Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-04 / 54. szám
1936. július 4. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. Adóhátralék és adómorál. — Elmélkedés az adófizetések fölött. — Akar Ön is szép lenni? Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alva tor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép- Séflhez. -A májfoltokat, szeplőket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és- fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8‘— Ké. Egyedüli készítője: 5 Salvátor gyógyszertár Komárno. amiről bizonyára tudomása van a szudéta német párt vezérének is. Tehá4 arra a feltevésre kellett jutnunk, hogy a szudéta német párt valótlanságra építette azt a tételét. Ha a párt nem ragaszkodik egy valótlansághoz, akkor jogos az a feltevés, hogy van valaki a pártban, aki azzal a kísérlettel játszik, hogy kimélyitse az ellentéteket ott, ahol mindenki az akadályok, a bizalmatlanság és mindannak a kiküszöbölésén fáradozik, ami veszélyezteti a szomszédok között a jóakaratot és a kölcsönös békét. A csehszlovákiai német kisebbségnek különleges erkölcsi, politikai és civilizáló küldetése van, de ez a különleges küldetése épen Csehszlovákiában van. Jaross Andor úrnak, az iEgyesült Keresztény szocialista és Magyar Nemzeti Párt országos elnökének. Elnök Ur! Magyar Testvéri A június 21-én tartott kongresszus •után, sok járásból összejöttünk, a volt .Magyar .Nemzeti Párt járási vezetői és ■elhatároztuk, hogy az Egyesült Párt •országos elnökévé történt megválasztásod alkalmával ezúton is őszinte szerencsekivánatainkat fejezzük ki. Kimondhatatlan büszkecéggel tölt el bennünket az a tudat, hogy a köztársaság magyarsága benned találta meg azt a férfiút, akire az Egyesült Párt vezetését s ezzel a magyarság sorsát megnyugvással rábízhatta. Mi, akik évek óta ismerünk, ismerjük lángoló magyar lelkedet, gondolkodásodat, felelősségérzetedet, fáradhatatlan munkásságodat, a közös jövő feletti féltő aggódásodat és akik tudjuk, hogy épp úgy sziveden viseled a magyar földműves, mint a munkás, iparos vagy tisztviselő sorsát és magyarok között csak egy értékmérőt ismersz, még pedig azt, hogy ki hogyan teljesiti nemzetével szemben kötelességét, a meggyőződés szent hitével hirdetjük, hogy a magyarság választása alkalmasabb férfiúra nem eshetett volna. Isten segítsen megkezdett utadon! Kovácsold eggyé a magyarságot, hogy teljesen átérezze sorsközösségét, hogy megértse, hogy csak testvéri szeretettel, egyetértéssel és megsokszorozott munkával építhetjük ki közős célunkat, a jobb magyar jövőt! Vezessen utadon az a szellem, az a magyar hit, mely eddig is kisérőd volt s meg lehetsz győződve, hogy szivvel és lélekkel nemcsak mi állunk mögötted, akik régóta ismerünk, hanem melletted áll az Egyesült Párt egész tábora és izzó lelked felsorakoztatja melléd azokat a magyarokat is, akik ma még sorainkon kívül állanak. Indulj újabb, megsokszorozódott munkára, a magyar életért! A mi szeretetünk és bizalmunk kisér magyar testvér ! A volt Magyar Nemzeti Párt járási vezetői. Azok a súlyos vádak, melyek az adónovella parlamenti tárgyalása alkalmával a pénzügyigazgatás ellen elhangzottak, úgy az adómorál mély süllyedését, mint az adókivetési és behajtási eljárások körül elkövetett visszaéléseket rikító szinekkel ecsetelték. Ahelyett, hogy az adómorál hanyatlásának okait kinyomozni és azokat •megszüntetni megkísérelték volna, azon feltevésből indulnak ki a pénzügyi hatóságok, hogy egyáltalában nem létezik oly adóköteles, aki lelkiismeretesen beváltaná jövedelmét. Amíg az adóigazgatás a jövedelemeltitkolókkal szemben tehetetlennek mutatkozik és azok számát lényegesen apasztani nem képes, addig a tisztességes adófizetőkkel szemben kíméletlen szigorúsággal alkalmazza azon törvényes határozmányokat, melyek csakis az adósikkasztókra vonatkoznak. Az adómorál emeléséhez elsősorban az vezetne, ha az adóteher egyenletesen megosztanék és pedig nemcsak a törvény, de a gyakorlat áhal is. A kis adófizetőkben meg kell érlelnie annak a meggyőződésnek, hogy a nagy adófizetők különféle machinációkkal ki nem vonhatják magukat az adófizetési kötelezettség alól és nem érhetnek el adó leírásokat, amelyekből előálló hiány azután a kis adófizetőktől behajtatik. A kivetési és behajtási hatóságok önkény-kedései, törvényszegései és túlkapásai az adóalanyokban a bizalmatlanság érzetét váltották ki és éppen a chatósági önkénytől való félelem okozta a hamis vallomások számának szaporodását, sőt éppen a