Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)

1936-08-15 / 66. szám

2. oldal. > KOMÁROMI LAPOK« 1936. augusztus 15. hivatalos tanácskozások során megbe­szélésre kerül valamennyi kényes eu­rópai ügy. A tárgyalások középpont­jában bizonyára a német-osztrák pak­tum, a locarnoi hatalmak októberre tervezett konferenciája, az olasz elle­nes szankciók megszüntetése, Német­ország és Olaszország közös közép­európai politikája, Jugoszlávia és Oroszország viszonya fog állani, to­vábbá az a román kívánság, amely a dunai statútum új szabályozására vonatkozik. Vasúti tarifarendszerünk nem felel ineg a gazdasági élet követelményeinek. A vasutügyi minisztérium még a ta­vasszal kérdőívet bocsátott az érde­keltek rendelkezésére, hogy a nagy tarifareformot illetően részletesen megismerje az érdekeltek álláspont­ját. Az egyes gazdasági érdekképvi­seletek lefolytatták az anyag gyűjté­sét és a kidolgozással megbízott prá­gai kamara néhány nappal ezelőtt benyújtotta a vasutügyi minisztérium­nak ;a “részletes memorandumot. A memorandum egyebek között a kö­vetkezőket tartalmazza: A mai tarifa­­rendszer sem a rövid, sem a nagy távolságokra nem felel meg sem a vasút, sem a gazdasági élet követel­ményeinek. A rövid távolságoknál a díjszabás nagysága okozza a szállítá­sok eltolódását a vasúttól az automo­bilra, hosszú távolságoknál pedig meg­akadályozza az áruforgalom emelke­dését a köztársaságnak egymástól messze fekvő országrészei között. Ez végeredményben lehetetlenné teszi az áruforgalmat, bár a vasút tulaj don­­képeni gazdasági hivatása éppen az áruk nagy távolságra való szállítá­sában rejlik. Ezért feltétlenül szük­séges, hogy nemcsak rövid távolsá­goknál történjék arányosan a vasúti díjszabások leszállítása, hanem a nagy távolságoknál is szükséges a re­form. A mai rendszerrel szemben szükséges, hogy a jelenlegi tarifa­egységeket újabb, alacsony tarifaegy­ségekkel szaporítsák, még pedig a na­gyobb távolságoknál a mainál ala­Oroszlánhajtás. Irta: Iválnoki Bcdő Béla. Miután már kellőleg kigyönyörköd­tem magam a fügefás oroszlánom szénfekete sörényében és még eleget tettem egy régi székely vadászbabo­nának, hogy t. i. egy kilőtt töltény hüvelyét reáhelyeztem az oroszlán tetemére, »hogy a rauka meg ne vágja«, nyeregbe szálltam újból. De nem maradtam soká nyeregben. A lovam, a Biszkri, inai még mindig úgy reszkettek, mintha ép most nyer­te volna meg az Epsomi Derby-t. Ám, ha nem is nyerte meg a világ leg­klasszikusabb versenyét, mégis teljes joga volt a kimerültséghez, mert alig húsz perccel előbb megnyerte a leg­nagyobb tétet: az életét; az enyémről nem is beszélve, mert azt nem va­lami sokra becsültem akkoriban. Csakhamar leszálltam tehát, és meg­eresztettem az arab nyergem tenyér­nyi széles hevederét, és azon tana­kodtam, gyalog bandukolva a lovam előtt, a táborom felé, hogy vájjon az oroszlán tetemére helyezett kilőtt töl­tényhüvelyemnek meg lessz-e a kellő és kívánt eredménye. Mert, szó sincs róla, a székely »raukák« tudják amit tudniok kell, de Afrikában először is nincsenek rókák és hogy a sakálok, hiénák és lévén nappal, főkép a ke­selyűk tudják-e, hogy mi dukál, ai­­iránt felettébb nagy és azt hiszem jogos kétségeim voltak. El is ejtettem ezt a gondolatkört, mint teljesen cél­talant és nem is valami kellemeset és inkább a kis fenséggel kezdtem