Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-02-01 / 10. szám
2. oldal »KOMAROMI LABOR! < ] 936. február l A komáromi magyar nemzeti párt egyhangú lelkesedéssel áll az egységes magyar párt megalakítása mellett. Koczor Gyula orsz ügyv. elnök beszéde. Komárom, január 31. A magyar nemzeti párt komáromi szervezetének választmánya január 28-án Fülöp Zsigmond elnöklete mellett igen látogatott ülést tartott, amelyen egyhangú lelkesedéssel foglalt állási az egységes magyar párt haladéktalan megalkotása mellett. Napirend előtt Fülöp Zsigmond elnök részvétteljes szavakkal emlékezett meg arról a nagy veszteségről, amely a magyarságot Alapy Gyula dr. tartománygy. képviselőnek, a magyar nemzeti kisebbségi közélel törhetetlen és bátor harcosának elhunytéval érte. Hálás kegyeletének adott a komáromi magyar nemzeti párt kifejezést akkor, amidőn a küzdő sorból kidőlt vezérnek temetésén Czike Dénes elnök vezetésével, testületileg megjelent. A választmány az elnök indítványára Alapy Gyula dr. emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette, kegveletes érzésének néma felállással adott kifejezést és az elhunyt özvegyéhez és a keresztényszocialista testvérpárt vezetőségéhez részvétirat küldését rendelte cl. Áttérve a napirendre, Fülöp Zsigmond röviden ismertette a magyar nemzeti párl elnöki tanácsának az egységes magyar párt megalakítására vonatkozó felhívását és ennek kapcsán lelkes szavakban mutatott reá, hogy az egység vágya évek óta él a magyarság Lelkében és a párt elnökségének nagyhorderejű eme lépését minden magyar ember örömmel üdvözli A magyar nemzeti párl nem először kezdeményezte az egység megteremtéséi, ismeretes, hogy erre nézve ismételten lépéseket tett s nem rajta múlt, hogy a legtisztább nemzeti érzésből eredő eme törekvése nem járt eredménnyel. A múlt év végén lezajlott belpolitikai Havasi tragédia Irta: Nyirő József. A juhok háta kék volt a hajnaltól, lábukon fehér harmat és mozdulatlanul állottak, míg a távozó éjszaka végighalad fölöttük. A havas ébredezik, de a nap még ezután kél fel. A völgyekben még sűrű a köd. Majd felszakadozik az is és elúszik az égen. Bács Jani, a pásztor, kilép a kalyibából, megrázza a válig erő cigányhaját, nyújtózik egyet és szimatolva körülnéz. Nincs semmi baj. Mind a négy hegyoldalon nyújtózik az erdő mélyéből a füst az ég felé, ami azt jelenti, hogy a havasi népek jól töltötték az éccakát. Bács Jani kiereszti a juhokat — Prrr sürgeti, mert messze kell menniük. A Kápolna-dombjára. Nincs sok baja velük, mert a meddű juhok vannak a keze alatt. A bot már a kezében, indulófélhcn van, de csak most látja, a kutya nincs sehol. — Bokrász! — füttyent. Tán elaludtál? A kutya nem jön elő, csak morog a bokorban. Bács Jani odacammog, hogy felrugdalja, de visszahökken. A borjú nagyságú, harapós, veszedelmes állat felemelkedik és ránéz. A szemét elborította a vér, a szája csepeg, habzik, ínyét fintorogva felhúzza, foga csikorog. Jani elsápad. A kutya megveszett! — hebegi fós a hátán végigfut a hideg. — No, ez engem jól talál. Még csak ez kellett. Ejnye, a teremtésit. Vége a drága kutyámnak. Többet ért egy embernél. Pár lépést hátrál, az eb kinyújtott orral, óvatosan követi, mintha az ember húzná maga után. Bács Jani megmarkolja a botot, ütésre emeli, de a szíve fáj hűséges társáért, tétováz, nincs ereje lesújtani. Az eb a mozdulatra meghunyászkodik, a düh végigremeg testén, nyugtalan, mintha tűzben állana és mielőtt Bács Jani lesújthatna, a kutya a torkának Szöesemények és a kormány tervbe veti újabb gazdasági tervei kényszerítő erővel követelik a magyar egységnek haladéknélküli megterem tését és aki magyar jajának és nemzetének létérdekeit szívén hordja, annak nem szabad tétováznia e fontos és életbevágó kérdés mielőbbi megoldásánál. Előterjeszti a magyar nemzeti párt elnöki tanácsának január 8-án hozott történelmi jelentőségű határozatát és felszólítja a választmányt, hogy a határozatot teljes egészében legye magáévá. Erre vonatkozólag határozati javaslatot terjeszt a választmányi ülés elé. A nagy tetszéssel fogadod elnöki megnyitó után Koczor Gyula országos ügyvezető elnök adott részletes tájékoztatói az elnökség határozatáról s azokról az okokról, amelyek annak létrehozatalát