Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-26 / 78. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936, szeptember 26. Tizenegy és fél milliárd többkiadás az állami költségvetéseken felülteljesen olasz-barát fasiszta uralom alakuljon ki. Ebben veszélyeztetve látná jelenlegi földközi-tengeri pozícióját, amelyet Róma gyengíteni, sőt megdönteni is akar. De ahogy Angolország nem fog sohasem nyíltan állásifoglalni egy fasiszta jellegű uralom mellett, úgy nem rokonszenvez a kommunista bolsevista irányzattal sem. Nem köti le magát egyikhez sem, hogy az ellentétes erőknek ebben a játékában az alkalomnak és szükségnek megfelelően azt támogassa, akitől saját céljainak megerősítését várhatja. Hogy Németország érzésbelileg inkább egy jobboldali Spanyolországot kíván, az nem lehet kétséges, azért jeliben a kérdésben Berlin és Róma egy úton haladnak szemben Párissal és Londonnal, akiknek talán nem éppen nagyon kívánt segítőtársuk ezúttal Moszkva is. A spanyol nemzettel a mi magyar közvéleményünk a múltban nem sokat, vagy csak felületesen foglalkozott. Rokonszenveztünk vele, mert öntudatos, büszke úrifajnak tartjuk. Felsőbb néprétegeire nézve ez meg is állapítható. A nemzetvagyonnak eloszlása azonban Spanyolországban rendkívül aránytalan. A dúsgazdag felsőbb osztályok mellett a nép többsége koldusszegényen tengeti életét. A szociális berendezkedések szégyenletesen elhanyagollak, és tápot nyújtanak a szélsőséges agilációk befogadására és végletekbe menő irányok felburjánzására. Faji tekintetben is a spanyol nép rendkívüli keveredéseket tüntet fel, amelyek nem alkalmasak erkölcsi színvonalának emelésére. Vannak, akik úgy jellemzik a spanyolt, hogy hihetetlenül gyáva, de gyávaságánál mégis nagyobb a büszkesége, ezért tud azután oly kegyetlen, de oly könnyen halálra kész is lenni. Ha a polgárháború véráídozatait talán túlzottan is tüntetik föl egyes sajtóhíradások, azért mégis borzalmat kellenek a tönieginészárlások hírei. A receptet ezekhez Moszkva adja és Moszkvának tulajdonítható a katolikus egyház ellen páratlan kegyetlenséggel folyó véres munka és a megbecsülhetetlen értékű egyházi műkincseknek vandál elpusztí— szeptember 25. A Lidové Noviny c. koalíciós lap vezércikkében mérleget állított föl az elmúlt öt év államháztartásáról. A cikk ugyan előrebocsátja, hogy az elmúlt öt év alatt, vagyis 1931-től 1935-ig minden évben »kiegyesúlyozott« költségvetése volt az államnak, vagyis a költségvetések aktívumot irányoztak elő, azonban a vonatkozó évek zárószámadásai minden alkalommal tekintélyes hiánnyal zárultak. Ez a hiány évente így jelentkezett: 1931. évben 3.127 millió, 1932- ben 1.891 millió, 1933-ban 2.208 tása is. > Az európai civilizációnak és kultúrának, de a Genfben nagyképűen időt és szót fecsérlő népszövetségi korifeusoknak örök szégyene mindaz, ami most Spanyolországban megtörténhetett és megtörténhetik. Nem mentség erre az sem, hogy Spanyolországban tulajdonképpen az Európát két táborra osztó jobb és baloldali iránynak birkózása folyik a spanyol nemzet bőrén, mert ha elfogadjuk ezt a mentséget, akkor hozzá kellene járulnunk ahhoz, hogy ilyen jobb és baloldali összecsapás bárhol másutt is előforduljon. , Nem akarunk hinni abban, hogy a spanyol pokol csak előjátéka azoknak a pokoli viszonyoknak, amelyek belátható időn belül egész Európában fognak mutatkozni. Az ilyen Cassandra-jóslatoknak azonban mindig van valamilyen a tényekben rejlő igaz mag vük. Ezért szerelnők, hogy a pápának közvetlenül a spanyol menekültekhez, de közvetve a világ lelkiismeretéhez intézett szózata fölrázná mindenütt a jobb érzést. Genftől e tekintetben semmit vagy csak nagyon keveset várhatunk, a vatikáni szózat azonban alkalmas lehet arra, hogy megjavítsa a helyzetet és közelebb hozza az emberiséget az Úristenhez. Mert mint azt nemrég a világhelyzetről találóan jegyezte meg egy államférfi: »ma az emberiség közelebb áll az ördöghöz, mint az Istenhez!« millió, 193i-ben 1.389 millió éj 1935-ben 3.0b3 millió. 