Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-04 / 2. szám

Lapunk mal siäma a jövő heti teljesR&dió-inttsor t tartalma u&

*

Otven letedlli évfolyam._________________g. szftm.__________________Szombat, 1Q36. jannár 4.

Előfizetési á- csehszlovák értékben: Helyben és vöékre postai szétküldéssel egész évre 80 K5, félévre 40 Kö, negyedévre 20 KE. — Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona.

Alapította: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő-: GAAL GYULA flr. Szerkesztő-: B ARANY A Y JÓZSEF dl*. Eőmunkatársak-i ALAPY GYULA dr. és FÜLÖE ZSIGMOND.

Szerkesztőség és kiadóhivatal) Masaryk-u. 29.

Megjelenik hetenként kétszer:

szerdán és szombaton

A háború és a népszövetség.

Komárom, január 3.

Harrar uccáin az abesszin benszütöttek két meggyilkolt olasz repülőtek lándzsára szúrt fejét hordták végig. Valósággal diadalmenetét rendezik a kényszerleszállás folytán keükbe került két szerencsétlen véres fejének körülhordozásával, mint ahogyan az a középkori erkölcsökben élő abesszincknél ősidőktől fogva szokásban van. Erre a szomáli fronton az olasz repülők sűrű légi bombázást kezdtek, mert megakarták boszniai két társuknak embertelen felkoncolását és megcsonkítását, aminek persze azután sok emberélet cselt áldozatul, sől a svéd vöröskereszt épületei is nagyon megrongálódtak.

C’est la guerre: ez a háború, amit minden hadviselőnek tudnia kell s amelyre el kell készülnie nemcsak a támadónak, de a megtámadottnak is. Csakhogy a háborúskodásnak is vannak szabályai, a hadviselésnek is megvan a maga törvénye, amelyeket be kellene tartaniuk a küzdő feleknek. Az emberi kepmutatás nemzetközi egyezményeket állapított meg, hogy valamiképpen szabályozza a háborús eljárást, a diplomaták pontokba foglalták a hivatalos emberpusztitás enyhítésére vonatkozó rendelkezéseket és a humaiizmus szent nevében intézkedtek a háború sok embertelenségének enyhítésére. Ahelyett, hogy a háborúnak őrök Időkre való megszüntetésére nézve hoztak volna megfellebbezhetetlen érvényű törvényeket, látszatrendelkezésekkel akarják a háborús feleket eljárásaikban mérsékelni. Hogy ez mennyire sikerül a hadjáratokban, bebizonyította már a világháború, amelyben a legfőbb nemzetközi egyeimény írott malaszt maradt, a felszabadult emberi szenvedély és ösztönös indulat a legtöbb esetben túltette magát ezeken a rendcleteken. Az enberi civilizáció és kultúra súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, anelyeknek csaknem teljesen áldozatd estek.

Mindakét hadviselő fél, tehát úgy az olasz, mint az atesszin kölcsönösen felháborodnak a megtörtént embertelenségek felett és még nagyobb gyűlölettel vonulnak fel egymás ellen "S még jóiban pusztítják egymást. Abesszinia s, Olaszország Is a népszövetséghez küld jelentést a történtekről és attd vár valamelyes orvoslást, holott a legtehetctlcnebb maga a népszövetség, amely végeredményben nem volt képes megakadályozni a kclelafiikai háborút, amint nem volt kepts megakadályozni a Japán és Kína között folyó vt -engzésscl teljes háborút sem. Mihelyt valamely nagyhatalom konfliktusba keveredik valamely más ha-POLITIKAI SZEMLE