nagyjövedelerrraeb birók tartózkodnak a pontos adófizetéstől, mert attól félnek, hogy azt a gyanút kelthetnék, hogy a bevallottnál nagyobb jövedelmet élveznek. További következménye az önkényes kivetési eljárásnak az adóhátralékok ijesztő módon való felszaporodása. Már mégy évvel ezelőtt hét milliárdra rúgott az adóhátralék összege, amikor még csak az általános gazdasági válság kezdetén voltunk, azóta pedig a krizis állandósulása és ezzel kapcsolatban az adóalanyok fizetésképtelenségi és megszűnési arányszámának megnövekedése bizonyára nem csökkentette az adóhátralékot, hanem az időközben tönkrement adófizetőktől behajthatatlanná vált adótartozással feltétlenül megnövekedett. Ekként az önkényes kivetés és a legnagyobb kíméletlenséggel eszközölt adóbehajtás az államkincstárnak mérhetetlen kárt okozott, vagyis éppen az ellenkező eredményre jutott, mint amit elérni akart. Ezenkívül a függő adóteher a különben is beteg gazdasági életünkre is bénitólag hatolt, ami az illetékes köröket arra indította, hogy a betegség orvoslására alkalmas gyógymódokról gondoskodjanak. Ámde sem az adóhátralékosokkal megkisérleít egyezkedések, sem a pontos adófizetőknek engedélyezett bonifikációk, sem pedig az adóeltitkolók részére kilátásba helyezett amnesztia nem bizonyultak célravezetőknek és az adónemfizetési betegség gyökerének kiirtására alkalmasaknak. Az adómorál lényege nemcsak abban áll, hogy az állampolgár át legyen hatva azon erkölcsi kötelességének tudatától, hogy az állam terheihez jövedelme arányában pontosan hozzájáruljon és e végből minden jövedelmét lelkiismeretesen bevallja, hanem az adómorál alapfeltételét képezi az is, hogy eme állampolgári kötelesség teljesítésének ne álljon útjában oly adórendszer és adókivetési eljárás, mely nem számol az adóalany teherbíró képességével és a gyakorlati életviszonyok követelményeivel, mert nem férhet össze az ethikai elvekkel az, hogy valakire nagyobb teher hárittassék, mint amennyit elbir. Maga a tény, hogy a szigorúan és gyakran felháborító kíméletlenséggel foganatosított végrehajtások és árverések dacára oly óriási összegre felszaporodtak az adóhátralékok, eklatáns tanúságot tesz amellett, hogy az adózók nagy tömege nem képes fizetési kötelezettségének eleget tenni. Különösen a kisebb és középnagyságú jövedelmeknél mutatkozik elviselhetetlennek az adóteher, amennyiben ez figyelemmel a sokféle állami és többféle pótadókra csaknek 2/3.acj részét teszi a jövedelemnek. Ez vonatkozik ■főleg a középosztályhoz tartozó és elsősorban a szabad pályákon működő polgárokra, kik ha lelkiismeretesen bevallják jövedelmüket, melyet fáradtságos munkával, nagy regievei és esetleg kockázattal elértek, abba a kényszerhelyzetbe jutnak, hogy jövedelmüknek csak egyharmada felett rendelkezhetnek és ebből kell fedezniük a maguk és családjuk fenntartására és a minimális kulturigények kielégítésére szükséges kiadásokat. Ilyen pénzügyi politika, mely nem vizsgálja nyitott szemmel a középosztály viszonyait, az adózót azon dilemma elé állítja, hogy a jövedelemből első sorban az adót fizesse-e avagy a maga és családja eletszükségleteit elégitse-e ki és csak természetes, hogy Érdekes dolgokat mondott azabeszszin helyzetről Harrison Hubert, a Newyork Temps tudósítója, aki hét hónapot töltött az abesszin harctéren. Harrison most érkezett repülőgépen Európába. Amint kilépett a repülőgépből, ezek voltak az első szavai: — Hét hónappal ezelőtt hagytam el Belgrádot. Azóta azonban mintha hét esztendőt éltem volna át. Nagyon örülök, hogy visszajöttem és most már itt maradhatok ebben a szép városban. A kollégák természetesen hívek maradtak önmagukhoz és nyomban egész sor kérdést zúdítottak Harrisonra, aki mindjárt be is számolt abessziniai tapasztalatairól. Elmondotta, hogy Olaszország a háborút befejezte ugyan, de még rengeteg nehézséggel kell megküzdenie. Az esős évszak különösen sok gondot és hajt okoz az olaszoknak, számos esetben keresztül fogja húzni a számításaikat. A négus — folytatta az újságíró azért vesztette el a háborút, mert a Galla törzs elárulta. A döntő ütközetben az abesszinek jól indultak ,űgy látszott, hogy az ütközet az ö javukra fog eldőlni, de amikor a négus elindította gárdáját, a Galla törzs hátbatámadta a császár csapatai! és így következett be az abesszin hadsereg teljes összeomlása. Azután arról beszélt az angol újságíró, hogy az olaszok az afrikai hadjárat során nagyon kímélték saját katonaságukat, a veszélyes frontokon színes csapatokat vonultattak fel. El kell