Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-01 / 10. szám

2. oldal »KOMAROMI LABOR! < ] 936. február l A komáromi magyar nemzeti párt egyhangú lelkesedéssel áll az egységes magyar párt megalakítása mellett. Koczor Gyula orsz ügyv. elnök beszéde. Komárom, január 31. A magyar nemzeti párt komáromi szervezetének választmánya január 28-án Fülöp Zsigmond elnöklete mel­lett igen látogatott ülést tartott, ame­lyen egyhangú lelkesedéssel foglalt ál­lási az egységes magyar párt haladék­talan megalkotása mellett. Napirend előtt Fülöp Zsigmond el­nök részvétteljes szavakkal emlékezett meg arról a nagy veszteségről, amely a magyarságot Alapy Gyula dr. tarto­­mánygy. képviselőnek, a magyar nem­zeti kisebbségi közélel törhetetlen és bátor harcosának elhunytéval érte. Há­lás kegyeletének adott a komáromi magyar nemzeti párt kifejezést akkor, amidőn a küzdő sorból kidőlt vezérnek temetésén Czike Dénes elnök vezeté­sével, testületileg megjelent. A vá­lasztmány az elnök indítványára Alapy Gyula dr. emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette, kegveletes érzésének néma felállással adott kifejezést és az elhunyt özvegyéhez és a keresztény­­szocialista testvérpárt vezetőségéhez részvétirat küldését rendelte cl. Áttérve a napirendre, Fülöp Zsig­mond röviden ismertette a magyar nemzeti párl elnöki tanácsának az egységes magyar párt megalakításá­ra vonatkozó felhívását és ennek kap­csán lelkes szavakban mutatott reá, hogy az egység vágya évek óta él a magyarság Lelkében és a párt elnöksé­gének nagyhorderejű eme lépését min­den magyar ember örömmel üdvözli A magyar nemzeti párl nem elő­ször kezdeményezte az egység meg­teremtéséi, ismeretes, hogy erre nézve ismételten lépéseket tett s nem rajta múlt, hogy a legtisztább nemzeti érzésből eredő eme tö­rekvése nem járt eredménnyel. A múlt év végén lezajlott belpolitikai Havasi tragédia Irta: Nyirő József. A juhok háta kék volt a hajnaltól, lábukon fehér harmat és mozdulat­lanul állottak, míg a távozó éjszaka végighalad fölöttük. A havas ébrede­zik, de a nap még ezután kél fel. A völgyekben még sűrű a köd. Majd felszakadozik az is és elúszik az égen. Bács Jani, a pásztor, kilép a kalyibá­ból, megrázza a válig erő cigányhaját, nyújtózik egyet és szimatolva körül­néz. Nincs semmi baj. Mind a négy hegyoldalon nyújtózik az erdő mé­lyéből a füst az ég felé, ami azt je­lenti, hogy a havasi népek jól töl­tötték az éccakát. Bács Jani kiereszti a juhokat — Prrr sürgeti, mert messze kell menniük. A Kápolna-dombjára. Nincs sok baja velük, mert a meddű juhok vannak a keze alatt. A bot már a kezében, indulófélhcn van, de csak most látja, a kutya nincs sehol. — Bokrász! — füttyent. Tán elalud­tál? A kutya nem jön elő, csak morog a bokorban. Bács Jani odacammog, hogy fel­rugdalja, de visszahökken. A borjú nagyságú, harapós, veszedelmes állat felemelkedik és ránéz. A szemét elbo­rította a vér, a szája csepeg, habzik, ínyét fintorogva felhúzza, foga csiko­rog. Jani elsápad. A kutya megveszett! — hebegi fós a hátán végigfut a hideg. — No, ez engem jól talál. Még csak ez kellett. Ejnye, a teremtésit. Vége a drága ku­tyámnak. Többet ért egy embernél. Pár lépést hátrál, az eb kinyújtott orral, óvatosan