Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-10-17 / 84. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 1936. október 17. 5. oldal A magvar nemzeti párt komáromi pártszervezetének utolsó ülése. — Koczor Gyula ünneplése. — Komárom, október 16. A magyar nemzeti párt komáromi pártszervezete október 13-án, kedden este tartotta utolsó választmányi ülé­sét, mely a tagok nagy érdeklődése mellett folyt le. F ü 1 ö p Zsigmond pártelnök üdvözölte a megjelenteket, akiiének sorában ott voltak F ü s s y Kálmán szenátor, Koczor Gyula örsz. központi pártigazgató, Kristóf Sándor egyesült párti igazgató, dr. Kállay Endre orsz. pártvezetőségi tag, dr. Geöbel Károly járási kép­viselő, C z i k e Dénes szervezeti el­nök, dr. Bar any ay József szerve­zeti alelnök, Czibor Géza járási ipartársulati elnök, orsz. pártvezető­ségi tag, Király Károly, Komá­romi Lajos volt városi képviselőtest. tagok, Kalitza Sándor, Müller Rudolf, Varecha József titkárok és a választmány tagjai nagy számban. A választmány az elnök indítvá­nyára az időközben elhunyt Kőrös István és Sebestyén Ferenc vál. tagok emlékét jegyzőkönyvében örö­kítette meg. F ü 1 ö p Zsigmond elnök rövid visz­­szapillantást vetett a magyar nemzeti pártnak a magyarság érdekében ki­fejtett főbb mint egy évtizedes ál­dásos működésére s meleg elismerő szavakban emlékezett meg a párt volt kiváló vezérének, Szent-Ivány Józsefnek elévülhetetlen érdemeiről. Nagy melegséggel szólott Füssy Kálmán szenátor sikeres működésé­ről, aki 16 év óta dolgozik kifogyha­tatlan odaadással a magyarság ér­dekéért. A párt hálával van eltelve a vezérek iránt, akik a magyar ki­sebbség sorsát elviselhetőbbé igye­keztek tenni. Elismeréssel emlékezett meg az elnök a párt egyik legkivá­lóbb vezetőjéről, Koczor Gyuláról, aki a két magyar párt egyesülése folytán a párt központjába, Pozsony­ba került s most költözik el Komá­romból. — Nagy sajnálattal vesszük tudo­másul — mondotta az elnök — Ko­czor Gyulának körünkből való távo­zását, mert ezzel súlyos veszteség éri a komáromi magyarságot, közelebb­ről pedig a komáromi pártszervezetet, amelynek valamennyi tagjához a leg­közvetlenebb testvéri kötelékek fűzik. Tizenöt éven át volt a pártszervezet­nek tiszteleti elnöke, önzetlen veze­tője, bölcs tanácsadója, lelkes irá­nyítója, aki a legnagyobb készség­gel állott mindenkor a párt tagjainak rendelkezésére s aki azokban az ügyekben, amelyekkel magyar testvé­rei megbízták, minden akadályt le­­küzdő energiával és kitartással járt el s a magyarságért való munkájá­ban nem ismert fáradságot. A válás pillanatában a hála őszin­te érzésével telik meg a párt tagjainak szíve s örökre lekötele­zetteknek érzik magukat Koczor Gyulával szemben, aki önzetlen munkásságával szerzett érdemei által tiszteltté és feledhetet­lenné tette nevét a komáromi párt­­szervezet tagjai szívében. Munkálko­dása követendő példa marad minden, nemzetének sorsáért dolgozó magyar ember előtt. A választmány az elnök javaslatára Koczor Gyulának Komáromból va­ló távozását mély sajnálattal vette tudomásul, a magyarságért folytatott kitartó, áldásos tevékenységével szer­zett elévülhetetlen érdemeit jegyző­könyvbe iktatta, őszintén érzett tiszteletéről, osztatlan bizalmáról és változatlan szeretetéről tovább­ra is biztosította s midőn a párt­­szervezet tagjai ügyeinek készsé­ges és önzetlen intézése körül tel­jesített eredményes munkálkodá­sáért leghálásabb köszönetét fe­jezte ki, szívből fakadó jókívána­­tainak kifejezése mellett az Isten áldását kérte új, nagy fontossá­gú vezető helyén a magyar nem­zeti kisebbség javára kifejtendő további működésére. A választmány tagjai felállva hall­gatták az elnök búcsúszavait és ki­törő lelkesedéssel tették magukévá az indítványt s Koczor Gyulát percekig meleg ovációbah részesítették. Ezután Czibor Géza orsz. párt­­vezetőségi tag az Ipartársulat és Ipa­roskor