Komárom, január 3. A belpolitika szünete január végéig tart

A novembervégi és decemberi belpolitikai események hetekig nagy feszültségben tartották az idegeket, s mikor a köztársasági elnök-választás megtörtént, a rákövetkező karácsonyi szünet szokatlan csendben és nyugalomban telt el. A békés karácsonyi szünettel kapcsolatban a prágai lapok azt írják, hogy« politikai szünet január végéig fog tartani és ekkor következnek majd az újabb tárgyalások. Hogy a parlamenti szünet még tovább fog tartani, egész bizonyosra vehető. Azt azonban, hogy a nyugodt atmoszférát sikerül-e továbbra is megőrizni, nehéz volna előre megjósolni. A Lidové Noviny c. lap egyik cikkében igyekszik a baloldal és az agrárpárt között fölmerült nézeteltérést elsimítani, azonban a baloldal máris jelentkezik új politikai kívánságaival. Ezek között a jelzett lap szerint első helyen áll az, hogy a belügyi és nemzetvédelmi tárcát, amelyet az államfordulat óta kisebb megszakítással állandóan agrárok birtokolják, szocialista miniszternek kell juttatni. Az agrárpárt e követelés emlegetésében, szellőztetésében természetesen a saját politikai hatalmi állásának megtámadását látja. E követelést egyelőre csak a szocialista sajtó emlegeti ugyan, de — mint a Národni Politika c .lap helyesen megállapítja, — amögött a szociáldemokrata pártvezetőség áll teljes súlyával, mint azt legutóbb Bechyné miniszter megfogalmazta, hogy »közeledik az idő, amikor a demokratikus szocializmus veszi át a hatalmát.«

Az agrárpárti sajtó nyugodt hangon hivatkozik e hírekkel kapcsolatban arra, hogy az állam területén kívül tartózkodó miniszterelnök távollétében nem lehet ilyen nagyfontosságú kérdésekről még csak vitát sem folytatni. Ebbői annyit lehet megállapítani, hogy a kormány átalakításáról és munkaprogrammjáról érdemleges tárgyalások még nem folynak. Az agrárpárt szlovenszkói lapja különben azt hangoztatja, hogy jelentősebb politikai változások nem várhatók az agrárpárt január végére tervezett kongresszusának lezajlása elölt.

A munkanélküliek számának emelkedése és a negyvenórás munkahét

Necsas népjóléti miniszter a Ceské Slovo újévi számában nyilatkozott az elsőrendű szociális kérdésekről.

A Ceské Slovo munkatársának arra a kérdésére, hogy mi okozta a munkanélküliek számának emelkedését, noha a termelés viszonylagosan javult, a népjóléti miniszter azt válaszolta, hogy a régebbi években a munkanélküliek számát a statisztikában az a körülmény is csökkentette, hogy évente legalább 30—50.000 ember vándorolt ki, ezzel szemben az elmúlt 1935-ös évben a kivándoroltak száma alig haladta meg a pár ezeret.

A másik kérdésre, hogy a kivitel emelése miként lehetne elérhető, Necsas miniszter azt válaszolta, hogy szükséges volna némely iparágat hathatósan támogatni, továbbá hogy a gyáripart olcsó hitellel ellátni és az exportintézeleket is fokozottabban kiépíteni, hogy az a propagandát és akvirálási akciót hatásosabban legyen képes intézni.

Végül arra a kérdésre, hogy 1936- ban milyen fontosabb feladatok várnak megoldásra a szociálpolitikában, a népjóléti miniszter kijelentette, hogy ebben qz évben akarja elintézni Q negyvenórás munkahétről szóló törvényt, az iparfelügyelet fokozottabb kimélyítését, a szociális biztosításról szóló törvényjavaslatot, valamint a

munkanélküliek segélyezésének kérdését, amelyet új alapra akar fektetni. Nem hosszabbították meg a mezőgazdák általános moratóriumát

Prágai jelentés szerint a mezőgazdák általános moratóriumát nem hoszszabbították meg az 1936. évre. A törvények és rendeletek gyűjteményében azonban három rendelet jelent meg az adósságok rendezése tárgyában. A 249. számú rendelet a hosszúlejáratú kölcsönök kérdésének szabályozásánál közli, hogy az adós csak abban az esetben részesül a rendelet első szakaszában meghatározott kedvezményben, ha 1936. június 30-ig ajánlott levélben vagg elismervény ellenében írásban közli a hitelezőjével, hogy igényt tart a rendeletben biztosított kedvezményre. E határidő elmulasztása jogvesztést von maga után.