fog­lalkozni. A kis fenség egyenlő Nap­sugár kisasszonnyal, és Napsugár kis­csonyabb tarifaegységekkel. Ez vonat­kozik úgy a normális, mint a kivé­teles tarifaosztályokra. Ilyen rendsza­bályok segítségével lehetséges az áru­cserét a köztársaság keleti és nyugati részei között emelni, tehát elsősorban Szlovenszkó és Ruszinszkó, valamint a történelmi országok között. Biztos ugyan, hogy ezek az intézkedések sem fogják kielégíteni az összes szükség­leteket és hogy továbbra is szükség lesz egyes áruknál és egyes forgalmi vonatkozásokban kölcsönös engedmé­nyekre. Cseh szlo vák—osztrák kereskedelmi pótegyczmény. Az április 2-án Bécsben letárgyalt s az 1921. május 4-én kelt csehszlo­vák-osztrák kereskedelmi szerződés­re vonatkozó pótegyezményhez július 9-én új pótjegyzőkönyvet csatoltak. Az április 2-iki pótegyezmény egy­részt általános vámkedvezményeket, másrészt pedig előnyöket biztosít mindkét állam részére. Minthogy az egyes államok az előnyvámok ellen kifogásokat emellek, a július 9-iki pótegyezményben csak az általános vámkedvezményeket léptettek életbe. A pótegyezmény és a pótjegyzőkönyv egy évig lesz érvényben, de továbbra is érvényben maradnak, ha három hónapos határidővel nem mondják föl azokat. A vörös-fekete koalíció kudarca. A Venkov egyik legutóbbi számá­ban Vrany szenátor a sikertelen blokktervekről ír s többek között ilyeténképpen elmélkedik: — 1935. második felében sok jel mutatta, hogy nálunk vörös-fekete kaolíció készül. Amikor utaltunk arra, hogy mi ké­szül, hogy a baloldalon milyen kedv mutatkozik ellenünk való blokk ki­alakítására, akkor azt válaszolták: Nem akarunk semmiféle blokkot és külön senkivel sem paktálunk. Szti­­vin képviselő azonban egy óvatlan pillanatban elárulta, hogy paktálnak a lidákokkal. Alig árulta el azonban valaki a Sverma—Smerál-féle szociál­demokrata-kommunista paktálásokat, melyek célja az volt, hogy bizonyos asszonyt mindenki ismeri, aki ismeri az írásaimat. Nem valami jól, nem mondom, de valami jól még én ma­gam sem ismerem! Ki ismerheti jól a hölgyeket? Aki azt állítja magáról, hogy ismeri őket, jól ismeri őket, annak nyugodt lélekkel azt mon­dom, hogy... téved! Ha ezért meg­sértődik, a legnagyobb örömmel adok neki elégtételt a hegyesrefent köröm­reszelőtői kezdve egész a harminc­­ésfelesig. A világháború óta úgysem volt már hasonló sportban részem. Miután a táboromig még egy jó órát kellett gyalogolnom, sok időm volt gondolkodni és így ráértem Nap­sugár kisasszonyon kívül még azon is törni a fejemet, vájjon miért is támadt reám egészen váratlanul és olyan irgalmatlan hevességgel az imént elejtett feketesörényű és még hozzá fényes nappal. Már majdnem apró darabokra tör­tem a fejemet és komolyan félő volt, hogy a végén még valami koponya­alapi törést fogok szenvedni, amikor végre kisütöttem, hogy »heureka«, ab­ban a vadfügefás bozótban, amelyik­ből oroszlán úr nekem rontott, alig­hanem oroszlánná asszonyság lakha­­tik a becses szaporulatával egyetem­ben. Azonnal elhatároztam, hogy ki­derítem az esetet és amennyiben fel­tevésem helyes, már pedig okvetlenül helyes, terítékre hozom madame oroszlánt, a csemetéit meg konden­zált tejen, volt még vagy ötszáz do­bozom, addig nevelem, amíg valami fejős állatra szert nem teszek. A táboromba érve, először is fel­hajtottam vagy kétliter poshadt