Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-05 / 72. szám

Lapunk mai szama a jövőheti t eljesR&dió-műsort tartalmazza

Őtvenhctedik évfolyam.___________________72. szám.__________ Szombat, 1036. szeptember 5,

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel eg ész évre 81 Ké, félévre 4il K£, negyedévre 21 Ké. — Külföldön 12* Ké.

Alapította) néhai TUBA JANOS.

Belel ös főszer készt ös GAAL GYULA dr. Szerkesztőd BARANYAI’ JÓZSEF dr.

Egyesszám ára 1 korona.

Főmunkatársak- FCLÖP ZSIGMOND és AIXINGER LÁSZLÓ dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal) Masaryk-u. 29.

Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton

A neuralgias pont.

POLITIKAI SZEMLE

Benes dr. köztársasági elnök Kistapolcsányban.

A köztársaság elnöke feleségével együtt szeptember 2-án hosszabb tartózkodásra Szlovcnszkóra, Kistapolcsánvba érkezett, ahol az egész hónapban tartózkodni fog. Benes dr. köztársasági elnök ünnepélyes fogadására a feldíszített pályaudvaron megjelenít Machnik nemzetvédelmi miniszter, Országh József országos elnök, Ondrejovics járási főnök, több tábornok, az országos választmány, járási bizottság, községi képviselőtestület tagjai és a tanulóifjúság.

Az elnököt üdvözölte az országos elnök, Kormaim szerkesztő, Szabó kistapolcsányi városbíró és két tanuló. A meleghangú üdvözlésekre Benes dr. köztársasági elnök a következő beszéddel válaszolt:

— Országos elnök úr, tisztelt uraim, kedves gyermekek! Mindnyájuknak köszönöm a szives üdvözlést, örülök Kistapolcsánvnak és egyáltalán Szlovenszkónak. Már elnökké választásom után azonnal elhatároztam, hogy amennyire munkám engedi, időmet nemcsak Prágában fogom tölteni, hanem meglátogatom a köztársaság többi területeit is. Meglátogatta Csehország és Morvaország különböző helyeit, most Szlovcnszkóra jöttem. Nem azért vagyok itt, hogy pihenjek, hanem hogy rendesen dolgozzak s hogy megismerjem az embereket és a viszonyokat. Szlovenszkói tartózkodásomat, elődöm éveken át felkeresett nyári tartózkodási helyén, Kistapolcsányban kezdem meg. Ezzel is azt akarom tanúsítani, hogy elődömnek,

Masaryk elnöknek Szlovenszkóra vonatkozó programját átvettem s hogy a köztársaság elnökének politikája a szlovenszkói kérdésekben továbbra is a régi hagyományok, a jó szlovák hagyományok útján jog haladni.

— Tudják, hogy nemcsak itt fogok tartózkodni, hanem

Pozsonyt és más városokat is meg fogok látogatni.

Ez évben nem juthatok el ugyan mindenhová, de ami késik az idén, az megtörténik jövőre. Szlovenszkóra már mint külügyminiszter is szivesen jöttem. Igazán szívből köszönöm annak hangsúlyozását, hogy Szlovenszkó mögöttem áll, mint az már a köztársasági elnöki választáskor is megmutatkozott. Részemről annyit mondhatok, hogy viszont én is Szlovenszkó mögött állok és fogok állni.

Ez szívügyem, ez nekem politikailag legfontosabb és legdrágább és mindig az is fog maradni.

Megígérem, hogy minden évben rendszeresen eljövök önökhöz, hogy ez ország fejlődésének vonalait kövessem, a fejlődést, melyet senki sem állíthat meg. Hiszek Szlovenszkóban és annak jövőjében.

Majd mégegvszer köszönetét mondott a köztársasági elnök a barátságos fogadtatásért s ulána kíséretével együtt kocsira ült és az iskolásgyermekek sorfala között a kastélyba hajtatott, melynek bejáratánál díszes diadalkapu fogadta. Benes dr. elnök az összes személyiségeket, akik a pályaudvaron fogadták és kísérete tagjait villásreggelire hivta meg, mely után hosszab ideig elbeszélgetett vendégeivel. A vendégektől történt elbucsuzás után a köztársaság elnöke dolgozószobájába vonult vissza.