követi, mintha az em­ber húzná maga után. Bács Jani meg­markolja a botot, ütésre emeli, de a szíve fáj hűséges társáért, tétováz, nincs ereje lesújtani. Az eb a moz­dulatra meghunyászkodik, a düh vé­gigremeg testén, nyugtalan, mintha tűzben állana és mielőtt Bács Jani lesújthatna, a kutya a torkának Szö­események és a kormány tervbe veti újabb gazdasági tervei kényszerítő erő­vel követelik a magyar egységnek ha­ladéknélküli megterem tését és aki magyar jajának és nemzeté­nek létérdekeit szívén hordja, an­nak nem szabad tétováznia e fon­tos és életbevágó kérdés mielőbbi megoldásánál. Előterjeszti a magyar nemzeti párt elnöki tanácsának január 8-án hozott történelmi jelentőségű határozatát és felszólítja a választmányt, hogy a ha­tározatot teljes egészében legye magá­évá. Erre vonatkozólag határozati ja­vaslatot terjeszt a választmányi ülés elé. A nagy tetszéssel fogadod elnöki megnyitó után Koczor Gyula orszá­gos ügyvezető elnök adott részletes tá­jékoztatói az elnökség határozatáról s azokról az okokról, amelyek annak létrehozatalát kikényszerítették. A ma­gyar nemzeti pártnál mindenkor meg volt a magyar egységre való törekvés, mert az egységes magyar párt nagyobb súlyt, nagyobb jelentőséget ad az itteni nlagyarságnak. Az államfordutat után a magyarság két pártot alakított, s a kisgazda-kisiparos párt, vala­mint a keresztényszocialista párt önálló listával ment az 1920. évi képviselőválasztásba. A magyar munkásság pedig az internaciona­lizmus karjaiba vetette magát, de hosszá évek tapasztalata s az utóbbi években mind sűrűbben felhangzó panaszok azt igazolják, hogy nem érték cl céljukat, mert a nemzetközi pártokban éppen magyar nemzetiségük miatt szo­rullak háttérbe. kik. Az ember elkésett. A védelemül előkapott karján a harapás fájdalma nyilai végig és mire torkon ragadhat­ná, a mellébe is belemar az állat. Fekete vér önti cl a kenderinget, a kutya szája is véres. A fűbe zuhannak és hörögve, morogva úgy küzdenek. Percekbe kerül, míg Bács Janinak si­kerül maga alá gyűrnie a kutyát. Ke­mény, szívós állat, mely könnyen vé­gez a farkassal is, de az embert elön­tötte a düh, térdei alatt ropognak a kutya csontjai, marka roncsolja az állat nyakát, amelynek nyelve sárgán fordul ki a villogó fogak közül és vé­res ködöt köhög az ember arcába. — Hát te... engem ... mersz ... megtámadni! — lihegi Bács Jani és a küzdelem hevében ő is belemar az állatba. A juhok dideregve nézik a küzdel­met és táguló őrlikakkal szagolják a vért. A sápadt ember végre felemelke­dik. A kutya kifújta páráját és szelí­den fekszik az oldalán. Lábait kirúg­ta, szemei felakadtak és tátott szája lassan feketedni kezd. Bács Jani felveszi az elejtett botot, rátámaszkodik és hangosan elnézi a kutya bundáját. Magában bocsánatot kér, hogy meg kellett ölnie és szo­morú, mintha édes testvérét vesztet­te volna el. — Hűséges, igaz társam voltál, jó­ban, rosszban — búcsúztatja. — Ad­jon Isten neked örök nyugodalmat. Arról nem tehetsz, hogy rád jött a betegség. Három, négy sebből vérzik maga is, de eszébe sem jut, hogy bekötözze. Most egyéb baja van. El kell a ku­tyát temetni, meg kell a juhokat itat­ni... A kalyibából előhozza az ásót s távolabb, egy magányos