Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-22 / 68. szám
»KOMAKOMI LAPOK« ___ 3 oldal 1936. augusztus 22. Amiről Genf mindig hallgatott... A gyarmatok aránytalan elosztott sága a kulturnépek között. Az olasz-abesszfn kérdés ügye — bár egyre kevesebbet írnak és beszélnek róla, — még nem ért nyugvópontra. És az olasz-abesszín háborút követő és körülvevő diplomáciai, meg politikai tárgyalásokban és állásfoglalásokban alig szerepel egy tény, amely pedig az afrikai háborúnak is, de a világháborús feszültségnek is legfőbb oka: a gyarmatok aránytalan elosztottsága a kultúrnépek között. A Népszövetség és a kisebb népek védői szerepében fellépő hatalmak diplomáciája mélyen hallgat erről, mintha nem is léteznének kultúrnépek aránytalanul kicsiny területeken s a népi és gazdasági fejlődést szinte teljesen kizáró életkörülmények közé szorítottan, akiknek igazán nincs választásuk, — ahogy Mussolini mondja: — csak explozió és az expanzió között; s ugyanakkor mintha nem volnának dúsgazdag államok az életlehetőségek elgondolható maximumával s mintha a népeknek az volna természetes és magátólértetődő kötelességük, hogy ezt az aránytalanságot, ha kell, vérük által is megvédjék. A gyarmatok elosztódására vetett egyetlen futó tekintet is meggyőzhet mindenkit arról, hogy a jelen háborús feszültségnek itt kell keresni a magyarázatát, valamint arról is, hogy eme aránytalanságok megszüntetése nélkül a háborút legföljebb elodázni lehet, de kiküszöbölni nem. A gyarmalbirtokosok között első helyen áll Anglia. Ez a kicsiny szigetország 242.000 négyzetkilométeren 45 millió lakosával 36.4 millió négyzetkilométernyi gyarmatbirodalomnak az ura. Ehhez jönnek azok a területek, amelyek Anglia fennhatósága alatt állanak: 51 miihó négyzetkilométer területtel, valamint azok, amelyeket Egyiptommal és Franciaországgal közösen birtokol 2.61 millió négyzetkilométerrel. Ez a gyarmatterület nagyobb, mint Oroszország és az Egyesült Államok együttvéve. A második hely Franciaországé. Az 551.000 négyzetkilométernyi anyaország, amelyen 74 személy esik egy négyzetkilométerre, 12.1 millió négyzetkilométernyi gyarmattal bír, amelyen 5 személy jut egy négyzetkilométerre. A népesedés szempontjából közmondásosan szegény Franciaország egy évszázad alatt emelkedett a leggazdagabb gyarmati birodalmak közé. Gyarmati fejlődésének Algír megfogták a harangozol, bedobták a tóba, de hogy nagyon sivalbodott, lemetszették a harangot is, oszt ráborították a harangozó fejire. A harangozó ott sirdogált, de, mert kutya részeg ember vót, a lelkibiil kígyó lett, tarkafarkú kígyó és az azóta ott van a harang alatt, oszt sivalkodik, valahányszor nagy gonoszságot érez. Elhallgatott az egész kútkörnyék. Erzsók nenő süket füleivel belemeredt a levegőbe. — Most is hallom! — lapátolt a fülével. Voltak, akik szintén hallották a fütyülést. A legbátrabbik meglóbálta a vödről s elindult a gödör felé. Lassan ment utána a többi. Egyre többen gyűltek a Botrokék kertje végébe. Füleltek erősen. Legények is kerültek elő, de azok rendet lepek voltak, sokat nevetgéltek nagyon, zsebrevágott kézzel, lökdösődve csúfolodva, valamelyik két ujjával harsányan füttyentett a levegőbe, erre kitört a nagy veszekedés. Az asszonyok méltatlankodtak, a legények meg nagy