Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-13 / 48. szám
2 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1936. június 13 jék gondoskodás földről. Ezenkívül kívánják. hogy a törpegazdáknak közgazdasági okokból szerezzünk földet. Ezenkívül állampolitikai okok is emellett szólnak. A miniszter mindezeket a gondolatokat a Gazda Segélyalapról szóló törvényjavaslatban testesítette meg, amelybe felvette a Telepítési Alapról szóló fejezetet. Az 1937. évi költségvetés. A koalíciós lapok értesülése szerint a parlament munkáját még június hóban befejezi. A kormány július közepéig fog dolgozni és akkor megy szabadságra. A kormány még a nyári szabadság előtt, a parlamenti takarékossági választmánnyal karöltve öszszeállítja az 1937. évi költségvetést, illetve annak kereteit. A Vecerni Ceské Slovo c. lap ezzel kapcsolatban azt írja, hogy nehéz gondot okoz a gabonamonopólium deficitje. A vasutak hiánya jelentősen csökkent, mindöszsze csak 600 millióval számolnak, de a másik oldalon jelentékenyebb vasútépítkezéseket terveznek. Ezenkívül a nemzetvédelmi tárca js jelentősen magasabb összeget fog igényelni. Jugoszlávia közvetíteni fog Csehszlovákia és Lengyelország között. Az agrár Vecer egyik számában a következő »eredeti belgrádi levelet« közli: Beck lengyel külügyminiszternek közelmúlt belgrádi látogatását a legváltozatosabban kommentálták. Nem csodálkoznánk, ha Beck megkísérelte volna megszerezni Jugoszláviát a lengyel-német szövetség számára. De biztosan tudjuk, hogy az ilyen indítványokkal az emberek Jugoszláviában nem járnak jól. Lengyelországnak azonban magának érdeke fűződik a kisantanthoz, melyben ,jó támaszt találhat a veszély ellen, amely kelet felől Oroszország részéről s nyugat felől Németország részéről fenyegeti. Lengyelország most a kisantant egyetlen tagjával keresett közeledést, mely taggal nincs semmi megnemértése. Ha Beck miniszter belgrádi útja az egész kisantanthoz vezető út keresését jelentené és főleg a Prága—Varsó közti ellentét kiküszöböléséhez vezető útat, úgy a legmelegebben kellene üdvözölnünk és kívánnunk kellene, hogy a legjobb gyümölcsöt hozza. Jugoszlávia a legnagyobb veszélyt Olaszországban látja, mely most, Abesszínia annektálása után jobban felszabadult euró-Veszkődnek az öregek. Irta: Péczely József. András az ajtó előtt levette ősz fejéről az avittas kalapot. Kopogtatott az öt ujja bögyével s aztán benyitott. — Aggyon Isten... A gazda, ki a karosszékben ült, fölvetette a fejét. — Na, mi jót hoztál András? — Semmit. — Hát akkó? Csak nincs valami baj a tanyán? Az öreg cseléd nyelt egyet s aztán rábiccentette a fejét. — Van. — Micsoda? — Hát az, — igenyesítette András a nyakát, — hogy torkig vagyok azzal a vén asszonnyal. Egész a fejem tetejéig. Elég volt! Sok is! — A Rébék?... Az öreg, mintha vasvillával dobta volna, úgy mondta: — Az! Nem bírom tovább. Az ételt nem ággyá ki idejibe. Má pedig akko a dolog se mögy idejibe. Ide szalad, oda szalad... 'Szomszédok Azonfölül már röggel kezdi. Morog, dörmög, duruzsol, zsömbél. A fene hallgassa. Ha szólok, baj. Ha nem szólok, az is baj. Mög nem verhetöm, mer nem hitösöm... hál Istennek. De egy kis félórára nem bánnám, mer akkó ellátnám a baját egy husánggal vagy félpai ügyeinek intézésére. De még az abesszin háború se térítette el Olaszországot a Balkánra való behatolástól, ahol különösen Albániában nagyon intenzíven biztosítja magát. Jugoszlávia attól tart, hogy Albánia nem célja az olaszok balkáni terjeszkedésének, hanem e terjeszkedésnek csak elsőetapja. Olaszország folyton gondol Dalmáciára, hogy az Adriai tengerből olasz tengert csináljon. Jugoszláviában gyakran hallani Franciaország címére e kérdést: Mit fogtok csinálni, ha az olaszok megtámadnak bennünket? És mert Franciaország megint a maga oldalán akarja látni az olaszokat Németország ellen, azért válasza ingadozó. És Franciaország az egyetlen állam, amely Jugoszláviát Olaszországgal szemben biztosíthatná, mert többi szövetségese nem határos Olaszországgal. Ezért mondják, hogy Jugoszlávia inkább hajlik az anschlusz felé, mint a Habsburgrestaurációhoz, mert azt reméli, hogy Olaszország ellen legjobb támaszt Németországban találna. Mi azonban tudjuk, hogy Jugoszlávia az anschlusz