Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-12 / 74. szám

Lapunk mai ssäma. a jttvőheti teljesRá.dió-mtisort tartalmazza Otvenhetedik évfolyam. 74. »zám. ___________Szombat, 1936. szeptember 13. Előfizetést ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel *H«sz évre 89 Ké, félévre 40 Kö, negyed­évre 2« Ké. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ár* 1 koron«. Alapította« néhai TUBA JANOS. Stolalös füsaerkosztőq GAAL GYULA dr. Szerkesztős BARANYAY JÓZSEF dr. Főműnk* társak* FOLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal« Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Az árdrágítás kérdése a minisztertanácsban. Barátkeresés. (AL) A világháborút követő évek aranjuezi napjai -ban könnyű volt az európai közép- és kisállamok hely­zete. A világbékéknek feltételeit főleg az úgynevezett »főhatalmak« állapí­tották meg. Az Egyesült Áliamok azonban csakhamar diszkréten félre­vonult az európai színtérről, érde­kei kielégültével Japán sem tanúsí­tóit túlságos érdeklődést Európa to­vábbi sorsának miként való alakulá­sa iránt. Olaszország csalódottnak érezte magát és nem vett részt lelkes meggyőződéssel a főhatalmak közös akcióiban. így Angolország és Fran­ciaország ragadták magukhoz a ve­zetést nemzetközi téren és a népszö­vetségben ha néha szócsöveken ke­resztül is az ö akaratuk jutóit döntő túlsúlyra. Mi sem volt természete­sebb, mint hogy a kisebb államok egyike-niásika nem egyszer szolgai tneghunyászkodással leste a kél nagy­hatalom parancsszavát. Ennek telje­sítéséért — a mi szintén természe­tes — jutalmat reméltek, vártak, kér­tek és hol kaplak, hol nem. Jó volt így sütkérezni a nagyok fényében és mint a »jó« fiúnak, beleszólni a nagy­­politika fontos kérdéseibe, amiben a hatalmas protektorok jóakaratának és kegyének hiányában aligha lett volna részük. Franciaország azután, az évek fo­lyamán mindjobban kiépítette védel­mét és hadierejét, az egyre jobban felhalmozódó francia arany sem té­vesztette el vonzó hatását az állandó pénzzavarokkal küzdő új államalaku­latokra és a francia diplomácia a tőle megszokott ügyességgel fonta Párizs és érdekkörébe szövevényes szerződési hálózatokkal a kontinens­nek majd összes közép- és kisebb államait. A gall kakas a hatalomnak oly magas fokára lendült, hogy Euró­pában már alig mert valaki is még csak gondolni is arra, hogy szembe szállhasson vele. Ragyogott a verőfé­nyes nap Franciaország egén, de hozzá hűséges gyermekei egén is! Nem egyedül Párizsban uralkodott Párizs, de korlátlan urává vált Genf­inek is, a kis- és utóbb a halkán­­entente, Bruxelles, Madrid és egy­­ideig Varsó is Párizshoz illeszkedett. Re múltak az idők. Olaszország a fasizmustól megizmosodva, külön uta­kat kezdett járni. Oroszország kilé­pett izoláltságából és helyet kért az európai együttesben, végül Német­ország rázta le a békeszerződések­től reárakott bilincseket és óriási lendülettel követeli a világ sorsának intézésében a 70 milliós német népet megillető szót. Középcurópában, de mondhatjuk a Ouna-mcdencében, amelynek sorsá­hoz fűződik elválaszthatatlanul a mi sorsunk is, mutatkozik talán a lcg-Komárom, szeptember 11. A minisztertanács csütörtökön tar­tott ülésén a miniszterelnök jelentést tett azokról a rendszabályokról, melyeket a megokolatlan árdrágítás leküzdé­sére részben már megtettek és részben már előkészítés alatt van­nak. Majd a kivitel meg élénkíté­sére szolgáló intézkedésekről tett jelentést. Javaslatára a minisztertanács elhatá­rozta, hogy a kivitel támogatására a pénzügyminisztérium, külügyminisz­térium, kereskedelmi minisztérium, a Nemzeti Bank és a minisztertanácsi elnökség közgazdasági osztályából ösz­­szeállítotl szűkebb bizottságot bíz meg, hogy öt napon belül irányelveket dol­gozzon ki. Az irányelvek alapján a bővített bizottság megkezdi tárgyalá­sait, hogy a kivitel megélénkítése mi­nél előbb megvalósuljon. A külügyminiszter a külügyi hely­zetről és a nemzetközi politika fon­tosabb eseményeiről tett jelentést és azután a kisantant pozsonyi konferenciájá­val foglalkozott. A minisztertanács hozzájárult ahhoz, hogy a gabonatársaság a felesleges búza és árpa kivitelét lehetővé tegye. Azután hozzájárult a miniszterta­nács a munkanélküliek és korláto­zottan dolgozók állami élelmezési akciójának, a munkanélküliek gyermekei tejak­ciójának, s a munkanélküliek közötti kenyérkiosztás folytatására tett intéz­kedésekhez. még mindig nem tudott helyreállni az ahessziniai háború által felborított hagyományos régi baráti viszony. Az Olaszország és Franciaország között újabban ismét megkezdett barálko­­zás melegét pedig alaposan lehűtik a spanyolországi események, amelyek akaratlanul is közelebb hozzák egy­máshoz Berlint és Rómát, holott utóbbi még húzódozik attól, hogy résztvegyen valamilyen antibolsevista csoportban. Németország külpolitikájában új rendszert, a befejezett lények rend­szerét követi. Amióta hadi és gazda­sági súlya tetemesen fokozódott, nyu­godtan kockáztathatja meg ezt. Meg­állapítható az, hogy a Londonnal való jóviszonyt szívügyének tekinti — és ezért tartózkodó Rónia irányában. Oroszország bolsevizmusát Európa legnagyobb veszedelmének tarlja, en­nek ellenére mégsem akar ebből Pá­rizs — Oroszország szövetségese te­kintetében — bármely konflikusra vezető lépésre vállalkozni. Oe mert a befejezett tények híve. bármikor meglepő diplomáciai sakkhúzásaira lehelünk elkészülve. A kis entente egyes államainak kül­politikai irányaira is bajosan lehet mondani, hogy egységesek lennének. Jugoszláviában erősödik a német­barátság és nem mutatkozik lelke­sedés Moszkva iránt. Rómához a kö­zeledés még nehézségekbe ütközik, holott például Prága hajlandóságot mutat a római blokkhoz való köze­ledéshez. Romániában Titulescu bu­kásával együtt megbukoltnak látszik az orosz-barát irány, amit Prágában aligha könyvelnek el a kis entente nyereség-rovatába. Romániában nem tudnak kitérni a német előretörés hatása elől sem. Az angol király adriai hajóútja és mostani egyéb utazásai valószínűleg szintén nem amolyan külpolitikailag jelentéktelen »kéjutazás«-ok. A nagy agilitású fiatal király mint trónörökös egy ízben már végzett egy nagy ten­geri útat, amely után Angolország legkiválóbb kereskedelmi utazójának mondották, mert közvetve számos sikeres nagy üzlethez juttatta hazáját, hogy mostani útjaival országának dip­lomáciai sikereket akar aratni a bá­rányhimlőben megbetegedett Eden lord helyett — az nagyon valószínű. Ma a világon — különösen pedig Európában — bellum omnium contra omnes folyik, de még tisztán nem látható ellenfelek között, mert a ha­talmi helyzet állandóan eltolódik és az európai egyensúlynak ennek a régi, bevált tételnek újabb receptjét nem tudják megtalálni. Most még talán nem oly aggasztó a helyzet, amíg a végleges hatalmi csoportok még ki nem alakulnak. Eddig a fő ellenség, amelyet minden­ki lehetetlenné akar tenni: a háború;; és agonizáló rokkant csak egy van: Mai napig sem kapták még meg az öreg nyug­díjasok felemelt nyugdijukat. Komárom, szeptember 11. Egyik prágai kőnyomatos a napok­ban azt a hírt közölte, hogy az úgy­nevezett negyedik korosztálybeli öreg nyugdíjasok fölemelt illetményeiket szeptemberben már megkapták s ezért a nyugdíjasok szervezete elhatározta, hogy a pénzügyigazgatósági likvidatú­­rák hivatalnokainak nyilvános köszö­netét mond ügyük gyors elintézéséhez. Ezt a hírt a kormánypárti lapok kö­zölték anélkül, hogy annak valóságá­ról meggyőződtek volna. Az Express írja, hogy a szerkesztőséghez számta­lan öreg nyugdíjas levele futott be, akik elkeseredetten emlékeznek meg az álhírekről, s megállapítják, hogy pregnánsabban a hatalmi helyzetben egyre erősebben való eltorlódás. Olaszország nem hajlandó Közép­­európát teljesen átengedni a francia érdekeknek, Ausztriával és Magyar­­országgal megalkotta tehát a 'fejlő­désképes római blokkot. Ennek a blokknak életerejét fokozza a Berlin és Bécs között nemrég történt kibé­külés, miután Németország már két éve Lengyelországgal biztosította 10 évre a békés szomszédságot, amivel megszűnt izoláltsága. Oroszország si­etve belépett a népszövetségbe és már ezzel a lépésével is elárulta, hogy a párisi külpolitikai koncepcióhoz csat­lakozik. Moszkva és Párizs kapcso­latai a német erő újraéledésének mér­tékéhez képest váltak egyre szarosab­bakká. A kis entente azonban ezen az útján már nem követte teljes kö­vetkezetességgel Párizst és csak Prá­ga járt el mindenben azonosan a pá­emelt nyugdíjukról még csak hírt sem hallottak. Vagyis tény, hogy a negyedik konosz­­lálybeli nyugdíjasok mai napig sem kapták meg az egyenjogúsítás alap­ján őket megillető felemelt nyugdí­jukat. A régi nyugdíjasok között a végle­tekig való halogatás érthető izgalmat kelt, annyival is inkább, mert a részükre eddig folyósított cse­kély nyugdíjból is igen érzékeny levonásokat eszközöltek. A nyugdíjasok egyesülete illetékes he­lyeken mindent elkövet, hogy ennek a tarthatatlan, de egyben szégyenletes állapotnak véget vessen. rizsi külpolitikával. Legutóbb Párizs vagy legalábbis a francia vezérkar, mintha némiképpen megrendült bi­zalommal tekintene orosz szövetsége­sének hadi értékére. Az oroszországi forradalmi jellegű kirobbanások tel­jesen indokolttá teszik is a katonák aggodalmait. Keleten új barátot ke­res tehát és felújítja katonai szövet­ségét Varsóval, amely talán szintén kelletlenül látja Németország felfegy­verkezésének szédületes iramát és nem akar Berlintől teljesen függő vi­szonyba kerülni. Hogy ez a franeia­­lengyel közeledés kedvezően hatna ki Varsó és Prága nem éppen legbarát­ságosabb viszonyára, az alig hihető, mert Varsó Prágában első sorban Moszkva hű szövetségesét látja, — Moszkva és Varsó között pedig mind­­ezideig nem sikerült békésen járható hidat építeni. Olaszország és Angolország között

Next

/
Thumbnails
Contents