fenyőfa tö­vében elföldeli a kutyáját. Nem szól. csak sóhajtozik, míg a gödröt meg­ássa. Óvatosan helyezi cl benne, szót­lanul nézi, majd rögöt dob utána, mint az emberhalolt után szokás, szé­pen betakarja fenyőlombokkal, hogy ne érje mindjárt a nehéz föld. Hal­Ügyes kezek-Hogy jól sikerüljön több is kell - okos fej - a „világos fej" dr.Oetker gyártmányainf Sütőpor - vanillincukof A földreform az ő pártjaik közremű­ködésével jött létre, amely a munká­sok tízezreit tette munkanélkülivé. Nem szabad engedni, hogy ezek a magyar tömegek elkallódjanak, azért olyan egységes pártot kell alakí­tani. amelyben öl.- is megtalál­ják védelmüket. Az a nép, amelyben meggyengül, vagy kivész a nemzeti érzés, elpusz­tul a többi népek versenyében. A ma­gyarság nemzeti öntudatát fogja erősí­teni az egységes magyar párt. Példát kell venni a németekről, akik mindig együtt vannak és a szlovákokról, akik erős nemzeti érzéssel vannak telítve. A magyar egység megteremtése úgy gazdasági, mint kultúrális és politikai szempontból szükséges és a nemzeti eszme jegyében meg­találhatjuk a testvérpárnál való egyes ült -s lehetőségéi. Mindnyájan, felekezetrc való tekinte! nélkül keresztényerkölcsi alapon élünk együtt ezer év óta, a keresztényerköl­csi alapot nem lehet kisajátítani egy pártnak. A magyar nemzeti párt elejétől fogva keresztényerkölcsi alapon áll, és bűnt követ el uz. aki a nemzeti érzést szembeállíja a ke­resztényerkölccsel. A magyar nem­zet i párt szociális, mert hiszen aki keresztényerkölcsi alapra helyez­kedik, az minden testvérével szem­ben megértést és szeretetet tanú­sít. Viszont a nemzeti gondolat megköveteli a legmesszebbmenő szociális felelősségérzetet is. mert minden nemzeti alapon álló em­bernek kötelessége nemzete min­den tagjának sorsáról és jólété­ről gondoskodni. mot is homorít föléje és azt mondja: — Kifogytam belőled, Bokrász! A kutya van az eszében, mikor el­cammog a juhok után és se étel, se ital nem kell neki egész nap. önma­gára nem is gondol, de később a ha­rapások sajogni kezdenek és csak ak­kor jut eszébe, hogy valamit csinál­nia kellene velük. A pataknál kimos­sa, kinyomogatja és újra felöltözik. Miafenét tudjon egyebet csinálni? Át kellene néznie Üdő Mártonhoz, ő meg tudja urusolni, a veszett marhát is ki tudja gyógyítani, de most nincs rá érkezése, a juhokat nem hagy­hatja. — Majd este, ha hazakerülünk, ak­kor is ráérünk — nyugtatja meg ma­gát és tovább vigyázza a juhokat. Csak a gúnyáját sajnálja, amit le­tépett róla a veszett kutya, de azt meg lehet varrni s a szegény ember úgy szép, ha foltos. A harapások helye tovább lüktet és délutánra mintha láza is lett volna. Számba se vette. — Elmúlik. Kicsit mégis nyugtalan volt, mert a fogak helye elfeketedett s a kar­ja, melle is megdagadt. — Még megtanálok veszni! — ju­tott az eszébe, de mindjárt meg is nyugtatta magát. — Az teljesen le­hetetlen ! Estefelé, mikor nyúlni kezdett az árnyék, mégis hazahajtotta a juho­kat, ellátta, berekesztette és átment Üdő Mártonhoz. Az öregre várnia kellett, míg haza­kerekedett a csordával. — Miféle szél hozott ide, Jani? — dőlt le az öreg a tűz mellé. — Nem nagy dolog, Marci bácsi! — húzódott melléje Bács Jani. — Tán hallotta is, hogy a