Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)
1936-05-09 / 38. szám
1936. május 9 KOMAROMI UAPOK« 3 oldal Jókai szobor nem lehet kis mellszobor a kert lombjai között. Jókai szobra kell, hogy monumentális emlék legyen és méltó alakban hirdesse az ő szellemi nagyságát, nemes idealizmusát s az ő egész világot átfogó meleg emberszeretetét. A kiadott jelszó, úgy halljuk, meleg fogadtatást váltott ki. Az önkéntes adományok megindultak s szép eredménnyel vándorolnak Komárom felé. De nem elég ebben a nemes szívek, a Jókai-rajongók s tisztelők felbuzdulása! Itt az egész itteni magyarságnak kell megmozdulnia. Nemcsak egyeseknek, nemes telkeknek, tehetőseknek áldozatkész adományára van szükség. Itt mindenkinek oda kell járulnia a maga adományaival, hacsak szerény összegről van is szó: az eszméhez! Jókaitól vett lelki élményeink megdicsőítésének gondolatához. A szlovenszkói és kárpátaljai egyesületek, olvasó és művelődési körök, SZMKE-fiókok, nőegyletek, rendezzenek előadásokat, összejöveteleket, mulatságokat s ezek jövedelméből adjanak egy részt a Jókai szoborra. Magánosok, akikhez nem jutott el eddig kérő szó, vagy a szoborállítás terve: küldjék el önként adományaikat egyletükhöz, lapjukhoz, vagy közvetlenül a Jókai Egyesülethez Komáromba, mert minden fillér, minden korona közelebb hozza a megvalósulást. Jókai szobrát, az ő nagyságának és a mi szeretetünk nagyságának méltó, művészi és monumentális emlékét Szlovenszkó és Kárpátalja magyarságának, e két tartomány népének keit felállítania. Szobrot a mi Jókainknak! A megtámadott iskolaigazgatót a Miatyánk mentette meg a leszűréstől. Érdekes bűnügyi eset a komáromi bíróságon. — május 9. Igen érdekes és a maga nemében ritka bűnügyet tárgyalt csütörtökön a komáromi kerületi bíróság dr. Soós-tanácsa. Az eset előzményei egy iskolai jelenetre nyúlnak vissza. Annus Mihály kelenyei gazdálkodó két vásott gyermeke sok bosszúságot tört az iskolában a tanítónő orra alá. Különösen az idősebbik szerette bosszantani a tanítónőt, aki a maga szerény módján megfenyítette ugyan a nagyreményű nebulókat, de ez nem használt, mert a gyermekek még nagyobb vérszemet kaptak. Végre is a tanítónő szólt az iskola igazgatójának, Műnk Istvánnak, akit a gyermekek viselkedése szintén felbosszantott, úgy hogy igazságosan ráhúzott néhányszor a vásott kölyökre. Az ifjú Annus nem hagyta enynyiben a dolgot: az apjához fellebbezett. Az apa — délutáni, ebédntáni nyugalom lévén, — odakinn iddogált a szőlőjében s hallva csemetéjének hatalmas bömbölését, indulatra gerjedi s amúgy itókásan lerohant a faluba, azzal az elhatározással, hogy rendet csinál az iskolában. Félig borgőzösen berohant az iskolába s kihivatta az igazgatót, aki éppen órát tarlott. Az igazgató kiüzente, hogy jelenleg el van foglalva, óra után azonban meghallgatja Annus uramat. Annus uramnak sürgős volt a dolog, ő azonnal el akarta intézni a súlyos problémát, nem várhatott s nagy erővel berontott az osztályba, ahol éppen negyvenkét kisgyermeket oktatott jó magaviseletre s szorgalomra az igazgató. Annus uram minden további nélkül nekitámadt az igazgatónak, szidalmazni kezdte s kérdőrevonta fia inegfenyítése miatt. Az igazgató szép szóval akarta kiküldeni a dühös apát, ez azonban nem tágított s egyre mondta a magáét. A gyermekek nagyobb lelki épülésére cifrákat káromkodott is, majd arculveréssel fenyegette az igazgatót s végül előrántotta bicskáját és le akarta szúrni az igazgatót ott, a tanteremben. A gyermekek ajkára fagyott a szó s rémülettel nézték a jielenetet, később egyik elsírta magát, aztán vele kiáltozott izgatottan a többi is. Annus Mihály forgatta a kést a levegőben s már-már úgy volt, hogy a védtelen tanítót ott helyben leszúrja, amikor a tanítónak szorongatott helyzetében egy mentőötlet jutott eszébe. Felmutatott a Krisztus-képre: — Gyerekek, imádkozzatok! Itt más segítség nincs! — mondta. Megható jelenet következett erre. A negyvenkét gyermek