Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-29 / 70. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. augusztus 29. felnőtt leány a felperesnőt gonosz mostohának nevezze.« Kikapós asszony nem érdemel tartásdijat. Néhány esztendővel ezelőtt nagy feltűnést keltett, amikor egy ismert orvos elvált a feleségétől. A válópert a férj indította azzal az indokolással, hogy felesége rendkívül költekező életmódot folgtat. Az asszony viszont nőtartásért perelte be az orvost. A válóper még folyamatban van, de a nőtartási per már befejeződött: a bíróság arra kötelezte a férfit, hogy havonta ezer korona tartásdíjat fizessen feleségének. Az orvos minden hónap elsején pontosan postára telte ezt a megítélt összeget, amikor egyre gyakrabban kapott olyan híreket, hogy a válófélben lévő felesége udvar lók és barátok seregével veszi körül magát és még mindig olyan könnyelmű életet folytat, ami a tartásdíjból nem tellik. A férj ekkor megbízta az egyik jóbarátját, hogy figyelje különváltan élő feleségét. A figyelése eredménnyel járt és amikor az orvos kellő számú bizonyítékkal rendelkezett, a járásbírósághoz keresetet nyújtott be. Ebben azt kérte, hogy a bíróság mentesítse őt a tartásdíj további fizetése alól, mert az asszony kikapós viselkedésével erre érdemtelenné vált. A járásbírósági tárgyaláson az aszszony a leghatározottabban tagadta férje állításait. A tanuk azonban arról vallottak, hogy a szép, fiatal nő különösen gyakran járt együtt egy ismert sportférfivel. Látták őket, amikor szép tavaszi estéken szenvedélylyel csókolóztak, meleg nyári délutánokon strandfürdőben ölelkeztek. A bíróság megidézte a sportférfit is, aki azonban a legnagyobb meglepetésre kijelentette: — A perrendtartásban biztosított jogomnál fogva a ■ vallomást megtagadom! Végül is a bíróság a bizonyítás alapján mentesítette a férjet a további tartásdíj fizetése alól. — Jogszabály, — így hangzik az indokolás, — hogy a feleség elveszti nőtartásra irányuló jogát abban az esetben, ha a különélés alatt hitvesi hűségbe ütköző, vagy annak megszegése tekintetében alapos gyanú felkeltésére alkalmas magatartást tanúsít. A marólugos merénylet: válóok. 1934 szept. 6-án marólugos merénylet történi az egyik mezővárosban. Z. K. kereskedőt felesége marólúggal arcon öntötte. A lúg súlyos sérüléseket ejtett a férfin, aki hosszú hetek múlva épült fel és ekkor nyomban beadta a bontókeresetet felesége ellen. Ennek a keresetnek a törvényszék helyt adott. A tárgyalások során az asszony azzal védekezett, hogy hirtelen fellobbanásában követte cl lettét, mert rájött, hogy férje megcsalja őt. Ezt a védekezést azonban a bíróságok nem fogadták el. »Miután az alperes asszony férje testi épségét szándékosan és súlyosan bántalmazta — mondja az indokolás — tehát a házasságot az alperes hibájából kellett felbontani. Nem szolgálhat mentségére az, hogy a bántalmazást férjének magatartása vonta maga után, mert az alperes asszony a bíróságnál való személyes meghallgatása alkalmával azt adta elő, hogy férje hűtlenségéről már az eset előtt egy évvel tudót L és ennek ellenére vele együtt élt.« Mindenfél s bútort, lakberendezési tárgyakat, gyermekkocsit stb. modern, ízléses és jókivitelüt, most vehet olcsón üzletben Herzognal Komárnoban, Masaryk u. 22. 