Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-08-15 / 66. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. augusztus 15. Mikor elérkezik az árverés napja, Zsófia-mama iszonyatos jajveszékeléssel könnyít a lelkén. Ennek a jajveszékelésnek utolsó részletét igy Írja le Jókai: (219. lap) — „No édes, szép leányom, most már mehetünk innen, Nézzünk ki utoljára az ablakunkból, mert sohasem nézünk ki innen többet. Bárcsak a Szent János templomának a tornya most éppen ledülne s idecsapna mindnyájunkat, amig itt vagyunk.“ Ez a legdöntőbb bizonyíték amellett, hogy Jókai melyik házat nevezte el Brazovics-háznak ... A Szent János templomának az említés?. A Szent János templom ugyanis annak az emeletes háznak a helyén állott, melynek emeletén a kaszinó van. (A nagy földrengéskor ez a templom összedült és aztán nem építették fel többé.) A Szent János templomának a tornya pedig, ha ledült volna, miként Zsófi asszony kivánta volt, az bizony egyenesen a most lebontásra került Tátrayféle házra eshetett volna. Ez a fent idézett néhány sor tehát hatalmas bizonyítéka annak, hogy Jókai szerint a Brazovics-ház nem volt más, mint az a nádoruccai ház, mely immáron eltűnt a föld színéről. Már pedig ebben az ügyben egyesegyedül Jókai nézete a döntő s azt hiszem, ebben a megállapításban mindenki egyetért velem. — o — Éhségsztrájk, mint válóok. Ruenból jelentik: A város egyik polgára mint hű asszony, hallani sem akart válásról. Egy súlyosabb családi jelenet után a férj végre elhatározta, hogy kenyértörésre viszi a dolgot. Kijelentette feleségének, hogy addig egy falatot sem eszik, míg ő ki nem mondja a válást jelentő boldogító igent. Az asszony eleinte nem Törődött vele, de a második napon már idegeire ment a férfi koplalása, a harmadik napot átzokogta és negyedik nap reggelén kijelentette, hogy nem bírja tovább, inkább beleegyezik a válásba, de nem nézheti tovább férje szenvedését. A válást így aztán ki is mondta a bíróság. És a történethez tartozik az is, hogy a történet hőse, az akaraterős férfi néhány hónappal később új asszonyt vezetett az anyakönyvvezető elé... Könnyed mozgás a sportpályán. Nemcsak azok, akik mellőzik a sportot, de még tenniszezők, testmozgást végző egyének is gyakran észreveszik, hogy lábuk megmerevedik, elveszti fürgeségét, természetes gyorsaságát. Lehet, hogy sokan kételkednek abban, hogy a könnyedséget szobában, helyben járva, az alábbi gyakorlat által vissza lehet szerezni. Tessék tehát megpróbálni! Négy-öt percig ugorjunk helyben, mindegyik lábbal kétszer, a lábújjhegyre ereszkedve vissza, ami könynyeddé teszi az ugrást. A gyakorlat közben emeljük a lábat magasra a levegőbe. Kezünket csípőre téve (tenyerünkkel a veséket támasztva), egyszerű zárt állásban végezzük a lehető leggyorsabb ütemben biciklihajtó mozdulatot. Ha valakinek erősek a combjai, vagy nehézkesek, támassza kezét az asztal, vagy az ablakpárkányára s ugráljon egyhelyben gyors tempóban. Az sem rossz, ha három lépést tesz, utána egy ugrást, hirtelen megállva. Jó gyakorlat összetett lábakkal nehéz cipőt dobni a levegőbe, utána futni és elkapni. A legtöbb sport fordulásokkal és oldalra ugrásokkal jár, ezt gyakorolhatjuk otthon is, egyik oldalról a másikra ugorva, minden három ugrás közben egy megállással. Áz tud jól szaladni, aki nagy lépésekkel hajlékony lábbal fut, előre ép oly jól, mint hátra. Tenniszezésriél a hirtelen visszalépés nagy fontossággal bír. Mezőgazdaság. A műtrágya viszonya az istállótrágyához. A műtrágya és istállótrágya közti különbséget többen félre magyarázzák, rosszul értelmezik, úgy téve meg az összehasonlítást a kettő között, mintha a műtrágya az istállótrágyát nagyban pótolná, azaz, helyettesítené azt. A dolognak ilyeténkép való értelmezése azonban: hibás. A műtrágya az istállótrágyát nem pótolja, nem helyettesíti, fizikai összetételénél fogva azt egyáltalán nem is pótolhatja. Hogy azonban ezt jól megérthessük, s tiszta képet alkothassunk magunknak a kettő közti lényeges különbségről: mindakét trágyáról és azoknak hatásairól külön-külön kell beszélnünk, sőt, legalább néhány szóval, kikeli térnünk magára a földre is. Hogy a gazdálkodásunk eredményes legyen: jó földre van szükségünk. A sovány és éppen ezért összeüllepedett, kemény földet művelni: inkább