Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-12 / 74. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK* 1936. szeptember 12. a népszövetség. De szinte lázasan fo­­lyik a tapogatózás, ki az igaz, meg­bízható barát, mert ellenséggé köny­­nyen válhat a konjunkturális szövet­séges, ha a hatalmi súlypontok el­tolódása feledteti vele a hűség pa­rancsait. Amilyen kényelmes volt azelőtt a kisebb államok helyzete, hiszen csak Párizs felé keliett pillanlaniok, olyan súlyossá és kényessé vált az az utób­bi hónapokban. Párizst ma láz gyölri és Párizs mellett más fókuszok tűn­tek fel. Nem nagyon bíztató az a tapasztalat sem. hogy a nagyok köny­­nyen egyezhetnek meg a kisebb és gyengébb bőrére, hogy így elkerül­jék egymással a végzetes összecsa­pást. A barátkeresés sikerétől ma sok függ, talán a lét és nemlét kérdése is és aki ezen a téren a múltban mulasztást követett el, az magára vessen.» Tovább bomlik az iparos­párt. Mint köztudomású. Maxon Milán kassai polgármester nemrégiben kilé­pett az iparospártból, melynek egyik exponense volt. A cseh iparospártol most újabb veszély fenyegeti és pe­dig az, hogy Kianicska szenátor le fog mon­dani mandátumáról. Ennek okát abban keresik, hogy az iparospárt pozsonyi tavaszi kongresz­­szusán a pártvezér félreértett joviali­­tással aposztrofálta Kianicska szená­tort, aki a meg nem érdemelt bánás­módot annyira szivére vette, hogy az­óta azzal a gondolattal foglalkozik, hogy lemond és teljesen visszavonul a politikától. Maxon kiválása után Kianicska szenátor kiválása olyan sú­lyos csapást jelentene a cseh iparos­pártra, hogy ezt a szlovenszkói frak­ció aligha tudná kiheverni. A vasár­nap tartandó kassai kongresszus a cseh iparospártban aligha feg békét teremteni s el kell készülni arra, hogy újabb összeütközéseket fog támasztani a pártban. Noha a kongresszus egyik programpontja, hogy a Maxon ésNaj­­man miniszter közötti feszültséget eny­hítse és kiegyezést keressen a két politikus között. Mihály, Irta: Nyíró József. A fák duzzadtan nyújtóztak, a ma­darak szárították harmatos hátukat a kelő napfényben. A távolban bá­­ránykák reszkettek erőtlen lábukon és á ködtől ezüst bajsza lett a pász­tornak. A favágók füstje kéken csa­varodott fel az ég felé. A fatetők közt járt a szél és remegtek az ágak a fejszék csapása miatt. A favágók fel­néztek minden fára, hogy a dőlés irányát kiszámítsák, s ilyenkor hideg ködeső hullott fekete arcukba. Távol a szirtfalak mögött megzavart medve vonult tova alázatosan, mintha olva­sót mondana. Finom őszi nesz kélt mindenütt, mintha a füvecskék híre­ket suttognának egymásnak. Furcsa illatok kábítottak és édes lett a nyál az ember szájában. A csorda a csíki oldalon a vályúknál állott s a nagy fehér állatok magasra tartott fekete szájáról hosszan csurgott le a víz, mikor elbődültek: — Jó vizet ittam! Az őzek indokolatlanul megfuta­modtak és hirtelen megálltak, mint­ha eszükbe jutott volna valami. Fi­nom orrocskájukat egymáshoz értet­ték és azt mondották: — Semmi sem esik olyan jól ilyen­kor, mint a csók. Arról senki, semmit sem tudott, hogy az éjszaka a Szabandi Mihály kalyibájában meghalt Juliska, a kis­lánya. Csak akkor ijedtek meg mindé­Kormánypártok testvéri egyetértése. — szeptember 11. Még el sem kezdődött az őszi par­lamenti élet, a koalíció egyes sajtó­orgánumában máris megindult a vita. A cseh néppárti Den c. lap erős szem­rehányásokkal illette az agrárokat, hogy egyre nagyobb érdeklődést ta­núsítanak oly gyáripari vállalatok iránt, melyeknek semmi közük sincs a földműveléshez. így, — írja az új­ság — a Zsivnobank készsége foly­tán az agrárpárt a Skodáéknál, a brünni fegyvergyárban és az Aussigi Vegyiben is szerez képviseletet. Ehhez a cikkhez a Právo Lidu c. szociáldemokrata párt lapja, a követ­kezőket jegyzi meg: — Bizonyos, hogy az agrárpárt az utóbbi félévben járásokban államvédelmi őrség szervezésére készül. Az államvédelmi őrség teljesen új, egyenruhás és polgári