1931-től 1935-ig bezárólag tehát kölcsön útján, vagy más úton a költségvetésekhez hozzá kellett pótolni tizenegy milliárd és hatszázötvennyolc millió koronát. Ez évente átlagban kettőmilliárd többlet kiadást jelent. A »kiegyensúlyozott aktív« költségvetések és a kiegyensúlyozott passzív államgazdálkodás utolsó öt éve alatt az államadósság jóval túlhaladta a negyvenmilliárdot — írja a nevezett koalíciós lap. Az 1937. évi költségvetés a minisztertanács előtt. A gazdasági miniszterek bizottsága csütörtökön délután a gazdasági kérdések előkészítő tárgyalására ült öszsze, majd este 6 órakor minisztertanács volt, melyen a folyó ügyek mellett a miniszterelnök és a pénzügyminiszter jelentést tettek az 1937. évi állami költségvetésről. A minisztertanács a késő esti órákig tartott. Ismét ígéretet kaptak az állami alkalmazottak. A tisztviselők szervezetének kiküldöttei, mint az minden ősszel, az állami költségvetés összeállítása idején történni szokott, összejöttek a kormány és a koalíciós pártok képviselőivel, hogy szokásos követeléseiket előterjesszék. A követelések egyike ama kívánság volt, hogy a fizetéseket újból a hónap elsején és ne tizedikén folyósítsa tiz állam, a másik pedig az volt, hogy a levonásokat szüntessék meg. A tárgyaláson a kormánypártok elnökei nem jelentek meg és csak helyetteseikkel képviseltették magukat, ami eléggé jellemző. Három órán át tárgyaltak, a tárgyaláson a tisztviselőszervezetek kiküldöttei élesen bírálták a pénzügyminiszternek e tárgyban mondott júniusi szenátusi beszédét. bal lépett az úttestre. Lehúzódott a kocsi mögött és odafutott a csoporthoz. A kirakatban színes harisnyák, ingek és kendők voltak fölhalmozva. Tovább lopakodott a járókelők között és sokáig szemlélte egy bazár előtt az automata reklámbohóc rángatózását, amint az bunkósbotjával szabályos időközökben rá-rákoppintott a kirakatüvegre. Egyszerre csak balfelé uccatorkolat nyílott s ő bekanyarodott abba az uccába. — Most megkerülöm ezt és visszatérek a másik oldalon... Az elhatározás rögtön megnyugtatta és vidáman előresietett. Most olyan boldog volt, mint életében még soha. Négyszer, ötször balra tért el, majd megfeledkezve elhatározásáról, áthaladt egy téren és a téren túl már nem tudott tájékozódni. Különösképpen semmi félelmet nem érzett. Lökdösték, néha rá is kiáltottak, ő mosolygott, kitért s tovább haladt. Nelm tudta, mennyi idő múlt el a szökés óta. Az árnyékok lassan átvonultak a túlsó házsorokra, egy nagy, zöld lovasszobor meg olyan nevetségesnek tűnt föl előtte, hogy sokáig bámulta egy hirdetési oszlop mellől. A bronzlovon páncélos alak ült és föltátott szájjal, nagyon dühös arckifejezéssel meredt lefelé a tolongókra, mintha kiáltozna rájuk. Ám a tömegből rajta kívül senki sem pillantott föl és ez olyan furcsa volt, hogy öszszeránoolva szemöldökét, tovább indult, mélyen elgondolkozva a dolog felett. Gyermekek. Irta: Terescsényi György. Az autó a csarnok feljárója elé suhant, Adolf, a soffőr, megemelte sapkáját és felnyitotta a kocsi ajtaját. Beszállottak. Ezen a napon a fiúcska édesanyján sötétkék ruha, szürke cipő, kis, féloldalracsapott kalap volt. Közel az állához egy kis kerek fekete pettyet vett észre a fiúcska. Azelőtt sohasem látta rajta azt a pettyet. Egyáltalában nagyon különös dolgok történtek vele azon a napon. Meleg délelőtt volt és az autó puhán siklott alá a domb kanyargó, olajos útján. Csakhamar bekanyarodtak egy fasorba. Olt már sok gépkocsi vonult szemben és egyirányban, lovasfogatokat kerültek el és egy keresztútnál hirtelen lassítani kellett, mert kéttornainges, nyurga fiú hosszú bádogcsatornákkal megrakott kordét vonszolt át az úton. Az egyik elől, a madzaghámba fogta be magát, ennek hegyes piros orra volt, kopottzöld katonasapkája, csontos lábai mezítelenek. Hátul a másik fiú meggörnyedve, nagy erővel feszült neki a tehernek. A fiúcska visszafojtott lélekzettel bámulta őket az autóból. Mozdulataikban semmi nyoma nem volt a félelemnek, szemük csillogott és a gépkocsi előtt még csak nem is gyorsították a kordé vonulását. Adolf végre is bosszúsan fékezett, a kerekek