nevezhető kínlódásnak, mint gazdálkodásnak. Jó földünk pedig csakis úgy lesz, ha azt rendszeresen, jó és bőséges istállótrágyával látjuk el. Az istállótrágya ugyanis, nemcsak növényi táplálóanyagokkal bír, mint a foszfor, nitrogén és kálium, — amely elemek tudvalevőleg a földben feloldódva, a növényzet gyökerén felszívódva, kizárólag csak a növényt táplálják, de magára a földre, annak fizikai jóságára semmi javító hatással nincsenek, — hanem van az istállótrágyának még egy nagyon fontos része: az istállótrágya szervesanyaga. (Az alom: szalma, polyva, falevél, gyüle, stb.) Ez a szervesanyag már nem a növényeket táplálja, hanem a földben marad, a földben korhad el és a földdel való keveredés folytán magát a földet javítja, televényben gazdagítja, omlássá, porhanyóssá, víztartóvá és jólművelhetővé teszi azt. Ezek pedig nagyon fontos tényezői a földnek. Mert, ha tapasztaltuk és tudjuk, hogy a rossz föld művelése csak kínlódásból áll: azt is nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent az embernek és állatnak egyaránt a jó, humuszos, omlós földben kellő mélyen és mégis könnyen szántani, borönálni, kapálni és az egyéb szükséges műveléseket eszközölni. S ezt, — a jó és rossz föld művelése közti különbséget, helyesebben: a föld jóságát, könnyebbségét — csakis az istállói r ágy a, egész precízen kifejezve: az istállótrágya szervesanyaga hozza létre. S ez az az istállótrágya szervesanyaga, — amit semmiféle műtrával nem pótolhatunk, nem helyettesíthetünk. Látható és hasznos példa erre különben az intenzíven kezelt nagyobb gazdaságok és uradalmak trágyamanipulációja. Ezek a gazdaságok — bár műtrágyával dolgoznak — mégpedig sok műtrágyával — mégis: az igás, tejelő és növendékmarhán kívül még nagyszámú hízómarhát is tartanak, pedig a szarvasmarha hizlalása nem mondható mindig rentábilisnak, arra bizony néha jelentékeny összegeket ráfizetnek és mégis, mindenütt hizlalnak: a trágyatermelés miatt. i A műtrágyákkal csakis növényi táplálóanyagot viszünk a földbe, de talajjavító humuszképzőanyagot azokkal nem adunk a földnek. Ha tehát az istállótrágyát a megkívánt mennyiségnél kisebbre vennénk, s helyette műtrágyát adnánk: akkor, amilyen mértékben fogyna a talaj humusz készlete, olyan arányban romlana annak fizikai (omlóssági, porhanyóssági, víztartóssági) tulajdonsága is. Ilyen talajban pedig a műtrágya sem képes a kellő hatást kifejteni, azaz, nem képes kellőkép átalakulni, feloldódni, s ezért nem is tud felszívódni a növényzetbe. Az elmondottakból láthatjuk tehát, hogy a műtrágya az istállótrágyát egyáltalán nem helyettesítheti, ellenkezőleg: ha azt akarjuk, — pedig mindenki azt akarja, — hogy a drágán vásárolt műtrágya alkalmazása sikeres legyen: akkor, elsősorban, jó és bőséges istállótrágyával lássuk el a földjeinket. Az istállótrágyáról beszélve, rámutattam arra, hogy az úgy a föld fizikai állapotának karbantartását, mint a növénynek taplálóanyaggal való ellátását eszközli, s ezért nem tartom kizártnak, hogy akad kisgazda, aki a műtrágya hasznosságát a gazdaságban értékén alul becsüli. Erre vonatkozólag — egyéb magyarázat helyett — újból utalok a nagyobb gazdaságokra, akik amellett, hogy jó és elegendő istállótrágyát termelnek és forgó szerint négyévenként trágyázzák a földjeiket: mégis, műtrágyát is vásárolnak és használnak, mégpedig nagy mennyiségben. Mert az uradalmak és nagyobb bérgazdaságok szigorúan kalkuláló vezetősége jól tudja, hogy arra okvetlen szükség van. Szükség van pedig azért, mert már a mai belterjes gazdálkodás, — de a nehéz gazdasági viszonyok és az értékesítés lehetősége is — arra utalják a gazdát, hogy minél több kultúrnövényt termesszen és pedig, lehetőleg jobb kvalitásban. Ennek elérésére pedig — a föld mai kihasználása mellett — az istállótrágya táplálóanyaga nem elegendő, éppen ezért esetről-eretre — a növény szükséglete szerint — műtrágyával pótoljuk azt. A műtrágya pedig, — ha kellő szakszerűséggel alkalmazzuk, — a befektetett tőkét mindenkor jó kamattal téríti vissza. Nagy Gyula. — augusztus 14. A Komáromi Lápok már beszámolt arról, hogy a Kisebbségi Társaság ügyeinek intézőbizottsága a Tavaszi Parlament gondolatának továbbvitele értelmében egy szlovenszkói Magyar Könyvnap megrendezését vette tervbe. A Könyvnap megrendezése, amely