öltözetű, szer­vezetileg az új intézmény nagyon kö­zel állana a katonasághoz, de miként a csendőrség, a belügyminisztérium­nak lesz alárendelve. Az államvédelmi őrséget a határ­vidéki csendörségi testületekből szervezik. ezektől azonban az új intézmény szer­gyökerét akar verni, illetve meg­erősödni igyekszik olyan üzemek­ben, amelyek az államnak s ne­vezetesen a hadseregnek szállíta­nak. A Feledni List c. lap ehhez azl fűzi, hogy most remélhetőleg azl is megtudj uk, hogy a szociáldemokrata szövetkezeti nagyüzemek hol akarnak hor­gonyt vetni. Ezek a rövid szemelvények világo­san hirdetik a koalícióban uralkodó helyzetet, mely egyáltalában nem bi­zonyítja azt, hogy a kormány támo­gató pártok között egyetértés, össz­hang uralkodna. Pedig a sikeres mun­kának elengedhetetlen föltételei vol­nának ezek. vezetileg s feladatait illetően is külön­bözni fog. Az új szervezet első fokon a já­rási hivataloknak, illetve a helyi rendőrségi hivataloknak lesz alá­rendelve, azonban ebben a ke­retben is különálló testületet al­kot. Az államvédelmi őrség szolgálata ki­terjed a határőri, pénzügyi, állambiz­tonság és vasúti agenda elvégzésére. A szervezés alapjául szolgál az állam­­védelmi törvény és az államrendőrség szervezetéről szóló rendelet. Fogadjon el csak „BOHEMIA“ cipőkrémet. 92 az állam általános pénzügyi helyze­téről szóló jelentését és az 1937. évi állami költségvetés előkészítő munkálatait tárgyalta. Az 1935. évi zárszámadásokról Supa­­csek dr. miniszteri tanácsos terjesz­tett be jelentést. Ezenkívül különböző panaszokai és beadványokat intézett el a bizottság. A kormány újabb rekon­strukciója: a kormányba belépnek a cseh nemzeti demokraták. Ismét a kormány újjászervezéséről írnak a lapok. így a Bohemia c. német lap legutóbbi számában közölt jólin­formált körökből vett értesülése szerint a kormánytöbbségben rövidesen belépnek a cseh nemzeti demok­raták. A cseh nemzeti egység pártja ez­zel egyidejűleg alkotó részeire bom­­;lik s a Stribernv-liga ellenzékben ma-Az államvédelmi őrség megszervezése. — szeptember 11. A belügyminisztérium a határvidéki Szeptember 12-én kezdő­dik Pozsonyban akisantant őszi konferenciája. A kisantant az idén szeptember 12-én, Pozsonyban tartja őszi kon­ferenciáját, amelyre mindahárom ha­talom külügyminiszterei megérkeznek Pozsonyba. A kisantant államok sajtó­előadói már a hét elején megkezdték tanácskozásaikat, amelyre Hajek, a prágai csehszlovák külügyminisztéri­um sajtófőnöke és Kopecky főbiztos már hétfőn megérkeztek. Ugyancsak megérkezett Jón Oragu román sajtó­főnök, valamint Vinaver és Raukovics belgrádi sajtóattasék, akik kedden jöt­tek meg Szlovenszkó fővárosába. A sajtótanácskozás kedden már meg is nek, mikor Mihály kiállott a kalyiba szájába és ott rekedt-keservesen el­­bődüll: — Meghót! A favágók lassan, kényelmesen oda­cammogtak, megnézték, valamit fej­csóválva morogtak és újra vissza­mentek a fák közé, vágni a fát. Juliska pedig ott feküdt a puszta földön. Színes, szőttes rokolyácska volt rajta. Lenhaján még csillogott a halál verejték, arcocskája piros volt és a nyakára kötött pántlika gyűrött volt a küzdelemtől. Szelíd, szép har­mat-leányka volt, mintha csak alud­nék. Még egy kis napfény is hullott rája, ami még szebbé tette. — Hát elmentél te es édes anyád után! — panaszolta Mihály s szárazon gondolkodott. Esztendeje sincs, hogy meghalt az asszony, fiatalon. Nem is hitte, hogy beteg, hiszen olyan volt az arca még a ravatalon is, mint a piros rózsa. Egyet sikoltott azon az éjszakán és vége volt, mintha nagy mennyei csu­dát látott volna, s attól dermedt vol­na meg. Nem is biztos, hogy meghalt Ha rágondol Mihály, ma se hiszi. Most aztán odavan a gyermek is. Egy kicsit nézi. Áll. Olyan nehéz megmozdulni. Valami mindig vissza­húzza a testecskéhez, de mégse lop­hatja a napot mellette. Tempósan le­ballag a csörgőhöz, vázét hoz, hogy megmosdassa a halottat. Igen, de mi­vel?... Nincs más mód, leveti füsttől fekete ingét s annak aljával gyengé­den megtörülgeti az arcocskát. Egy­kezdődött. Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter és Antenescu román külügyminiszter pénteken látogatást tettek Benes dr köztársasági elnöknél Ivistapolcsány­­bau s onnan utaztak Pozsonyba, hogy a szón) baton megkezdődő kisantant konferencián résztvegyenek. A köztár­sasági elnököt szeptember 19-én vár­ják Pozsonyba, ahol érkezésére nagy előkészületeket tesznek. Az 1937. évi költségvetés előkészítési munkálatai. A parlamenti takarékossági és el­lenőrző bizottság választmánya ked­den megkezdte Berán képviselő el­nöklete mellett munkáját. A bizott­ság Kaifus dr. pénzügyminiszternek szerre megdöbbent: — Mit csináltam! Egészen elcsúfította azt az ártatlan szép gyermeket. A hamvát lemosta a viz. A homlok megsárgult, arcáról eltűnt a pirosság és két fehér penész­folt támadt rajta. A félig zárt, kialudt szemecskék nem villantak fel többé kedvesen.... Ejnye, mit csináltál Mihály! Az ember megtántorodott, mintha csak most eszmélt volna rá a halálra. Foghatta már hatalmas, repedezett markába az apró kezeket, csókolhatta a kicsi, sárga homlokot. — Lehetetlen, hogy meghót volna! Nem akart belenyugodni. Ide-oda forgatta a testét, tapogatta nehézke­sen, morogva, mint a medve, még­­egyszer meghallgatta, hogy hátha mégis dobog a szíve. Fejecskéjét is emelgette, próbálgatta, hátha van még egy kevés erő a nyakában, de a fej csak ernyedten hullott rá a vállára. — Mindegy no! — sóhajtott. Rávette a szürke kozsókját, hogy ne fázzék, aztán — nem tudta, hogy mit csináljon. Eszébe jutott, hogy még nem frus­­tolcolt. Leakasztotta a faágról a szőrta­risznyát, leült, a lábai közé vette a szalonnát, kenyeret, túrót, egy fej ve­reshagymát és nyugodalmasan fala­tozni .kezdett a halott mellett. Még meg is kérdezte, ahogy máskor szokta: — Nem istálsz egy falatot? Lassú, széles mozgással járt a szája, ahogy evett, kezében a feltartott he­rad. A lap szerint a szervezendő repülésügyi minisz­tériumot Srba szociáldemokrata vezetné s a belügyminisztériumot a nemzeti szocialista Franke vagy Klapka, vagy valamelyik cseh néppárti politikus venné át. A lap Srámek miniszternek Hodzsa Milán dr. miniszterelnökkel folytatott érdekes beszélgetéséről is megemléke­zik, melynek során Srámek közölte volna, hogy már számos koalíciós po­litikus van, aki az agrárokkal való nyílt ellentéttől sem riad vissza. A cseh nemzeti egyesülés lapja, a Polední List nem tartja szükséges­nek, hogy cáfolja a pártja szakadá­sának hírét, ellenben azt hirdeti, hogy az agrárok a belügyminisztériu­mot soha sem adják ki kezükből és hogy a koalíciós többség kibő­vítésére sem kerül sor. gyű bicskával. Csak a szeme merede­­zett, mikor nagyokat nyelt. Száraz, égő volt a torka. Hamar jól is lakott. Nem kellett se testének, se lelkének az étel, de evett szakadatlan. Félt abbahagyni. Gondolkodott is, de a következő pillanatban már nem is tudta, hogy miről. Társai, a favágók, ellenségesen néz­ték, hogy amíg ők ölik magukat a nehéz munkával, Mihály csak eszik, akkorákat nyel, hogy nyuvad meg tőle. Ami nem járja, az nem járja. A fa közösen van felvállalva, a pénzt is egyformán kapják, hát legyen a munka is egyforma. Oda is kiáltották neki: — Mi lesz hé, Mihály! Meddig hévi­­zálsz! Mihály megrázkódott, de még ki­­kortyogatta a maradék pálinkát, rá­nézett a leánykára s 'mintha mentege­tőznék, úgy mondta: — Fát kell vágni! Te csak maradj itt szépen, mert mindjárt visszajövök. Fogta a fejszét, ujjával végigpró­bálta az élit s ő is odaállolt az egyik fa tövéhez. Foga megcsikordult, arca keserűvé rándult, a fejsze hatalmas lendületétől a száján fütyült a léleg­zet s az ütés megdördült a fán. A szép, bő virics, a fa duzzadó nedve szétfröccsent és a fejsze is nedves lett tőle. Úgy dolgozott, mint az állat, hogy »béhozza« az eltöltött időt. Re­csegő, ropogó mennydörgéssel zuhan­lak a fák és morajlott a fadöntéstől az erdő. Csak ozsonnakor pihentek, amíg

Next

/
Thumbnails
Contents