kikényszerítették. A magyar nemzeti pártnál mindenkor meg volt a magyar egységre való törekvés, mert az egységes magyar párt nagyobb súlyt, nagyobb jelentőséget ad az itteni nlagyarságnak. Az államfordutat után a magyarság két pártot alakított, s a kisgazda-kisiparos párt, valamint a keresztényszocialista párt önálló listával ment az 1920. évi képviselőválasztásba. A magyar munkásság pedig az internacionalizmus karjaiba vetette magát, de hosszá évek tapasztalata s az utóbbi években mind sűrűbben felhangzó panaszok azt igazolják, hogy nem érték cl céljukat, mert a nemzetközi pártokban éppen magyar nemzetiségük miatt szorullak háttérbe. kik. Az ember elkésett. A védelemül előkapott karján a harapás fájdalma nyilai végig és mire torkon ragadhatná, a mellébe is belemar az állat. Fekete vér önti cl a kenderinget, a kutya szája is véres. A fűbe zuhannak és hörögve, morogva úgy küzdenek. Percekbe kerül, míg Bács Janinak sikerül maga alá gyűrnie a kutyát. Kemény, szívós állat, mely könnyen végez a farkassal is, de az embert elöntötte a düh, térdei alatt ropognak a kutya csontjai, marka roncsolja az állat nyakát, amelynek nyelve sárgán fordul ki a villogó fogak közül és véres ködöt köhög az ember arcába. — Hát te... engem ... mersz ... megtámadni! — lihegi Bács Jani és a küzdelem hevében ő is belemar az állatba. A juhok dideregve nézik a küzdelmet és táguló őrlikakkal szagolják a vért. A sápadt ember végre felemelkedik. A kutya kifújta páráját és szelíden fekszik az oldalán. Lábait kirúgta, szemei felakadtak és tátott szája lassan feketedni kezd. Bács Jani felveszi az elejtett botot, rátámaszkodik és hangosan elnézi a kutya bundáját. Magában bocsánatot kér, hogy meg kellett ölnie és szomorú, mintha édes testvérét vesztette volna el. — Hűséges, igaz társam voltál, jóban, rosszban — búcsúztatja. — Adjon Isten neked örök nyugodalmat. Arról nem tehetsz, hogy rád jött a betegség. Három, négy sebből vérzik maga is, de eszébe sem jut, hogy bekötözze. Most egyéb baja van. El kell a kutyát temetni, meg kell a juhokat itatni... A kalyibából előhozza az ásót s távolabb, egy magányos fenyőfa tövében elföldeli a kutyáját. Nem szól. csak sóhajtozik, míg a gödröt megássa. Óvatosan helyezi cl benne, szótlanul nézi, majd rögöt dob utána, mint az emberhalolt után szokás, szépen betakarja fenyőlombokkal, hogy ne érje mindjárt a nehéz föld. HalÜgyes kezek-Hogy jól sikerüljön több is kell - okos fej - a „világos fej" dr.Oetker gyártmányainf Sütőpor - vanillincukof A földreform az ő pártjaik közreműködésével jött létre, amely a munkások tízezreit tette munkanélkülivé. Nem szabad engedni, hogy ezek a magyar tömegek elkallódjanak, azért olyan egységes pártot kell alakítani. amelyben öl.- is megtalálják védelmüket. Az a nép, amelyben meggyengül, vagy kivész a nemzeti érzés, elpusztul a többi népek versenyében. A magyarság nemzeti öntudatát fogja erősíteni az egységes magyar párt. Példát kell venni a németekről, akik mindig együtt vannak és a szlovákokról, akik erős nemzeti érzéssel vannak telítve. A magyar egység megteremtése úgy gazdasági, mint kultúrális és politikai szempontból szükséges és a nemzeti eszme jegyében megtalálhatjuk a testvérpárnál való egyes ült -s lehetőségéi. Mindnyájan, felekezetrc való tekinte! nélkül keresztényerkölcsi alapon élünk együtt ezer év óta, a keresztényerkölcsi alapot nem lehet kisajátítani egy pártnak. A magyar nemzeti párt elejétől fogva keresztényerkölcsi alapon áll, és bűnt követ el uz. aki a nemzeti érzést szembeállíja a keresztényerkölccsel. A magyar nemzet i párt szociális, mert hiszen aki keresztényerkölcsi alapra helyezkedik, az minden testvérével szemben megértést és szeretetet tanúsít. Viszont a nemzeti gondolat megköveteli a legmesszebbmenő szociális felelősségérzetet is. mert minden nemzeti alapon álló embernek kötelessége nemzete minden tagjának sorsáról és jólétéről gondoskodni. mot is homorít föléje és azt mondja: — Kifogytam belőled, Bokrász! A kutya van az eszében, mikor elcammog a juhok után és se étel, se ital nem kell neki egész nap. önmagára nem is gondol, de később a harapások sajogni kezdenek és csak akkor jut eszébe, hogy valamit csinálnia kellene velük. A pataknál kimossa, kinyomogatja