kutyám, a Bokrász, az éccaka megveszett... — Hijj a ponciusát! — nyugtalan­kodott a százesztendős vénember. — Még összemarja a csordákat. — ö már nem, szegény, — ejtette le a fejét Bácsi Jani. — Elpusztítottad? — nyugodott meg Üdő Márton. A nemzeti érzés oly hatalmas erőt ad, hogy az a nép. mely nemzeti öntudatát megőrzi, legyőzhetetlen. A magyarsá­­ságot is nemzeti érzése tartotta fenn ezer éven át. Őslakos testvéreinkkel mindenkor egyetértésben kívánunk közös ér­dekeinkért harcolni. De az őslakos gondolat a gyakorlatban igen sokszor a nemzeti eszme legyen­gít ősét idézheti elő, példa erre a nyelv­­törvény, melynek részére biztosított jogával éppen az ilyen tekintetek miatt nem él a magyarság. A köztársaság más nemzeteinél ez nem fordul elő. De, hogy politikai tekintetben is szük­ség van az egységre, legfőbb bizonyí­ték erre a közelmúlt nagyhorderejű eseménye, melynek kialakulásához a magyar pártok állásfoglalása döntő súly­­lyal járult hozzá. Gazdasági tekintetben is előnyös lenne az egyesülés, mert az eddigi két párt kerete helyébe egy közös pártkeret kerülne, melynek fenntarása nagyban mérsékelné az eddigi kiadásokat. Mi­lyen hatalmas magyar népjóléti és kultúrális intézményeket lehetett volna létesíteni, ha a kívánt egység elejé­től fogva meg tett volna! Személyes és magánérdekek a nemzeti érdek szempontjából má­sodrendű kérdések s aki ezt nem képes megfontolni, az megtagadja a nemzeti gondolatot. (Za­jos helyeslés.) Végül Koczor Gyula kitért a kor­mány által tervbevelt gazdabánkra és az azzal kapcsolatos új telepítési terv­re, amelynél résen kell lennie a ma­gyarságnak, tehát ezért is szükség van az egységes pártra. Sok tendenciózus — Én el, de rám szökött... — Csak nem mart meg? — rezzent meg az öreg. A julipásztor szégyenkezve vallotla be: — A karomat s a mejjemet, de kicsiség... Éppen ezért jöttem, ha tudna valamit rá. Az öreg aggodalmasan facsargatta a fejét. — Vesd le a gúnyádat. Bácsi Jani engedelmeskedett. Az öreg megnézte a sebeket, s nyugodtan szólott. — Elkéstél Jani. Rajtad már nem lehet segíteni. A veszettség átment a véredbe. Meg fogsz veszni. Az ember cl sápadt. — Akkor nincs mit csinálni. — Nincs, — ismerte el Üdő Márton. Nézték a tüzet és hallgattak. A megmart ember azonban nem tudott belenyugodni az ítéletbe. — Hátha méges tudna segíteni Marci bácsi? -- instálta szépen. Akármilyen szegény ember vagyok is, valahogy megszógálnám. — Hiszen, ha azonnal kiégettük vol­na a sebet, vagy vóna kőrisbogaram, még tán lehetett vóna segíteni, — hümmögött a tűzbe Üdő Márton, — de így ... Kár a fáradtságért. Újra hallgattak egy ideig. Gondol­kodtak. — Három gyermekem van. Nevelet­lenek ... — szólalt meg ismét a ha­lálraítélt ember. — Árván maradnak. — Árván! — bólintott Üdő Márton. — Bele kell nyugodni. Bács Jani szomorúan felállott. — Akkor, legalább ügyelgesscnek rám, amíg átalestem rajta. — Jó. — ígérte meg Üdő Márton és nyugodtan a tűzhöz tette az üs­­töcskében a puliszkának való vizet. A megmart ember elindult. A vén Márton utánanézett, majd visszaszó­lította. — Ülj Le! Jani reménykedve húzódott le újból a tűz mellé. A vén ember az élő parazsat ősz­­szehúzta és egy vasdarabot vetett

Next

/
Thumbnails
Contents