ellen van ugyanúgy, mint a Habsburgrestauráció ellen és hogy ragaszkodik a békeszerződések betartásához ugyanúgy, mint összes szövetségese. A gabonamonopólium meghoszszabitása és a munkaközvetítő hivatalok. A koalíciós pártok között újra nagy alkudozások folynak. A kormánypártok döntő tárgyalásokat folytatnak a gabonamonopólium és munkaközvetítés törvénybeiktatásáról. A szociáldemokraták bizalmasan máris azt a hírt terjesztik párthíveik és a baloldali pártok között, hogy a gabonamonopólium életét nem hosszabbítják meg addig, míg az agrárok nem adják hozzájárulásukat a munkaközvetítőkről szóló javaslathoz. Ezért készített a népjóléti minisztérium maximális követelésekkel ellátott munkaközvetítő javaslatot, hogy »legyen miből engedni.« így az eddig folytatott alkudozások során a létesítendő munkaközvetítő hivatalok hatásköréből kivennék a politikai párttitkárokat és szakszervezeti titkárokat, a szerkesztőket, a szövetkezeti alkalmazottakat és a mezőgazdasági munkásokat és cselédeket. Ellenben a kisiparosok számára ez a hivatal közvetítene munkaerőket és ez közvetítené a háztartási alkalmazottakat is. A kisantantállamok szolidaritása A képviselőház legutóbbi ülésén felszólalt Hrusovsky cseh nemzeti szocialista párti képviselő, aki a kisantantnak belgrádi konferenciájáról szólva a következőket mondotta: — A belgrádi konferencia elfogadott programja kiemeli, hogy Ausztria függetlenségét mindenáron meg kell védeni, hogy a revíziót emlegetni sem szabad és hogy a Habsburg-restauráció a Dunavölgyben a legsúlyosabb vitát váltaná ki. A kisantant államok képviselői ezenkívül kijelentették, hogy Az iskolaév utolsó hónapja a szülők részére mindenféleképen gondot, aggodalmat jelent. Akinek gyermeke már iskolába jár, kivétel nélkül félelemmel néz az évvégi bizonyítvány kiosztása elé. Megfelelt gyermeke a beléje helyezett várakozásnak, nem lesz-e csalódás a szülő, a család része, de magáé a gyermeké is? Nem csak az iskolába járó gyermek okoz azonban ilyenkor gondot az ő szüleinek, hanem azé a gyermeké is, akit most kell majd beíratni valamelyik iskola első osztályába. Gond az iskola megválasztása sokaknál, mert nem tudják felfogni, nem tudják helyesen megítélni, melyik iskolában is van tulajdonképpen a gyermek helye. Az ilyen kétkedők, tanácstalanok, habozok, ingatagok ajtaján szeretnénk bekopogtatni s bebocsájtást kérni. Szeretnénk velük asztaluk mellé leülni pár szóra s kérni őket, lássanak ők is tisztán s értsék meg, mit jelent a magyarságra nézve, mit jelent gyermekükre nézve, ha őket meggondolatlanul idegen nyelvű iskolába küldik. A cseh nemzet egyik legnagyobb fiának, Komensky Jánosnak, az egész világ a jövő évben fogja ünnepelni születése 350-ik évfordulóját. Tudod magyar testvérem, ki volt ez az egész világ ünneplésére méltó férfiú? Senki más, mint a pedagógia legnagyobb klasszikusa, az az ember, aki mentve minden nemzeti elfogultságtól, már több mint 300 év előtt az egész világ színe előtt nyíltan merte azt az azóta már bebizonyosodott tételt hirdetni, hogy csak az anyanyelven való oktatás a legalkalmasabb, sőt az egyetlen biztos eszköz arra, hogy a gyermek olyan ismeretkészlettel menjen neki magát, többet nem ülök föl... Nem én! Elég volt most, hogy befelé gyüttünk. — Hát ü is itt van? — Itt. S az öreg hátrabökött a hüvelykével: — Ha jól célozom, má csoszog is befelé. Hallom a papucsai kattogását. S csakugyan, a konyhából némi nyeszmetelés szűrődött be a szobába. Majd hirtelen föl tárult az ajtó s az öreg asszony beperdült. S azon nyomban rákezdte, Andrásnak irányozva a szavait: — Ezért volt a nagy sietség?... Hát mégis jól szimatoltam. Persze már össze-vissza hazudozott kend a gazduramnak hetet-havat... A gazda közbevetette: — Az András azt mondta... — Úgy?... Elmondta?... Oszt mit mondott?... De nem is vagyok rá kiváncsi. Egy szó se igaz belüle. A való szent igazságot kirakom én magam egy szuszra. S két kezefejét a csípőjére rakta. — Elsőben is tuggya mög kigyelmed, hogy nem maradok tovább egy percig se ezzel a vén embörrel! Egy minutáig se! Mi vagyok én? No... Én csak nyeljek, nyeljek? Hallgassam a köhögésit, szaguljam a szutykos pipájának a büdös füstyit? Mer sohase szakad le a szájáról? — Az se igaz! — mordult föl