Komáromi Lapok, 1936. július-december (57. évfolyam, 53-104. szám)
1936-07-04 / 54. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1936. július 4. éjszakákat a sakálok üvöltése lette még kísértetiesebbekké. Nappal bokrok között húzódtunk meg és ilyenkor sem voltunk nyugton, mert a repülők bombái állandóan a közelünkben csapkodtak. Kvoramban, mikor az Angol Vöröskereszt épületét bombázták, elégett az autónk minden holminkkal. — Sokszor kellett az abesszin sifterek (utonállók) ellen védekeznünk. Hosszas kalandozás után boldogan értünk Addisba, de máris jöttek az olasz repülők, mintha csak állandóan minket kerestek volna. Rövid oltartózkodás után a négus elmenekült és Addis Abebában kitört a négynapos rémuralom. Több mint ezer ember pusztult el ezekben az uccai harcokban. A város központja teljesen leégett. Még csak a szörnyű órák sem múltak el humor nélkül. A fosztogatások alkalmával láttunk férfiakat, amint női cipőkben szaladgáltak, voltak barna férfiak, akik női kalapokat hordtak a fejükön, nők frakkban futkároztak az uccán és nagyon jól mulattak. Harrison nem sajnálja, hogy végigélte az abesszin tragédiát. Voltak az újságíró-életnek szép pillanatai is, szép tábortüzes éjszakák, szép napos utak, a magas hegyekben, amikor öszvérháton -kergették a napi szenzációkat, csodálatos fauna, misztikus esték. Szép volt, érdekes volt, de mégis szebb a békés Belgrádban... G. D. Mit látnak az „idegenforgalmi iskolás gyér ekek“ Komáromban? Séta a kis gyermekekkel együtt, Iskolai év vége felé, májusban, júniusban egyszerre csak kígyózó gyermeksorok jelennek meg Komárom uccáin, kedvesen, hangos zsivajjal, színesen, vidáman: tarkítják a komáromi uccát s egyébként gyenge forgalmát erősen növelik. Jönnek ezek a falusi iskolásgyerekek, gyalog, vagy vonaton, szekéren, vagy kishajón s egy teljes napig élvezik a várost, járják az uccákat, szemük issza a sok látnivalót s estefelé holtfáradtan, a rengeteg látott nevezetességtől káprázó szemmel térnek haza a faluba, ahol aztán van mit mesélni hetekig. Sokan még öreg korukban is emlegetni fogják: „Amikor én gyerekkoromban Komáromban voltam s láttam az öregdunát... ! “ Mit lát egy falusi gyerek Komáromban? Hogyan érkezik? Napokkal előbb készülnek, terveznek, de egy hirtelen ötlettel rendszerint egészen más napon indulnak el, mint ahogy tervezték. Vagy hamarább, vagy később, „mert közbejött valami, kérem!“ Az ember csütörtökön várja őket s megérkeznek kedden, mert nagy vihar volt, vagy iskolalátogatás, vagy temetés, vagy a kocsikat nem kapták meg... Már hajnalban költögetik a szülők az iskolásokat otthon, ezek viszont a tanító urat s ha hétkor kell indulniok, a tanító ur háza előtt már reggel félhatkor izgatottan nyüzsög a társaság s várja a nagy kirándulást. Valaki mindig elkésik, vagy lemarad. Végre sikerül összeszedelőzködni s a menet megindul. Ha az állomás közel van (ami a mi vidékünkön 2-3 kilométernyi távolságot jelent), akkor gyalog megy a társaság. De például a csicsaiakat kocsin viszik a legközelebbi állomásra s a kocsik este haza is hozzák őket. A madariak meg éppen a Dunáig mennek kocsival, ott a kis gőzhajóra ülnek, úgy pöfékelnek be Komáromba. Komoly polgáristák két-háromnapos utat tesznek meg s hajóval jönnek