Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-09-05 / 72. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1936. szeptember 5. mája, aki ez elé a megnyilvánulás elé bármely akadályt gördít, az ős ösztönöket és érzéseket támaszt fel maga ellen, éppúgy, mint az, aki az emberi szervezet valamely neuralgias pontját izgatja. A múltban, a jelenben és a jövő­ben is mindig számolni kellett és szá­molni kell azzal, hogy a rövidlátás és sovinizmus megakadályozza en­nek az egyébként nem is oly nehe­zen kezelhető kérdésnek minden fél­re kedvező megoldását. Ennek elle­nére sohasem nyugodhat bele egy öntudatos nemzet sem abba, hogy nyelvi jogait még a legcsekélyebb mértékben is korlátok közé szorítsák. A korlátokból való kiszabadulás útja természetesen csak az lehet, amelyet a törvények írnak elő. És emellett éber figyelemmel kell őrködni azon. hogy amit magadnak nem kívánsz, azt ne kívánd másnak sem. Ahogy az én nemzetem fiainak akarom és követelem nyelvem jogainak teljes­ségét, ugyanerre az álláspontra kell helyezkednem bármely más nemzet fiai tekintetében. Törvényhozóink legutóbb a kor­mányhoz fordultak a nyelvtörvény­ben és nyelvrendeletben biztosított nyelvi jogaink maradéktalan érvénye­sítése végeit. Nem először történik ez! Remélni szerelnők, hogy több ily lé­pésre nem lesz szükség, mert felülke­rekedik az államraison a felelős té­nyezőkben és annak belátása, hogy az állam elsőrendű érdeke, hogy az ezen a téren állandóan észlelhető és most őszintén feltárt elégedetlenség­nek vége szakadjon. A törvényhozók lépésének valódi súlya azonban csak akkor lesz, ha abban a szellemben és abban az irányban, amelyben nyel­vi jogaink mellett síkra szállanak. minden egyes magyar ember is meg­teszi a maga kötelességét. Csak azt teszi ezzel, amit nemzetközi szerző­dés, törvény és rendelet biztosít ne­ki és a magyar nép törvénylisztele­­tének megerősítéséhez járul hozzá, ha maga is azon fáradozik, hogy miként ő betartja, mindenki más szintén be­tartsa az egyik legfontosabb alkot­mánytörvényt. — Zongoratanitás. Szabadságáról már hazaérkezett Láng Klára zongora­­művésznő és tanárnő Komáromba és újra megkezdte zongoratanitását növen­dékeivel. — Beiratkozni lakásán lehet Fürdő-ucca 6 szám alatt igen kedvező feltételek mellett. Békés halála. Irta: Bibó Lajos. Csillagtalan, sötét volt az éjszaka, mintha örökre kihunyt volna a vi­lág. A Kőrös partján lovas csapat ha­ladt. A lovak patája tompán dobo­gott a mart alatt. A mederben tapo­gattak előre, hogy a folyó mentén maradjanak és el ne keveredjenek valamiképpen az irdatlan éjszakában. Egy paripa hátul megbotlott. A lo­vas feje nagyot koppant a ló száraz koponyáján. — Hej!... hallatszott a káromko­dás. — Hej Békés, messzire ugatnak-e még azok a kutyák. Békés elől léptetett. A kis had élén. Hallotta a kiállást, de nem felelt rá. Vállát gond nyomta, szívét keserűség mardosta. Miért, — hogy úgy fene­­kedik egymásra a magyar. Miért az örökös dúlás, miért pusztítják, irt­ják ádáz, vad gyűlölettel egymást. Lám, most is gyűlnek Csanádék, hogy fölkeljenek a koronás király ellen. Pedighát... Megrezzent. Hát ő? Hát ő nem a baj és a vér útját járja? Még ő bús­lakodik és elégedetlenkedik mások el­len? Mit akar ő a Kőrös partján? Rántott a lova zabláján, ügetésre kény­Emlékirat nyelvjogi és kulturális követeléseinkről. Megemlékeztünk arról, hogy az egye­sült országos keresztényszocialista és magyar nemzeti párt elnöksége szom­baton tartotta ülését Pozsonyban, amelyen Esterházy János, az egyesült párt országos ügyvezető elnöke, nagy­szabású előterjesztést tett a magyar nemzeti kisebbség nyelvjogi és kultu­rális követeléseire nézve. Ez előter­jesztés alapján az egyesült párt elnök­sége állást foglalt a magyar nyelv jo­gainak biztosítása érdekében és meg­bízta az ügyvezető elnököt, hogy a követeléseket emlékirat alakjában gyújtsa át a kormánynak. Esterházy János a bét elején küldötte el a mi­niszterelnöknek a memorandumot, amely a magyar kisebbségi politika egyik legsarkalatosabb dokumentuma. Az egyesült párt memoranduma hi­vatkozik a csehszlovák köztársaság kormányának a békeszerződések meg­kötésekor a szövetséges és társult fő­­hatalmaknak tett ünnepélyes