nevében biztosította az ün­nepeltet az iparostársadalom nagyra­becsüléséről, Füssy Kálmán meleg szavakkal emlékezett meg Koczor ér­demeiről és szívből jövő, szeretettel­jes szavakkal kívánt sok sikert az új, fontos őrhelyen végzendő mun­kájához. Kalitza Sándor főtitkár a tisztikar nevében, Varecha Jó­zsef titkár a magyar nemzeti munkás szervezetek nevében köszöntötte a távozó elnököt. A pozsonyi központba áthelyezett Müller Rudolf titkárnak lelkes mű­ködéséért ugyancsak elismerő köszö­netét mondott a választmány, mely az agilis központi tisztviselőnek sok si­kert kívánt. Az elnök ezután röviden ismertette a két párt egyesülésének történetét és rámutatott arra, hogy a magyarság­nak egy pártba való tömörülése nem­csak nagyobb erőt képvisel, hanem biztosítékul szolgál a nemzet fejlődé­sére és jobb jövőjének kialakulására. Örömmel üdvözli a két párt egye­sülését, mint a magyarság régi hő vágyának teljesülését és kéri a párthíveket, hogy az egyesült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti pártba belépve, buzgón és lelkesen szolgálják to­vábbra is a magyarság szent ügyét. A választmány kimondotta a párt­­szervezet feloszlását és egyben elhatározta, hogy a párt tagjai belépnek az Egyesült Pártba. A helyi szervezet megalakításának előkészítésére tíz tagú bizottságot küldtek ki, melynek tagjai: Bajkay János, Czibor Géza, Czike Dénes, Fülöp Zsigmond, Geöbel Károly dr., Kállay Endre dr., Komáromi Lajos, Komáromi Viktor, Páti Nagy Mihály és Tárnok András. A határozat meghozatala után az elnök bemutatta a választmánynak Kristóf Sándor országos igazgatót, az Egyesült Párt komáromi kerületé­nek új vezetőjét, akit szeretettel kö­szöntött és biztosította arról, hogy a magyarságért folytatandó munkájában a komáromi szervezet részéről biza­lommal és odaadó támogatással fog találkozni és sok sikert kíván tevé­kenységéhez. Kristóf Sándor megköszönve az üdvözlést, kijelenti, hogy továbbra is azon az úton kíván haladni, amelyen eddig, a magyar nemzeti pártban ha­ladt és reméli, hogy együttes erővel eredményes munkásságot fejthet ki. A magyar nemzeti párt országos ve­zetősége nevében hálás köszönettel adózik a komáromi pártszervezet ki­tartásáért és kéri, hogy az Egyesült Pártban is hasonló odaadással tart­sanak ki. Lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után Füssy szenátor üd­vözölte még az új pártigazgatót, aki­nek kipróbált munkaereje a siker leg­szebb reményével kecsegtet. Végül Koczor Gyula emelkedett szólásra és nagy figyelemmel hallga­tott beszédben köszönte meg az ün­neplést, melyben a párt tagjai ré­szesítették. Nehéz a szülővárosból való távozás és megvallja, hogy fájó az a gondolat, hogy itt kell hagynia Ko­máromot, ahol tizenöt éven át dolgo­zott. Munkájának elismerése meg­nyugtatja lelkiismeretét, mert látja, hogy megbecsüléssel adóznak érte. A pártnál elfoglalt pozícióját nem tar­totta hivatalnak csupán, hanem inkább egy olyan őrhelynek, ahol a magyarságért minden körülmé­nyek között ki kell tartani, éjjel­nappal dolgozni. Megelégedéssel állapítja meg, hogy az elmúlt másfél évtized alatt a párt tagjai és közte sohasem volt nézetel­térés, mindnyájan tudtuk, hogy ezen a helyen a magyarság egyeteméért kell munkálkodnunk és ennek a kö­telességünknek eleget kell tennünk. A magyarság jövőjét és boldogulását valamennyiünk összefogásával lehet SZARVAS SZAPPAN LEGJOBB W csak előbbre vinni és biztosítani, meg kell szűnni minden olyan momentum­nak, amely a széthúzást idézheti fel. A magyarság ügyét mindannyiunknak saját ügyévé kell tennünk, hogy váll­vetett erővel, egyakarattal dolgozhas­sunk nemzetünk jobb sorsáért. A magyarság csak úgy maradhat fenn, csak úgy érheti el célját, ha megérti egymást, ha együtt küzd törvényadta jogaiért és azokból semmit nem enged el­alkudni. Nem vagyunk hajlandók — úgymond — jogainkból semmit sem elengedni és semmit sem