251 Szobrot Jókainak! Modern varázslók az európai piacon. A berlini olimpiászon szereplő versenyzők egyértelmüleg mutatnak rá arra az érdekes és gondolkozásra késztő jelenségre, hogy a német bajnokságokat nagyrészt Hitler kancellár személyes jelenléte és »varázsos hatása« hozta létre. Maguk a német versenyzők is azt állítják és többen kézzelfoghatót ag be is bizonyították, hogy a kancellár jelenlétében addigi tudásuk és erejük határtalan fölfokozásával a legnagyobb eredményt érték el és kivívták a bajnokságot. Az ilyen letagadhatatlan tünetek előtt nem szabad szó nélkül elmenni és szemet hunyni. A modern államélet sok feltűnő jelensége magyarázható meg velük s a jövőre nézve iránymutatással is szolgálnak. Az ókori legendás korszakbeli varázslók misztikus hatása újul föl, új formában. Különös és egyszersmind tanulságot rejtő tények ezek. Franz Mesmer óta, aki a lélektani mélykutatás apjának tekinthető, teljesen új megvilágításban ismerjük az embernek az emberre való hatását és azokat a szinte korlátlan befolyásolási lehetőségeket, amit a lélektani tényezők adnak. A szemmel verés primitív hitétől kezdve minden irányú lelki befolyáson keresztül a tömegek hihetetlen arányú lenyűgözéséig eddig érthetetlen s hihetetlen példákat látunk. A lélektani kutatások útjának egy másik csodálatos útjelzője volt Mary Eddy, ez a rejtélyes és ködbeburkolózó parasztasszony, aki valósággal a vallásalapítók és liitújítók bűvös erejével vonta magához a nagytömegeket. Teljesen érthető és elfogadható tehát a német versenyzőknek ez a vallása s méltán kell fontosságot tulajdonítani neki, mert a lelki jelenségek egyszerű magyarázatával bonyolult tömeglélektani problémák oldhatók meg. A háború utáni évek története a meglepetések egész sorával szolgált az emberiségnek. A kapkodó, szétzilált, tévelygő és nagy tömegekben gyerekes emberiségnek, amely mindig kereste és keresi a vezetőjét. Veszély esetében különösen. Ennek az ősi ösztönnek érthető következménye az, ha a viszonyok rendezetlensége, bonyolult politikai és gazdasági kérdések útvesztője és a teljesen felborult lelkiegyensúly arra kényszeríti a tömegeket, hogy vakon rábízzák magukat egy emberre. Egy vezetőre, diktátorra, varázslóra, aki mindenre ható s szinte villamos feszültségével, idegéletének parancsoló nyugalmával, óriási akaraterejével és talán két szeme tüzével irányít. Ez magyarázza meg azt, hogy Mussolini egy harmadrendűvé süllyedt, sokszor már gúnyolt, kifáradt és petyhüdt nemzetben fölkelti a római ideál gondolatát. Kiváltja belőle a legnagyobb belső erőt, és fel sem tételezett külső lendületet. Egy évtized alatt magasra helyezi a népét s döntően biztosít szerepet számára a világ fórumán. Ebből következik Hitler tüneményes és szinte titokzatos hatása népére, Kemal pasa óriási presztízse s a többi diktátorok szerepe. Ez a hatás a német népben például megsokszorozta a nép lelkierejét, energiáit túlfűti és soha nem hitt erőfeszítésekre képesíti. Valószínűnek lehet tartani, hogy az átmeneti idő után a szellemi életet is új fejlődésnek indítják. Nem véletlen, hogy Primo de Rivera diktátorsága néhány év után a múlt emléke csupán. Történeti erők szabadultak fel akkor, amikor a rövid ideig tartó parancsuralmat véres forradalmak, a király elűzése és borzalmas polgárháború kövelik. Olyan történeti erők, amelyek minden nép legmélyén szunnyadnak, amiket egy igazi varázsló leköthet s szabályozhat a maga céljaira, vagy nagy nemzeti ideálok megvalósítására felhasználhat, rombolásra vezethet, építésre enyhíthet, mennyországgá, vagy pokollá alakíthat. Minden embernek, de a legegyszerűbbeknek különösen: apa-ideálra van szükségük. A népek lelkiélete azonos jellegű az egyénekével. A népek