felsírtak, ők előrezökkentek az ülésben. — Gyerünk hé! A gorombaságra meg sem rebbentek. Az első kiöltötte nyelvét a soffőrre. A másik kacagtató fintort vágott, majd egyik kezének két ujját szájába dugva dobhártyarepesztő éles fütytyöt hallatott. A pléhcsatornák vidáman csörögtek a kis szekéren, a négy mezítelen talp szaporán csattogott az aszfalton és a kordé. A kis fiúnak az autóban szinte elállott a szívverése. — Hát ezek nem félnek? — képedt el magában és ugyanakkor forró vérhullám szökött az arcába. Nagy híd következett, amely csak úgy rengett az autóbuszok és villamoskocsik alatt. A népáradat folyton sűrűsödött, a lárma egyre nőtt. Egy díszes bolt ajtajában hirtelen megállották most. Édesanyja mondott valamit és kesztyűs ujjainak simogató hegyeit érezte az arcán. Adolf kimászott a volán mellől, föltárta az ajtót, leemelte sapkáját és meghajolt a kilépő úrnő előtt. — Várj meg a kocsiban, fiacskám, nemsokára visszajövök ... Rábólintott, de nem válaszolt. Anyja eltűnt a bolt ajtajában és a soffőr ismét visszabujt a kocsiba. Újságot vett elő, majd cigarettára gyújtott. Egy darabig a kocsi túlsó ajtajának nyitógombján babrált, majd figyelmesen vizsgálgatni kezdte a kirakatokat. Hátrafelé a negyedik kirakat előtt sokan ácsorogtak. Ellenállhatatlan vágy fogta el, hogy ő is megnézi, hogy mi van ott? Lenyomta a gombot, a kocsi túlsó szárnyajtaja zajtalanul fölnyilt és ő reszkető láb„BOHEMIA“ cipőkrém a legjobb 92 A kormánypártok kiküldöttei meglehetősen kínos helyzetbe kerültek a tárgyaláson és ennek hatása alatt kénytelenek voltak újabb ígéretekkel operálni. Megígérték, hogy a fizetések folyósítását még ebben az évben a hónap első napjára teszik át. Ígéretet tettek arra is, hogy még ebben az évben ki fognak dolgozni egy tervet, amelynek alapján a jövő év folyamán fokozatosan megszüntetik a levonásokat, úgy, hogy a jövő év végére az állami alkalmazottak ismét eredeti fizetésüket fogják megkapni. Arra is Ígéretet tettek, hogy az állami alkalmazottak követeléseit a törvényhozás mindkét házában és a kormány előtt teljes odaadással fogják támogatni. öt év óta ismétlődnek meg ezek az Ígéretek, de az állami tisztviselők és alkalmazottak még mindig nem érték el azt, hogy az eredetileg két esztendőre köntemplált fizetéslevonások megszűnjenek. A munkanélküliekről való gondoskodás reformja. A pénzügyminisztérium elkészítette a munkanélküliekről való gondoskodás reformjára vonatkozó észrevételeit. A reformra azért van sürgős szükség, mert az eddigi szabályozás érvénye a jövő év márciusában lejár s azonkívül a rendszernek sok fogyatékossága van. A pénzügyminisztérium azt ajánlja, hogy adjanak ki kormányrendeletet, A városnak abban a részében már egészen szűk és piszkos uccák vonultak. Elmaradtak a fényes üzletek, fáradt igáslovak nagy társzekerekkel dübörögtek fel és alá s az emberek ruházata ezen a tájékon sokkal kopottabb volt. De a legfurcsábban a gyermekek viselkedtek. — Ujjú! — lelkendezett, — megtaláltam a mezítlábas gyermekeket! Minden kapualjban volt belőlük nyolc-tíz. Sürögtek, forogtak, rikoltoztak az uccaforgatagban. A forgalomból kieső szegletben nagy csapat gyermeket pillantott meg; valamennyien összebújva nyüzsögtek a fal tövében. Közéjük furakodott ő is. A gyermekhad gombozásban volt elmerülve. Egymásután pattintották le pitykéiket, lehasaltak a földre, araszokkal méricskélték a távolságot. Nyertek, veszítettek, lökdösték egymást és összevissza kiabáltak. A matrózruhás fiúcska pillanatok alatt felismerte a játék szabályait és most emésztő vágy fogta el, hogy ő is játszón. Amazok nem vették észre, hogy közöttük van. Már az első sorban lökték, lehágdosták topánjait, fülébe ordítoztak. Egyszerre csak nagy erővel hátbacsapta valaki, ugyanakkor előretaszították és rákiáltottak: — Te jössz! Benn volt a kör közepében, de most, a játék izgalmában senki sem vette észre hófehér nadrágját, kék kabátkáját és aranyos gombjait. Matrózsapkája már elmaradt valahol és a fiúcska pipacsvörös arccal, összecsapzott szőke hajfürtökkel lihegett, kap-