(AL) Szállóigévé lett az a mondás: »Nyelvében él a nemzet«. Ha van is benne sok igazság, a mai időkben, amikor a nemzeti és nyelvi kérdések körül állandó a küzdelem és vita, ilyen hangzatos, szép mondással ezek a problémák már el nem intézhetők. Elismerjük ugyan a nyelvnek fontosságát a nemzeti élet és lét biztosításában, de a valamely nemzethez való tartozást már nem egyedül a nyelvtől tesszük függővé. Sok komoly szó esik minduntalan arról, mi határozza meg azt, hogy ki milyen nemzetnek a fia. A különböző definíciókból első sorban leszűrhetjük azt, hogy valamely nemzethez való tartozást szükségszerűen nem külsőségek, így nem az illető nemzet nyelvének bírása határozza meg, de nem vérségi kapcsok és faji szempontok sem. Főleg a lelkieken múlik minden. Aki lelkileg csatlakozik valamely nemzet tradícióihoz és ennek a nemzetnek jövő céljaihoz, az ennek a nemzetnek tagja, még ha esetleg nem is beszéli annak nyelvét, neve is idegen abban a nyelvben és ha faji vagy vérségi kapcsolatok sem fűzik althoz a nemzethez, amely nemzet fiának vallja magát.

Nagyon könnyen tudunk elképzelni olyan lánloríthatallan magyarokat, mert hiszen vannak is, akik nem tudnak egy belül sem magyarul, akiknek neve nem magyar, akiknek ereiben nem foly egy csöpp magyar vér sem és ennek ellenére magyarságuk szilárdsága tekintetében versenyre kelhetnek bármely olyan magyarral, aki a dunamedencei vérkeveredés ellenére valamiképpen mégis megőrizte neve, vére és faja tiszta magyarságát. A régi időkben gyakran hallottuk azt, ha szó volt az itt élő németek vagy szlovákok magyar érzelmeiről, hogy mindig jobb, ha nem tudnak magyarul, de magyarul éreznek, mint ha tökéletesen beszélnek magyarul, de szívük és lelkűk már nem magyar.

Mindezek ellenére sohasem becsülhetjük le a nyelv fontosságút a nemzeti jelleg fennmaradása tekintetében. Valamely nemzetnek lelki világához első sorban is annak nyelve révén lehet hozzá férkőzni, első sorban annak nyelve révén lehel ezt a lelkiséget megszeretni és elsajátítani. Ez lehát elsődleges szempont, amely miatt egy nemzet sem engedhet semmit nyelvi jogaiból. A másik és lobbi szempont lelki és érzésbeli tényezőkből ered. Isten és természet adta joga is minden ember fiának, hogy azzal a nyelvvel forduljon Istenéhez és embertársaihoz, amely nyelven ezl elődei tették, amely nyelv tehát örökségként szállt őreá. Ennek a nyelvnek hűtlen elhagyása éppúgy nemzelárulás, mint nemzeti tradícióknak megtagadása, nemzeti erkölcsi, szellemi értékeknek semmibevevése, a nemzeti múlt lekicsinylése és sok hasonló nemzet-ellenes cselekedet, amelyekre a mai időkben, sajnos, elég szomorú példát látunk.