hangon csúfolták a tatár kanonok kígyóját, ott, a kendferáztatóban. így az esti mulatság .abbamaradt, hogy másnap újrakezdődjék. Harmadnapra akkora mozgalom indult, hogy a terenyei jegyző átküldle a csendőröket, akik nem tudták elhajkurászni a népet a gödörtől, mert mindegyik csak az aranyharangot leste. Némelyik egész nótát hallott fütyülni, sokan azonban hiába mereszmeghódítása adott hatalmas lendületet s bár Amerikában és Indiában elveszítette birtokait, bőven kárpótolta magát afrikai és ázsiai gyarmatokkal. Tunisszal, Marokkóval, Madagaszkárral, Indokínával, a keletindiai szigetekkel, úgyhogy gyarmatainak területe az anyaországét hússzorosan múlja felül s mintegy hatvan millióval növelte meg a francia állampolgárok számát. Egészen különleges helyet foglal el a gyarmatokkal bíró államok között Hollandia. A kis államok közé tartozik, hiszen Hollandiának 31.223 négyzetkilométernyi területen mindössze 8 millió ember él s mégis hatalmas gyarmatai révén (2.030,400 négyzetkm.) nagyhatalomnak számíthat. Övé Délkelet-Ázsia gyűjtőnéven: Holland-Keletindia, Jávával, Madurával, Szumatrával, Celebesszel, Borneo és Ujguinea legnagyobb részével és számos kis szigettel, amelyek együttvéve az anyaországnak majdnem hatvanszorosát adják. Hatalmas gyarmatbirtoka van Portugáliának, 2.428.900 négyzetkilométer, valamint Belgiumnak: Kongó s a háború befejezése óta Ruandi és Urundi. A gyarmatbirtokok ilyen elosztottságára önkéntelenül vetődik fel bennünk a kérdés, mi jut a gyarmatokból más országoknak, amelyek közölt ismerünk olyanokat is, amelyek részint túlszaporodott népességük elhelyezése, részint túlfejlelL iparokhoz a nyersanyag beszerzése, illetve az ipari termelés elhelyezése szempontjából nem lehetnek el a gyarmatok nélkül. Ilyenek pl. Japán, Olaszország és Németország. Japánnak ma (15 millió lakosa van, évenkint átlag 2 millió születéssel s 1.1 millió születési többlettel. Egy négyzetkilométerre 170 ember esik. Terjeszkednie még sem szabad, mert ez elsősorban amerikai, de egyéb érdekekbe is ütközik. Megkísérli tehát erőszakkal s amint meghódította Sachalin!, Kuantungot, Formosát és Koreát, úgy vetette meg lábát Mandzsúriában és Észak-Kínában is. Előbbi hódításával területe 381.250 négyzetkilométerről 700.000 négyzetkilométerre emelkedett, lakossága pedig 92 millióra. Olaszország szintén túlnépesedésben szenved: születési többlete évi 400.000. Kevés és jórészt hasznavehetetlen gyarmatain népfölöslegét elhelyezni nem tudja és épp Tuniszt, amely a legjobban kisegítené, nem kapja meg, mert Franciaország nem engedi. Hiába vannak itt túlsúlyban az olaszok s hiába tudnák az ország előnyeit a franciáknál sokkal jobban kihasználni. Amerika is elzárta kapuját az olasz bevándorlás elől s az Olaszországgal szomszédos államok sem engednek be olaszokat nagyobb tömegben. Ugyanez áll Németországra. A születési többlet ott is 4—500.000-re rúg s a háború után megszállt területekről az anyaországba visszaözönlött tömegek nem találhattak elegendő életlehetőséget. A háború utáni első években történt kivándorlás még jelenthetett az országnak némi könynyülést, de ez már szinte megállóit (1932-ben 10.225-re süllyedt), ami a helyzetet csöppet sem enyhíti, inkább súlyosbítja. S amilyen akadályokkal a német