Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-09-05 / 72. szám
1936, szeptember 5. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal REi van a drágasággal! Jelentősen felment a hús, a szalonna, a szárnyas ára. Drágább a liszt s a kenyér is. A főzelékfélék s a gyümölcsök árai megmaradtak általában. Komárom, szeptember 4. Szlovenszkó keletéről és nyugatáról az utóbbi betek óta lényeges drágulást jelentenek, ami a hús, a zsír és a lisztárakat illeti. Különösen a húsneműek ára ment fel: a tavalyi árakhoz viszonyítva (pedig már tavaly is drága volt) egy-Ivét koronás drágulás tapasztalható. A napokban adta ki a járási hivatal a húsárakra vonatkozó ármaximálási rendeletét s most a hatóságok kötelessége, hogy ezeket az árakat szigorúan betartassák és a túllépést megbüntessék. A fizetéseket nem emelik, a jövedelmek s munkabérek nem nagyobbodnak: az élelmiszeráraknak is paritásban kell lenniök ezzel. Húsárak: disznó 12 korona, elsőrendű marhahús 10—12, másodrendű 7—9, borjúhús 10—13. sőt, a tiszta hús ennél is több, bárányhús 7—8 korona. A disznó élősúlya is erősen emelkedett tavaly óta, a tavaly 6—8 koronás árak helyett 7—9 korona. Zsirszalonna 12—13 korona, olvasztott zsír 13 korona 50 fillér. Általában minden hús 1—2 koronával drágult tavalytól. A felhajtás kicsiny s így az árak tartottak. Ugyancsak felment a tiszt ára is 10—20 fillérrel kilónként, valamint a kenyér ára is. A főzelékfélék s a gyümölcsök általában nem emelkedtek: a termés ezekben bő volt, különlegesebb áremelkedés nincs. Különösen lökben, paradicsomban van nagy felhozatal. Megdrágult azonban a szárnyas. minél szebb szobrot Jókainak! A Jókai Egyesület igazgatótanácsának ülése. A Komáromi Jókai Egyesület igazgatótanácsa az őszi szezon kezdetén f. hó 1-éii gyűlt össze először, hogy az időszerű kérdéseket megvitassa. Dr. Szijj Ferenc elnökletével folyt le az ülés: az elnök, az üdvözlések után elparentálta az egyesület újabban elhalt tagjait, köztük Erdélyi Pál dr. tiszteleti elnököt, Spitzer Béla ig. tanácsi tagol és Pap-Kovácli Elemér alapító tagot, kiknek emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Majd beszámolt a Kultúrpalota pénzügyeiről, jelentést (tett a muzeum' s a többi gyűjtemények állapotáról, köszönettel emlékezett meg a képtárszakosztály titkárának, Nagy Barnának rendezési munkálatairól. A könyvtár kivételével a muzeum gyűjteményei már rendben vannak s ezeket állandóan nagyszámú látogató keresi föl. Megkezdte azonban működését a könyvtárbizottság is. Megemlékezett az elnök arról a rádió közvetítésről is, amely nyáron a Jókai szobában folyt le. Majd áttért a legfontosabb tárgyra, a felállítandó Jókai szobor ügyére. Az egyesület, abból az alkalomból, hogy fennállásának most fogja ünnepelni huszonötéves jubileumát, okvetlenül szeretné felállítani a Jókai szobrot a Kultúrpalota kertjében. Nemrégiben érkezett meg az Orsz. Hivatal engedélye, 205^73/936. sz. alatt, amelyben a szoborra való gyűjtést egész Szlovenszkón engedélyezi. Az elnökség ezt örömmel jelentette be s egyben bejelentette azt is, hogy intenzív gyűjtést fog folytatni országszerte a Jókai szoborra, hogy Komárom nagy szülöttének minél szebb emléket állíthasson. Ezt csak úgy tudja véghezvinni, ha Szlovenszkó könyvolvasó közönsége is szeretettel fogja pártolni az ügyet. Máris jelentős összeg gyűlt össze e célra, nemcsak magánosok részéről, hanem hozzá fog járulni Komárom városa, a járás, a város minden kultúregyesülete, számos intézménye s a Jókai Egyesület meg fogja keresni a többi szlovenszkói egyesületeket is, hogy a szobor felállítását anyagi támogatásokkal, rendezésekkel segítsék elő. Az előkészítő bizottságokat is megválasztotta az igazgatótanács. Elhatározták még, hogy az ősz folyamán jubileumi díszközgyűlést, Jókai ünnepélyt rendez a Jókai Egyesület. A Jókai Egyesület szeretettel várja Szlovenszkó kul túregyesületeinek, közönségének támogatását a szobor felállítása ügyében. Ugyanekkor a komáromi bélyeggyűjtők bejelentették azt is, hogy megrendezik az ősz folyamán a Jókai Egyesület kultúrházában nagy bélyegkiállításukat, szintén a Jókai szobor javára. Boos József színművész előadóturnét fog rendezni Szlovenszkón s a turné jövedelmének egy részét szintén a Jókai szobor javára ajánlotta fel. Turnéja 12-én kezdődik Nemesócsán, majd 13-án Nagymegyeren s 15-én ógvallán tart előadást. Tanitöválasztás a községi iskolaszék ülésén. Működik a szocialista-kommunista többség. Komárom, szeptember 4. A Komáromi Lapok szerdai számában röviden megemlékezett a községi iskolaszék augusztus 31-én tartott tanítóvá lasztói üléséről, melyen három tanítói állást töltöttek be. Egy férfi tanítót kiegészítő tanítónak egy évre, egy tanítónőt helyettes tanítónak három hónapra választottak meg s választottak még egy kézimunkatanítónőt is végleges minőségben. A titkos szavazással megejtett válaszhís mindahárom esetben a szociáldemokratakommunista-rokkant pártok blokkjának jelöltjeit juttatta győzelemhez, akiket nagy szótöbbséggel (átlag 21—7 ellenében) választottak meg az állásokra. Noha maga a választási aktus szabályszerűen folyt: le, nem lehet megjegyzés nélkül hagyni az új iskolaszék ténykedését, amely tipikusan megmutatja a munkásokból álló iskolaszék egész gondolkozását és mentalitását, — mert az egyik választással újabb teher hárul a városra, amely pedig súlyos helyzeténél fogva a legszigorúbb takarékosságra van kötelezve. A mostani iskolaszék munkástöbbsége újra bebizonyította azt, hogy képtelen merev osztálypolitikai álláspontjától szabadulni s még nem politikai kérdésekben sem tud föléhelyezkedni elfogultságának. Hogy ezen politikai és lelki beállítottságában a baklövéselv egész sorozatát követi el, azzal mitsem törődik, fő az, hogy szervezettségéről tanúságot legyen a gyűlölt polgári elemek előtt. Nos hát, a szervezettségéről ezúttal is példát mulatott, de azzal, amit végzett, sem az emberiességet, sem az észszeriiséget, sem pedig a szociális igazságot nem szolgálta. A kisegítő tanítói állásra a mull tanévre, még a régi iskolaszék megválasztotta Godovszky János tanítót, aki állását becsületesen és kifogástalanul töltötte be. A kisegítő tanítói állást évenként tölti be az iskolaszék s most ismét esedékes lett a választás. A legutolsó percben, augusztus 31-én tartották meg a választást s ez alkalmat adott a munkástöbbségnek arra, hogy szervezett hatalmi erejét megmutassa, aminek az lett az eredménye, hogy az eddigi szorgalmas tanítót a választásnál mellőzte és helyébe új tanítót választott az iskolához. Ezzel az eljárásával nemcsak emberiességét tagadta meg, hanem bebizonyította azt is, hogy nincs szociális érzéke sem, mert egy szegény, fiatal törekvő tanító előtt lehetetlenné, tette a megélhetést azon a pályán, amelyre készült s indokolatlanul szaporította a munkanélküliek számát. Hasonló az eset annak a tanítónőnek a mellőzésével is, aki az elmúlj télen, három hónapon keresztül a legsúlyosabb időjárási viszonyok között, hóviharban, fagyban a legönzellenebb odaadással teljesítette tanítói kötelességét s aki helyett most az emberi és szociális jogokat követelő munkástöbbség más, új tanítónőt választott. A harmadik választással koronázta csak meg az iskolaszék működését. Werner Lina kézimunkatanítónőt, aki több évtized óta működik eredményesen az iskolánál, a város minden törvényes formaság mellőzésével menesztette állásából és értesítette, hogy folyó évi augusztus 1-vel beszünteti fizetését. A város ezen rideg határozata sérelmes lévén a nevezett tanítónőre, a határozatot megfellebbezte s így az jogerőre nem emelkedvén, Werner Lina ma is kézimunkatanítónője a községi elemi iskoláinak. Az iskolaszék bölcs munkástöbbsége azonban ilyen csekélységekkel mit sem törődik. Noha az egészséges jogérzékkel rendelkező iskolaszéki tagok erre a körülményre eleve figyelmeztették a szocialista-kommunista blokkot, sőt külön is felszólaltak az ügyben, a blokk új kézimunkatanítónőt választolt s ezzel azt a helyzetet idézte elő, hogy egy még nem rendszeresített állásra választott tanítót, minek következtében két kézimunkatanitója lett az iskolának. A városnak pedig ezzel a választással újabb terhet szerzett, mert az új tanítónő fizetését is be kell állítani a város költségvetésébe. Bizonyosra vehető, hogy a választásokkal támadt sérelmek ellen az érdekeltek meg fogják tenni a kellő lépéseket, fellebbezni fognák s a felsőbb hatóságok is foglalkozni fognak a komáromi osztály-iskolaszék elfogultság érzésétől vezetett működésével. De első sorban Komárom városa fog tiltakozni az ellen, hogy meggondolatlan módon újabb terhet rakjanak az adófizető polgárok vállaira. — Berger F. Vilmos csemege-kereskedő ajánlja naponta friss Pasterisált tea-vaj, yoghourt és többféle sajtkülönlegességeit, továbbá a legjobb minőségű prágai gyógysonkát, különféle huskonserveket, graham és diétás (knäcke) kenyeret. Hág kávé és különféle fajkávék naponta pörkölve.Tiszta akácméz. idevárlak. Békés fölzaklatva tért nyugovóra. Testében, lelkében bent perzselt a láng. Játszik vele, gáncsolja, ellöki, aztán visszarántja s ő engedelmesen tűri. hogy kínozza, mintha rabszolgája volna. Vájjon most mit akar, miért marasztalta? Gyötrő gondolatok között lepte meg az álom. Hajnalban ijedt kéz érintésére riadt föl. Gyula üké rázta. — Serkenj! Ürgözd a harmadik legényünk boncolja. Békés talpraugrott. Nem emberek ezek a kunok, hanem toportyánok. Istentelen fenevad valamennyi, pedig de mélyen meghajtották a fejüket, amikor Béla király keresztje megérintette a homlokukat. Ürgözd, a félelmetes kún vitéz röhögve fogadta. Egy bürgen marakodott össze a magyarokkal és szörnyű dühében hármat levágott. Békés csöndes szóval szólt rá: — Fene harag dühödöztet, Ürgözd. Kevésre tartod a koponyádat. Ürgözd oldalba kapta a lovát. A bürgém árát akarom behajtani!... — kiáltott s Békésnek rugtatott. Békés félreugrott. Már fönt is volt a lován. — Ürgözd ... — szólt könyörgő szóval. — Az istenedhez imádkozz! Békés a hang irányába nézett. Okla kiáltott át hozzá. Vasderes ménen ült, nyakából négysoros kaláris lógott, bogiáros baskír kardját marokra fogva tartotta. Békésben elfacsarodott minden becsületes szándék. Ezért maraszlotla hát itt a lány. Azért, mert gyűlöli, halálos, emésztő háborgással fenekedik rá, mert egyszer, egy langyos, tavaszi éjszakán megcsókolta. Ürgözd újra rugtatott. A kunok, vad bújjál uszították. Egyszerre megdobbant a föld, egyszerre vérpárássá nehezedett a levegő. Békés nyergére lapulva várta a támadást. Ürgözd veszett fújtatással rontott rája. Békés rántott a paripája nyakán, Ürgözd kopjája a levegőbe szúrt. Békés kétkézre kapta szekercéjét, kegyetlen ereje halálos csapásával lesújtott a kúnra. A bölényszügyű ember feje meg mellkasa kettéválik A kettéhasított lest megrándult és a ki lobbanó vér nyomán szortyogva fordultak ki a belek. Ürgözd! .—* sikoltott Okla és a rövid baskír kard a levegőbe emelkedett. Békés játszva védte ki a csapását. — Okla... — könyörgött, — Okla, még kárt találsz tenni magadban. De a lány már elborult, szívét, agyát verte a vad forróság. Vérét megrázta a földetrepesztő sziiaj ordítozás.- A szívét vesd ki! Fektesd Ürgözd mellé! Békés hol erre, hol arra hajlott, lova már vérzett. Okla fulladtan sikongott: — Most visszaadom a csókodat, magyar! — Okla ... Mária irgalmára... — Sátánt mondj, hi lehagyott. — Te is az vagy. — Rólam lemosta az eső a gyalázatot. Békés leeresztette szekercéjét. — Sújts! — tárta ki magát. — Aszszonyi állattal nem harcolok. Okla későn vette észre, hogy nem védi magát. Kardja megcsillant a levegőben és az éles szablya a gégéig átvágta Békés nyakát. Békés megingott a nyeregben. — Okla ... — bugyborékolt szájából a hörgő sóhajtás, — Okla ... látlak... Okla, áldásom rád. Lehanyatlott. A lány eszelős döbbenettel tekintett körül. Ebben a pillanatban eszmélt csak a borzalmas, halálos valóságra. Merev, kietlen mozdulattal ereszkedett a földre és lassú léptekkel odament a halotthoz. — Ki ölte meg? — fordult a kunokhoz, s hangjában az örökkévalóság reménytelensége kongott. Valaki íölüvöltött és hátul dübörgő zengéssel megszólaltak a kifeszített bivalybőrök. * Okla fehér gyolcsba tétette Békés holttestét, drága szőnyeggel bevont ökrös szekérre rakatta, aztán megindult a menet a Duna felé. Elől négyszáz cifraszerszámos kún lovas haladt, medvebőrös paripán, lobogós kopjával, mögöttük a magyarok, hátul. Okla kibontott hajjal, minden ékességével, a halottal. Hatszor áldozott le a nap, a hetediken elérték a Dunát. Leöltek ötven birkát, ugyanannyi nagy marhát és a csontokból máglyát raktak. Hajnalra megroskadtak a tüzek, elült az égett vér és égett hús illata. Tömlőkre szálltak és átúsztattak a szigetre, amelyen a Szűz aludla örök álmát és ahol klastrom őrizte a csöndet és a magányosságot, a halkan álmodó fák alatt. Okla Mária képe alatt összeroskadl. Hat nap óta nem evett, nem aludt, a fájdalom élt már benne csupán. — Istenesszony, tekintett föl a Szent Szűz képmására. — lm’ eljöttem, hogy fölajánljam Néked halálomat. Az istenanya mosolygott, Okla porbaejtette a fejét. Lelke, a pogány lelke már szállt is, hogy utolérje Békést, még a mennyország kapuja előtt.