is, sokszor évszázadokon keresztül hiába: az apa-ideált keresik. Olyankor, amikor nagycsapások, vérzivatarok után a nyers ösztönök ereje fokozódik bennük, amikor egész lelki szerkezetük egyszerűbbé válik, — még inkább keresik ezt az ideált. Ez az idő alkalmas arra, hogy egy egyszeri! katona kivegye táskájából a marsallbotot, amit tudvalevőleg mindenütt ott lehet találni. Ilyen időkben válik a korzikai káplárból diktátor, avagy Napoleon császár... Csakis ilyenkor lehetséges az, hogy a »piacon egy varázsló jelenik meg« (akár így, akár úgy értem a varázslót), és pálcikájával irányítja a népet, a tömeget. Ez tenyészti ki a nyomorgó kikötőmunkásból Mussolinit és a rajzoló őrmesterből Hitlert... A Komáromi Református Egymázmegye évi rendes Közgyűlése. Elhangzott a jelszó az év első felében s akik felfigyeltek rá. sietlek önkéntes adományaikkal bizonyítani, hogy megértették és ez a két sző a szívükbe markolt. Az első szó után azonban ismét csönd következett, ami talán azt a látszatot kelthette, hogy elaludt ez a terv is. mint inár annyiszor. Ez is esak kiáltó sző marad a pusztában. De nem így van! Felemeljük újra szavunkat, hangoztatjuk újra a jelszót: Szobrot Jókainak! Mert ennek a tervnek nem szabad elaludnia, ennek a jelszónak tetté kell válnia! A szobor-akció nem szűnt meg, hanem folyik tovább, sőt most lép ki a komoly cselekvés terére. Ez a csönd nem jelentette azt, hogy feladtuk a szándékot, hanem csak az előkészítés parancsolta hallgatás volt, de a munka szótlanul folyt tovább. A Jókai Egyesület kérelmet intézeti az országos hivatalhoz az országos gyűjtés engedélyezése iránt és a gyűjtési engedélyt meg is kapta 205.473/8—1936. szám alatt egy évi időtartamra. Most már tehát semmi akadálya nincs a gyűjtés szélesebb körben, országszerte való kiterjesztésének. Az önkéntes adományok már eddig is szép összeget eredményeztek, ami máris biztosítaná körülbelül egy szerény mellszobor felállításának költségeit. Magánosok tehetségük és lelkesedésük mértéke szerint tekintélyes összegeket adományoztak, egyesületek, köztestületek közül többen siettek adományaikat várakozáson felüli összegekkel leróni, a szülőváros és a járás olyan összegeket helyeztek kilátásba, amelyek méltók ahhoz az erkölcsi súlyhoz, melyet képviselnek s amelyet a szobor felállításának tervéhez fűznek. A Jókai Egyesület tervének és kiadott jelszavának ez a kedvező fogadtatása és a közönség köréből mindjobban felhangzó vélemény ma már arra utal, hogy a Jókai-kultusz nem elégedhetik meg egy szerény mellszoborral. Jókai szellemi nagysága méltó emléket igényel! A szülővárostól Jókai nem azt érdemli, hogy csak egy kis mellszobor hirdesse örök hálára kötelező emlékét legnagyobb fiának. Az a megértés, mellyel a hatóságok fogadták a kegyelete» tervet, kell, hogy kihívja a nagy közönség, a magyarság megértését is és erre a válasz csak az lehet, hogy az adakozás olyan mértékben folytatódik, ami lehetővé teszi azt, hogy Jókainak egy közvetlen hatású, művészi kiképzésű ülőszobrot állíthassunk a kullúrház előkertjéhen. rózsák közt, virágok közt. Akarjátok-e, hogy ez így legyen'! Tőletek függ: adakozzatok Jókai szobrára! * A Jókai Egyesület felkéri mindazokat, akikhez kérő szóval fordult, hogy a mellékelten küldött postai befizető lapon szíveskedjenek adományaikat a Komáromi Első Hitelintézethez eljuttatni a Jókai szobor alapra. De felkér ezenkívül is mindenkit, aki a nagy cél megvalósítása érdekében adakozásra kész, hogy bármily összegű adományát a nevezett