és szinte könyörögve kér­te Ferenc Józsefet, hogy feküdjön ágyba. A nyolcvanhat esztendős be­teg ember csak legyintett a kezével és mindössze ennyit mondott: »Nekem nincsen időm arra, hogy beteg legyek. Sok a munkám...« Mária Valéria azt a hírt hozta ma­gával, hogy a pápa áldását küldte Ferenc Józsefnek és a nuncius fogja az áldást átadni. Nyomban be is jött a pápai nuncius, majd utána Seydl püspök, udvari plébános, akinek Fe­renc József hosszasan meggyónt... Délben a trónörököst és Zitát fo­gadta és egy félóráig beszélgetett el négyszemközt Károllyal. Azután meg­ivott egy pohár tokajit, de hozzá se nyúlt ahhoz a leveshez, amelyet négy Lyukból főztek a konyhában és ame­lyet Prileszky báró, az udvar nemrég elhunyt gazdasági főnöke, maga kő­zett be a dolgozószobába. * Dolgozni már nem tudott, egyre hevesebb köhögési rohamok fogták el és ezek valósággal megrázták a testét. Egy óra felé SchiessI báró, a kabinetiroda főnöke jelentkezett, vele már alig beszélt. A kabinetiroda fő­nöke megkockáztatta a kérdést: »A nagyságos asszony« — ez volt a neve a Burgban és Schönbrunnban Schratt Katalinnak — »jobbulást kí-Szlovenszkó egyharmada, vagyis Híd készül a Vágón Nagybiccsé-Ferenc József utolsó délutánja. Irta: Paál Jób.

Next

/
Thumbnails
Contents