vi­zet, azután kicseréltem a kis egycsö­vű háromszázötvenes exprsst egy ko­tartalékot alkossanak a kommunis­tákból, — kisebbségi kormány szá­mára, máris nyomban jelentkezet! Srámck páter, aki kész volt a kisebb­ségi kormány élére állani. Az első vörös-fekete paktumnak Sztivin sze­rint sikere volt: közös szocialista li­­dák program készült a gazdasági vál­ság leküzdésére. Kár, hogy e prog­ram hatásait eddig sohasem láttuk. A második, a szocialista-kommunista paktum nem sikerült, mert azt a kom­munista radikálisok Gotlwaldda! az élén meghiúsították. A politikusnak nem szabad szemet hunynia a puszta tény előtt, még ha az nagyon csú­nyán fest is. A politikusnak jól kell ismernie azokat, akikkel a koalíció­ban együtt dolgozik. Egy járvány pusztít — augusztus 14. »Nem anyagi okok kényszerítettek arra, hogy megváljak életemtől, ha­nem az a súlyos lelki depresszió, amely az utóbbi hónapokban teljesen megbénította munkabírásomat és vég­képpen elvette a kedvemet az élet­től.« E sorokat hagyta hátra egy negyvenhat éves gazdag bécsi ban­kár, aki nemrég morfiummal meg­mérgezte magát. A mulató emberek bocsássák meg, ha ismételten kell harcolni az öngyilkosságok ellen, mert ez a lelki depresszió most járvány Középeurópában, akárcsak egy lelki influenza, amely ellen naponta be kell adni az orvosságot. Csak az a baj, hogy alig van rá orvosság. Ma­gam is páciens vagyok, tehát ismerem a lelki depresszió diagnózisát. Azért veszedelmes betegség ez, mert külső behatásra, kellemetlen vagy lelketlen emberek viselkedése folytán, vagy mások által előidézett érzelmi defek­tusokra támad s a gyógykezelésének a sikere is a mások jóindulatától függ, gyakran ugyanazokétól, akik a bajt előidézték. S ilyen esetben a deprimált jó lélek hamar kétségbeesik, a közöm­bös és ellenséges emberek pedig ha­mar fölírják az ajtajára a pokol jel­mondatát: »Hagyjatok föl minden re­ménnyel!« A lelki depresszió csakis az értékes embereket érheti, akiknek van lelkűk. A lelketlen emberek, akik csak állati moly és goromba nyolcmiliméteres Mannlicher cserkész-kurtállyal és ki­adtam a rendelkezéseimet; miközben négy keret félacélburkolatú töltényt meg egy jó csomó Albert kekszet tet­tem zsebre. A rendelkezéseim a következők vol­tak: Négy fekete teherhordó az egyik néger skinnerem vezetése alatt elin­dul az én nyomomon a fekete sö­rényű földi maradványaihoz, hogy ott a dermatológiai dolgokat rendben el­végezzék és harminc arab legényem velem jön, hogy észak-kelet felől meg­közelítsük a fügefás szigetet, amit há­romnegyedrészt körül állva, meghaj­tanak úgy, hogy én, aki a délnyugati, szabadon maradt rész valamelyik al­kalmas pontján fogom várni az el­következendőket, egy (vagy több) ele­gáns lövéssel az ura után küldhessem a minden kétségen kívül igen bánatos fiatal özvegyet. Vagjr száz lépésnyire a fügefás bo­zóttól megállítottam a reményteljes menetet és a következő kis arab be­szédet tartottam az embereimne'k: — Testvérek! Most körülálljuk, a már előzőleg az úton megmagyarázott mó­don a bozótot és ti meg várjátok Mo­hammed Szufi pisztolylövését. Ha el­dördült, egész lassan és csendesen behatoltok a bozótba. Ne felejtsétek, hogy az oroszlán, ha ahogy azt a gyáva niggerek szeretik tenni, han­gosan hajtják, vissza szokott tömi és a hajtókát támadja. Még pedig — rendesen — a leghangosabban ordítót