Lelki és érzésbeli tényezőkéi is említettünk. Nem tudunk elképzelni anyát, aki ne azt akarná, hogy gyermeke azt a nyelvet használja és azzal a nyelvvel boldoguljon, amelyet az édes anyatejjel szívott magába. Nem ludiink elképzelni szülőt, aki bele tudna nyugodni abba, hogy gyermeke az iskolában ne azt a nyelvet tanulja és azon a nyelven tanuljon, amelyet a szülői házból visz magával egy egész életre. Emelteit abba sem fog sohasem belenyugodni bármely szülő, hogy ha gyermeke anyanyelvén tanul is, az ezt a nyelvet termelő nemzet lelkiségével ellentétes szellemben használják a nyelvet, aminek — a mai világban sajnos szintén nem egyszer lehetünk tanúi. A

mi magyar nyelvünkkel ma nem is olyan nagyon ritkán olyan szellemet kívánnak egyes »pedagógusok« elüttelni a magyar gyermek leikébe, amely minden inkább, csak nem keresztény magyar. Nehezen törődik bele abba is még a Ieglürelmesebb és legbékésebb ember is, hogy hivatalokban, üzletekben, utazásain a vasúton, vagy hazájában bárhol, mint idegenre tekintsenek reá, ha anyanyelvén szólal meg, kér, kíván valamit és ilyen nyelven várja is a választ. Beletöri magát a más nyelvbe, nem is fog zsörtölődni, még kevésbbé lázongani, de a tövis otl marad szíve mélyén. Igazságtalanságnak fogja érezni, hogy visszaszorítják, másod- vagy harmadrendűnek (ekinlik olyan miatt, aminek semmiképpen sem oka. Mert arról senki sem lehet, hogy szüleitől milyen anyanyclvct kapott. A nyelv az élclmcgnyilvánulásnak egy elmaradhatatlan és lényeges íor(Folytatás a 2. oldalon.)

írunt véres küzdelem után elfoglalták a felkelő nemzeti csapatok.

írun elfoglalása a spanyol polgár háború rendkívül véres fegyverténye volt a legborzalmasabb harcok folytak napokon át a városért. A megszálló vörös milicia csapatai erős cllentállást fejtettek ki s kegyetlen uccai és barrikádharcok árán adták föl állásaikat. A benyomuló nemzeti csapatok csaknem teljesen fölmorzsolták a vörös milíciát, amely erős bajonett-tus íkat vívott meg a nemzetiekkel.

A városból az utolsó pillanatban sokan elmenekültek, átmentek francia földre, de ez

a menekülés leírhatatlan borzalmakkal volt összekötve.

A Bidasson folyó hídján óriási tülekedés volt, hogy ki jusson előbb keresztül rajta A menekülők egymást tiporták le. sok asszony és gyermek a hídról beleeselt a folyóba, ahol halálukat lelték. A vörösök írun városát több helyen felgyújtották.

Írun elfoglalása után nem lehet kétséges, hogy a nemzeti csapatok San Sebastiant és kikötőjét is elfoglalják és ezzel aztán teljesen elvág jóik a vörös csapatok összeköttetését Madrid és a francia határvidék között s lehetetlenné teszik, hogy Franciaországból hadianyagot szállíthassanak a vörös csapatoknak.

Kihirdetik a modus vivendit?

A legutóbbi időben több prágai lapban cikkek jelenlek meg, amelyek arról szóltak, hogy a köztársaság viszonya a Vatikánhoz megromlott. Az olmützi cseh néppárti Nasince c. lap cáfolja ezeket a híreszteléseket és azt írja, hogy a modus vivendire vonatkozó tárgyalások annyira előrehaladtak, hogy az egyezmény a Vatikán és a csehszlovák köztársaság között egészben véve már kész, különösen ami az egyházmegyék új külső és belső elhatárolását illeti. Mindössze néhány egész apró részletkérdés megvilágításáról tárgyalnak. A csehszlovák kormány már mindent megtett, hogy a modus vivendi elsőrészének végrehajtását kihirdethesse.

A Vatikán ezt külön bullával teszi meg, a csehszlovák kormány rendelet alakjában, melynek szövege teljesen kész. A kihirdetés után az olmützi érsek nyomban átveszi a boroszlói érsekséghez tartozó határvidéki erdőségeket.

Hármasikrek születtek Gelle községben.

A Csallóköz szívében fekvő Gelle községben Nagy Péter gazda feleségének hármasikrei születtek. Az egyik csecsemő röviddel a születése után meghalt, a másik kettő azonban egészséges és él.

T