kirohant az iskolapadból, sírva-jajgatva körülvette a tanítói, letérdelt s hangosan kezdte mondani: Miatyánk, ki vagy a mennyekben. Sírva, keservesen hangzottak az ima szavai, a rémült gyerekek kórusban imádkoztak. A heves Annus uram lelkét valahogy megmarkolták a gyermeki szavak, az üde hangok s leeresztette a kezét. Ott állt Annus .Mihály negyvenkét imádkozó gyermek közölt, késsel a kezében, azzal a szándékkal, hogy gyilkol. Keze leesett, később dünnyögni kezdelt s csendes niorgcdódással húzódott kifelé. Átkozódott s káromkodott ugyan, de nem nyúlt a tanítóhoz, akit így megvédtek a gyermekei. Annus Mihály dohogva kivonult. Az igazgató természetesen feljelentette Annus Mihályt s a dühös apát a komáromi bíróság kétheti fogházra ítélte el hatósági közeg elleni erőszak miatt s azonkívül 200 korona pénzbüntetést is kirótt rá. Szóváltásból revolveres dráma Köbölkuton. Véresen végződött szóváltás folyt le Köbölkuton, az egyik vendéglőben. Holota Károly 31 éves köbölkuti napszámos együtt iddogált Barta Imrével, az Agrasol cég egyik alkalmazottjával. A bor lassankint a fejükbe szállt, szóváltásuk egyre erősebb lett s noha még csak g koradélutáni órákban voltak: nagy veszekedést rendeztek egymás között. Barta előrántotta revolverét s ezekkel a szavakkal: »Tudod, hogy még szá-Sok munkához nagy erő kell Ezért nincs fontosabb az erőteljes eledelnél, amit Ceres tesz táplálóvá. Ceres 100%-os tiszta növényzsír, azért oly könnyen emészthető és ízletes. molni valóin van veled!« Holotára fogta. Holota ezt felelte: »Ugyan ne bolondozz, pajtás, tudod hogy családos ember vagyok, nincs neked velem Szám ölni valód! Barta a revolverrel ebben a percben hasbalőtte Holotát, akit haldokolva szállítottak a komáromi kórházba. Bartát letartóztatták. A Komáromi Lapok utazási rovata. Van szerencsénk szives figyelmét felhívni a legközelebbi olcsó rendezéseinkre. 1. V. 23. Dalmáciái utazás, 198 Ke. Az utazás a jugoszláv határig autokárral történik, onnan gyorsvonattal. Elsősorban azok jelentkezését fogadjuk el, akik szállót is igénybevesznek. A szállórendezések árai 8 napos teljes penzióval : Crikvenica Ké 388, Baska Ké 348, Krk Kő 348, Rab Kő 398. 2. V7. 11. Abbázia, San Remo, Lido rendezés. 598—698 Kő. 3. A júliusi 680 Kc-ás római-ut programja kidolgozás alatt áll. Az utazás előreláthatólag 9 napos lesz és Rómából lesz alkalom csekély ráfizetéssel (kb. 48 Kő) Nápoly megtekintésére is. Az utazást julius 11-én akarjuk inditani. Az utazásokat lebonyolítja : Express utazási iroda, Pozsony. Esküdtszéki tárgyalások Komáromban. Csupa emberölés és gyilkosság! eset napirenden! — május 8. A komáromi kerületi bíróság május 11-én, hétfőn kezdi meg tavaszi esküdtszéki tárgyalásait. Május 11-én Bakó Lajos és Bogyó József garamkissallói lakosok halált okozó súlyos testi sértési ügye, 12-én Papp László madari lakos szándékos emberölési ügye, 13-án Fekete Géza nagyölvedi lakos szándékos emberölési ügye, 14-én Szántó Imre naszvadi lakos és Gajdos Gyula ujbarsi lakos szándékos emberölési ügye, 15-én Szabó Kálmán és özv. Tóth Kálmánná királynéréti lakos gyilkossági ügye. Az Ügyek mindegyike úgynevezett »nehéz ügy«. Egy hét alatt hat ember életéért kell felelniük a vádlottaknak, ami ritka esemény a komáromi bíróságon. — Jubiláló nőegylet. A dunaszerdahelyi kath. Nőegylet most tölti be áldásos működésének tizedik évét és ezt igen szép ünnepség keretében fogják megünnepelni valamelyik vasárnap. Délelőtt ünnepi mise, délben a szegényeknek ebédet adnak, este pedig gazdag műsoru előadás lesz. befordították a terhet s megint viszszafordultak az üres talicskával... Nincs már itt más választás, minthogy a puszta gyanú noszogatásának engedve, meg kell rohanni ezt a Börcsököt. Ledönteni a földre, főbecsapni s lerángatni lábáról az eloldozott torkú bakancsot. Ott van a pénz, ott van! Oda rejtegette a bitang most már meg is merne esküdni erre! Ebben a pillanatban a hajó felől egy hatalmas roppanás