A 250. sz. kormányrendelet a gazdaadósságok kérdését szabályozza. A rendeletnek 26-ik szakasza kimondja, hogy 1936. szeptember 30-ig nem lehet a gazdák ellen árverést foganatosítani A 251. sz. kormányrendelet pedig a munkanélküliek tartozására vonatkozik. Ez a rendelet a gazdaadósságok rendezéséről szóló rendelet intézkedéseivel analog rendelkezéseket tartalmaz és szintén kimondja, hogy munkanélküliek ellen szeptember hó 30-ig árverést nem lehet foganatosítani.

A két moratóriumra eddig fönnállóit törvényes rendelkezések december 31-én megszűntek.

Az iparospárt és a forgalmi adó

A Lidové Noviny ünnepi számában írja: A képviselőház pénteken tárgyalta a forgalmi adóról szóló törvény hatályának meghosszabbítását. Az iparospárt politikusai voltak azok, akik a képviselőválasztások előtt tekintetnélküli harcot üzentek a forgalmi adónak és a forgalmi adópótléknak, különösen, hogy ez az adó nem érinti a konzumokat és általában a szövetkezeteket. És ezért az egész képviselőház

falómmal, ott mit sem használ a népszövetségi alapokmány, a teljes tehetetlenség keríti hatalmába ezt a legfőbb nemzetközi szervet és azon gondolkodnak a hatalmak, hogy micsoda háborús eszközöket vegyenek igénybe saját érdekeik megvédésére.

így történik ez most is, amikor a lapok hasábos cikkekben számolnak be arról, hogy a kölcsönös katonai együltműködésre vonatkozó angol— francia tárgyalások jelentékenyen haladnak előre, amelynek eredménye a szankciók szigorítása esetére bekövetkezhető olasz konfliktus esetében leendő kölcsönös háborús támogatás biztosítása. Anglia és Franciaország ezt persze a népszövetség beleegyezésével akarja szankcionálni, amely ha véletlenül nem következnék be, akkor a népszövetség nélkül is készek lennének a konfliktust közösen elintézni. Vagyis hiába kísérletezik a hatalmak együttese veszély esetén akadályt gördíteni a háború elé, a különböző államok érdeke figyelmen kívül hagyja a népszövetség kötelező rendelkezéseit is.

Minthogy pedig a népszövetség nem képes a háború kitörését megakadályozni, képtelen arra is, hogy annak embertelen lefolyásába beleszóljon. Ebben a tekintetben évezredekkel maradtunk vissza még ma is, mert az emberi gonosz indulatok felszabadulása olyan borzalmakra képes, amelyeket még elképzelni is szörnyűség lenne. Vagy talán a technika ismert emberpusztító vívmányai a humanizmust szolgálják? A háborúban az ember kivetkőzik minden civilizáltságából, ösztönök és indulatok irányítják tetteit és az életösztön alegjteljesebb egoizmus rabszolgájává teszi, ezért nincs tekintettel semmire sem.

Az olasz—abesszin háború vérfagyasztó jelenségei újabb bizonyságul szolgálnak arra, hogy még mindig nem érkezett el az ember ahhoz a felsőbbrendűséghez, amelyre teremtetett, de amelyet alantas ösztöneivel örökösen kompromittál. Az egész világ népeinek kellene összefognak, hogy egy olyan hatalmas és a teljes igazság alapjain nyugvó közös szervet alkossanak, amely nem egyes hatalmi csoportoknak, hanem az egész emberiségnek sorsát szívén viselné és az egész világ boldogságát szolgálná. Akkor talán ráeszmélne az ember is saját magára és igyekeznék méltóvá lenni arra a különös nagy kegyre, hogy az Isten a saját képére teremtette az embert, mint a teremtés koronáját.