kivándorlásnak, olyanokkal kell a német ipari termékek értékesítésének is találkoznia és megküzdenie. Mint nagyfejlettségű ipari államnak föltétlcn szüksége van nyersanyagforrásokra, árui elhelyezésére nemkülönben, annál is inkább, mert a kultúrállamok mint általában, a német ipari cikkek előtt is elzárják sorompóikat. S ha Olaszországra és Japánra is érvényes Mussolini alternatívája: vagy expanzió, vagy explozió; érvényes génv harangozó lelke fölé. Mesélhettek az urak, de mit értenek ők egy harangozó leikéhez! — Meg kell váltani a harangozó lelkét! — volt a végső szentencia. Erzsók néne mondta, akinek külön karosszéket hoztak ki a kanonok kígyója mellé s naponta ott ült, mint egy áldásosztó poncius. De csak nagyon csendesen mondták ezl egymás közölt, mert a városi emberek már igen szimatoltak Erzsók körül. Meg kell váltani a lelket. De mivel? Ezen törték a fejüket. Sokba se kerüljön, a üdére is meglegyen elégedve. Végre megtalálták a módot. Le kell emelni róla az aranyharangot. Nagy titok volt, alig ludtak róla huszan-harmincan. Sötét éjjelre tervezték a nagy eseményt. Hát ekkor történt a baj. Mert ahogy Erzsók hajlik a harangért, nyulkál utána a kútcsáklyával, egyszercsak szó nélkül belefordul. Loccs! Erzsók be a kenderáztatóba. Sikoltani se volt ideje, kalimpált vagy kettőt, mire nyúlnának utána, nincs. Szörnyű izgalom támadt. A sok asszonynépség ide-oda futkosott, végre, nagynehezen, létrákkal, kötelekkel emelik ki Erzsókot. Bizony, nem lélekzett többé. S Uramjézus, kezében egy nagy kondért szorongatott, ne maranyból volt ugyan, de éppen, mint a harang. Azt markolta utolsó percenetjébcn is. Tudta ő azt, hogy ott van a mélyben. Azért szállt le a kenderázlalóba! Most derült ki tisztán Erzsók rette-Hőrom dolog biztosit sikert a sportban: edzés, egészséges életmód és észszerű táplálkozás. Ceres az ételt táplálóvá és könnyen emészthetővé teszi. Németországra is, sőt érvényes más, kisebb, de hasonló szükségben szenvedő államokra is. Már pedig a gyarmatokkal jól ellátott államok semmit annyira nem elleneznek, mint más államok terjeszkedését. Akkor azonban félő, nagyon is félő, hogy a még most is befejezetlen olasz-abesszín konfliktus az explozióknak csak a kezdetét jelenti. Ez az, amiről Genf hallgat. neles nagy lelke. Mert enmaga váltotta meg a falut! Mondták a városiak, hogy bolondság, Erzsók beszédült, bolondos vénasszony, igen, de akkor mirevaló az a régi harang a kéziben? Azért nyúlt le a förtelmesen okos asszony! Nagy gyász volt. Erzsók levette a tatár kígyóról a rejtelem-harangot s enmaga leikével váltotta meg a harangozol. Tudták ezt hét faluban is. Majd, hogy szentté nem avatták Erzsókot. Volt a dologban valami felemelő, dicső, nagyszerű. 1 Az már nem sokat csökkentett a dolgon, amit egyszer, a nagy csoda után mondott ki mérgében Csanak Boris Tót Julira, lentilolás közben. Mert ezt sivította át az udvaron: — ó, a gyalázatos Juli! Azt mondta, hogy lidéroet hall, pedig Botrok Jóska fütyült neki a kertjük végibe. Dehát attól félt, hogy valaki meghallja, hát inkább a tatár üdércre fogta. Mondom, ilyen apró-cseprő veszekedés nem számít, hisz tudnivaló, hogy Botrok Jóska se Tót Julit, se Csanak Borist nem fogja elvenni, hiába is kelletik magukat. Botrok Jóskának a Kazinciék amerikás