ismerni, hogy a szines katonák kitünően megálltak helyüket és az olasz győzelem elsősorban az ő érdemük. Az olaszok nemcsak katonasággal dolgoztak. A terepet nemcsak tüzérséggel készítették elő. Bőven gurult a lira is. Abesszínia minden vidékén nagy megvesztegetések folytak. Számos vezető embert megvásároltak, az abesszin katonaszökevényeket tárt karokkal fogadták. A négus táborából átpártolt abesszin harcosok új ruhát, új puskát és harminc tallért kaptak. Az abesszinek olykor kihasználták a helyzetet és sokan visszaszöktek a felszereléssel együtt császárjukhoz. Sok olyan abesszin is akadt, aki az olaszok után a császárt is megzsarolta. * — Az olasz-abesszin háború semmi sem volt ahhoz a háborúhoz képest, amelyet haditudósítók folytattak egymással — mondotta. — Amikor még Djibouti-ban dolgoztam, az amerikai Associated Press riporterétől Millstől levelet kaptam, amelyben közli velem, hogy Addis-Abebában nincs hely minden fenyegetés és kényszer ellenére ösztönszerüen létfentartási kötelességét fogja teljesíteni és nem az adót fizetni. így keletkezik az adóhátralék:, nem mintha az adóalany nem akarna fizetni, de mert önfentartásának veszélyeztetése nélkül arra nem képes. Ehhez járul még, hogy a kivető hatóságok az adóbevallomásnak elvileg nem adnak hitelt és az adóalapot minden törvényes támpont nélkül önkényes becslés útján a bevallottnál magasabb összegben állapítják meg, ami a megadóztatás aránytalanságát még jokozza. Ebből aztán sok panasz és fellebezés származik, melyeknek elintézését alig lehet bevárni és ez ismét arra az igazságtalanságra vezet, hogy a még nem jogerős előző évi kivetés alapján lesz az adó behajtva és esetleg leirt összeg csak évek múlva visszatérítve illetve beszámítva. Az adómorál szempontjából a fellebbezések és panaszok gyors elintézése a helyes pénzügyigazgatás elengedhetetlen kritériuma. tisztességes újságírók részére, mert az újságírók egymást csapják be, hamis híreket szervíroznak társaiknak és arra törekszenek, hogy kompromittálják a konkurrenciát. Addis-Abebában és Dessieben a külföldi tudósítók sokszor 10(1 fontot is adlak azért, hogy egy másik kolléga távirati szövegét megszerezzék, vagy 100 fonttal vesztegelték meg a postásokat, hogy a táviratot ne küldjék el, illetve késleltessék a konkurrens vállalat sürgönyét, amelyért sokszor sok ezer koronát kellett fizetni, nem is beszélve azokról a fáradságokról és költségekről, amelyekbe egy-egy táviratanyag megszerzése került. Sokszor a rendőrséget vették igénybe az újságírók, hogy a konkurrencia táviratainak az elküldését megakadályozzák. * — Amig Dessiében és Kvoramban dolgoztam, sokszor együtt voltam a Négussal is. Életünk állandóan veszélynek volt kitéve, bombáztak bennünket. Sokszor megtörtént, hogy egy távirati anyagot például Dessiéből futárral Adisba küldtünk, hogy ott adja fel, — a konkurrens vállalat jóval előbb közölte a szöveget, mert a futár a többi konkurrens újságíróknak eladta és a mi táviratunk, amelynek anyagáért életünket kockáztattuk, líz-iizenkét órás késéssel érkezett meg a rendeltetési helyére. — Két amerikai újságíró az erős addis-abebai levegő és a whisky hatása alatt össze is pofozkodott. Az egyik a konzuláris bíróságtól 10.000 dollár kártérítést kért egy pofonért. A konzuláris bíróság meg is ítélt 1000 dollár kártérítést az újságírónak. A rendkívül sok inkorrektség következtében a Reuler-iroda az adis-abebai postahivatalban két állandó detektívet tartott, nehogy valaki ellopja a sürgönyszövegeket. — Az első időben Dessieben 20 újságíró volt, ez a 20 újságíró mhidenüvé elkísérte a négust. Később az újságírók száma nyolcra apadt le és utóbb csak hárman maradtunk. Két angol újságíró és egy szovjet fotóriporter. Hogy merre jártunk a négussal, azt sohasem volt szabad jelenteni, mert a négus útját titokban kellett tartani. Az olaszoknak kitűnő kémszolgálaluk volt. Az összes titkos írások kulcsainak a birtokában voltak és ha a négus valamit jelentett Addis-Abebába, azt az olaszok azonnal megtudták. Ezért tudták az olasz pilóták állandóan a négust jó helyen keresni. Az olasz pilóták állandóan keresték a Négust, aki rendszerint éjjel utazott és mi autón követtük őt. Az autó a sárban sokszor elakadt, tolnunk kelleti azokat és a kísérteties Dr. Gerényi József. Íz olasz-abessztn háború semmi sem volt a haditudósitók szenzáció-harcához képest Színes katonák és a guruló lira a hadjáratban. — Utazás a négussal. — Hogy dolgozott a sajtó? Egy belgrádi angol ujságiró etiopiai élményei.
