Komáromi Lapok, 1936. január-június (57. évfolyam, 1-52. szám)

1936-04-25 / 34. szám

Xiapnnk mai számaa jövőheti teljesRábdió-mtisort tartalmazza Qtvenhetedlk évfolyam.______________________34. gzám.___________________Szombat., 1936. április 35. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel «tgész évre 80 Ké, félévre 40 Ké, negyed­évre 20 Ké. - Külföldön 120 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: néhai TUBA JANOS. Eelelős főszerkesztő» GAAL GYULA ár. Szerkesztő» BAR ANY A Y JÓZSEF ár. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és AIX1NGER LÁSZLÓ dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal) Masaryk-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE Lelki Maginot-vonalak. Komárom, április 24. (AL) Európa nyugati sarkától ke­leti sarkáig ismét nyugtalanság re­­megteti meg az emberek lelkét. Kezdjük Spanyolországon. Hiteles kimutatás készült arról, hogy hat hé­ten át Spanyolországban mennyi erő­szakos esemény játszódott le. Csak néhány adatot közlünk a fölsorolás­ból, de ezek is eléggé megvilágítják az ottani felfordult helyzetet. Épüle­tekre, templomokra, áruházakra, la­kásokra 199 támadás történt, 178 eset­ben fordult elő gyújtogatás és 106 templom égett le, közülük 56 teljesen. 169 lázadás, 89 lövöldözés, 85 merény­let egyes személyek ellen, 24 bomba­­merénylet teszi tarkábbá a kimuta­tást. 345-en sebesültek meg köny­­nyebben és súlyosabban, a halottak száma pedig 74. Azóta újabb bárom hét telt cl, amely idő alatt tovább tobzódott a spanyolországi marxiz­mus és tobzódása újabb áldozatokat követelt. Legutóbb a jobboldali pár­toknak ezer tagját vetették börtönbe. A nyugalom helyreáttásál egyelőre remélni sem lehet. Horvátországban az elkeseredett parasztok több helyen is megtámad­ták a szerb komitácsikat és a szerb kormányzat exponenseit, összetűztek a csendőrökkel és a zavargások köz­ben ott is sok ember lelte halálát. Embervér folyt Lengyelországban is, ahol a kedvezőtlen gazdasági és szociális viszonyokat felhasználják a kommunisták, hogy a fennálló rend ellen mozgalmakat indítsanak. Íror­szágból is nyugtalanságok és me­rényletek híre érkezik. Romániából a vasgárda erőszakoskodásairól szól­nak minduntalan híradások. Hogy Szovjetoroszországban tulajdonkép­pen mi folyik, azt csak sejteni lehet, mert az ottani szigorú cenzúra nem bocsátja át a szovjet uralomra kedve­zőtlen eseményekről szóló jelentése­ket. Legutóbb az európai zsidóság gyarmatává lett Palesztinából is lá­zadások hire érkezik, az arabok for­­ronganak és támadásokat intéznek az angol karhatalom és a zsidók ellen. Emberáldozatok ott sem ritkák. Genfben úgy látszik már természe­tesnek vélik azt, hogy Európában időnként kiújuljanak és vérezzenek a korántsem hegedő, hanem mester­séges tapaszokkal elrejtett sebek. — Genfben a világ bölcseinek áreopágja hosszas teoretikus vitákban éli ki ma­gát és nem szerez tudomást arról, hogy Európa-szerte mint lobbannak lángra a parázsló tüzek. Hogy drá­ga embervér folyik majd itt, majd ott, az nem izgatja a genfi tó partján egybegyült államférfiakat. Szorgalma­san fényképeztetik magukat és szin­te tüntetnek mosolygó ábrázatukkal, Komá íom, április 24. BeneS dr. köztársasági elnök kije­lentette, hogy nem szabad félni a köztársaság földrajzi helyzete miatt. Benes dr. köztársasági elnök meg­látogatta a hadi iskolát, ahol beszédet mondott. A köztársaság elnöke többek között a következőket mondotta: — A parancsnokok ne féljenek föld­rajzi helyzetünk miatt. Ha valaki