pénzintézethez befizetni szíveskedjék. Felkéri továbbá a Jókai Egyesület az összes magyar egyesületeket, hogy rendezéseik, előadásaik jövedelméből bizonyos részt a Jókai szobor javára juttatni szíveskedjenek. — összeroncsolta kezét a szecskavágó. A Bart melletti Bibircspusztán borzalmas szerencsétlenség történt. Több gyermek beosont Szliarszky Izsák őrizetlenül hagyott magtárába és ott a szecskavágóval kezdtek el játszani. A játék során egy óvatlan pillanatban a hét éves Valent Valéria belenyúlt a kések közé, amelyek jobb kezének három ujját összeroncsolták. A szerencsétlenül járt gyermek fájdalmában elájult. Súlyos sérüléseivel a lévai kórházba szállították be, ahol azonnal megoperálták. A gép tulajdonosa ellen, mert a magtár ajtaját myitvahagyta, gondatlanságból okozott súlyos testi sértés címén indítottak eljárást. Komárom, augusztus 28. Csütörtökön, augusztus 27-en tartotta a Komáromi Református Egyházmegye rendes évi közgyűlését Komáromban, a ref. egyház Kollégiumának nagytermében az egyházmegyébe tartozó egyházak nagy érdeklődése mellett. A közgyűlést reggel 8 órakor a ref. templomban isteni lisztclet előzte meg, melynek végeztével a közgyűlés tagjai az egyházmegye vezetőségével az élén átvonult a Kollégiumba, ahol 9 órakor vette kezdetét a közgyűlés. A közgyűlésen az alkotó tagokon kívül nagy számban vett részt a református egyházak képviselete s a megjelentek sorában ott voltak Balogh Elemér kerületi püspök, az egyetemes egyház konventi elnöke, Gvalókay László tiszt, esperes, egyházker. főjegyző, Soós Károly esperes, Nagy Nándor egyházm. gondnok, Csekes Béla lelkészi főjegyző, Fűlő p Zsigmond vil. főjegyző-tanácsbíró. Vágó Ede aljegyző-tanácsbíró, Boross Kálmán, Beké Kálmán, Csiba Imre, Fekets Sándor, Galambos László, Galambos Zoltán, K ú r Géza, Mokos Kálmán, Sándor Benő, Zsemlye Lajos lelkészi-, Acsay Lajos, Barth a János, dr. Szijj Ferenc, Végh Jenő világi tanácsbírák, továbbá Gyalókay Miklós főmérnök, ifj. Mohácsy János dr. ügyész, Czibor József, Czike János, Dukon Béla, Földes Lajos, Gáspár József, Galambos János, Erdélyi Pál, Kalitza László, Kiss János, Kóczán Mór, Lelkes Ferenc, Nagy Sándor, Nehézy Károly, Nagy Sándor (gyallai), Nemes Kálmán, Pap. K. Árpád, Parais Árpád, Rácz Jenő, Sedivy László, Sohár Kálmán, Tárnok Gyula, Tóth Kálmán, Vargha Dezső, Végh Kálmán lelkészek, Győrfy Lajos, Iván Ferenc, Osztényi József, Pethes Béla, Tóth Mihály tanítóképviselők, dr. Salamon X. Ferenc főgondnok, dr. Németh Dezső, Páti Nagy Sándor, Vizváry Vilmos, Iván Károly, Papp Béla, Nemcsak Béla, Szabó Dénes, egyházközségi képviselők és mások. Nagy Nándor gondnok megnyitója. A XC. zsoltár első versének (Tebenned bíztunk...) eléneklése után Soós Károly esperes, egyházi elnök szárnyaló imában kérte a Mindenható kegyelmét és áldását a közgyűlés munkájára, majd az alakulás formaságainál elintézése után Nagy Nándor világi elnök üdvözölte a megjelent tanácsbírói kart, s az egyházmegyébe tartozó egyházak szép számban megjelent képviselőit. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár, volt egyházmegyei gondnok elhunytéról, aki hét éven át volt világi elnöke az egyházmegyének s akinek példát mutató, bölcs kormányzása alatt az egyházmegye, dacára az akkori súlyos időknek, a megerősödés és virágzás korszakát élte. Hálát adunk — úgymond — a Gondviselésnek, hogy az ő vezetése mellett szolgálhattuk egyházmegyénket s elhunyta felett érzett mélységes részvétünknek jegyzőkönyvileg adunk kifejezést.
