Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-11-21 / 94. szám

2. oldal. >KOMAROMI LAPOK« ! 9 A 6.. november fi ]/• w rendjét és külső létét. Ezzel a szán­dékkal lépett be a népszövetségbe is, amelyet 14 éven át burzsoa kapita­lista alkotásnak gúnyolt. I)e miután annak tagja lett, nem győzte csodálni és arra törekedett, hogy ott vezető szerepel vigyen. Ma már aligha örül­nek ennék a sikerüknek azok az álla­mok, amelyek az oroszokat vissza­édesgették Genf be, mert könnyen tá­madhat tel bennük az önvád, hogy téves politikát követlek. Az orosz és az orosszal szövetke­zett lilvinovi módszerek hámlasztó és viszálytkcltő hatása legutóbb ész­lelhető volt a népszövetség őszi köz­gyűlésén az abesszin, a spanyol kér­désben és a népszövetségi reform tár­gyalásakor. Amikor pedig a szovjet­nek Genfben nem sikerült a spanyol polgárháborúval kapcsolatban ösz­­szeveszítenie az európai hatalmakat, áttette tevékenységéi Londonba, ahol — mint azt helyesen állapítja meg égj' külpolitikai szakértő — »a bc­­nem avatkozási bizottságot szeretné azzal az indokolással, hogy mások beavatkoznak — felrobbantani«. Cél­ja ebben a kérdésben is egy és ugyan­az: nemcsak megakadályozni, hogy Spanyolországban a jobboldali kor­mány végleg magának biztosítsa az uralmat, hanem az is, hogy az euró­pai jobboldali kormányok, vagy ahogy ők mondják, a fasiszta kormányok ellen az európai nyugati demokrá­ciákat mint a szovjet szövetségeseit vigye harcba. De ha Anglia és Fran­ciaország annak idején támogatták Moszkvának belépését a népszövet­ségbe. ma már őket is idegenkedés­sel töili el ez az átlátszó és tipiku­san litvinovi ördögi játék. A diplomá­cia csataterén az oroszokat Genfben és Londonban is több nyilt vereség Sárszög erkölcsi lejtőre kerül Irta: Dövényi Nagy Ijajos. Borovszkv Kázmér, a színtársulat igazgatója úgy lépett ki a főjegyző szobájából, mint a Vasgyárosban szo­kott, a nagy jelenei végén. A különb­ség csak az voll, hogy a színpadon fer­geteges taps csattant mindig ebben a percben, niosl pedig hatástalan maradt a tragikus momentum. Igaz. a rogya­dozó lépések ez egyszer nem a szerzői előírást követték, hanem maguktól jöl­­lek. .A főjegyző ugyanis az! közölte a di­rektorral, hogy jövőre nem engedi l>e a társulatot Sárszögre, ahol a színészek jelenléte züllészföen hat az erkölcsök­re.. Ebben a szigorú megállapításban kellett is lennie valaminek, mert vala­hányszor a szinésztrupp megérkezett a járási székhelyre, egyszeriben vége volt a nyugalomnak. A jámbor család­apákba beleütött a rossz és éjfélig el­maradoztak otthonról, hogy az Arany Bárányban dáridózzanak, ahol a színé­szek is megjelentek előadás után. a fiatalság pedig végkép megveszett. Nem jártak a házasulandó vőlegényjelöltek a zsúnokra, hanem vörösre tapsolták a tenyerüket minden este a zenekari ülé­sen a primadonnának, aki kacsintgatni sem átallott a nézőtéren ülők felé. A feleségek, menyasszonyok, anyó­sok és anyósjelöltek hát remegve vár­ták minden esztendőben az augusztust, mikor a színészek meg szoktak ér­kezni s úgy beszéltek erről az időről, nyelven kapják meg az elintézést s magyar nyelven csak akkor, ha már kimondottan, írásban kívánják a ma­gyar fordítást. A miniszterelnök ki­jelentése csak egy óvatos lépés, mely­nek gyakorlati értékét még nem lát­juk, de a kérdés megoldásának nem tekinthetjük. Azokban a járásokban, ahol a magyarság minősített kisebbség, igen sok helyen olyan hatósági alkal­mazottak vannak, akik a magyar nyel­vet egyáltalán nem ismerik. Ez az ál­lapot törvénytelen és gyakorlati szem­pontból tarthatatlan. — így volt csak lehetséges, hogy egy ilyen területen fekvő járásbíró­ságnál megtörténhetett, hogy egy bank­­igazgatót váltóhamisításért ítéltek el, bár csak tanúként hallgatták ki, mert az államnyelvet nem értette. A téve­dés a fellebbezés során a kerületi bí­róságnál tűnt ki. — Megállapítom, hogy az a rend­szer, melynek értelmében a magyar nyelvterületen a magyar községek ne­vei szlovák fordításban, vagy ferdítés­­teli vannak hivatalos használatban úgy a nyilvános táblákon, mint egyéb hi­vatalos megnyilatkozásokkor, szintén törvénysértő. Nincs és nem is lehet kifogásunk az el­ten, hogy ezek a helységnevek szlovák nyelven is föl legyenek