ne­kem ezt a kérdést felieszi, azt fele­lem, hogy igen, de ez a földrajzi helyzetünk megvan már tizenkét évszázad óta. Azóta állandóan ilt vagyunk és erősebbek vagyunk, mint bármikor. Én semmitől sem fé­lek. Mindig megálltuk helyünket és a jövőben is meg fogjuk állani. önbiza­lomnak és nyugodt, biztos, határozott öntudatnak kell a hackereg legfőbb erkölcsi erejét képeznie. A hadsereg mögött kell állania az egész nemzet­nek. Mindent meg kell tenni, hogy a hadsereg szervezetileg lehetöen erős legyen és technikailag fel legyen sze­relve. Ezek nagy feladatok, a mai ko­moly idők azonban arra kényszeríte­nek, hogy gondoljunk rájok. Mi, a po­litikai és vezetőtényezők, önökkel együtt és az önök segítségével telje­síteni fogjuk kötelességeinket. Az államvédelmi törvényjavaslatot a bizottságok elfogadták. Az államvédelmi törvényt úgy az alkotmány védő bizottság, mint avéd­­erőbizoltság megszavazta. A véderő­bizottság az alkotmányjogi bizottság által elfogadott módosításokkal és ki­egészítésekkel, valamint a két határo­zati javaslattal együtt tette magáévá a törvényjavaslatot. A vitában részt­­vett Jaross Andor nemzetgyűlési kép­viselő is, aki felszólalásában több ren­delkezést kívánt tisztázni. így a véd­­készültség idejére vonatkozó »külön­leges körülmények iclejé«-nek világo­sabb megjelölését követelte, valamint a határvidék fogalmának érthetőbb meghatározását. Lehetetlenségnek tart­ja, hogy a béke idején, tehát a véd­­készüllség időszaka előtt, nyugodt pol­gári életet élő állampolgárok otthonuk, lakásuk, működési körük elhagyásá­ra kényszeríttessenek. Aggodalmát fe­jezi ki a szónok az állam nemzetközi mintha igazán nem volna sehol sem­mi baj és a legfőbb gondjuk csak az volna, hogy most valahogyan segít­senek az abcsszíneken. Feltétlenül sajnálatraméltó az etió­pjai nép, amely most ezer sebből vérzik, de nem tudunk hinni abban, hogy őszinte volna azoknak sajnálko­zása, akik maguk is szívesen tették volna rá kezüket az abesszin terüle­tekre és most nyakra-főre való fegy­verkezéssel és szankciókkal akarják kötelezettségeivel szemben, amelyek értelmében a mi saját államunkban statáriális jellegű hadiállapot beveze­tése lehetséges volna. A kártérítés sza­bályozására javaslatot terjesztett elő, majd e szavakkal fejezte beszédét: — Végezetül szabadjon tisztáznom azt a kérdést, hogy amikor éles kri­tika tárgyává teszem az államvédelmi javaslatnak, egyes reánk nézve sérel­mesnek lálszó intézkedését, nem szállók síkra az állam védelmének gondolatá­val szemben. Egészen természetes, hogy minden állampolgárnak legele­mibb kötelességei közé tartozik az ál­lam védelmezése és minden olyan in­tézkedés, mely az állam védelmét cé­lozza, mindaddig helyeselendő, amíg a törvényjavaslat által igénybevenni szándékolt eszközök nem ütköznek az­zal a nagy elvvel, mely minden ál­lam s polgárai erkölcsi viszonyát alapvetően határozza meg. A köztár­saság és állampolgárai viszonyát az alkotmánytörvényen kívül a demokrá­cia és a mindenkinek egyformán bizto­sítandó szabadságjogok jellemzik. E törvényjavaslat szellemisége igen sok­szor összeütközésbe kerül ezekkel a sarkalatos alapelvekkel s így alkot­mányos kötelességét teljesíti az a tör­vényhozó, aki vétót emel ezen tör­vényjavaslat megszavazása és elfoga­dása ellen. Megszavazták a pártfeloszlatási törvényt. A képviselőház kedden tartotta első ülését a húsvéti szünet után és ez ülé­sen megkezdték a politikai pártok feloszlatására vonatkozó törvény no­­novellájának tárgyalását. A törvény­novellát