ígéretei­re, mely szerint az államhoz csatolt kisebbségeknek nyelvi jogait épségben tartja s a faji, vallási vagy nyelvi ki­sebbségek tagjainak megadja azokat a jogokat, amelyeket a köztársaság egyéb polgárai élveznek. Arra is kötelezte magát a csehszlovák kormány, hogy az e tárgyban vállalt kötelezettségeit csakis a szövetséges és társult főha­talmak jóváhagyásával változtatja meg és hozzájárult ahhoz, hogy a népszö­vetség tanácsának bármely tagja min­denkor ellenőrizheti a kisebbségi jogok betartását, így tehát nyelvi jogaink nemzetközi védelemben is részesülnek. A memorandum rámutat a kisebb­ségi nyelvi jogok gyakorlásának 20 százalékos arányszámára, amely el­lenkezik a St. Germain en Laycban kötött szerződésnek betűjével és szel­lemével s mivel a nyelvrendelet vég­rehajtása körül, az egyes hatóságok eljárása folytán nagy sérelmei van­nak a magyarságnak, az egyesült párt, még mielőtt a nemzetközileg biztosí­tott jogával élne, sérelmeit előterjeszti a kormánynak. Az emlékirat foglalko­zik a bíróságok ismert és a magyar kisebbségre sérelmes nyelvgyakorla­tával, a bírósági járások mai beosztá­sával és kívánatosnak tartaná a 10 százalékos arány bevezetését a nyelvi jogok gyakorlása terén. szerítette az állatot. Mit akar itt? Sem­mit. Erre került, hát megnézi Oklát. Tavaly óta nem látta a lányt. Köszönti, szót vált vele, aztán megy tovább. Ez csak nem bűn. De az már bűn, ami hajtja, ami az akaratán belül van? Az bűn, dehát az a ő dolga, eléggé emészti magát miatta. Valahol éji madár visított bele a csöndbe. Békés hirtelen megállította a lovát. — Itt volnánk? — kérdezte halkan magától és fölkanyarodott a paripá­jával a partra. Gyula üké követte. — Valamelyik őriző adott jelt. Békés némán bólintott. Odább a domb oldalában hunyó tüzek égtek, mögöttük ott feketéitek a kún tábor sátrai. Békés a karámot kereste tekin­tetével. Megpillantotta a földbe szúrt kopjafát. Odament és buzogányával rásujtott a kivájt nyárfa törzsre ki­­feszített bivalybőrre. A dobszerszám morgó, haragos búgó hangot adott, amely a megriadt levegőn át remeg­ve szállt tovább. Az egyik máglya föllobbant. — Ezek a király emberei — tápáz­­kodott föl a tűz mellől az egyik őriző. — Magyarok, mert nagyon tudják a járást. , Azért álljt kiáltott, de sötétben föl­ismerte Békés paripáját. A magyar nyelv jogának a közigaz­gatásban való érvényesítése céljából követeli a memorandum a belügymi­nisztériumtól, hogy a magyar nyelv a községek, járások hivatalos kiadvá­nyaiban is érvényre jussanak, a tör­vényjavaslatokat a parlamentben osz­­szák ki magyar nyelven is, hasonló­­képen az ipari és kereskedelmi érdek­­képviseletben s azoknak átirataiban is használtassák a magyar nyelv. Ki kell terjeszteni a nyelvtörvényt a pos­táira és a vasútra is, az iskolák terén napirenden levő nyelvi sérelmek or­voslását követeli a memorandum, amely kiterjeszkedik valamennyi ható­ságnak a magyar nyelv ellen megnyil­vánult sérelmes magatartására is és e tekintetben is mielőbbi orvoslást kö­vetel. Végül az emlékirat hivatkozik arra, hogy ha azt akarják, hogy Cseh­szlovákia a béke, rend és nyugalom szózata legyen valóban, akkor minden téren érvényt kell szereznie a törvény­tiszteletnek s a hatóságoknak kell elől­járni a törvények betartásánál. Komárom, szeptember 4. Jaross Andor dr. interpellált a ki­sebbségi nyelv jogainak érvényesítése ügyében. A szlovenszkói országos képviselő­­testület magyar nemzetiségi tagjai fel­szólalásaikban a magyar nyelvet csakis oly járásbeli ügyek tárgyalásánál hasz­nálhatják, mely járásokban legalább 20 százalék magyar kisebbség van. En­nek következtében az a furcsa helyzet áll elő, hogy a felszólaló képviselő egy beszéd folyamán ismételten kénytelen be­széde nyelvét váltogatni. A fonák helyzet orvoslása érdekében Jaross Andor képviselő, az Egyesült Párt elnöke interpellációt nyújtott be az összkormányhoz. Az interpellációra a belügyminiszter válaszolt és pedig a következőkben: »A kisebbségek nyelvi jogai a nép­­számlálás nemzetiségi eredményei szerint a nyelvtörvény szerint ren­­deztettek, amely a »nyelvi kisebbség« és »nemzeti kisebbség« kifejezéseket mint egyértelműeket felváltva hasz­nálja. A nyelvtörvény szelleme és a