az András. történelmi szükségszerűségnek tartják, hogy örök időkre elválaszthatatlanul egyesüljenek. E határozatok annál fontosabbak, mert Franciaország, Anglia, Németország, Magyarország, Bulgária és a Balkánszövetség, továbbá Szovjetoroszország felé a kisantantállamoknak teljesen azonos álláspontját hangsúlyozták. Vagyis a fölsorolt államokkal szemben a kisantant három állama egyenlően, egyformán és szolidárisán jár el. Ezenkívül folytatják az államok a dunavölgyi államok gazdasági együttműködésének megterem Léséhez szükséges munkát. az életnek, ami az ő életében való boldogulását biztosíthatja s amit idegen nyelvű iskolában nem szerezhet meg. Ez a pedagógiai elv Komensky legnemesebb humanizmusából fakad, mert csak az anyanyelven való oktatás leszi lehetővé, hogy a műveltség, a legszélesebb tömegek közkincsévé váljék. Nálad a fő ok arra nézve, hogy nem akarod gyermekedet magyar isiskolába adni, másutt van. Egyelőre csak azt vallód be, hogy hát azért nem adod gyermekedet magyar iskolába, mert olt nem sajátítja el az államnyelvet, ennek folytán nehézsége lesz az életben, nem jut majd álláshoz, nem fog boldogulni, stb. stb. Ha az élet, a valóság azt igazolná, hogy idegen nyelvű elemi és középiskolát végzett kész magyar ifjak könynyebben helyezkedhettek el, mint azok, akik magyar iskolát végeztek, úgy látnék valami alapot, mentséget aggodalmadra. A jelen azonban ezt semmi, de semmi tekintetben nem igazolja. A magyar elemi, polgári, szak, vagy középiskola minden körülmények között biztosítja az államnyelvnek olyan mértékben való elsajátítását, amilyen mértékben az illető iskolából kilépő gyermek szellemi nívója azt megköveetli. Tökéletesítésre pedig minden körülmények között nyílik alkalom a további életben. De hallom újabb aggodalmaidat. Közpályán működöm, avagy vállalatom van, amely megkívánja közhivatalokkal való gyakori érintkezést, s ha én gyermekemet magyar iskolába küldöm, még kenyerem is elveszíthetem, stb. stb. — Nem, mer jelenleg is leszakítottad... Odafordult a gazdához. — Ahogy ma röggel fölvackolódok, keresőm a pipám. Odatöttem az este az asztalra. Nincs. Fordulok jobbra, balra... Ugyan hová löhetött? Hát amint jobban szétnízök magam körül, ott látom a szemítlapáton öt-hat darabba... Neköm hiába mongya akárki, hogy véletlenség. Nem igaz! A gazda, mint a jó bíró, igazodni próbált az esetben s ezért föltette a kérdést Rébéknek: — Te törted össze az András pipáját? — Törte a nehéz nyavaja! Bizonyosan a macska rúgta le. De nem az itt a baj... Hanem ennek a vén embörnek most má semmise jó. Se az étel, jse a ruha. Ha a leiköm kitöszöm, akkor se... De engöm nem komandiroz többet. Ezt így, ezt úgy... Nem csöndér ü, hogy engöm regulázzon! De ha legalább böcsületösen hallatná a szavát. Azonban hun a vállát rángattya, hun a nyakát nyujtogattya. Mi vagyok én? Ha, mögha göcs akad a torkára, akko mög hétszámra hallgat. Ha szót kezdenék vele, hát odase! Mondom neki: Hajja-e kend? — Odase. Mpg a füle botját se mozgatytya. Nem vesződök vele tovább. Ez volt az utósó. A legeslegutósó... Rébék kiöntötte, ami a begyében összegyülemlett s aztán úgy állt ott Minden, de minden magyar szülőhöz! Beiratások előtt. Irta: Fizély Imre, a pozsonyi magyar iskolák szülőitársulatai szövetségének elnöke. esztendőre. A gazda kölletlenül rándított egyet a vállán s azt mondta: — Én ebbe nem löhetök bíró. András döbbedezve kérdezte: — Nem? Amire a gazda két válla közé húzta a nyakát: — Hát mit csinálhatnék? Az öreg fölvágta a fejét. — Állíccsa kigyelmed vissza a régi röndöt. Én úgyis belső cseléd voltam világéletömbe. Itt öttem mög a könyerem javát benn. A háznál, mög a szőlőbe... Vagy fogaggyon mást a Rébék helyibe... — Túl aggyak rajta, hisz itt vénült mög ü is. Legyintett egyet a kezefejével: — De majd beszélők vele... — Hászen beszélni lőhet vele. De azt előre is mögmondom, hogy a Rébék az okos emböri szót nem érti mög. — Majd úgy intézőm, hogy az én szavam mögércse. Az öreg cseléd kissé elmélázva szólalta: — Hiszen ha megértené? De én má toróbáltam... — Csak követközz ki nyugodtan... Majd elintézöm én a Rébékkel. András megrázta a fejét, de még az ujjaival is semmizett: — Nizze kigyelmed, én arra a kocsira, amelyikre a Rébék fölfészkeli