Pozsonyból. Harminctól százig változik a számuk, kettős sorokban menetelnek, kis kezükben szatyor vagy irattáska, kendőcsomag, cipősdoboz, — ebben az egész napi élelmiszer, az utazás legfőbb kelléke. A legritkább esetben hozzák az élelmet hátitáskában. Az egész napi cipeléstől majd leszakad estére a karjuk s alig várják, hogy könnyítsenek a csomagon. Illően ki vannak öltöztetve, különösen a nagyobb leányok szoknyája ringlebeg. Vannak egyes „szürke falvak“, ahonnan már kiveszett a népviselet, ezek nem hoznak szint az uccára. De a népies viseletben gazdag falvak gyermekein mindnyájan gyönyörködünk Komáromban. S vannak figyelmesebb, frissebb szellemű iskolák, vannak tompák, közönyösek, akik bizony nem sok lelki táplálékkal erősödtek az utón ... Egy-két tanító, tanítónő tartja rendben őket s nagyritkán csatlakozik hozzájuk egy-egy szülő is. Komárom uccáin reggel friss kedvvel járnak. Minden benyomás megragadja a figyelmüket, élénkek, fáradhatatlanok. Tetszik nekik az aszfalt, tetszenek a nagy épületek s a forgalom. Sok tanulónak első útja valamelyik komáromi iskolába vezet, az ő szemükkel nézvén a várost. amelyet megnéznek, ahol reggeliznek s ahol néha a csomagjukat hagyják. Aztán ballagnak tovább, csicseregve, nevetgélve. Egy-egy nagyobbfajta iskola tanulóit messziről meg lehet hallani csacsogásukról s ez valósággal szivderitő, kellemes hallomás. A templomok közül természetesen először a Szent András templomba mennek, ezt felekezeti különbség nélkül megtekintik. Elszörnyedve nézik hatalmas méreteit, amelyben teljesen elvesznek. Hát ilyen aztán igazán nincsen a falunkban. A templomokat, amennyire lehet, kivülbelül megtekintik, aztán jelentkeznek a Kultúrpalotában, a múzeumban. Ekkor egy kicsit már fáradtak. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a földszinti termek ősi cserépfazekai, római kövei, síremlékei s bronzkarikái nem érdeklik őket túlságosan. Meglepő meséket kell nekik felszolgálni s fantáziájukra, humor-érzékükre kell utaznunk, hogy a sokezeréves leleteket kissé vonzóvá tehessük előttük. Az emeleti termek már színesebbek, tetszetősebbek. A fegyvergyűjtemény, a sok kard, az ágyu-modell, a zászlók, képek, „Komárom földrengése“, a szétrepedt bomba s a csillogó edények: ezek nagy tetszést aratnak. A lányoknak roppant tetszettek a felöltöztetett martosi babák, általában a parasztszoba s a vizimalom-modellek. Ezeket rögtön forgatják is, titokban. A gyerek az első szempillantásra észreveszi, mivel lehet játszani. Nagy sikere van egy öreg dragonyos sisaknak, ha azt egy nagyobbfejü gyerekre tesszük. A vízimalomról egy iskola azt hitte, Noé bárkája. Sikerük van a képeknek s külön a Kultúrpalota nagytermének. A falusi gyereknek, aki nagyteremnek legfeljebb a kocsma ivóját látta, élmény a nagyterem a Feszty képpel. Rákóczi képét mindenki megismeri, Kossuth Lajost ali% valaki. A diszmagyaros főispánokról az a vélemény, hogy vitéz királyok voltak. Ha egy-egy kisszámú osztálynak a könyvtárat is megmutatjuk, a csodálkozás a maximumra fokozódik, a gyerek megszédül a sok könyvtől s örömmel jön ki a könyvtárból, hálát adva Istennek, hogy nem neki kell végigolvasni ezeket. Technikai nevezetességek. Megy a gyerek a gázgyárba: megnézi s megcsodálja. Most lát először gázégést. Megy a gyerek, ha szerencséje van, a hajógyárba s itt végre igazi gépeket lát. Ipariskolások a műhelyeket látogatják meg s a délelőtti szerkesztőségi munka idején egyszerre csak benyomul ötven-hatvan gyermek a nyomdaudvarra s tisztelettel nézegetik a zörgő masinákat. „Így készül a könyvetek!