hallatszott. Nyomban rá éles pendiiiés, faszilánkok recsegése. Dékány ordítozott: — Kitépi a fűzfát! Hamar, hamar, a kormány, * kormány! Szempillantás alatt nyilvánvalóvá vált előttük a veszedelem. Az áradás felemelte a rosszul kikötött hajót, alámosta a korhadt fűzfát, s a hajó orra kezdett már kifelé fordulni. Ha a víz sodra elkapja, az egészet lecsavarja menthetetlenül. A túlsó oldalon a gát terméskövein zúg az áradat, a stepp odavágódik s bezúzott bordáival a megvadult vizek martaléka lesz! Nem volt idő a tétovázásra és hirtelen azt látta a kárvallott, bogy a hosszú Börcsök előkerült. Ö volt a hajóhoz legközelebb és most felkapaszkodott a kormány hídjára. Elkapta a hatalmas rúd végét, vállát nekifeszítette s minden erejét összeszedve, viszsza akarta tartani a kifelé forduló hajót. Szorítsd! — kiáltoztak rá a partról. — Gyüvünk mink is, csak szorítsd! A sovány, hosszú ember nyögött a nagy erőlködésben. A szálfa már a keskeny híd szélére szorította... Most megint hatalmasat reccsent valami, a fatörzs egészen kiszakadt, a slepp orra kifordult. És akkor a kormányrúd, mintha szalmabábot lökött volna fel, mellbevágta Börcsököt s messze leröpítette az emelvényről. — Vége van! — ordította valaki. — Lesodorta! A hajótesten túl nagyot csobbant a víz és ebben a pillanatban kapaszkodott fel elsőnek Bakacsi a hídra... Börcsök beleesett... nála van a lopott pénz! Valamivel lejjebb, a víz sodrában megjelent a feje a fuldoklónak. Bakacsi kimérte az irányt és gondolkodás nélkül elrúgta magát a padló széléről. Fejjel előre, bele a vízbe. Utána! Jó úszó volt és nem gondolt a halálveszedelemmel. A sebes áradás csakhamar fölvetette és a keze valami hínáros, tapadós sűrűségbe kapott bele. Megragadta és a víz fölé emelte. Bőrösök feje volt. Kétségbeesett erőlködés következett most. A víz lesodorta őket, a hajó nem látszott semerre, csak a hullámok bugyborékoltak. Hörögtek, fuldoklottak, erőlködtek. Amaz sokat ihatott, de eszméleten volt s elhagyta magát, mint a darab fa. Ha az erős vízsodor nem segítette volna őket, mind a ketten odavesznek. A folyókanyarodó csapta át őket a másik oldalra. Egy kinyúló bokorágat nagynehezen el tudott kapni Bakacsi és megkapaszkodott. Aztán nagynehezen kikecmeregtek a sodrásból. A parti sár sekély vizében ott vergődtek már a kákatorzsák között. Ott, a sáros latyakban most először a bukás után, vacogva, fulladozva megszólalt a hosszú Börcsök. — Te vagy az, Jóska? — Én vagyok. — Megmentetted az életemet. — Azt is... De a pénzemet is! Összecsapzott sovány fejét feléje fordította. Nem is tagadott : — Fojts bele a vízbe, Jóska. Gazember vagyok. Én megloptalak, te megmentettél. Nagyon megereszkedhettek a lelke szalagjai, mert sírni kezdeti. Emez mór vidám lett. — Kedves énnekem a te életed. Legalább is, amíg cipőben van a lábod! Azzal vonszolni kezdte kifelé a partra. Valóságos csoda volt, hogy a víz le nem sodorta Börcsök lábáról az eloldozott lábbelit. Elkapta jobblábál s lerángatta róla. A talphoz simulva ott volt a kendő s benne a pénz. Kicsit átnedvesedve, de hála légyen a Teremtőnek, most már majd megszárad. Ekkorra értek oda a többiek csónakon. — Hol vagytok, hé? Bakacsi a kebelébe rejtette a kendői és vidáman válaszolt: — Erre, erre, ehun-e!... Semmi baj sincsen! — Akkor másszatok hát be, — rendelkezett Dékány és besegítették őket. Sisák ekkor megpillantotta a partra hajított üres bakancsot. Csodálkozva kiáltott fel: — Hát az a cipő melyikteké? — A Börcsöké, — mondta kuncogva Bakacsi.--- Eogv került a partra, ki húzta le? — Én húztam le neki! — folytatta kacagva Bakacsi. — Valami nagyon szorította a lábét. Jajgatott. Akkor aztán lehúztam. így volt-e, Börcsök? A madárfejű megerősítette: — így volt... A többiek hümmögtek s nem értei- • tők. Hogyan is érthették volna? Őszi, kísértetjárós holdsugaras éjszakákon bizony ilyen furcsa, érthetetlen dolgok történnek néha a messzi vizek partjain, a homokos porondok körül...