tüntetve, de. tiltakozunk a mi régi, legtöbbször történelmi és minden­ki által elismert magyar helység­neveink elsikkasztása ellen. A tör­vény lehelövé teszi, hogy a ma­gyar többségű községek hivatalo­san is magyarul érintkezhessenek a járási hivatalokkal. Törvényellenes, hogy az ilyen közsé­gekben az anyakönyveket csak állam­nyelven vezessék, a kisebbségeknek joguk van megkövetelni, hogy az anya­könyvek és kivonataik egyidejűleg ma­gyar nyelven is ki legyenek állítva. Törvényellenes, hogy a m agyar já­rásokban a szegénységi bizonyít­ványt, az illetőségi bizonyítványt, az állampolgársági okmányt, az útlevelet és a határátlépési iga­zolványt egyben magyar nyelven is ki nem állítják. Föltétien szükséges, hogy a minisz­tériumok és a szlQvenszkói és kárpát­aljai országos hivatalok hivatalos közlönyei magyar nyel­ven is megjelenjenek. Újból szóvá teszi a szónok ezután az országos képviselőtestületben való nyelvhasználat kérdését, amit már egy­­ízben interpelláció tárgyává tette, de nem kapott rá kielégítő választ. érte és már olyan hírek is hallat­szottak, hogy Litvinov állása meg­rendült. Magában Oroszországban, annak belső életében a jelek szerint valami változás készül, valami születendőben van. “Már Stalin uralomra jutása Is szakítást jelentett a kommunizmus ortodox elveivel. Troekij társainak a lenini tradíciók őrzőinek, az igazi ősi bolsevistáknak eltüntetése despotikus és azialikus módszerrel készülő rend­szerváltozást sejtet. Stalin nem me­rev. hanem alkalmazkodik a helyzet­hez és felmerülnek ma már olyan vé­lemények. hogy csakhamar rá fog térni olyan imperialista nacionalista útra, amely nem sokkal különbözik attól, amelyet egykor a cárok követ­lek. A kommunizmus látszatát azon­ban még fenn kell tartania, mert kü­lönben uralma odahaza annyira gyön­gülhet, hogy valamely forradalom, vagy polgárháború elsöpri őt minden függvényével együtt. Ezért kellenek külpolitikai sikerek és ezért támo­gatja most az orosz szovjet minden mint valami ellenséges hadsereg meg­szállásáról. De nagyobb baj azért so­hasem történt. A szinésztrupp szep­tember elsején elvonult és pár nap múlva helyrebillent, régi kerékvágá­saiba lért az élet Sárszögön is. Most azonban végkép betelt a po­hár. Reggel a patikus és az intéző fe­lesége csak úgy slafrokban, kócosán teállítod a főjegyzőékhez és vagy más­félórán keresztül suttogtak a ház asz­­szonyával. Távozásuk után a jegvzőné heves vitát kezdett az urával s ennek a szenvedélyes diskurzusnak eredmé­nyeként közölte a falu nyugalmának őre Borovszky Kázmér igazgatóval le­sújtó határozatát. Valóban, ami Sárszögön augusztus huszonhatodikén történt, példa nélkül áll a nagymultú helység változatos történetében, pedig a község határá­ban a török hódoltság alatt csata is folyt,: s a hagyomány szerint itt pihent meg bujdosása közben, Lengyelország felé menet, Rákóczi, nagyságos feje­delmünk is. A színházban ezen az estén a Szép Heléna című operettel játszották. Asz­­szonyok nem igen voltak a nézőtéren, mert úgy tudták: erkölcstelen a da­rab és tisztességes nőnek nem illik végignézni. Mindössze a helybeli szer­kesztő felesége és rajta kívül még vagy öt-hat szabadgondolkodású fehérnép ült a nézőtéren, s ]>ersze a férfiak. Már ott kezdődött a baj, hogy a csa­ládi ebédeknél szóbakerült az operett és az asszonyok éles szóváltásba keve­redtek miatta a férjekkel, akik hetek óta készültek erre az estére. Máskor bizonyosan a feleségek kerültek vol­erejévcl a madridi kormányt. Tudja, hogyha az megbukik és Franco nem­zeti uralma következik, akkor millió meg millió proletár fogja csalódottan megállapítani, mily keveset ér Moszk­va támogatása és fogja cserbenhagyni a vörös zászlót. Akar tiszta marxista kommuniz­mus, akár orosz nihilizmus, vagy orosz imperializmussal kevert állam­kapitalizmus uralkodjék Oroszország­ban, mindegyik összeférhetetlen a többi Európa keresztény civilizáció­jával. Oroszország ma nemzetközi té­ren az izoláltság felé halad és aligha vágyik háborús babérokra, mert mint múltjából tudja, háborúit rendesen belső forradalmak kísérik, amelyek megbuktatják az uralkodó rendszert. Az orosz nép a maga gyermeki lei­kével sem tűri örökre a korbácsot, ha fel tudott lázadni a mindenható cárok ellen, fel tud