“ — felkiáltással csoportokra szakadva tolonganak a szedőszekrények között, — ők, sajnos, nem félnek Czill ur morgadalmaitól, — és feszülten figyelik Schlesinger ur bő magyarázatait a zúgó nyomdagépre vonatkozólag. Csörög a szedőgép, sorokká olvadnak az ólombetűk, suhog a papir s a madari gyerek eltűnődve nézi a születő újságot, amelynek keletkezése ezután is meglehetősen homályos lesz előtte ... („Es ezt mind, csak úgy fejbül írják?“ — kérdezte egyszer az egyik csallóközi gyerek, de megnyugtatásukra felmutattunk egy ollót. „Ezt hívják szerkesztő urnák!“ — mutattunk elégedetten a mérföldcsizmás ollóra s ebben a gyerek is megnyugodott.) A mozi természetesen fénypontja a kirándulásnak. Mifelénk csak nagyon nagy fauban van egyszer-egyszer mozi előadás, akkor sem hangos film: a hangosságot a közröhej, vagy a helyi cigánybanda szolgáltatja. Vándormozisok tűnnek föl a mátyusföldi, vagy csallóközi láthatáron, zörgő s foltozott masinával és olyan képekkel, amelyeken örökké esik az eső. Ezekhez a képekhez még magyarázat kell s ezeknek a képeknek rendszerint nincs se eleje se vége. Nos, ezekután a falusi gyerek beöl a komáromi mozi székeire, a mozigép berregni kezd, fényt bocsát magából s a következő pillanatban a mozgókép kellemes angolossággal, vagy jó németséggel megszólal. De nem bánja a gyermek sem az angolt, sem a németet, tátva marad a szája a csodálkozástól: beszél és mozog minden, muzsikálnak, szaladgálnak, a repülőgép berreg, a kutya ugat, — jaj, stenkém, a madari gyerekek egy dzsungel filmet láttak a múltkor, igazi elefántokkal, tigrisekkel, oroszlánokkal, soha életükben nem fogják elfelejteni, hiszen hánynak lesz alkalma, hogy eleánttal küzdjön meg, vagy oroszlánnal találkozzék a mezőről hazajövet, kellemes nyári estén. . . Igen, a mozi a csodálatos vonzóerő, ezért érdemes bejönni Komáromba s menni, menni, menni naphosszat, fáradtan, amig az ember meg nem pihen az Angliában a padokon, vagy a Szigeten, az árnyas fák alatt, mert mert hátra van még a bábszínház a polgári iskolában, a széles Duna, a csillogó nagy viz, hátra van még kikötő, a sok sínnel, hajóval, uszállyal, csónakkal s kiskacsával, hátra van a komáromi vár, s az egész panoráma a távoli hegyekkel ... Aztán megy a gyerek épületről-épületre, uccáról-uccára, muzeum, nyomda, Anglia, tenniszpálya, a csónak, gázgyár, ólombetű, könyv, hajóhinta, ebéd, ősi csecserép, templomkép futott végig a szeme előtt s most vibrál végemlékezetében még mindig, Komárom, Jókai városa hallja még mindig fülében csengeni, aztán elfárad, vonatra ül, vagy kiballag a hajóállomásra s kocsin, amelyik az állomásról haza viszi az édesanya szerető ölébe s az álom országába: lassankint édesdeden elszenderül . . . Holnap követkernek a hétköznapok. De azért nagyon tanulságos volt s nem is került sokba. S igen Ízlett az elemózsia is, kár, hogy a kávésüveg összetörött s az édes lé kifolyt a Kultúrpalota zongorája elé ... Hány