már régi vágya a szlovenszkói magyar íróknak, a szlovenszkói magyar irodalmi termékek nagy ünnepe lesz. Szinte érthetetlen az a nemtörődömség, amellyel az olvasóközönség viseltetik a szlovenszkói magyar írók alkotásaival szemben. Eleve lebecsül minden írást, amely szlovenszkói magyar író tollából származik, a nélkül, hogy valaha is olvasott volna ettől vagy attól az írótól és ahelyett, hogy segítené, könyvvétellel támogatná a szlovenszkói magyar irodalmat, kétes értékű rendszerint fordított könyveket vásárol. Minden hozzáértő elismeri azt, hogy a szlovenszkói magyar irodalom, különösen közvetlenül az államfordulat után egyáltalán nem állt azon a nívón, amit az olvasóközönség Ízlése megkövetelt és megkövetelhetett. Szinte kivétel nélkül dilettáns munkákból állott a kezdet. De ez a gyökértelen szlovenszkói magyar irodalom ma már elérte az európai nívót és egészen kivételes tehetségű munkásai is vannak. Érthetetlen, hogy ma, mikor Budapest már elismeri a szlovenszkói magyar irodalom kvalitását, még mindig a saját pátriáján csak ócsárolásban van része. Ennek, a ma már igazán nívósnak mondható szlovenszkói magyar irodalomnak propagandanapja lesz a Magyar Könyvnap. Azonban az éremnek egy másik oldala is van. És talán ez a lényegesebb. Ez (a 'Könyvnap kisebbségi kultúrélclünk fordulópontját jelenti, mert közel húszéves magunkrautaltság után most elsöizben történik majd meg az, hogy minden tagozottság, világnézeti ellentétet félretéve, egy táborba tömörülve fogjuk mi, máskor száz pártra szakadt magyarok ünnepelni a magyar kultúra ünnepét. A Könyvnapot tulajdonképen minden szlovenszkói magyar városban a Kisebbségi Társaság fogja megrendezni. De nem maga, hanem az öszszes azon városok kultúregyesületének közös rendezésében, ahol Könyvnap lesz. Ez a bizonyos kultúrkoalició, amely a Könyvnap alkalmával minden valószínűség szerint végre minden városban össze fog ülni, remélhető, hogy éppen a KönyvAkar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A mäjfoltokat, szepiőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8— Ki. Egyedüli készítője: 5 Salvátor gyógyszertár Komárno. Hirdetéseket jutányos áron felvesz lapunk kiadóhivatala. nap rendezésén át megfogja találni azt az egészséges kapcsolatot, ami a szlovenszkói magyar kultúra jövőjét: életét jelenti. Előre a legelitélendőbb cselekedetnek kell minősítenünk mindazon megmozdulást, cselekedetet, amely útját akarja állni ennek a szép gondolatnak, ennek la |fninden áldozatok felett is létrejönni szükséges egymásradöbbenésnek. Remélni merjük, hogy Komáromban is hamarosan meg fog alakulni ez a Könyvnapot előkészítő kultúrkoalició és remélni merjük azt is, hogy nemcsak ez az egyetlen rendezés lesz minden, amit végezni fog. Komárom kultúrális életének jövője az, ha az eddig egymással egyáltalán nem törődő kultúrális szervek egymásratalálnak, összeegyeztetik kultúrprogrammjukat és évenként legalább két-három alkalommal közös est keretén belül, közös rendezésben fogják kielégíteni városunk kultúrközönségének igényeit. — bor — Hogyan védekezzünk villámcsapás ellen? Az utóbbi hetek pusztító zivatarai, a rekkenő kánikula zivatarhajlama teszik szükségessé, hogy néhány olyan tanácsot közöljünk, amelyeknek figyelembevételével a szabadban csökkenthető a villámcsapás veszélye. 1. Ne álljunk egyedülálló fák alá. 2. Erdőszélről húzódjunk messze be az erdőbe. 3. Szénaboglyákat és szalmakazlakat, továbbá egyedülálló építményeket kerüljünk. 4. Tegyük le kezünkből a fémszerszámokat. 5. A folyóvizek és állóvizek környékéről távozzunk és hagyjuk el az olyan helyeket, ahol a talaj vizenyős, vagy a föld alatt tudomásunk szerint vízréteg van. 6. Kocsiról, lóról, kerékpárról szálljunk le, szakítsuk meg utunkat akkor is, ha gyalog megyünk és menedék hiányában üljünk vagy feküdjünk le a földre. 7. Szántóföldeken, ahol közelben nincsenek fasorok vagy facsoportok, lehetőleg alacsony búvóhelyeket építsünk s ezek megóvására alkalmazhatjuk a cserkészek rögtönzött villámhárítóit, amelyek egy hosszú vastag vörösréz drótból állnak. A drót egyik végét a sátortól néhány lépésnyi távolságra elföldeljük, azután hosszú botok segítségével a sátor fölött a lehető legmagasabban átvezetjük és a másik végét ugyancsak elföldeljük. A könyvnap elé.