nemzetiségeknek a népszámlálás szabályai szerinti megállapítása kö­zölt tehát az állított tény — és jogi — Mi szándékkal? — tolta előre, a hasára a puzdráját. Békés leszállt a lováról. — Üres az iszákunk, oztén a tor­kunk is kiszáradt. A legényeimnek parancsolj szállást, engem pedig ve­zess Okla sátrába. Az őriző végigmérte. — Ott a karám, meglesztek ti vaook helyett trágyán is. Te meg keresd meg magad a vadmacskádat, ha annyira vakít a szemed világossága. Hátul már morogtak. Gyula üké nekifarolt lovával a szájasnak. Az őriző kitért az útból. Utánuk rúgott egy göröngyöt, aztán visszaült a he­lyére. — Kereszt a hátatokra, két karó alátok hódkórosak — morogta gyű­lölködő megvetéssel. A csapat letáborozott, s Békés föl­ment a dombtetőre. Az egyik sátor tetején karcsú kopj a mutatott a ma­gasság felé, lobogóját alul lószőr fogta össze. Békés odament, halkan beszólt a sátorba. — Okla!... Nem felelt senki. — Okla? Bent mintha neszeit volna valami. A következő pillanatban szétvált a sá­tor nehéz ajtófüggönye. Okla lépett ki a sátorból. — Te vagy? különbség nincsen. A 229/1028. sz. kormányrendelet nyelvi rendelkezé­sei a nyelvtörvénynek megfelelnek és nincs ok arra, hogy azok módo­sítása fontolóra vétessék. Az inter­pelláció megválaszolását magamra vállaltam, minthogy annak tárgya az igazságügyi tárcát nem érinti.« Ez a válasz azt a föltevést válthatja ki az emberből, hogy a választadó miniszter az eredeti interpellációt aligha olvasta, mert különben érthe­tőbb választ adott volna arra. Ilodzsa Milán dr. miniszterelnök a szlovenszkói záróliadgyakorlatokon. A nyugatszlovenszkói záróhadgya­korlatok megkezdődtek és azokat meg fogja tekinteni Benes Ede dr. köztár­sasági elnökön kívül még Hodzsa Mi­lán dr. miniszterelnök is, aki csütör­tökön Prágából Pöstyénbe utazott. A miniszterelnök elutazása előtt a jövő évi állami költségvetés munkáit is megindította és pedig úgy, hogy a legközelebbi mi­niszteri tanács a költségvetéssel és ösz­­szes részleteivel foglalkozhatik. A kor­mánynak az az igyekezete, hogy a költségvetés tárgyalása, melynek során a takarékosság és a kiegyenlítettség elveit kell megóvni, gyorsan menjen végbe és a kormány minél előbb bevé­gezhesse a költségvetés összeállítását. A miniszterelnök az illetékes előadó­kon kívül még az utóbbi idők árfej­lődéséről folytatott megbeszélést és Franke dr. iskolaügyi miniszterrel tár­gyalt. A miniszterelnök a szlovenszkói hadgyakorlatok befejezése után vissza­utazik Prágába és azonnal megkezdi a kormány tanácskozásait. Csontvázat találtak a somorjai Dunaparton. A somorjai Dunaágnál csónakázók a leszakadt part tövében egy csont­vázra bukkanlak. Azonnal jelentést tettek róla a csendőrségnek, amely megállapította, hogy minden valószí­nűség szerint egy dunai hulláról van szó, amelyet a víz partravetett és be­temetett. A temetési engedélyt meg­adták. Madar mellett agyoncsa­pott a villám egy vándort. A multheti viharos délszlovenszkói időjárás halálos áldozatot követelt. Madar mellett az országúton a vil­lám egy magános fa alá húzódó ván­dort agyoncsapott. A szerencsétlen, szénnéégett ember személyazonossá­gát mindeddig még nem sikerült meg­állapítani. — Én vagyok. — Tán megfogyott a marhája a királyodnak? Békés nézte és mély lélekzetvétel­­lel szívta magába a lány átmosító, nehéz illatát. Sötét volt, de így is látta gyengepiros barna arcát, össze­nőtt fekete szemöldökét, erős göm­bölyű karját és nyugtalan, hullámos derekát, amely járás közben úgy haj­ladozott, akár a széllel játszó vessző. Elborultan szólt. — Az uramnak több a marhája, mint nektek a bögölyötök. Nem jöt­tem, megyek Okla. Erre vitt az útam, hát megálltam egy jó szóra. — Eredj akkor a Dunához, ott imádkozhatsz a fák alatt. — Te is keresztény vagy Okla. A lány fölkacagott. Majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, elnémult és mélyen a szemébe né­zett Békésnek. — Meddig maradsz? Békésnek hatalmasat dobbant a szí­ve. Ameddig akarod, egy jó szavadba kerül csupán és újholdig itt állok a sátrad előtt, — repesett az ajkán, de ezt mondta: — Ameddig a paripám nem fúj utá­nam. Okla hátranyúlt a sátor függönyé­hez. — Várd meg míg iszik, és aztán

Next

/
Thumbnails
Contents