iskola volt az idén nálunk? A legutolsó két hónapban a következő iskolák látogatását sikerült feljegyeznünk: több gutái iskola, csehbudweisi polgári, lévai elemi leány, karvai, dunamocsi, dunaradványi, hodzsovói, érsekujvári kát. polgári leány, nagykeszi, nagyrippényi, nagykéri, bajtai, sóki, szapi, komáromi földmivesiskola, nemesócsai, nagymegyeri izraelita, dunaszerdahelyi r. kát., madari iskola, azonkívül még körülbelül hat iskola, amely szintén megjelent Komáromban. Távolabbi középiskolák diákjai kisebb csoportokban (pl. kassai ipariskola, nyitrai, újvári gimnázium, pozsonyiak), szintén emelték a mi idegenforgalmunkat. Tegyük hozzá, hogy nemrégiben az államvasutak jogászainak egyesülete, 100 taggal, szintén megtekintette a várost. Forognak a tanulnivágyó idegenek... (szv ) Különálló házban 4 szobás lakás kerttel kiadó. Cim a kiadóhivatalban. 202 .Frissen mint q faágon m o ro d o befő ff dr.Oelker-féle befözöporrol. Ai elromlást vogy penészedést vele biztosan megakadályozzuk. Kipróbált recepteket ingyen kopholkereskedöjénél vogy Dr.A.Oetker-föl, Brno. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. n n 1 Komáromban 50 évvel ezelőtt: Tisza Kálmán járt itt a dunántúli ref. egyházkerület gyűlése alkalmából. A tanácskozásután a dalárdakertben „Kóstoló“ volt, amelyen a „generális“ szintén megjelent. „Vendégeink dicséretére legyen mondva, — Írták annakidején, a vendégek elismeréssel a dalárdakertben látottak iránt sem voltak fukarok. Szép leányainkat és szép menyecskéinket az egekig magasztalták, még pedig a lelkesedésnek azon a hangján, amelyből tisztán kivehető volt, hogy nem pusztán az udvariasság követelményeinek tettek eleget, mikor hölgyeinket kitüntették. Tisza Kálmán különben a diszebéden állandóan hallgatott, csak pislogott néhányszor. Arckifejezése különben a szokott szenvtelenséget vette föl. Mindenki hallani óhajtotta őt, de a „generális“ nem állott kötélnek. Sokan elbusulának emiatt. Végre, utolsó szónokként Barla-Szabó József, ellenzéki képviselő meglehetősen ellenzéki hangú beszédben nyilatkozott meg. Nos, erre a kihívásra a kormányelnök végre fölkelt s egy rövid beszédet mondott, sürü, szapora pislogás közben. Persze, nagy éljenzés lett a vége. A hangulat egyébként kitűnő volt. Az egyik szerkesztő karosszékkel járta el a kállai kettőst, a „város ügyes főkapitánya“ még villanyt is varázsolt a városháza erkélyére, ami külön csoda volt. Legkevesebbet Kerkápoly Károly, pénzügyminiszter költött. A kétforintos ebédért egy forintot adott, — jegyezte föl busán az egykori krónikás. A kóstoló különben rettentően jól jövedelmezett: 1027 forint 60 krajcárt. 25 évvel ezelőtt: Dr. Soós Jenő és Mittacsek Árpád Orsováig tervezett csőnakkirándulása kitünően sikerül. Minden nagyobb városban ünnepük őket s „ magnum áldomást“ isznak a komáromiak dicsőségére. Idejük meglehetősen viharos. Újvidéken bankettet rendeztek tiszteletükre, ahol a „bácskai virtus“ viaskodott a „komáromi torok“-kal, a küzdelem eldöntetlenül végződött, mindkét fél megtartotta presztízsét .. . Ne fogadjon el mást, csak „BOHEMIA“ cipőkrém e t. 92 — Tüzveszedelem. Béla községben tűz ütött ki Blahák Mihály lak6- házában és ötezer korona kárt okozott A csendőrség keresi a tűz okát.