lányát szánták, aki jövő tavaszon jön a nagy hajóval és angolul is tud! Mondom, semmi nem segít. Erzsók néne nagy volt, hős volt, megváltotta a harangozó lelkét. És ki meri tagadni? Szabályozni kell Komáromban a közlekedést, ha el akarják kerülni az uccai szerencsétlenségeket. A Kórház-tér kétirányú közlekedése. - Tilalmi táblákat kell felszerelni az Iskola- és Duna-ucca torkolatánál. - Mire valók a Kis- Duna hid előtti sorompók? — augusztus 18. Nem első ízben írunk arról, hogy Komárom uccai forgalmának szabályozása még mindig nem elégséges és egyáltalán nem követi a motorosjárművek szaporodása következtében előállt fokozott életveszély méreteit. A motorosjárművek össze-vissza szaladgálása mind a gyalogjárók, mind pedig a kerékpározók állandó életveszélyét jelenti. Komárom keskeny és keresztül nem tekinthető keresztuccái mellett itt sokkal szigorúbb rendeleiekkel kellene megteremteni az uccai közbiztonságot, mint mondjuk más városokban, ahol széles, áttekinthető uccák vannak. Igazán különös véletlen az, hogy a két haláltorokban, a Magyar ucca és Király püspök ucca találkozásánál és a Városház ucca s a Jókai ucca egybetorbolásánál még alig történt súlyos szerencsétlenség, de ez egyáltalában nem jogalap arra, hogy ne történjenek óvintézkedések. Azt tudjuk, hogy ezen a két helyen a forgalom zavartalan, veszélytelen lebonyolításának biztosítása szinte lehetetlen, amig az uccát a sarki házak megkisebbítésével szélesíteni nem lehel, de azért van más módja is annak, hogy legalább az egyik halállorkot megszabadítsuk dicstelen előnevétől. A szikvízgyár előtti sarkot, amely az állomáshoz vezető forgalmat, tehát a legnagyobb forgalmat bonyolítja le, egészen egyszerűen és olcsón lehetne teljesen biztossá, veszélytelenné tenni. Nem kellene más, csak a forduló fölé két egyméter átmérőjű hoinorútükröt szerelni, mint az Pozsonyban, a Duna ucca i tették a fülüket, fura kígyó volt, kinek fütyölt, kinek hallgatott. Egy hét múlva valami városi úr jelent meg, sokat jegyezhetett egy görbe könyvecskébe, következő napon j)edig egy fővárosi újság háromhasábos címmel hozott szörnyű cikket: »A népkultúra csődje. Virágzik a falusi bábunál« És óva intette a kultuszminisztert, meg a belügyminisztert, nem tudni, miféle antiszociális istencsapásától. Erre a kormány félhivatalosa önérzetesen cáfolta az ellenzéki sajtót, mely nem tud egyébbe kapaszkodni, tehát a becsületes falusi nép erkölcsén keresztül kezdi ki a minisztert. Ésatöbbi ésatöbbi. A hírlapi harcba a helyi lapok is belekonlráztak, aztán kijött két mérnök a városból egy öreg történettudós társaságában, akik aztán egész nap méricskéltek a kenderáztató körül, estére ki is derítették, hogy alighanem elsüllyedt várfal van a templomdomb oldalában. Ez kellett aztán Erzsókéknak. Újság is, mérnöki ember is igazolta a kígyót, egyszeribe úgy felszaladt az ázsiója, hogy mikor a nováki doktor nem tudott segíteni szegény hektikás Pócos Ambruson, Erzsókot hívták kenőasszonynak, meg is gyógyította volna, de még a nagy aktus előtt elhalálozott az Ambrus. Nagy na]Mik voltak ezek. Végül is nagy pap jött ki vagy három és a miniszter is elküldött egy szemüveges, keserű urat, hogy nyugtassák meg a népet, mert már akkora lázban voltak, hogy kápolnát akartak építeni a sze-