lázadni a Stali­­iiok ellen is. Az orosz kérdés ina Európa egyik legfontosabb nyilt kérdése, de talán — Ázsiáé is! na ki győztesen a harcból, de most a legjámborabb papucshősök sem enged­tek, hanem megváltották jegyüket az előadásra. Soha sem folyt olyan tüle­kedés a színházi pénztár előtt, mint ezen az estén, s kivált a zenekari ülé­seket kapkodták el már kora reggel. Akinek hátrább jutott hely, előkereste a háború óta nem használt látcsövét, s nyakába akasztotta, mikor fél nyolc­kor elindult a színházba. * Majdnem összedőlt a nagyterem a fergeteges tapsoktól, a siker óriási volt, s a színfalak mögött boldogan ro­hangáló direktor elhatározta, hogy még egyszer műsorra tűzi a Szép Helénát. A közönség őrjöngött, minden tánc­­számot meg kellett ismételni, a színé­szek arcáról csörgött a festékes verej­ték. Ünnepi este volt... Előadás után úgyszólván senki sem ment haza, a nagy kopaszfalú étte­rem minden asztalánál ültek. A cigány úgy muzsikált, mintha Szilveszter lett volna,. s két öreg pincér alig győzte hordani a bori. Éjfélkor már duhaj hangulat ural­kodott. A patikus palackos bori parancsolt maga elé és összetörte az első poha­rat, mire az intézőben is felébredt bol­dog gazdászkórának minden virtusa és harsányan rikkantott: — Stefi bácsi, pezsgőt ide! A vén pincér loholva indult kifelé, de az intéző utána kiáltott: — Vizes üvegben, hogy feltűnő ne legy en !... A sarokban marhapörköltet vacso­Akar ön szép lenni? Használjon Nádasdy-féle S Gyöngyvirág alváíor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szeplőket, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8 — Kő. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor ÖYÓflYSzertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva _______________ 87 A kommunisták nem akar­ják, hogy erős hadsere­günk legyen. Az agrár Vecer november 13-i szá­mában írja: »Minden gyerek tudja, hogy Szovjetoroszországgal szerződé1 sünk van, amely kölcsönösen kötelezi a szerződéses államokat a katonai meg­segítésre, ha a másik meg volna tá­madva. Úgy látszik, hogy csak a mi kommunistáinknak nincs erről sejtel­mük. Különben nem esnék annyira nehezükre kezüket felemelni a hadse­reg köj lségvetése mellett, noha biz­tosak vagyunk, hogy a spanyol milicia mellett mindkét kezükkel szavaznának és még ez se volna nekik elég. De mit akartok ugyan a mi kommunistá­inktól? Eszüket már régen elvesztet­ték s így bizony nehezen megy a meg­győzés, hogy a balgaság nem bölcses­ség. Csak sajnáljuk a szocialistáinkat és a lidákjainkat, akik folyton azt be­szélik be maguknak, hogy a kommu­nistákkal való szövetségük más, nem­csak romlott gyümölcsöt hozhatna ne­kik.«—A lap a továbbiakban Kopecky kommunista képviselő bizottságbeli be­szédével vitázik. rázott a primadonna, a szubrettel és a bonvivánnal, mellettük a másik asztal­nál a direktor ült, feleségével, a tán­cos komikussal, a naivával és a drá­mai hősnővel. Jókedvű volt: kassza­­raportot csinált. A hölgyek érezték, hogy dáridószag van a levegőben, izeg­­tek-mozogtak, nevetgéltek és sűrűn ka­csintgattak a patikusék asztala felé, ahol a pincér áhítattal kezdte töltöget­ni a vizes üvegből a pezsgőt. Innen is, onnan is hallani lehetett, hogy szintén pezsgői rendelnek. A könnyelműség elkapta az embereket, s utolsó józan cselekedetük az voll, hogy a nadrágzsebekten titokban megszá­molták a dugpénzt: futja-e a drága italra. A második üvegnél azonban ez a végső megfontoltság is eltűnt. Mint­ha a könnyű borban habzó szénsav buborékai lettek volna, úgy szálltak ki a fejekből a napi gondok, s a ki­fizetetlen füszerszámlák.; Bohémmé változott az egész Sárszög, a kedvező mámor a homlokokba zilálta a hajat, a zene ütemére mozogtak az asztal alatt a láliak és csak egy mozdulat kel­lett, hogy felboruljon minden polgári rend. Az intéző füle már piroslotl, a pin­cér a harmadik üveg pezsgői bontotta, nem törődve a diszkrécióval, ott az asztal mellett. A dugó nagyot puk­kant és a fürge bor habja kibuggyant. A patikus magához intette a prí­mást, aki már régóta leste ezt a pilla­natot és széles vigyorral hajlongott az asztalhoz. A kopasz gyógyszerész a prima­donna felé kacsintott és megrendelte a nótát:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents