Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-06-13 / 48. szám
» 1936. íúhíus 13 Magyar Testvérem! Ez a Te félelmed, rettegésed teljesen indokolatlan, ha arról van szé, hogy milyen iskolába küldjed gyermekedet. Ez a Te részedről esak egy tettetett, magadra erőszakolt lojalitásnál: a fiíogtatása, amellyel Te érdemeket akarsz szerezni, de amely mindenre jó, csak arra nem, hogy egy nemzet öntudatos tagjai előtt, s köztük legelső sorban az államhatalom képviselői előtt akár becsületet, akár elismerést biztosíts magadnak. Nemzeti öntudattal rendelkező nép tagjai előtt semmi sem lehet megvetésre méltóbb, mint a nemzeti gerindetem ég ! Már pedig a cseh és szlovák nemzet tagjai rendelkeznek nemzeti öntudattal, amit nem kell igazolnunk. Gerincteienséggel, simulékonysággal, meghunyászkodással itt nem fogsz érdemeket, előnyöket szerezni. Ellenben vétkeznél nemzeted ellen, ha gyermeked idegen nyelvű iskolába küldöd. És ha ésszel fel nem érnéd nemzeti vétked nagyságát, tudd meg, hogy mi át édes gyermeked elten követtél el jóvá nem tehető merényletet, mert megfosztottad 61 annak lehetőségétől, hogy nemzete kultúrközösségének részese legyen a magyar iskola révén. S ha nincs meg nemzete kultúrközössége, ugyan hogy legyen meg nemzetével való lelkiközössége, hogyan legyen meg benne nemzeti összetartozandóságának érzése. A nemzeti lelkiközösség kitermelésére Te, szülő, egyedül nem vagy képes. Az eredmény azután az, hogy a gyermek hibás nyelvű, vagy anyanyelvtelen emberré lesz, az alacsony abbrend őség érzése lesz úrrá rajta, ez azután ingatag, talajnélküli, gerinctelen egyénné formálja, akit az az idegen nemzet, még ha az ő kultúrájának emlőin is növekedett, csak betolakodott idegennek tekint, a saját nemzete pedig megvet és kivet magából. Magyar Szülőtársam! Talán túl őszinte voltam, talán fájdalmat okoztam szavaimmal, de éreztem, hogy tartozom vele. Végső megnyugtatásul még csak azt említem meg. hogy: az any a nyel ven való oktatás intézményesen biztosított és nemzetközileg is elismert jog, amit a csehszlovák törvények is teljes mértékben biztosítanak. Köztársaságunkban senkinek nincs joga, hogy reákényszerítsen bárkit is arra, milyen iskolába járassa gyermekét. Az ilyen kényszer, bármily formában is nyilvánuljon meg, kimeríti az erőszakos etnemzetlenítés tényállásán Ami pedig az alkotmúnyievél 13't. %-a szerint, büntethető cselekmény. a gazdája, meg az öreg András előtt, mint Napoleon állhatott Marcngó után az elfoglalt csatatéren. A gazda egy kis ideig elrévedezett azon, hogy amióta az eszét tudja, ez a két cseléd sohase fért össze. Mindig civóritak egymással, de olyan jó munkás, olyan becsületes, hűséges mindkettő, hogy messze földön nincs párjuk. Csak az az egy hibájuk van, hogy az egyik víz, a másik meg lűz. Mindig ellenkeznek. Yeszkődnek. Először külön-külön helyezte el őket, más-más helyre, de csak fölkeresték egymást s összeakaszkodtak. A télen aztán kitette őket a tanyára. Együvé. Hátha a kinti erős levegő s az egymásra utalás összeveri őket. De csalódott. Odakint csak nőtt bennük az ellenszenv. Itt az élő bizonyság. Most mit csináljon? Hirtelen odafordult az asszonyhoz: — Nem vesződsz tovább az Andrissal? — Nem! — Talán már van is másik helyed? — Neköm? — Aszón tad, hogy nem maracc tovább... — Hát ü vele értem... Ezzel a vén embörrel. — Ez a vén embör marad... Odafordult Andráshoz: — Ámbár, ha te is möimi akarsz? András rázintóttá a fejét: — Én nem szándékolok... »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat. A magyar iskola feladata, hogy megmentse a jövő magyarságát. A magyar iskola létének biztosítása viszont a mi kezünkbe van letéve az által, hogy gyermekeinket oda küldjük. Magyar gyermek helye tehát csakis magyar iskolában tehet! Komáromi háziasszonyok bajai a piaci bevásárlásoknál. A viszontelárusitók mindent megvesznek előlük. — Az itt termelt vagy idehozott gyümölcs, élelmiszer innét tovább vándorol. Biztosítsuk választói jogunkat! Komárom, június 12. A fennálló törvényes rendelkezések értelmében az állandó választói névjegyzéket június tő-tőt június 31-ig bezárólag közszemlére teszik ki és pedig a városokban, így Komáromban is, a városi székházban, falvakban pedig a községházán, a községi elöljáróság helyiségében. A magyarság életérdeke fűződik ahhoz, hogy minden választásra jogosult magyar testvérünk neve benne legyen a választási névjegyzékben, különben az esetleges választások kiírásakor elesik a szavazástól. Ezért felkérjük magyar testvéreinket, hogy okvetlenül győződjenek meg arról, vájjon benne van-e nevük a választók névjegyzékében. Választói joguk uan mindazoknak, akik csehszlovák állampolgárok, életüknek 21. évét ez év december 31-ig betöltik és legalább három hónapja, tehát 1936. március 15-ike óta a községben tartózkodnak. Mindazok, akik nincsenek benne a választási névjegyzékben, de erre a jogosultságuk megvan, kérhetik a jegyzékbe való felvételüket, szükséges azonban, hogy állampolgársági bizonyítványukat és olt, ahol bejelentő hivatal van, a bejelentő lapot előmutatás céljából magukkal vigyék. Mindazok, akik a választói névjegyzékben szerepelnek, de a legutóbbi szavazásuk óta lakást változtattak, új címüket okvetlenül jelentsék be, hogy a legközelebbi, bárminő választásnál a szavazólapok kikézbesítése körül akadályok ne merüljenek fel. Nagyon ajánlatos személyesen meggyőződni arról, hogy az adatok helyesen szerepelnek-e a jegyzékben, hogy az esetleg hibás adatok kijavíttassanak. Ez ügyben forduljanak bizalommal a választók a magyar nemzeti pártnak helybeli (Deák Ferenc uccu 3.) kerületi irodáfához, valamint a párt vidéki szervezeteihez és titkárságaihoz, amelyek a legnagyobb készséggel nyújtanak minden magyar testvérnek felvilágosítást. Igen sole panasz érkezik szerkesztőségünkhöz a komáromi háziasszonyok, háztartást vezetők részéről, amely panaszok arra indítanak bennünket, hogy azokkal ismételten, újra foglalkozzunk. Ezek a panaszok ugyanis nem újak, a hatóságok minden jóakaratú intézkedései dacára se akarnak megszűnni, vagy csak enyhülni is. Hiába teremnek az Erzsébet szigeti kertek gyümölcsöt, vagy egyéb konyhakerti véleményeket, hiába hoznak ide élelmiszereket a vidéki falvakból, azok közül igen kevés kerül a komáromi háztartásokba, a komáromi családok asztalára, mert rendesen a komáromi háziasszonyok orra elől elvásárolják a közvetítő kereskedők és vonaton elviszik innét messzebbre, legalább is Pozsonyba, vagy még tovább, Cseh- és Morvaországba, vagy ha tud is venni az ittermett, vagy ide a piacra hozott élelmiszerekből, vagy gyümölcsökből valamit, azt már nem közvetlenül a termelőtől, a behozólól veheti meg a háziasszony, hanem a közvetítő kereskedőtől vagy piaci árustól. így természetesen többet kell érte fizetni, mert a közvetítőnek is kell nyernie, hiszen azért veszi meg a háziasszonyok orra elől. Csak a nagyon korán kelő és a piacra korán kimenő vásárló részesül abban a szerencsében, hogy az első kézből vásárolhat és ezek azt mondják, hogy keljen föl mindenki nagyon korán és akkor nem kell később drágábban silányabb terményt vennie. Igen ám, ha minden háziasszony korán fölkelhetne, de ahol apróbb iskolás gyerekek vannak a háznál, nem igen mehetnek ki a háziasszonyok olyan nagyon korán a piacra, mert a gyerekeket öltöztetni, mosdatni kell és reggelit Is kell nékik készíteni, mert nem minden háztartás tart cselédet, legfeljebb bejárónőt, aki rendesen nem tud olyan nagyon korán jönni, hogy a piaci korai bevásárlásokat le lehessen bonyolítani. A komáromi kertekből a termények, a baromfiudvarokból a csirkék, libák és kacsák azonban igen sokszor nem is jutnak ki a komáromi piacra, mert az élelmes összevásárlók kimennek a kertekbe vagy a baromfitenyésztőkhöz és ott vásárolnak össze mindent. Ez ellen jórészt csak panaszkodni lehet, de segíteni az egész vonalon nagyon nehéz, mert a termelő is örül, ha egyszerre átesik az eladáson és sok termelőnek nincs is igen módjában egész délelőtíöket künn a piacon eltölteni, örül tehát, ha odamennek a terményért és onnét viszik el. A termés le- és főiszedését rendesen a közvetítő kereskedő végzi el és legtöbbször nagyban és a termelő megszabadul az aprólékos szedési munkától. De azért a komáromi házi- és gazdaasszonyok se hagyják egészen könnyen félre tolni magukat! Aki teheti, menjen ki nagyon korán a piacra és Igyekezzék megelőzni a közvetítőket. Igyekezzenek a háziasszonyok ismeretséget kötni a helybeli termelőkkel és azoktól már a kertben, a baromfi udvarban megvenni a kívánt élelmiszert és akkor a koránkeléstől is megmenekülhetnek, ami legtöbbször nem lustaság miatt, hanem egyéb, fent már vázolt okok miatt legtöbbször lehetetlen. így aztán csak javul a helyzet! Nuaf. Ősi jussom. Nagy Barnának. A könyvedért pipámat adtam S baráti jobbom nyújtom most Feléd. Csekély viszonzás, vedd azonban Pipámmal el szívemnek jobb felét. Még nagyapámé volt. A füstje Vígan gomolygott minden délután S hogy rámaradt, hát megbecsülte És nékem rakta félre jó Apám. Ereklyeként őrizte nékem Egy vén sublótfiók fenekén. Hogy majd fiamnak adhassam oda... Profán kezekbe hogy ne jusson, Fogadd szívesen ősi jussom, Hisz folytatásom nem lesz már soha. Faludi Károly. Kapitány utca 10. szám alatti három szobás, összkomfortos családi ház szabad kézből m eladó. Cim a kiadóhivatalban. — Hallod Rébék, ü marad... Mög van az állapotokkal ölégödve. Rébék ráhagyólag nyomkodta meg a szókat: — Mög is lőhet. Én mondom. Hiszen hízik a kezem alatt. Má valóságos hajat ereszt, amióta én gondoskodok rula. A ruhája is... Odalépett Andráshoz s széthúzta a mellén a rokkot: — Nizzc kigyelmed. Olyan az alsója, mint a patyolat... A gazda türelmét veszítve kirúgta maga alól a széket s ráripakodott a két öregre: — Voltaképpen mi bajotok van tinektök egymással? — Neköm, — húzta egy kissé öszszébb magát a Rébék, — semmi, ü szálkáskodik!... — Nem is én, — dörmögte az András, — hanem te. Én, hogy egészen kimutassam a belsőmet, nem bánom, az eccö még kiviszlek a tanyára. Eölülhecc a kocsira... — Jól aggva kend. Az a kocsi nem is a kendé. — De az én kezembe van a gyeplő. — Hát ha tunni akarja kend, az a hiba éppen! — De most naá mönnyetök! — ütött a gazda az öklével az asztalra. — Veszköggyetök tovább odakinn. Rébék úgy oldalról megkönyökölte Andrást: — Ü kezdi mindig... Amire András visszadobta: — De te végződ! — Hallgasson kend! — Ugy-e, én hallgassak, amikor te mög furton-furt kárálsz! Közbe a két öreg kiért az udvarra. András a kocsi előtt megállt. Sorra vizsgálta a szerszámot. Nincs-e valami liiba? Megkerülte a lovakat. Érdes tenyerével megtapsikolta a hátukat... Ezalatt a Rébék fölkapaszkodott az ülésre. Elhelyezkedett. András azonban még nem igyekezett. A lovak után a kocsit vette szemügyre. A kerekeket. Megkopogtatta a ráfokat a srófhuzóval. Fülelt. Koppan-e vagy kong? Rébék leszólt: — Mennyünk má... .András azonban odase. Mintha megsiketült volna. A kocsi mögé került. A saroglyához. Hogy az András háttal állt, Rébék a kötője alól kiemelt egy takaros kis pipát, melynek a nyakából rövid, egyenes megyfaszár merevedett kifelé s odatette az ülésre. András helyére. Olt veszi leghamarabb észre. Aminthogy András, amikor a sok huzavona után a fölüléshez készült s a lőcsöt megmarkolta, észre is vette a gyönyörűséges jószágot s egyszerre nagy öröm ereszkedett a mellére. De olyan nagy öröm, hogy attól még a bajusza két vége is megremegett. — Hát ez itt? — mondta szemét meresztve. — Mit csudálkozik kend? Fogja az agyarára és gyújtson rá. András megemelgette a szemöldökeit: — Úgy ám, — mondta egy kis vágyakozással, — ha belévaló vóna? Rébéknek a kötője alól az is kikerült. Egy pakli zöld. Most már Andrással madarat lehetett volna fogatni. A pipái készséget vigyázva fölemelte s megforgatta az ujjai között. Majd kartávolnyira eltartotta magától. Mit mutat? Hogy meg volt vele elégedve, az ott tükröződött az arcán, a szájaszélén, a két nevető szeme sarkában... — Há ha má így van, — mondta András nagy melegséggel, — akkó gyuj esünk rá. Azzal a pipát nekifordította a pakli zöldnek s a jobb keze mutatóujját működésbe hozta. Egy-kettő, megtömte a kazánt. Rásörcentett. Hogy a füst egyarányosan vágódott a szár mellől ki a szabad levegőre, András fölült Rébék mellé s megindította a lovakat. Amikor egy jó hajításmára elkocogtak, András odafordult Rébékhez; — Hát ezt most má hogy köszönjnyem mög neköd? Rébék nem szólt, csak az ülésen egy csipetnyit közelebb húzódott as Andráshoz.