Suchy dr. képviselő, előadó ismertette. Előadói jelentésében kifej­tette, hogy a nemzetközi feszültség idejében fokozottabb figyelmet kell szentelni a belpolitikai viszonyoknak is. A politikai pártok feloszlatásáról szóló törvény kemény intézkedéseket tartalmaz, ke a demokráciát ilyen ke­mény intézkedésekkel is meg kell vé­deni. Az előadó jelentette, hogy a kép­viselőház alkotmányjogi bizottsága a kormány felhatalmazását olyan érte­lemben korlátozta, hogy a kormány csak feloszlathatja az államellenes po­litikai pártokat, arra azonban nem ter­megakadályozni azt, hogy vetélytár­­suk teljesen kiaknázhassa győzelmét. Annál kevésbbé tudunk hinni ebben az őszinteségben, mert ma majdnem minden állam háborúra készül, így tehát ezek egyikének sincs erkölcsi joga elítélni a már folyó háborút. És végül azért sem tudunk hinni ebben az őszinteségben, mert ugyanaz a népszövetség, amelynek 50 állama szállt síkra egy barbár afrikai nép védelmére, soha egy lépést nem tett, de még egy tiltakozó szót sem hal­latott a Szovjetoroszországban pata­kokban kiontott vér és a Mexikóban történt embermészárlások miatt. A Mandzsúriában régen folyó hadi ese­mények és a Délainerikában már be­fejeződött háború sem bántották so­ha annyira a népszövetségi »világ­­lelkiismeretet«, — mint éppen az abcsszínck sorsa. Ha a népszövetség valóban az az örök béke megvalósítására hivatott pártatlan, igazságos, tisztult felfogású testület, amellyé válnia kellett volna, akkor első sorban azt kellene meg­követelnie, hogy tagjai a saját por­tájukon teremtsenek rendet, ott is­merjék el az isteni és emberi jogokaL Ha nem így történik, akkor szerte a világon megrendül a bizalom ebben az intézményben, amelynek egyes tagjai szemforgatva jajdulnak fel, ha az »erkölcsi világrend«-et más va­laki is meg meri sérteni, nemcsak ők, akik azt minden szemérem és szé­gyenkezés nélkül saját érdekükben tenni szokták. Ma a népszövetség leg­több tagjára nyugodt lélekkel ki le­hetne mondani, hogy bűnös, mert egyik sem szolgálja saját határain belül és saját hatáskörében maradék­talanul az örök béke szellemét. A népszövetség mindezideig nem tudott szabadulni az államoknak győzők és legyőzöttek szerint való megkülönböztetésétől. Ezzel megve­tette az alapját a világ nemzetei kö­zött keletkezett lelki válaszfalnak, amely ma már szinte Icdönthetctlen­­nek látszik. A népszövetség hallgató­lagos jóváhagyása mellett burjánzot­­tak el az egyes államok autarktiás tö­rekvései és velük együtt a szintén áthághatatlan vámhatárok rendszere. Legújabban, mint a civilizált, büszke modern kor legnagyobb vívmányát, a Maginot-vonalakat üdvözölhetjük keresztül-kasul a boldog Európán, amelyek szintén a népszövetség égi­sze alatt emelnek most már acél és beton válaszfalakat ember és ember közé. Lelki leszereléssel nem tudta előmozdítani az örök békét a népszö­vetség, fizikaival még kevésbbé. Jo­gos az a látszat, hogy akként cselek­szik, mint az az apa, aki örökké ci­­vódó fiai mindegyikének kezébe hu­sángot nyom, hogy addig verjék egy­mást, amíg mindketten le nem ros­­kadnak. Akkor azután meg lesz — a béke. A sok ezer szavas népszövetségi paktumból hiányzik egy szó: az Isten neve. Talán ez a fátuma ennek az egész elhibázott rendszernek, amely­nek fennállását ma már annyi vérpa­tak kíséri, mint akár egy háborúét. De erről nem készülnek statisztikák és kimutatások, csak a kínlódó em­beriség sóhajaiban és könnyeiben ma­rad meg eltörölhetctlenül a sok szen­vedés és csalódás nyoma.

Next

/
Thumbnails
Contents