és újra felöltözik. Miafenét tudjon egyebet csinálni? Át kellene néznie Üdő Mártonhoz, ő meg tudja urusolni, a veszett marhát is ki tudja gyógyítani, de most nincs rá érkezése, a juhokat nem hagyhatja. — Majd este, ha hazakerülünk, akkor is ráérünk — nyugtatja meg magát és tovább vigyázza a juhokat. Csak a gúnyáját sajnálja, amit letépett róla a veszett kutya, de azt meg lehet varrni s a szegény ember úgy szép, ha foltos. A harapások helye tovább lüktet és délutánra mintha láza is lett volna. Számba se vette. — Elmúlik. Kicsit mégis nyugtalan volt, mert a fogak helye elfeketedett s a karja, melle is megdagadt. — Még megtanálok veszni! — jutott az eszébe, de mindjárt meg is nyugtatta magát. — Az teljesen lehetetlen ! Estefelé, mikor nyúlni kezdett az árnyék, mégis hazahajtotta a juhokat, ellátta, berekesztette és átment Üdő Mártonhoz. Az öregre várnia kellett, míg hazakerekedett a csordával. — Miféle szél hozott ide, Jani? — dőlt le az öreg a tűz mellé. — Nem nagy dolog, Marci bácsi! — húzódott melléje Bács Jani. — Tán hallotta is, hogy a kutyám, a Bokrász, az éccaka megveszett... — Hijj a ponciusát! — nyugtalankodott a százesztendős vénember. — Még összemarja a csordákat. — ö már nem, szegény, — ejtette le a fejét Bácsi Jani. — Elpusztítottad? — nyugodott meg Üdő Márton. A nemzeti érzés oly hatalmas erőt ad, hogy az a nép. mely nemzeti öntudatát megőrzi, legyőzhetetlen. A magyarsáságot is nemzeti érzése tartotta fenn ezer éven át. Őslakos testvéreinkkel mindenkor egyetértésben kívánunk közös érdekeinkért harcolni. De az őslakos gondolat a gyakorlatban igen sokszor a nemzeti eszme legyengít ősét idézheti elő, példa erre a nyelvtörvény, melynek részére biztosított jogával éppen az ilyen tekintetek miatt nem él a magyarság. A köztársaság más nemzeteinél ez nem fordul elő. De, hogy politikai tekintetben is szükség van az egységre, legfőbb bizonyíték erre a közelmúlt nagyhorderejű eseménye, melynek kialakulásához a magyar pártok állásfoglalása döntő súlylyal járult hozzá. Gazdasági tekintetben is előnyös lenne az egyesülés, mert az eddigi két párt kerete helyébe egy közös pártkeret kerülne, melynek fenntarása nagyban mérsékelné az eddigi kiadásokat. Milyen hatalmas magyar népjóléti és kultúrális intézményeket lehetett volna létesíteni, ha a kívánt egység elejétől fogva meg tett volna! Személyes és magánérdekek a nemzeti érdek szempontjából másodrendű kérdések s aki ezt nem képes megfontolni, az megtagadja a nemzeti gondolatot. (Zajos helyeslés.) Végül Koczor Gyula kitért a kormány által tervbevelt gazdabánkra és az azzal kapcsolatos új telepítési tervre, amelynél résen kell lennie a magyarságnak, tehát ezért is szükség van az egységes pártra. Sok tendenciózus — Én el, de rám szökött... — Csak nem mart meg? — rezzent meg az öreg. A julipásztor szégyenkezve vallotla be: — A karomat s a mejjemet, de kicsiség... Éppen ezért jöttem, ha tudna valamit rá. Az öreg aggodalmasan facsargatta a fejét. — Vesd le a gúnyádat. Bácsi Jani engedelmeskedett. Az öreg megnézte a sebeket, s nyugodtan szólott. — Elkéstél Jani. Rajtad már nem lehet segíteni. A veszettség átment a véredbe. Meg fogsz veszni. Az ember cl sápadt. — Akkor nincs mit csinálni. — Nincs, — ismerte el Üdő Márton. Nézték a tüzet és hallgattak. A megmart ember azonban nem tudott belenyugodni az ítéletbe. — Hátha méges tudna segíteni Marci bácsi? -- instálta szépen. Akármilyen szegény ember vagyok is, valahogy megszógálnám. — Hiszen, ha azonnal kiégettük volna a sebet, vagy vóna kőrisbogaram, még tán lehetett vóna segíteni, — hümmögött a tűzbe Üdő Márton, — de így ... Kár a fáradtságért. Újra hallgattak egy ideig. Gondolkodtak. — Három gyermekem van. Neveletlenek ... — szólalt meg ismét a halálraítélt ember. — Árván maradnak. — Árván! — bólintott Üdő Márton. — Bele kell nyugodni. Bács Jani szomorúan felállott. — Akkor, legalább ügyelgesscnek rám, amíg átalestem rajta. — Jó. — ígérte meg Üdő Márton és nyugodtan a tűzhöz tette az üstöcskében a puliszkának való vizet. A megmart ember elindult. A vén Márton utánanézett, majd visszaszólította. — Ülj Le! Jani reménykedve húzódott le újból a tűz mellé. A vén ember az élő parazsat őszszehúzta és egy vasdarabot vetett