le­alkudni, kitartó egyakarattal kö­veteljük azokat, mert azokat szer­ződések és törvények biztosítják számunkra. Ezeknek állandó figyelemmel tartása­val munkálkodjunk az Egyesült Párt­ban is s akkor sikeres lesz munkánk. Majd meleg szavakkal köszöntötte Kristóf Sándort a kerület élén és jó szívvel ajánlotta a párt tagjainak utódát, akinek részére a tagok támo­gatását kérte. Megköszönve mégegy­­szer az iránta megnyilvánult szere­­tetet és ragaszkodást, kijelentette, hogy ő is mindenkor az eddigi sze­retettel fog gondolni Komárom ma­gyar társadalmára és a párt tagjaira. A zúgó éljenzéssel fogadott lendü­letes beszéd után az elnök megkö­szönte a feloszlott pártszervezet tisz­tikarának és választmányának a párt vezetésében való támogatását, s a magyar egység maradéknélküli meg­valósítására buzdítva a megjelente­ket, az ülést berekesztette. A JESZO kép] vasárnap nyilil délelőtt féllizenegykor, ünnepélyes for­mában. A kiállítás megnyitója társa­dalmi esemény lesz Komáromban, aminthogy a JESZO minden megnyil­vánulása társadalmi esemény volt is mindig. A Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya Harmos Károllyal és Nagy Barnával az élen serényen munkálkodott egy szép kiállítás létrehozásán. Nem akart a JESZO idén nagysza­bású, szlovenszkói jellegű kiállítást rendezni, mert ez túlságosan nagy költségbe került volna: elállítása < meg, mégis felvonultat néhány repre­zentáns szlovenszkói művészt, né­hány érdekes komáromi s komá­­romvidéki képeit, lesz új tehetség bemutatkozása is. Okvetlen jöjjön el a vernisszázsra! D. e. féltizenkettőkor Brogyányi Kál­mán, a neves és kitűnő mű kritikus tartja meg nagy érdeklődéssel várt, átfogó előadását az európai művészet­ről. Ne restelljen vasárnap délelőtt befáradni a Kultúrpalota nagytermé­be. A kiállítás egyébként egy hétig lesz nyitva s október 25-én érdekes vetítettképes előadással zárul estefelé. Felhívás a lelkészkedő papsághoz! Felhívjuk a róm .kath. és protes­táns lelkész urak figyelmét arra, hogy­ha az államnyelvből való vizsgával kapcsolatban ki nem utalják kongruá­­jukat vágj' hátralékos kongrua-köve­­lésük van és ilyirányú kérvényüket mindezideig cl nem intézték, közöl­jék ezt pontos adatokkal pártunk po­zsonyi országos központjával, mivel ebben a kérdésben pártunk törvény­hozói interpellációt nyújtottak be és személyes intervencióra is készülnek. Az egyesült párt országos központja, Pozsony, Ventur-u. 15. I. Kárász Máriát, egy tótmegyeri do­hánytermelő öt éves kis leányát, A kisleányka barátnőivel vígan ját­szott az uccán. Játék közben nagy iz­galom támadt a kis csöppségek között, mert egy skatulyát találtak, amelyben pirulák voltak. Mindegyik kislány meg akarta kaparintani a dobozt és vere­kedés támadt köztük a dobozért. A legerősebb Kárász Mária volt, aki megszerezte a skatulyát és a ben­ne levő pirulákat a többiek irigy­­kedése közben gyorsan elnyelte, mert azt hitte, hogy cukrot eszik. Hirtelen azonban nagyot sikolt olt, borzalmas görcsök fogták el és elvesztette eszméletét. A kórházban aztán eszméletre térítet­ték és mindent elkövetnek, hogy éle­tét megmentsék. A vizsgálat megállapította, hogy a dobozban fájdalomcsillapító pirulák voltak. A szomszédasszony kapta az orvostól és amikor már nem volt rá szüksége, a megmaradt pirulákat ki­dobta az uccára. Cukor helyett méreg! Ne dobj ki orvosságot az uccára A vidám játék szomorú vége. — október 16. Rendkívül súlyos állapotban szál­lították be az érsekujvári kórházba Minden gyártmányú kályhák ás tűzhelyek szakszerű javítását, részben és egészben újbóli kischamottozását, a szükséges pót­­alkatrészeket és azok beszerelését a leg­előnyösebb árban, szavatosság mellett készíti Kálvhák, tűzhelyek állandó jókarbantartását jutányos árban vállaiont. ___________________________ 293 Csirkovics Jenő lakatos mester Komárno Br. Eötvös u. 34a.

Next

/
Thumbnails
Contents