szokta első áldozatul választani. Te­hát néma csendben menjetek, a saját jól felfogott érdeketekben és csak itt­­ott dobjatok egy-egy göröngyöt, vagy Ragvogő lényt csak a „BOHEMIA“ cipőkrém ad. 92 és érzéki életet élnek, mentesek ettől a betegségtől. Ki lehet mondani az orvosi igazságot, hogy minél hitvá­nyabb vagy ostobább égy íérfi vagy nő, annál könnyebben vigasztalódik. S mivel napról-napra szaporodnak mindkét nemen a léleknélküli embe­rek, annál jobban terjed az 'értéke­sebb férfiak és nők körében a lelki depresszió, amit amazok viselkedése és modora idéz elő. Az uccákon kü­lön mentő szigeteket csinálnak a jám­bor járókelők életének biztosítására a száguldó automobilok ellen. Hogyan lehetne a társadalomban ilyen mentő szigeteket csinálni az érzékeny em­berek számára, akiken keresztülszá­­guldnak az automobil gyorsaságával és butaságával rohanó önző férfiak és bestiák. Lelki depresszió nyomja tulajdon­képpen egész Középeurópát. Ilyen szegény földdarabon nem szárnyalhat szabadon semmiféle gondolat, sem­miféle terv, vágy, eszme vagy vál­lalat. Lelki depresszió nyomja az egész politikai és gazdasági életet és innen átterjed az a kultúrális, az iro­dalmi, a művészeti és a társadalmi életre, sőt a magánéletre is. Az egyén­re és a családra kiterjedt lelki de­presszió a legborzalmasabb pusztítást végzi. Ennek a betegségnek a szimp­­tómái kiütnek az öngyilkossági kísér­letekben vagy az erkölcsi lezüllés­­ben. De ahol botrányban nem is rob­ban ki, ott is lassan őrli férfiak és nők életét. A sok csalódásban kihűlt lélek már kihalt lélek. Nem képes nemes szárnyalásra, szép tettekre, jó érzésre s magas lendületre. Pedig nem nagyon érdemes élni úgy, hogy az ember ne szeressen valamit és valakit, továbbá ne szeresse őt valaki üssetek a bototokkal egy ághoz. Ez minden, amit nektek mondani akar­tam ... és most ide figyelj Moham­med Szufi! Te, most a legényeket mintegy tízlépésnyire a bozóttól és egymástól körülbelül ötven lépésnyire felállítod; azután, a most átadott óra nagy mutatóját figyeled: fél kettő van, ha majd a nagymutató újból a harmincasra mászik, félhárom lesz és akkor te lősz a pisztolyoddal... én már akkor a helyemen leszek és meg­indulhat a cécó ... tehát Jushalla test­vérek ... majd találkozunk oroszlán néni temetésénél... Hát nem találkoztunk. Az az ta­lálkoztunk, de vegyük csak szépen sorjában az eseményeket, nem a bá­natos özvegy teteménél. És ez igy tör­tént: megyek, mendegélek a tőlem megszokott ruganyos léptekkel, csak úgy, mint az uralkodók szoktak a pályaudvaron és közben eszegetek a zsebemben lévő Albert kekszből és kinyitom a Männlicherem Sperklap­­pe-jét, mert nem lehessen tudni... Efféle vadászatok mindég kissé ideg­­bizsergető dolgok... az oroszlán höl­gyek általában nem valami kedélyes állatok ... pláne, ha kicsinyeik van­nak ... no de hiszen éppen az a szép a sportban. Ez az idegbizsergetés... ez az! Amint így kerülöm a fügefás­­bozótot, nézem a lábam előtt a homo­kos talajt. A homokos talaj nyitott könyv annak a számára, aki tud ben­ne olvasni. Én tudok. És olvastam; azt olvastam, ami nem volt bele írva, a fűevő emlősállatok lába nyomának teljes hiányát; ez megerősítette azt a feltevésemet, amire az egész vadász­­kirándulást alapoztam. Csak tekergő, közben-közben ki-kiliagyó kígyónyo-

Next

/
Thumbnails
Contents